Rizsázzunk!

Zöld "kepacs"

Amikor a gyerekszáj sejtszinten beépül nem csak a szűk családba, de tágítja az univerzumot is. Ezt, amiben mi élünk, biztosan. Rozi tavaly kóstolt először ketchupot. Azóta pedig már azt is tudjuk, milyen a kepacs. Mert, hogy Rozi csak így tudta kimondani. Édesem, vagy 3x elmondta, mire megértettem, mit szeretne. És valahányszor olyan előtt kerül szóba a kepacs, aki még nem hallotta, csak röhögök, amikor az új áldozat értetlenül néz a leányra, aztán rám, hogy miről beszél ez a gyerek… Azóta persze megtanulta kimondani a kecsapot is, de nekünk már kepacs marad a ketchup.

Álljon itt a nyelvújítás tiszteletére egy jó fűszeres zöld kepacs receptje. Isteni. A csinos kis címkéket pedig a TeaRoom lányok tervezték, innen letölthetitek Ti is. Magam sem rajzoltam volna szebbet… 😉

Előkészítés: kb. fél óra

Főzési idő: kb. 1 óra

zold_kepacs_merge

 

Hozzávalók (kb. 2,5 – 3 literhez):

3 kg zöld paradicsom

0,5 kg alma (idared vagy kései nyári alma, ami édesebb)

2 szárzeller vagy 1 kis fej zsenge zellergumó

3 fej vöröshagyma

1 egész fej fokhagyma

2 dl víz

3 – 4 csapott ek. só

30 – 50 dkg cukor

3 – 5 dl almaecet

fűszerek:

2 babérlevél

1 rúd fahéj

8 szem szegfűszeg

2 csapott tk. egész fekete vagy színes bors

fél tk. római kömény

2 tk. őrölt gyömbér

1 mk. őrölt szerecsendió

1 tk. szárított oregánó vagy 2 – 3 friss ág levelei

1 – 2 tk. szárított kakukkfű vagy 2 – 3 friss ág levelei

1 nagy marék friss bazsalikomlevél

2 ág friss rozmaring levelei

2 ek. kukoricakeményítő a sűrítéshez, ha túl híg marad a ketchup a főzés végére

A megmosott zöld paradicsomokat félbevágta és kiszemezte Zoli. Az almákat és a zellergumót megpucolta és negyedelte. Én közben megpucoltam a vörös -és fokhagymát.

Egy nagy fazékba tettem az első 5 hozzávalót, 3 ek. sót, kb. 30 dkg cukrot és a 2 dl vizet. Alaposan összekevertem és főzni kezdtem. Gyakran óvatosan átkevertem.

A szárított fűszereket egy fűszerdarálóban finomra daráltam. Ezután a friss fűszereket is a darálóba tettem és felaprítottam. Kis tálkákban félretettem.

Amikor a paradicsomos alap megfőtt, botmixerrel pürésítettem, egy nagy szűrőn alaposan átpasszíroztam, majd a már sima paradicsommasszát visszaöntöttem  a fazékba. Hozzáadtam a fűszereket, kb. 2 dl almaecetet, még egy kevés cukrot és sót. Még egyszer átturmixoltam a botmixerrel és tovább főztem, amíg újra felforrt.

Amikor elkészült, sterilizált üvegekbe töltöttem, erősen rácsavartam a kupakokat, fejre állítottam és mentek is a meleg, száraz dunsztba.

Ha nem találjátok elég sűrűnek a ketchupot, 2 ek. kukoricakeményítővel sűríthetitek. Erre nincs szükség, ha elég nagy és széles a fazék, így ugyanis könnyebben elpárolog belőle a nedvesség.

Ha valaki édesebben szereti, tegye bele mind az 50 dkg cukrot.

Facebook: Rizsázzunk!

zold_kepacs (2)

zold_kepacs

Szamócalekvár update

Ahogy ígértem.

