Rizsázzunk!

Nespresso. Gourmet. What else?

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember lányát eléggé meglepik és hirtelen azt sem tudja, most mi van. Gyanútlanul kinyitja a levelesládáját (aka mailbox), és egyszer csak ott talál egy meghívást egy ismert és elismert, jó nevű cégtől egy rendezvényre, amiről hallott már ez a bizonyos ember lánya, de olyan távol volt tőle, mint rakott krumplitól a kaviár.

Szűnni nem akaró hála a Nespressonak, amiért úgy gondolták, ott a helyem a Gourmet fesztivál szakmai napján, azon a kávékóstolón, amit csak szűk körben rendeztek meg. Már egyértelmű, hogy vajmi keveset tudtam eddig a kávékról. Na de most okosabb lettem. 🙂

nespresso_vakteszt_merge1

Az egyik tuti dolog az volt, hogy legálisan szürcsölhettem. Mert ugye agyonszabályozott világunkban szürcsölni illetlenség, a kölköket is folyton presszionáljuk, hogy ne szürcsöljenek, meg ilyenek. Kávét kóstolni pedig úgy a legjobb. Három fajtával ismerkedtünk meg, három termőterületről, különböző pörköléssel. India, Kolumbia, Brazília. Tényleg döbbenetes a különbség az egyes területek kávéja között, a pörkölésről már nem is beszélve. Vakteszt volt, az elhangzottak alapján kellett beazonosítani a kávéfajtákat. És felismertük. 🙂 Oké, nem volt nehéz dolgunk, elég jó tanárunk volt. Nagy Zsolt, a Nespresso kávészakértője, egyszerűen, érthetően mesélt kávé(k)ról, kávézásról. Jutalmul kaptunk egy igen tuti nyári kávés “desszertet”, amit Zsolt maga kísérletezett ki. A maracujás döbbenetesen finom volt, nem különbül a kókuszos.

gourmet_fesztival (39)

A Nespresso ugyan nem a legolcsóbb kávé, de nem is a megfizethetetlen kategória. A minőség pedig garantált, a kínálat széles, de nem annyira, hogy elvesszünk benne. Bárki találhat magának olyat, ami tuti leveszi a lábáról. És még mielőtt szárnyra kelne a pletyka, a bejegyzésem nem egy szponzorált hirdetés, pusztán egy élménybeszámoló a csütörtök délutánomról. Egy kicsit ugyanis más volt, mint a játszótéri homokozóban állni. 🙂

Azért pedig külön pont jár a Nespressonak, hogy az alumínium kávépatronok újrahasznosításra kerülnek. A Nespresso pontokon le lehet adni a kiürült partonokat, a cég gondoskodik róla, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. Dicséretes. Talán egy kicsit erőteljesebben lehetne ezt reklámozni. Én nem tudtam, és a többiek sem. Igaz, nekünk nem Nespressonk van. 😉

És ha már ott voltam, szétnéztem, főleg, hogy ismeretlen ismerősökkel is találkoztam. 🙂 Olyan ételeket kóstoltunk meg, amit egy szerdai napon valószínűleg soha nem ettem volna, mert nem igen járunk étterembe. Főzök én otthon, vagy mi a szösz. Kemencében sült focaccia burratoval (mozarella tejszínnel) az Anyukám mondtánál, isteni rebarbarás leves magos puffanccsal a Rosinante standján és egy elképesztően újragondolt, de valami döbbenetesen jó rakott krumpli (bocs, burgonya) a Borkonyhától.

Még egyszer nagy köszi a Nespressonak, hogy vette a fáradtságot és vadászott egy kicsit a kevésbé ismert gasztroblogok között, így két legyet ütöttem egy csapásra: megkóstoltam a szuper Nespresso kávékat, amit előtte még soha, és elmentem a Gourmet fesztiválra, ahol korábban még soha nem jártam. Az pedig külön kenegette a májamat, hogy én voltam az egyik meghívott. Oké, who else? 😉

 

anyukam_mondta_focaccia_merge2

borkonyha_rakottkrumpli_merge3rosinante_rebarbara_merge4

 

 

 

 

British Street Food

Aztaaaaaaa!!444!!! 
Mindig mondtam, hogy az angoloknak bejött az élet. De hogy ennyire, az már mégis pofátlanság. 🙂 Jamie ide, Gordon oda, a hétköznapi angol konyha csapnivaló. Szeretem a fish&chips-et, de csak ott és csak 1x/látogatás. Na jó, a Kettle chips zseniális, de azt már itthon is megvehetem az angol hiperben. 
Ehhez képest összehoznak egy ilyen fesztivált az utcai kajáknak. Na ez a nem semmi. És persze véletlenül sem akkor, amikor ott voltunk tavasszal. Ez meg felháborító.:-)

Day off!

Nick Cave. Madárijesztő. Árvaszúnyogok. Tömören. Fesztivál. Ó, je. Kiszabadultunk otthonról, Rozival meg a nagyanyja bulizott otthon, Kalákára. 🙂

Voltunk Nick Cave-en. Más nagy nevet Damon Albarn Blur-jén kívül nem is igen tudnék hirtelen felidézni. Na jó, Mika még jöhet. Akkor az igazat: mielőtt megismertem az uramat, bár tudtam, ki az a Nick Cave, hogy hiper tehetséges meg szuggesztív, és énekelt egy duettet Kylie Minouge-gal is, nagyjából ennyi volt. Azóta sem lettem megszállottja, de ezt a koncertet én sem akartam kihagyni. A férj az összes eddigi magyarországi koncertjén ott volt. Szereti-e?:-)

Kíváncsi voltam én is, elmentünk. Kicsit azért szívtuk a fogunkat a 14 ezres napijegy miatt, ami ugye *2-vel már rögtön a duplája. Az első hetijegyemet még ezeröccá pénzért vettem a zsebpénzemből. (eh, de rég volt). De nem bántuk meg. Nekem, mint “Nick Cave laikusnak” is bejött a koncert, utána pedig rátaláltunk a nyújtódeszkányi blues színpadra, ahol egy francia banda nyomott hip-hop és blues keveréket. De milyen jól. Scarecrow. Ők azok. Itt azért kiszaladt a boogie a lábaimból, mezítláb, a fűben.

Árvaszúnyogból meg jutott nekünk is, szembe, szájba, orrba. Megvolt a gasztrokaland is. (Oké, ettünk azért fehér embernek való kaját is, bár főleg inkább dehidratáltunk.) 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!