Rizsázzunk!

Ragacsos angol süti

Végre összeszedtem magam és megírtam…

Van a Zoltán nap, meg a Nemzetközi Nőnap egy napon. Anyósomék másnap jöttek Zoltánt köszönteni. Beszélgettünk. Az anyósom és én is. Mi szoktunk. Anyósom épp sztoriban volt, amikor kivettem a sütőből a sticky toffee puddingot. Felvágtam, porcióztam, kis kanállal, dióval, és az egyik tányért odanyújtottam az anyósomnak, hogy ettől a sütitől garantáltan összeragad a szája… Azóta sem tudom, mi lett a vége az egésznek, de ezután még vagy 6,2-szer kaptam vissza az anyósomtól, hogy érti ő a célzást, most már csak azért is megtartja magának a történetet, na meg már nem is emlékezett rá, mi volt az, amit beléfojtottam sütivel álcázva, de érti ő a célzást és akkor sem tudom már meg. 😉 Köszönöm a humort és a jófejséget!

Előkészítés: 20-25 perc

Sütési idő: Kb. 1 óra

sticky_toffee_pudding

 

Hozzávalók:

a tésztához:

17,5 dkg magozott datolya (izraeli király datolyát használtam)

3 dl forró víz

1 tk. szódabikarbóna

5 dkg puha, sótlan vaj + egy kevés a forma kikenéséhez

15 dkg finomítatlan nádcukor

2 tojás, lazán felverve

csipet só

20 dkg fehér tönkölyliszt

2 tk. sütőpor

1 vanília rúd kikapart magjai

1 marék durvára aprított dió kissé megpirítva

a sós karamellához:

25 dkg sótlan vaj

30 dkg lágy barnacukor

4 dl tejszín

1 jó nagy csipet só

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, légkeverésen. Kivajaztam egy közepes tortaformát (kb. 24 cm), az alját kibéleltem sütőpapírral.

A datolyát egy mélyebb tálba tettem a szódabikarbónával és a forró vízzel együtt. A tojásokat egy kis tálba ütöttem és egy csipet sóval lazán felvertem. A lisztet és a sütőport tálba szitáltam.

Egy másik keverőtálban krémesre, habosra kevertem a vajat a cukorral. Ezután kisebb adagokban a cukros vajhoz adtam a felvert tojásokat. Az újabb adag tojás csak akkor következett, amikor az előzőt már felvette a vajas keverék. Beletettem a kikapart vanília magokat és apránként hozzáadtam a sütőporos lisztet is. Végül hozzáöntöttem a beáztatott datolyát, a levével együtt. Nedves, szinte folyós masszát kaptam a végén, amit az előkészített tortaformába öntöttem.

30-35 perc alatt megsül. 25 perc elteltével ellenőrizzük a tésztát tűpróbával. Ha a tű tisztán jön ki a tésztából, akkor jó.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a karamellszószt. Egy nagy serpenyőbe tettem a vajat és a cukrot, erősebb lángon olvasztani kezdtem, amíg bugyogni kezdett. Folyamatos kevergetéssel 5 percig főztem, végül beleöntöttem a tejszínt. Jól elkevertem.

Amikor a tészta megsült, bőségesen meglocsoltam a karamellszósszal és visszatettem még 5 percre a sütőbe. Ekkor a sütőt már kikapcsoltam.

Tálaláskor még egy nagylelkű adag szószt csurgattam a szeletekre.

Kicsi egyedülálló formákban, vagy muffin sütőben is süthetjük.

Facebook: Rizsázzunk!

sticky_toffee_pudding_merged3

karamellas_uveg_1

Sós karamella. Brutál csokoládétorta. 5000 kalória története.

…a védésed utáni buliba én viszem a sütit, valamilyen nagyon csokisat. – így én, nagyvonalúan, még február elején a húgomnak. Aztán persze épp a buli előtti napon sikerült lerobbannom, nem voltam ott: …oké, és bocs, hogy nem megyek, de a szülinapodra csinálok neked valami durván csokisat, mondjuk egy csokitortát. Február végén volt a szülinap. Pár napja végül, még a hét elején, megbeszéltük, hogy szombaton átjön hozzánk, én pedig megcsinálom azt a tortát.