Szamócalekvár 2013

Kicsinosítva. Felcímkézve. Ahogy az kijár neki. A szamócalekvár

Szamócalekvár

Megkaparintottuk az autót, férjuram motorral ment dolgozni. Garázdálkodtunk is egy sort Rozival a piacon.
Gyönyörű, zamatos, ép szamócát találtam az egyik árusnál. Amikor közöltem vele, hogy legalább 3 kilót vennék, azonnal válogatni kezdte nekem a ládából a szamócákat. 🙂 Kölcsönbe megkaptuk a rekeszt is, hogy még véletlenül se törjön jobban a szamóca a kelleténél. A csaj a lelkemre kötötte, hogy még ma dolgozzam fel a cuccot, na meg, hogy azért majd a rekeszt vigyem már vissza neki valamikor. 🙂

Szamóca mosás után

Hozzávalók (7-8 üveg lekvárhoz):

2.5 kg ép, egészséges szamóca
35 dkg finomítatlan nádcukor
1 mokkáskanál étkezési citromsav
fél citrom leve
1.5 csomag Dzsemfix 3:1
3,7 dl-es befőttesüveg
Az üvegeket a legmagasabb hőfokon, a leghosszabb programon mosogatógépben elmostam. Ecetes meleg vízzel még pluszban kiöblítettem. Persze a kupakok sem maradtak ki a csírátlanításból, szintén ecetes meleg vízzel azokat is leöblítettem.
Az szamócákat kiválogattam, csak a teljesen ép szemeket hagytam meg a lekvárhoz. Megmostam és kicsumáztam mindet. 
Az van, hogy bármennyire is felszerelt a konyhánk, nem volt akkora tálam, amiben ennyi szamóca elfért volna, így elővettem az egyik lavórt a fürdőszobából. Alaposan kimostam forró vízzel. Beletettem a szamócákat, lecukroztam, rászórtam a citromsavat és hozzáöntöttem a fél citrom levét is. Átkevertem, hogy a cukor, a citromsav és a citromlé is bevonja az összes szamócát. 1.5 órán át hagytam pihenni, levet ereszteni. Menet közben azért párszor átkevertem. 
Ezután botmixerrel pürésítettem, majd csomómentesre elkevertem benne a Dzsemfixet is.
Közepes lángon kezdtem el főzni egy nagy fazékban, folyamatos kevergetés mellett egészen addig, amíg forrni kezdett. Ez nagyjából fél óra volt. Hahaha, Apára maradt a fürdetés, altatás… 🙂

A forrástól számítva 2-3 percig hagytam zubogni, de vigyáztam, hogy azért ne forrjon ki.

A befőttesüvegeket meleg vízzel teli tepsibe állítottam, majd mindet színültig töltöttem a forró lekvárral. A kupakokat jó erősen ráhúztam és fejjel lefelé állítva száraz dunsztba tettem őket. 
A végeredmény még várat magára, jó pár napig ülnek még az üvegek a dunsztban.
U.i.1.: Kicsumázni, megmosni, előkészíteni 4 kg szamócát sokkal könnyebb, ha közben egy nyafogó gyereklány feszt szamócát követel. 🙂

U.i.2.: Lesz majd fénykép is a kész termékről.Be fogok számolni az eredményről.

U.i.3.: Az eredeti arányok: 3 kg szamóca, 25 dkg finomítatlan nádcukor, 1 mokkás kanálnyi citromsav, 2 csomag Dzsemfix 3:1

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt…
Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében…
Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem egy jó savanykás bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem.
Hozzávalók (2 liter szörphöz)
25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)
2 liter tiszta csapvíz
2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)
10 dkg citrompótló vagy citromsav (igen, 10 DKG, de ha soknak találjátok, nyugodtan csökkentsétek a mennyiséget, akár a felére is)
1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen
2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)
Fontos! Ha nem kaptok kezeletlen citromot, mindig hámozzátok meg, és úgy szeleteljétek fel.
Tipp 1.
Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről.
Tipp 2.
Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat…
Tipp 3. 
Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.
Tipp 4.
Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.
Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. 🙂
A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem.
Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan…
Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.
Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul.
A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem.
A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.
Extra tartósítás:
Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.kesz_bodzaszorp

