Rizsázzunk!

Márton napi libacomb vörösborban párolva

A Márton napi menü főszereplője a liba volt. Haha, életemben először tegnap sütöttem, valahogy nem volt szerves része az életemnek. Inkább kacsásak vagyunk. Tavaly a férj dobta össze a Márton napi libasültet, korábban meg ez valahogy kimaradt. Abban biztos voltam, hogy lassan fogom megsütni, dinsztelt káposzta lesz mellé és vörösbor is lesz a benne. A Díványon olvastam egy kacsacomb receptet, az almalé ötlet onnan jött. Fólia alatt, lassú tűzön, sokáig párolódtak a libacombok. A hús mesésen omlós lett, a bőre pedig igazán ropogós. Van vele némi munka, előkészület, de a legtöbbet a sütő és a fűszerek dolgoznak. Az ünnepelt jóváhagyta a végeredményt, megtartom a receptet. 🙂

marton napi liba osszevont

 

Hozzávalók (5 – 7 főre):

a libasülthöz:

5 egész libacomb
1 kg krumpli
2 fej közepes vöröshagyma
6 – 8 gerezd fokhagyma (3 gerezd pucolatlanul)
4 nagyobb alma
2,5 dl száraz vörösbor
2,5 dl szűretlen almalé
só, bors
1 közepes rozmaringág apróra vágva, 1 ág egészben
szárított lestyán

a dinsztelt lilakáposztához:

1 közepes fej lilakáposzta
1 fej lila hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 db alma
2 dl balzsamecet + 1 ek. mézes borecet, ha van otthon
só, bors
2 – 3 ek. nádcukor (ha valaki édesebben szereti, többet is tehet bele)
5 db babérlevél
1 tk. egész kömény (ha valaki nem szereti egészben, az őrölt is ugyanolyan jó)
1 púpozott ek. vaj + 1 ek. olívaolaj

A libacombokat alaposan megmostam, kozmetikáztam, mert a hentes kicsit lezseren szőrtelenítette a baromfit. Papírtörlővel szárazra töröltem őket, a bőrüket bevagdostam. Egy nagy serpenyőt felhevítettem, amiben elősütöttem a még natúr libacombokat. Oldalanként 6-7 percig, a bőrös oldalával kezdve. Első körben hármat, majd a maradék két combot is. Közben előmelegítettem a sütőt, alsó-felső üzemmódban, 160 fokra.

Közben elővettem egy nagy tepsit, amibe majd minden belefért. Amíg a combok elősültek, megpucoltam a vörös -és fokhagymákat. 3 gerezd fokhagymát héjastól tettem a tepsibe, mert a héjában sült fokhagyma kihagyhatatlan, krémes, selymes. A vöröshagymákat negyedeltem, a fokhagymákat egészben hagytam. Amikor az összes libacombbal végeztem, bőrös felükkel felfelé a tepsire tettem őket, alaposan sóztam, borsoztam mindet, majd bedörzsöltem a fűszerekkel. Köréjük szórtam a hagymákat, azokat is sóztam, borsoztam. Alá öntöttem a vörösboros almás keveréket, majd a lehető legszorosabban lefóliáztam a tepsit. Bő másfél órára a sütőbe toltam.

Közben megcsináltam a dinsztelt káposztát is, amit a férj már legyalult nekem. A lila hagymát félfőre vágtam, vékonyan felszeleteltem. Az almákat megmostam, és egy almadarabolóval cikkekre vágtam. Jó kis szerkezet, ki is csumázza az almát. Egy magas falú, nagy teflon serpenyőben (nagy lábas is jó) felolvasztottam a vajat egy ek. olívaolajjal (így nem ég meg a vaj), rátettem a hagymát, pár percig sütöttem, kissé sóztam, hozzáadtam az egész köményt is, hogy kicsit kipattogjon. Amikor a kömény illata elindult, hozzáadtam a káposztát és a babérlevelet is. Kb. 5 percig dinszteltem, ezután beletettem az almát, felöntöttem a balzsamecettel és a borecettel. Sóztam, borsoztam, cukroztam, majd puhára pároltam. A végén kicsit erősebb lángon rápirítottam.

A libához a krumplit megpucoltam, kb. 3 centis kockákra vágtam és lesóztam. Az almákat negyedeltem. Bő másfél óra elteltével kivettem a libacombokat a sütőből, a tepsibe szórtam a krumplit és az almát, rádobtam az egészben hagyott rozmaringágat, visszatettem a fóliát és még bő 1 órára a sütőbe toltam, de már 180 fokon. Kb. 70 perc múlva ellenőriztem a krumplit, mivel még nem puhult meg, visszatoltam a sütőbe kb. negyed órára. Amikor végül a krumpli is puha lett, levettem a fóliát és 220 fokon megpirítottam a libacombok bőrét.