Szombat reggel. Annak a szombatnak a reggele (azaz tegnap), aminek a délutánjára áthívtam a tesómat. A legnagyobb nyugalommal elmentem iskolába. Indulás előtt még a délutánt is leszerveztük Zolival és Rozival: suli után együtt elmegyünk valamilyen barkácsboltba valamilyen szerszámokat venni, utána meg benézünk a sógoromhoz fagyizni. Én balra el. Szorgosan jegyzeteltem a suliban, mégis csak vizsgára bocsátó modulzáróra (aka zh) készülünk. A tanárnő is bekeményített, meg befenyített, meg szigorút játszott. Tovább tartott a suli, mint eredetileg terveztük. Éhes voltam és tele volt a tipegőm a savfokkal és a zsírtartalommal. A bemagolandó kérdések száma meg valahogy több lett a nap végére, az ígért 150-nél éppen tízzel több…

…kicsivel később, szombat délután, már otthon a kanapén. Legyalult aggyal fetrengtem, mikrobák, enzimek meg a hülye zsírok nyomasztottak. Abba a pillanatban, hogy Zoli szólt, indulhatunk, beugrott, hogy délután 5 körül jön a húgom, hogy végre megkapja a szülinapi tortáját. Azt a tortát, amit 1 hónapja ígérgetek neki… 15.33-kor vágott belém a felismerés, és hirtelen pánikomban majdnem felhívtam, hogy ő, izé, szóval, ő, mi lenne, ha, izé, inkább fagyizni jönne velünk? 😉

Zoli és Rozi elmentek a praktikus barkácsboltba (mint utólag kiderült, oda), én meg eszemet vesztve elkezdtem összerakni a tortát. Aztán rájöttem, hogy nincs itthon sós mogyoró. Amióta letekeredtem róla és helyette áttekeredtem a sült hagymára és az étcsokira, nincs itthon sós mogyi. Mondjuk a sült hagyma is sós és ropogós, értelmezhettem volna nagyvonalúan is a receptet. Akár. De nem, helyette cipő fel, dzseki fel, telefon zsebre, ajtó becsap, homlok csattan: a kulcsom! BENT MARADT A PULTON! Na mindegy, most már lemegyek a boltba, nem ücsöröghetek a lábtörlőn. Felhívtam a férjet, hogy kicsit gyorsabban érjenek már haza és sebesebben vásároljanak és nézelődjenek a barkácsboltban, mint tervezte, mert helyzet van. Rozi akkurátusan megnéz, megfog mindent, amit elér és még kis kalapácsot is akart, szóval időben inkább erősen felültervezett az apja. De mivel épp indulóban voltak attól a barkácsbolttól, ami nemrég kivonult az országból, úton a másik felé, amelyik még itt van, hazakanyarodtak egy kulccsal. Így nem kellett Rozit hajtani, megnézhetett mindent, amit akart, bár kalapácsot nem kapott, de kifesthető húsvéti gipsztojást igen. Én meg visszajutottam a konyhába, és elkészült a torta, mielőtt a húgom megérkezett (késett, szerencsére).

Elkészítés: kb. 1 óra

Hűtési idő: min. 1 óra

sos_mogyoros_karamellas_csokolade_torta (2)

 

Hozzávalók (kb. 15 centis formához):

a kekszes alaphoz:

13 dkg zabkeksz darálva

8 – 10 dkg vaj olvasztva (attól függően, mennyit vesz fel a keksz)

60 gr darált mandula

a karamellhez:

13 dkg nádcukor

5 dkg vaj

1 dl tejszín

1 nagy marék (kb. 5 dkg) sós mogyoró durvára aprítva

1 nagy csipet só

az étcsokoládékrémhez (ganache): 

20 dkg étcsokoládé (min. 55%-os)

3 dkg vaj

1,5 dl tejszín

néhány nagy csipet frissen reszelt szerecsendió

a sós grillázshoz:

10 dkg nádcukor

1 nagy marék durvára vágott sós mogyoró

a tetejére: sópehely (elhagyható)

Először összeállítottam a torta alapját. A kekszet késes aprítóban összeaprítottam, majd elkevertem a darált mandulával és az olvasztott vajjal. Egyenletesen elterítettem a kapcsos tortaforma aljában és úgy nyomkodtam bele, hogy legyen egy kis pereme (kb. 1,5 – 2 cm). Hűtőbe tettem megszilárdulni.

Elkészítettem a karamellt. A cukrot alacsony hőmérsékleten melegíteni kezdtem. Nem rázogattam, nem kevergettem, csak hagytam világos borostyán barnára karamellizálódni. Hozzáadtam a tejszínt és a vajat. Addig melegítettem tovább kevergetés mellett, amíg egynemű lett. Ekkor beleszórtam a mogyorót és a már kihűlt tortaalapra kentem. Hagytam kihűlni, amíg összeállítottam a ganache-t.

A krémhez (ganache) az étcsokoládét apróbb kockákra törtem és a vajjal együtt egy keverőtálba tettem. Egy kisebb lábasba bő 2 ujjnyi vizet öntöttem, a lábasra ültettem a keverőtálat és lassan melegítve, hogy a víz épp csak gyöngyözzön a tál alatt, összeolvasztottam a csokitat. Amikor a csoki és a vaj teljesen felolvadt, levettem a gőzről, reszeltem bele szerecsendiót (kb. fél mk.), végül hozzákevertem a tejszínt. Kézi habverővel simára, fényesre kevertem. Ezt is a tortára kentem és visszatettem a hűtőbe dermedni.

