Rizsázzunk!

Ujjlenyomat keksz

Tuti lebukás, a zsaruk kedvence, de mert a gyereklány tiszta, az ő ujjbegyével dolgoztunk. 😉

Na ez aztán praktikus kis süti/keksz. Akár 2 hétre előre is dolgozhatunk, mert remekül eláll. Megsüthetjük és töltetlenül egy légmentesen záródó dobozba tehetjük, de szorosan befóliázva le is fagyaszthatjuk. Sütés előtt csak ki kell olvasztani, formázni. Azért ez az ünnepi tervezésben, készülődésben sok idegszálat megkímélhet. Lehet diós, mint most nálunk, de mandulával vagy mogyoróval is isteni. De a legviccesebb az ujjlenyomat rész volt, amikor a 2 és fél évessel a kis lyukakat csináltuk a sütikbe. 😉

Előkészítés: kb. 15 perc (+ 20 – 25 perc hűtés)
Sütési idő: 13 – 15 perc

ujjbegy keksz (2)

 

Hozzávalók:

másfél csésze liszt (14 dkg)
másfél csésze pirított dió (12 dkg)
1 tk. sütőpor
fél tk. só
1 csésze sótlan, szobahőmérsékletű vaj (22,7 dkg)
1 narancs vagy citrom reszelt héja
1 nagy tojás
1 tk. vanília kivonat, vagy 1 vanília rúd kikapart magjai, vagy 1 csomag vaníliás cukor
fél csésze nádcukor a hempergetéshez (kristálycukor is jó)

a töltéshez:

dzsem, méz, sűrű, házi vaníliapuding, citromkrém

Sütőpapírral kibéleltem a sütő 2 nagy tepsijét.

A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítottam, majd hagytam kihűlni. Amíg a dió pirult, majd hűlt, minden hozzávalót kimértem. A puha vajat és a cukrot egy keverőtálba tettem. A kihűlt diót a liszttel együtt aprítóba tettem, majd addig forgattam őket együtt a legmagasabb fokozaton, amíg a dió finomra őrlődött. Ezután hozzáadtam a sütőport és a sót, majd és fél percig azzal is forgattam alacsony fokozaton. Valójában a gombot Rozi nyomta az aprítón. Így könnyű volt. 😉

Egy elektromos kézi habverővel, nagyjából 3 – 4 perc alatt habosra kevertük a vajat. Hozzáadtam a vanília rúd kikapart magjait és a tojást, majd újabb 3 – 4 percig kevertük magas fokozaton, amíg halvány színe és könnyű, habos állaga lett. Ezután – már egyedül – apránként hozzáadtam a lisztes-diós keveréket, addig keverve, amíg egynemű masszát kaptam. 20-25 percre a hűtőbe tettem a tésztát.

5 perccel azelőtt, hogy a tésztát kivettem a hűtőből, előmelegítettem a sütőt 190 fokra. A tésztából kanállal kisebb adagokat szaggattam, a tenyereim között gyors mozdulatokkal golyókat formáztam, majd a sütőpapírra sorakoztattam őket. Hagyjunk helyet a golyók között, legalább 2 centit, mert sütés közben a sütőportól megnőnek. És itt jött a legjobb móka: minden golyó közepébe belenyomtuk az ujjbegyünket, így csináltunk kicsi, mély lyukakat a kekszekbe. Csak rajtunk múlik, mekkora kekszeket szeretnénk. Formázhatunk diónyi golyókat, de kisebbeket és nagyobbakat is.

ujjbegy keksz

Az egyik tepsit a sütő alsó egyharmadába, a másikat a felső egyharmadába tettem. 13 – 15 perc alatt megsütöttem, de félidőben megcseréltem a két tepsit: az alsó tepsit felülre, a felsőt pedig alulra raktam. Amikor a kekszek megsültek, a tepsit egy alátétre raktam és hagytam kihűlni a kis sütiket.

