Rizsázzunk!

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral

Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal 🙂 ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért “megbolondítottam” egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.
Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.
Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.
És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár… Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük 🙂
Keresztapu

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!