Megcsináltam a grillázst, a torta tetejére. A sütő tepsijét kibéleltem sütőpapírral. A cukrot alacsony lángon melegíteni kezdtem egy alacsonyabb falú serpenyőben, és borostyán színűre karamellizáltam. Ezután hozzáadtam a durvára vágott mogyorót, a sütőpapírral öntöttem és elterítettem. Amikor kihűlt, összetörtem (én egy koktélos zúzófával, de a sodrófa is tuti). Felvágás, tálalás előtt a torta tetejére szórtam belőle.

Eredetileg linzertésztával terveztem ezt a tortát, még amikor valamikor télen az egyik Good Food magazinban láttam James Martin karamellás csokiganache receptjét. A hárdkór csoki, a karamell és ehhez valami sós megvolt a fejemben, de a fenti körülmények beállása után módosítanom kellett (a Nők Lapja Konyha Desszert magazin kihúzott a …..ból a kekszes alap és a grillázs ötletével).

Facebook: Rizsázzunk!

 

sos_mogyoros_karamellas_csokolade_torta (11)

sos_mogyoros_karamellas_csokolade_torta (9)

(Ej, de siralmas állapotban van a háttérben az a petrezselyemzöld…)

Gyors narancsos-csokis tejkaramella (fudge) gyömbérrel

Házi csoki fudge? Akár ajándékba is? Mondjuk Karácsonyra. Angliában naponta kötelező program volt a fudge kurzus, valahányszor ott jártam. Megfordultam néhány műhelyben. “Menjetek csak, mindjárt jövök én is.” Aham, persze…;)

Egy ideje (úgy 3-4 éve) tervezem, hogy nekiállok és megcsinálom. Aztán mégsem. Mert vagy találtam valami más érdekeset, vagy nem kaptam sűrített tejet, vagy bármi. Akármi… Jellemző… Szóval, ideális gasztroajándék lehet belőle, ha megéri az átadás pillanatát. Bár jó minőségű csokiból érdemes elkészíteni, ami nem feltétlenül olcsó, ráadásul ebben a verzióban vanília is van (bár nélküle is tökéletes), ami meg kifejezetten nem olcsó, de több embernek is adható, amitől eloszlik az 1 főre jutó anyagköltség. Bocs Karácsony, de hát ugye nem az ajándék mérete és ára a lényeg. Remélem!

Előkészítés: 10 perc
Főzési idő: 5 perc
Hűtési idő: minimum 2 óra

ginger chocolate fudge (2)

 

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz)

20 dkg csokoládé (lehet vegyesen fele ét, fele tej, csak tej, csak ét)
kb. 20 dkg cukrozott sűrített tej
8 dkg porcukor, átszitálva (használhatunk házi vaníliás porcukrot is)
1 vanília rúd kikapart magjai
1 bio vagy előkészített narancs héja
1 mk. őrölt gyömbér
5 dkg pirított dió
porcukor a díszítéshez (elhagyható, de jól mutat rajta)

Ha tejcsokit használunk, érdemes a porcukor mennyiségét kicsit csökkenteni.

Sütőpapírral kibéleltem egy kb. 20×20 centis téglalap/négyzet (kinek milyen van) alakú tepsit, a sütőpapírt szépen behajtogattam a sarkainál. A diót késsel felaprítottam, száraz serpenyőben megpirítottam. Lehúztam a tűzről és hagytam kihűlni.

Közben egy lábasban kb. 2 ujjnyi vizet melegítettem, gyöngyözésig. A csokoládét apró darabokra törtem és egy keverőtálba tettem, majd beleöntöttem a sűrített tejet is. A keverőtálat a gyöngyöző víz felé ültettem. Ügyeltem rá, hogy a keverőtál alja ne érjen a vízben, mert akkor a csokoládé megéghet. Az is fontos, hogy a víz ne forrjon, tényleg csak épp, hogy gyöngyözzön. A vízgőz felett olvasztani kezdtem a sűrített tejes csokit, kevergetve, amíg teljesen fel nem olvadt. Közben kiszedtem a vanília magokat a rúdból és lereszeltem a narancs héját.

Ezután a keverőtálat levettem a vízgőzről, belekevertem a diót, a gyömbért, a vanília kikapart magjait és a reszelt narancshéjat. Hozzáadtam a porcukrot. Jól elkevertem.