A végeredmény egy omlós, szaftos húsú, ropogós bőrű sült lett. Nem beszélve a vörösboros ízről, ami mélyen a húsba és a köretbe ivódott.

Éppen elég volt előtte a rozmaringos sütőtökkrémleves, így legalább még a sütinek is maradt hely, ha nem is sok…

Csúcsforgalom

Ezt még január elején megírtam, de szerencsétlen sorsra jutott és a mentett piszkozatok között végezte. Ráfoghatnám Rozira (felébredt, játszani szeretett volna, éhes volt…), de az a valóság rút elferdítése lenne. Amire ugyan már nem is emlékszem, tényleg nem tudom, miért nem kattintottam a Közzététel gombra, de Rozira mégsem kenem rá. 🙂

Szóval… Sűrű volt az idei év vége is. Nagy a család. Már december 21-én elindultunk. Ismerve az anyukám mennyiségekhez való szoros viszonyát, jobbnak láttuk, ha idejében bevesszük magunkat hozzájuk. Így volt némi esélyünk arra, hogy idén legalább egy kicsivel kevesebb kaja kerüljön az asztalra Karácsonykor. Hááááát… Kérdezzétek meg, sikerült-e?!

Cserébe Rozi bábszínházi előadást kapott ajándékba, kartondobozból, kölcsön bábokkal. Valószínűleg a szomszéd baromfiudvar tagjai jobbat alakítottak volna, mint a húgom és én, de legalább nem ebből élünk. Rozi meg mosolygott, bár lehet, hogy csak kínjában. Jövőre betlehemezni fogunk neki… 
De vissza a konyhai vonalhoz. A teljesség igénye nélkül, volt kacsasült párkáppal, hús tésztabundában, gyöngytyúkból leves, klasszikus kocsonya, göngyölt hús sajttal gombával töltve, zserbó, habos almás, sós süti. Ehhez jött még az is, hogy makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedigénakkoris! megsütöm életem első bejglijét. Így lett.

Mivel elmaradt a beígért világvége, a férjem főzött egy kis csülkös bablevest is, mert bár nagyon igyekezett, nem tudott mindent beszuszakolni a kocsonyába…

Ah! Majdnem elfeljtettem a töltött káposztát. Elmaradhatatlan. Mennyei. Füstölt hússal. Igaz, itt nem volt visszatartó erő, Anyukám szabadon garázdálkodott a mennyiséggel, mivel már 21-én megcsinálta.

Aztán persze december 26-án a család másik fele is villantott: halászlé, húsleves, mennyei sült hús és krumpli, zöldségek, forralt bor. Sütemény is volt, úgy mint bejgli, zserbó, mascarpone krémes torta.

Túléltük. Kipihentük. 🙂

60 év

(Aztaaaaaaa, ezt a bejegyzést még május elején kezdtem el írni, és úgy ahogy van, megfeledkeztem róla…)
Apu 60 éves lett.
Másfél éve, amikor az Anyukám 60. szülinapját terveztük, Apu egyedül állt neki egy húsz fős társaságra főzni. A férjem meg jól segített neki, mert Apu egyedül biztosan nem tudta volna megcsinálni, bármennyire is ügyes. Még így is olyan feszített tempóban hajtottak, hogy a buli napján este tízkor mindketten kidőltek. Kénytelenek voltunk nélkülük dehidratálni… Nagy duzzogva, de ment a dolog. 
Anyu nem akart kockáztatni, ő egyébként is biztonsági játékos. Szerencsére Apu partner volt és osztotta Anyu véleményét, hogy inkább együtt készüljünk. Csodálatos idő volt, ami több szempontból is jól jött. A siserahadnak nem kellett a házba bezsúfolódni, a kertben folyhatott az állófogadás, meg a pia is… 😀 Rozi egész nap a friss vidéki levegőn szellőzött, felfedezte a kertet, meg a gyomokat. Apu pedig meg tudta főzni bográcsban az ünnepi vörösboros vaddisznó pörköltet. Gyönyörű húst kapott, meg egy jó receptet is a vendéglős cimborájától, úgyhogy előkerült a 15 kiló vadhús és a tömérdek fűszer, hagyma, piros paprika, vörösbor.
Bográcsozás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!