Házi sárgabarack -és málnalekvárral töltöttem meg. Érdemes közvetlenül csak a felszolgálás előtt tölteni, mert a lekvár egy idő után eláztathatja a kekszet. Az is megoldás lehet, ha különböző lekvárokat, krémeket kis tálkákban az asztalra teszünk, így mindenki maga dönthet a töltelékről.

ujjbegy keksz (1)

Forrás: Bon Appétite

Kapros túrós cukkinilepény

Amerikai palacsinta juharszirup nélkül, ami leginkább kanadai? Tudathasadásos lehet, mint a Kisvakond nadrág nélkül (lehet, hogy beszűkült a tudatom…). Pedig jó is az. Cukkinivel, túróval, kaporral. Nehezen lassult le az agyam a tegnap éjszakai Kitchen Confidential maraton után, elalvás előtt még azon kattogott, mit csináljak a maradék cukkiniből. Ezt találtam ki. Amerikai palacsinta az alapja, semleges tészta, bátran lehet vele kísérletezni. Ez sült ki belőle.

Bruttó 30 perc. Ebéd. Kész. 😛

1cukkinilepeny2 (683x1024)

 

Hozzávalók (3-5 főre):

3 tojás
11,5 dkg liszt (most fele teljes kiőrlésű, fele finom búzaliszt)
1 púpozott tk. sütőpor
1 nagy csipet só
1 csipet cukor
1,4 dl tej
10 dkg túró
1 cukkini
1 csokor kapor
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej lilahagyma
bors
1 kis pohár natúr joghurt (15 dkg)
1-2 ek. olaj a sütéshez

Előkészítettem az edényeket. A lila -és fokhagymát megpucoltam, a kaprot megmostam, felaprítottam. A lilahagymát vékonyan felszeleteltem.

Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgájához hozzáadtam a lisztet, a sütőport, a tejet, a túrót, a sót és a csipet cukrot. Sűrű, de sima tésztát kaptam. Megmostam és a sajtreszelő nagy lyukú oldalán lereszeltem a cukkinit. Nem hámoztam meg, zsenge volt. A zúzott fokhagymával és a kapor felével együtt a cukkinit is a tésztához kevertem. Frissen őrölt borssal megszórtam.

Egy másik keverőtálban pár perc alatt kemény habbá vertem a tojásfehérjét. Először csak a felét adtam hozzá, majd a másik felét is, de itt már óvatosabb, nagyobb mozdulatokkal, alulról felfelé kevertem össze.

Kikevertem a joghurtot: csipet sóval, a kapor felével és kevés borssal.

Egy teflon palacsintasütőt közepes lángon felhevítettem, beleöntöttem 1 ek. olajat, majd kis korongokat halmoztam bele a tésztából, púpozott evőkanálnyi adagokat. Melléjük tettem a lilahagyma karikákat is. 3-4 percig sütöttem a palacsinták egyik oldalát, majd amikor aranybarnák lettek, megfordítottam és még 1-2 percig sütöttem a másik oldalukat is.

A kapros joghurttal, kevés nyers, reszelt cukkinivel, lilahagymával és friss kaporral tálaltam.

A receptet a Rizsázzunk FB oldalán és a Gasztro blogok (Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye) oldal FB falán is megtaláljátok.

Cukkinis tészta pirított dióval. Borinak szeretettel. :-)

Villámgyors ebéd vagy vacsora, ha borul a rendszer. Ma kicsit dolgozni kellett Rozin, hogy elengedje a játszóteret. Reggeli után meg magamon, hogy egyáltalán el is induljunk. A nettó főzési idő kb. annyi volt, ameddig a tészta is megfőtt. A bruttó kb. 20 perc. Imádom az ilyet. 🙂

1cukkinis teszta (1024x683)

 

Hozzávalók (2-4 főre):

1 nagy (férfi) maréknyi spagetti félbetörve (durumlisztből)
1 közepes cukkini
fél fej vöröshagyma
1 duci gerezd fokhagyma
1 ek. olívaolaj
só, bors
frissen reszelt szerecsendió
1-2 dl tejszín (habtejszín, vagy kókusztejszín)
2 tk. citromlé
1 csapott tk. cukor (kókuszcukrot használtam most, de a mezei kristálycukor is ugyanúgy OK)
2 marék dió

Egy fazékban vizet forraltam a tésztának. Durvára vágtam a diót és száraz serpenyőben megpirítottam.

