Rizsázzunk!

Egy egér? (főztünk, só-liszt gyurmát)

Egy kis konyhai kaland, másképpen. 🙂

Napok óta hajtogatja a 2 éves, hogy gyurmázzunk. A nyáron kapott bolti gyurmát rég leamortizálta. Nem volt nehéz, pár nap alatt kiszáradt, a dobozában…

Szóval mértünk, kevertünk, főztünk. Bő 10 perc alatt egy rugalmas, de nem túl nyúlós, jól formázható gyurmát kaptunk, ami ráadásul mentes mindenféle műanyagtól. Zseniális. Eddig a pont-pont-vesszőcske ember rajzolásán is gondolkoznom kellett, de lehet, hogy nem is vagyok olyan béna? 🙂

solisztgyurmaeger osszevont

 

Hozzávalók:

1 bögre liszt
1 bögre víz
1/3 bögre só
1 ek. olaj
1 csapott ek. szódabikarbóna
fél tk. citromsav

A hozzávalókat egy nagyobb lábasba mértük, majd melegíteni kezdtem a közepesnél kicsivel gyengébb lángon. Folyamatosan kevergettem. A citromsav és a szódabikarbóna találkozása miatt elég erőteljesen habzott az elején, de ez rendben van. Néhány perc után el is tűnt a hab. Nem mértem az időt, de nagyjából 5 perc után elkezdett sűrűsödni. Még pár perc melegítés és főzés után meg is állt benne a fakanál. Nekem kicsit csomós maradt, meg nem is állt össze teljesen, úgyhogy hagytam kicsit hűlni, majd kézzel simává gyúrtam.

Zacskóban, vagy dobozban, légmentesen lezárva sokáig megtartja a nedvességét.

Forrás: Ökoanyu tökéletes filléres gyurma receptje (Nők Lapja 46. szám)

solisztcsiga

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt…
Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében…
Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem egy jó savanykás bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem.
Hozzávalók (2 liter szörphöz)
25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)
2 liter tiszta csapvíz
2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)
10 dkg citrompótló vagy citromsav (igen, 10 DKG, de ha soknak találjátok, nyugodtan csökkentsétek a mennyiséget, akár a felére is)
1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen
2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)
Fontos! Ha nem kaptok kezeletlen citromot, mindig hámozzátok meg, és úgy szeleteljétek fel.
Tipp 1.
Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről.
Tipp 2.
Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat…
Tipp 3. 
Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.
Tipp 4.
Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.
Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. 🙂
A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem.
Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan…
Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.
Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul.
A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem.
A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.
Extra tartósítás:
Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.kesz_bodzaszorp

Bodzaszörp

Tele van a város virágzó bodzabokrokkal. Támaszkodni lehet a illatára. Szmoggal keverve annyira azért nem üdítő, néha már fojtogató is. Na de ha az ember ki tud szabadulni a városból, már csak a tiszta bodzaillat érezhető. Mámorító. 
Szereztünk “vidéki” bodzavirágokat vasárnap. Tavaly elbénáztam és hagytam berohadni a zacskóba a bodzákat, 3 napig állt a szatyorban a sok bodzatányér. Sejthetitek mi lett a vége… Most értelmesebben használtam fel őket, szörpöt főztem tegnap este. 🙂
A patikában vettem citromsavat és steril gézt. 
Hozzávalók:
5 literes befőttes üveg
legalább 
4,5 liter víz
60 dkg cukor
2 citrom (az egyik zöld citrom volt)
3-4 gramm citromsav
steril géz a leszűréshez
A citromokat alaposan megmostam, majd ujjnyi vastag karikákra vágtam. 
A vizet a cukorral felforraltam és kissé besűrítettem, hogy a szörp is sűrűbb legyen (meglátjuk, mennyire sikerült idén :D). Ezután az üvegbe öntöttem a szirupot, annyit, hogy nagyjából a háromnegyedéig ért. Beletettem a citromsavat, aztán a bodzavirágokat, majd a tetejére a citromkarikákat. Kövezzetek meg, de én nem szoktam megmosni a bodzavirágokat, mert akkor az összes virágpor eltűnik, ami a plusz ízt adja a szörpnek. A forró víz és a citromsav úgyis elintézi a nem oda illő egyedeket…
Az üveget beleállítottam egy tányérba, a tetejét letakartam egy konyharuhával és betettem a kamrába a kőre. Elvileg hűvös helyen kell állni hagyni, nálunk most a kamra volt a leghűvösebb… 4-5 napig hagyom majd összeérni, de közben mindennap egyszer alaposan átkeverem. Amikor kész, a gézen keresztül átszűröm és üvegekbe adagolva a hűtőbe teszem.

Kevés friss levendulával, jégkockával, néhány friss citromkarikával a legjobb nyári hűsítő tud lenni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!