Rizsázzunk!

Vörösboros aszalt szilvás diógolyók

Puha, ropogós és szaftos. A kóstolás után Apukámtól csak annyit kértem, hagyjon másnapra is néhányat a fotózáshoz. 😉 Gyors, finom és nem is olyan egészségtelen. Ha gyerekek is eszik, a vörösbor helyett (bár felfőztem, de jobb a békesség) narancslevet vagy szűretlen, cukrozatlan almalevet használhatunk. Nálunk lesz ilyen Karácsonykor, követelték. 😉

vorosboros aszalt szilvas diogolyo

 

Hozzávalók:

20 dkg dió finomra, kissé krémesre darálva
10 – 15 dkg porcukor (nádcukorból vagy nyírfacukorból)
3 cl víz
csipet só
20 dkg aszalt szilva
2 dl száraz vörösbor
2 dl víz
4 szem szegfűszeg
1 kicsi ág rozmaring (kb. 3 centis darab)
1 tk. méz
kb. 5 dkg kókuszreszelék
kakaópor a forgatáshoz

A diót finomra daráltam, elkevertem a porcukorral, a csipet sóval és a vízzel, összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem. Őszintén szólva, nem tudom, pontosan mennyi ideig volt a hűtőben, de 1 órát biztosan, mert dolgunk volt.

Közben az aszalt szilvát felfőztem a vörösborban, az egészben hagyott rozmaringgal és a szegfűszeggel. Kevés vízzel hígítottam. Addig főztem, amíg a szaft kb. a felére sűrűsödött. Hagytam kihűlni. Ezután botmixerrel pépesítettem, és mivel sűrűnek találtam, adtam hozzá néhány evőkanálnyit a visszamaradt vörösboros szaftból. Kevertem hozzá még 1 tk. mézet és fél csomag (5 dkg) kókuszreszeléket. Az egészet a diós masszához gyúrtam és megint hagytam kb. 15 – 20 percet a hűtőben dermedni.

A tenyereim között diónyi golyókat formáztam és cukrozatlan kakaóporba forgattam.

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.
Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége. 

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. 🙂
Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is… 🙂
A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az…

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):
15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor
A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.
Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.
A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!