Amíg a víz felforrt, egy serpenyőben felhevítettem az olajat, megpucoltam és apróra vágtam a vöröshagymát és a fokhagymát. A vöröshagymát a tepsibe dobtam, kicsit sóztam. Közepes lángon 5-6 perc alatt megdinszteltem. Közben kb. 1×1 centis kockákra vágtam a cukkinit. Nem pucoltam meg, annyira zsenge volt. Amikor a vöröshagyma kész volt, rádobtam a fokhagymát, 1 perc alatt megfuttattam az olajon, majd hozzáadtam a felkockázott cukkinit is. Kicsit sóztam, borsoztam és 4 – 5 percig hagytam párolódni, de nem főztem puhára. Ekkor ráreszeltem a szerecsendiót, meglocsoltam a citromlével és hozzáadtam a cukrot is. Jól összeforgattam, majd felöntöttem a tejszínnel és egyet hagytam finoman rottyanni. Megkóstoltam és finomhangoltam 1 csipet sóval és szerecsendióval.

A tésztát a cukkinis serpenyőbe szedtem, egy “csapott” merőkanálnyit hozzáadtam a tészta főzővizéből is. Tálaláskor megszórtam a pirított dióval.

Kukabúvár sorozat 3. rész: Un petit croissant

Találtam egy 2 évvel ezelőtti képet, életem első croissant-járól. És ha már péksüti, akkor croissant. Dobogós.

Ez is egy olyan változat, ami jóban van a hideggel, a hűtőben is keleszthető éjjel, amíg mindenki horpaszt. Reggel csak sütni kell, aztán megenni. Persze, kell vele matatni egy kicsit, de megéri. Meg is tölthetjük őket. Sajttal, lekvárral, krémsajttal. Visszaeső bűnözők (mint én) akár nutellával. 😛
Frissen sült croissant

Hozzávalók:

70 dkg liszt
1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
2 dl tej
1 kk só
4-5 ek. cukor
2 tojás
5 dkg élesztő
25 dkg hideg vaj

1 tojás a kenéshez

A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztottam. A lisztet egy nagy keverőtálba mértem, mélyedést csináltam a közepébe. A langyos cukros tejben felfuttattam az élesztőt (kb. 10 perc alatt). A sót, a joghurtot, a tojásokat a liszthez adtam, majd a mélyedésbe öntöttem az élesztős tejet. Összegyúrtam és kb. 10 perc alatt tésztát dagasztottam belőle. Letakarva bő 1 órára hűtőbe tettem.
Nyolc egyforma darabra vágtam, majd gömbölyűre formáztam és jó vékonyra nyújtottam, úgy ahogy kör alakúra. Nekem soha nem sikerül szabályos kört nyújtanom, a rajztudományom csúcsa is a pálcikaember… Ezután a hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem, kb. 7 egyenlő részre osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam az első 1/7-ed részt, rátettem a következő vékony lapot, amire megint vaj jött. Aztán megint egy lap, megint vaj, egészen addig, amíg el nem fogyott. A legfelső, utolsó lap tetejére már nem kell a vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam, nagyjából 2-3 mm vékonyan, 18 cikkre vágtam, így közepes croissant-ok lettek.
Feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire fektetve éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel mindegyiket megkentem a felvert tojással, reszelt sajttal megszórtam és 180 fokra állított hideg sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Fagyasztható is.