Kovi ubi

Nem vagyok egy sunshine Barbie. Nem szeretem a nagy meleget. Napallergiám is van, meg falfehér bőröm, lipántos pesti nőcske lettem, amióta hátat fordítottam a vidéknek.
Ami nagyon jó a nyárban, hogy nem győzzük  venni és enni a friss zöldségeket és gyümölcsöket. Kovászos uborka minden mennyiségben jöhet jéghidegen. Ma megcsináltam az idei első adagot. Tavasztól őszig délutánonként járnak az utcánkba mozgó árusok, akik zöldséget, gyümölcsöt árulnak persze teljesen jogtisztán… Vettem tőlük még szerdán kovászolni való uborkát, meg kaprot, ma pedig teleraktam az egyik 5 literes befőttes üveget és már érik is kint az erkélyen a kovi ubi.
Kovászos uborka
Hozzávalók:
2-3 kg kovászolni való uborka – lehetőleg minél kisebbek
3 fej fokhagyma
1 nagy csokor öregebb kapor
kenyér
4-6 ek. só
víz
steril géz
3liter vizet feltettem forrni. Annyi sót tettem bele, amitől jó sós lett. Amíg a víz felforrt, alaposan megmostam az uborkákat, a végeiket levágtam és mindegyiket bevagdostam hosszában 3 helyen. Megpucoltam a fokhagymákat. A kenyeret becsomagoltam a gézbe.
Kimostam a befőttes üveget. Az aljába szórtam a fokhagymából, majd egymás mellé állítgattam az uborkákat. Amikor az első réteg megvolt, megint tettem az üvegbe fokhagymát, majd erre jött egy újabb réteg uborka, aztán fokhagyma. Egészen addig rétegeztem, amíg megtelt az üveg. Arra kell csak figyelni, hogy maradjon a tetején hely a kapornak és a kenyérnek. Amikor ezek is az üvegbe kerültek, tányérba állítottam az üveget, hogy amikor érni kezd az uborka, abba folyjon a felesleges lé és ne szét és szana. Az egészre rámertem a forró sós vizet, és lefedtem egy másik tányérral. Kitettem az erkélyre, egy olyan helyre, ahol folyamatosan éri a nap. Innentől már önjáró a folyamat, a nap megteszi a dolgát. Ha marad ez a meleg és napos idő, vasárnap  vagy hétfőn már ehetjük is.

Eperlekvár kenyérsütőgépben

Évekig hánykolódott a kamrában a kenyérsütő, amit még Apukáméktól kaptam Karácsonyra. Mindig fenyegettem vele magamat, hogy na most akkor házi kenyeret sütök. Kérdezzétek meg, mennyit használtam!
Végül csak előkerült a kamrából. Próbálkoztam többféle kenyérrel, magossal, fehérrel, teljes kiőrlésűvel, a legjobban egy előre bekevert rozsos, magos lisztkeverék vált be, de egyik sem volt az igazi. Pizzatésztát is tökéletesen dagaszt és keleszt egyébként. Persze aztán az a szerencsétlen  kenyérsütő szépen lassan visszakerült a kamrapolcra.  
Két éve valamiért a használatiját olvasta az uram, amikor kitalálta, hogy eperlekvárt fog főzni benne. Ipari mennyiség ugyan nem fér bele, de annyi, amennyi nekünk kell, igen. Így amíg eper van, mindig lehet friss, házi lekvárunk. Tegnap is csináltunk egy üveggel, most csak fél kiló eperből.
Hozzávalók:
50 dkg eper
30 dkg cukor (kicsit sok…)
egy kenyérsütőgép
Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Kimértem a cukrot és az eperrel együtt a gép üstjébe öntöttem. A mi gépünkön a 8-as a lekvárfőző program, ha ez bárkit is érdekelne. 🙂 1 óra 20 perc alatt megfőzte az epret, majd fejjel lefelé száraz dunsztba tettük az üveget. Miután kihűlt, botmixerrel áttörtük és még egyszer felfőztük. Ennyi.  
Szeretnék majd nagyobb mennyiségben befőzni eperlekvárt, olyat is, amiben van egy kis gyömbér meg citrom is. Ehhez a Rozi keresztapja által bejegyzett receptet fogom majd használni. 

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral

Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal 🙂 ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért “megbolondítottam” egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.
Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.
Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.
És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár… Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük 🙂
Keresztapu

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!