A csokis masszát a sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem és egy kanál hátával szépen elegyengettem. Hűtőbe tettem és legalább 2 órán át békén hagytam, hogy megszilárduljon. Ezután a csokis masszát sütőpapírral együtt kiemeltem a tepsiből, óvatosan lehúztam róla a papírt és egy éles késsel kis kockákra vágtam. Vékonyan porcukrozhatjuk a felvágás előtt. Én nem tettem, de az biztos, hogy még csinosabb lesz tőle.

Egyébként épp Csokiországban lézengtem, amikor arcon csapott ez a bitang jó recept. Jól jött, mert kicsit haboztam, hogy a WR verzió mennyire lesz jó a bolti sűrített tejjel, de amikor láttam itt is hozzávalóként, rászántam magam végre.

És az eredeti WR recept, amit kicsit megvariáltam:

fudge recept

ginger chocolate fudge

Kukabúvár sorozat, 2. rész: Kávés krém karamellöntettel

Ez a csoda is a lomtalanítási láznak köszönhető, az öntudatra ébredt blogger énem előtti időkben csináltam ezt a desszertet. Néha nagyon érdemes szanálni. Csak ne lenne olyan nehéz elkezdeni.

Kávés, krémes, ropogós. Ütős triumvirátus. A receptet anno egy Magyar Narancsban (A.K.A. ellenzéki sajtó…) találtam, a Chili&Vanilia szerzőjétől. Ez bezzeg azonnal meglett, nem úgy mint a mákos réteges sütimé

cafe con lache

Hozzávalók 4 adaghoz:

10dkg kristálycukor
3 egész tojás
3dl cukrozott, sűrített tej
2,5dl tej
0,5dl frissen főzött kávé
csipet só
tálaláshoz néhány szem kávé – nekem nem volt, mert őrölt kávét tartunk itthon, ezért karamellszilánkokkal dekoráltam.

A sütőt előmelegítettem 150 C fokra.

A 10 dkg cukrot kavarás nélkül, lassú tűzön sötét, borostyán színűre karamellizáltam. Négy darab, 1,5 dl-es hőálló tálba csorgattam a karamellt, úgy, hogy az egyenletesen bevonta a tálak alját. Nagyjából 10 percre békén hagytam, hogy megszilárduljon.

Ezután a krémhez a cukrot az egész tojásokhoz adtam, majd a sűrített tejet is beleöntöttem. Elektromos kézi habverővel simára kevertem. Hozzáadtam a tejet, a kávét, és egy csipetnyi sót is. Megint jól összekevertem. Szűrőn átszűrtem, és egy kancsóba öntöttem, amiből könnyebben tudtam a tálakba adagolni. A krémet egyformán elosztottam a négy formában. Tepsibe állítottam mindet, forrásban lévő vizet öntöttem bele, nagyjából az edények 2/3-áig ért a víz. Körülbelül 40 percig sütöttem a vízgőzben. Lehet, hogy kicsit még lágynak tűnik a sütési idő végén, hiszen hűlés közben szilárdul a krém. Hagytam kihűlni. Nekem nem volt időm egy egész éjszakán át hagyni, de pár óra alatt is kellemes állaga lett. Azért aki tudja, hagyja magára éjszakára, vagy egy egész napra is akár.

Mielőtt tálaltam, forró vízbe állítottam a tálakat, hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon. Egy jó éles késsel óvatos, finom mozdulatokkal ellazítottam a pudingot az formák falától, és fejjel lefelé tányérokra borítottam. Így a folyós, megolvadt karamell ráfolyt a krémre. Ha van, pár szem durvára tört kávébabot szórhatunk a tetejére. Én most a fent említett okból kevés szilánkosra tört karamellel díszítettem a kávé bab helyett.

 

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, háború idején és után sokszor került az asztalra.
Rengeteget hallottam a nagymamáról és a sütiről is,  a férjtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét, amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. Komoly. 🙂 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is sütöm neki évente 1x. Most is megcsináltam.
Az egészben az a legjobb, hogy olyan klasszik nagymamásan van dokumentálva. Nincs megadva a sütés hőfoka (hogy is lenne, akkor még nem voltak okos sütők, amire androidosan telepíteni lehetett a sütit…), nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb. Kemény, de így izgalmas. 😉
A karamell pite

 

Hozzávalók:

a tészta:
30 dkg liszt
15 dkg margarin
2 dl tejföl
1 jó késhegynyi szódabikarbóna
a karamell krém:
15 dkg + 10 dkg kristály cukor
1 dl + 2dl tej
5 dkg liszt
10 dkg vaj
A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem… Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. 🙂
Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas.
Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el.
A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is…
Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral.
Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben.
Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.
Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz.

Sós, karamellás csoki

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.
Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. 🙂
Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. 🙂

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. 🙂

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!