Forrás: Limara péksége

Lekváros péksüti egyenesen a hűtőből

Megint elkapott a home made péksüti láz. Reggel pedig az asztalon illatozott a szilva -és baracklekváros finomság, házi befőzésű lekvárokkal. Hogyan? A hűtős kelesztéssel barátságban lévő tésztából. Este bedagasztottam, egyet kelesztettem, lekvárral megkentem és ment a hűtőbe éjszakára. Reggel csak betoltam a hideg sütőbe és fél óra alatt megsültek. Így azért barátságosabb a történet.

Lekváros péksüti

Hozzávalók:

35 dkg búza finomliszt
kb. fél tk. só
fél ek. cukor
0, 25 dl olaj
1 dl tej
1 dl víz
1,5 dkg friss élesztő
1 tojás a kenéshez

szilvalekvár + 2 tk. őrölt fahéj
sárgabaracklekvár  + 1 marék szeletelt mandula

A tejet elkevertem a cukorral és meglangyosítottam. A kimért élesztőt a langyos cukros tejbe morzsoltam és hagytam felfutni. Ez kb. 10 perc volt.

Közben a lisztet egy nagy keverőtálba mértem, közepébe mélyedést csináltam. A liszt kupac peremére szórtam a sót, ráöntöttem a vizet és az olajat is. Az élesztős tejet a mélyedésbe öntöttem és egy jól nyújtható tésztát gyúrtam. Nagyjából 8-10 percig dagasztottam még, majd letakarva kb. 45 percig pihentettem, ezalatt szépen a duplájára kelt a tészta.

A tésztát lisztezett felületre borítottam, két egyforma részre szedtem, majd mindkettőt kb. fél centi vékonyra nyújtottam. Az egyiket megkentem a szilvalekvárral és megszórtam az őrölt fahéjjal. A másikat sárgabaracklekvárral és egy marék szeletelt mandulával ízesítettem. A tésztákat viszonylag szorosan feltekertem, majd 10 centis darabokra vágtam.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam mindet és azonnal betettem a hűtőbe. Reggelre megint szépen megkeltek. Felvert tojással megkentem a sütiket, a még hideg sütőbe toltam a tepsit, 190 fokon 30-35 perc alatt aranybarnára sültek.

Amikor kihűltek, vastagabb szeletekre vágtam őket és vaníliás porcukorral meghintve tálaltam.

Forrás: Limara péksége

 

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

…  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy “fás”. Finom ez is, meg az is.
Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.
Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. 🙂 Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 
Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. 🙂
Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. 🙂

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):
220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)
350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)
1 tojás a lekenéshez
(barna)cukor – elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket
A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.
Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 
A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 
Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 
Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 
Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Eperzselé és túrókrém

Két napja az utcánkban járt az a cigány asszony, akitől évek óta vásárolgatunk gyümölcsöt. Nem nagy tételben, és nem is rendszeresen, de szoktunk venni tőle mindenfélét. Tudjátok, az a hangosbemondós, lepukkant furgonos, huncut vigyorú, de annál kedvesebb cigány asszony. Az, akinek mindig szép és friss a portékája. Van egy másik kofa is, de ő sokszor eléggé viharvert gyümölcsöket hoz.
Most epret és meggyet árult, meg is beszéltem vele, hogy jövő héten nagyobb mennyiségben vennék epret lekvárnak.
A most szerzett mennyiségből ez lett. És mint mindig, kicsit most is variáltam a megadott hozzávalókkal és a mennyiséggel is. Egyrészt  csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, mert csak hárman ettük. Még így is bőven jutott volna 4 embernek is… Persze volt, amiből az eredeti mennyiség került a desszertbe, mert például tejszínből soha nem lehet elég. 🙂

Másrészt az eredetileg megadott eperszörp helyett én a nemrég eltett saját bodzaszörppel dolgoztam. Az Expressz Tortazselé helyett pedig sima zselatint (por) használtam. Ebből kicsit többet a kelleténél, amitől közel flexelhető állagú lett a zselé… Legközelebb kimértebb leszek a zselatinnal.

Eperzselés túrókrém
Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg eper
1 dl házi bodzaszörp
1.5 dl víz
2 tk. porzselatin
2-3 ek. finomítatlan nádcukor (vagy ízlés szerinti mennyiség)

25 dkg túró
1 dl natúr joghurt
2 dl hideg és zsíros habtejszín (legalább 30%-os)
ízlés szerint porcukor (én nagyjából 5-6 dkg-ot használtam)
ezekhez az arányokhoz 5-6 bazsalikomlevél

Az epret gyorsan, folyóvíz alatt megmostam, hogy ne törjön és ne szívja meg magát vízzel. Hagytam lecsöpögni. Ezután a felét felkockáztam, lábasba tettem. Ráöntöttem a bodzaszörpöt, a vizet és a cukrot is rászórtam. Forrásig melegítettem, majd mérsékelt tűzön hagytam rotyogni, hogy besűrűsödjön. Ezután megvártam, amíg langyosra (kéz melegre) hűl. A porzselatin zacskóján megadottak szerint elkészítettem a zselatint, majd az epermasszához öntöttem és a poharak aljába kanalaztam. Így hagytam kihűlni, megdermedni.

Amíg a zselatin tette a dolgát, elkészítettem a túrókrémet. Megmostam a bazsalikomleveleket. Egy botmixerrel simára turmixoltam a túrót a natúr joghurttal, a cukorral és a bazsalikommal. Ezután a hideg habtejszínt kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan a túrókrémhez kevertem. Nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal érdemes dolgozni, mert így nem törik össze a hab.

A már megdermedt eperzselére kanalaztam a túrókrémet, felezett eperrel és bazsalikomlevéllel díszítettem.

A pikáns bazsalikomos túrókrémet Rozi falta a leginkább. 🙂

U.i.: ha igazán biztosra akarunk menni a habtejszínnel és tényleg kemény, de rugalmas habot szeretnénk, mielőtt felverjük a tejszínt, érdemes nagyjából egy órára a hűtőbe tenni a robotgép keverőjét és a tálat is.

Az eper és a tízhúszharminc

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Hozzávalók (kb. 26 centis tortaformához):

a tésztához:
10 dkg cukor
20 dkg vaj
30 dkg liszt
1 tojássárgája
csipet só
1 citrom héja
fél citrom leve
a tetejére:
50 dkg eper (fagyasztott eperrel is dolgozhatunk)
1 ek. házi vaníliás cukor (vagy 1 csomag bolti vaníliás cukor)
1- 2 ek. cukor (én nyírfacukrot használtam)
2 tojásfehérje
1 maréknyi szeletelt mandula
A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.
A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem, hozzáadtam a csipet sót és a felkockázott vajat. Ujjbeggyel összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgáját és alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem.
Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét.
Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret, megszórtam a cukorral, majd óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot. Megszórtam a mandulával és újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. A mandula a végén szép, világos aranybarnára pirul.
Isteni, morzsás, omlós a tésztája, savanykás az epertől és a citromtól. Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb, de nélkülük is hamar elfogy.
tiz_husz_harminc_epertorta

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz.
Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. 🙂 A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.
Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is… 🙂
Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. 🙂 Annak is érkezik majd a receptje.
Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)
12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok 🙂 )
12,5 dkg vaj – kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:
15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen
25 – 30 gr kakaópor
100 – 120 gr porcukor
Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.
Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem 🙂 ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz…
Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is…
Forrás: Csak a Puffin 

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe.
Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem.
A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása.
Almás szilvás cobbler
Hozzávalók:
30 dkg kimagozott szilva
2 db alma
2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)
1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
5 dkg nádcukor (dettó)
1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)
csipet só
1 tojás
1,5 dl tejszín
A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia “tepsit” használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. 🙂
A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.
A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam.
Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt.
Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt… 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!