Rizsázzunk!

Cukkini: főzelék

Régen nagyon be voltam sz.rva tartottam a változásoktól. Ez most is így van, de már MEREK beleállni a helyzetekbe. A szintidőn azért van még mit javítani, sok mindent még most is odáig tudok tili-tolizni, hogy az már fáj. Nekem a gyomrom az Achilles-em, ha valami nem a számomra éppen lehető legjobban megy, azonnal jelzi. Én meg lassan végre megtanulom már akkor felismerni a jeleket, amikor még nem kékülök bele a fájdalomba és nem telik hetekbe kisimítani a gyomromat. Lassú, de egyre kézzelfoghatóbb a fejlődés. 🙂

Nagyon szeretem a cukkinit, mert íztelen. Éppen ezért. 398.765,3 variációt lehet ráhúzni. Hétvégén meggrilleztük, és cukkinis csicseriborsósalátát is csináltam. Most meg itt van ez a jó kis kókusztejes, petrezselymes főzelék, kölesliszttel sűrítve. A gyerek is falta, pedig a ciklusában épp megint az “ezt nem szeretem, ezt sem szeretem, ezt nem eszem meg, nem kérek ilyet, anya ehetek fagyit?”-ban tart. 😉

Laktóz -és gluténmentes!

Előkészítés: 5 perc

Főzési idő: 10-15 perc

petrezselymes_kokusztejes_cukkinifozelek_01A

 

 

Hozzávalók (2 főre):

4 zsenge cukkini

3 szál újhagyma vagy 1 kicsi vöröshagyma fele

3 ek. olívaolaj vagy olvasztott kókuszolaj

só, fehérbors

3-4 ek. jó minőségű almaecet

3-4 nagy csipet szárított borsikafű

késhegynyi őrölt kurkuma

1,5 – 2 dl víz

kb. 2 dl sűrű kókusztej

1 ek. kölesliszt

1 nagy csokor petrezselyemzöld finomra vágva

A cukkinikat és a petrezselyemzöldet megmostam, az újhagymát vékonyan felkarikáztam.

Egy nagyobb, alacsonyabb falú lábast hevíteni kezdtem, majd amikor kellően forró volt, beletettem a kókuszolajat. Rádobtam az újhagymát, kissé sóztam és néhány perc alatt megdinszteltem. Közben kisebb darabokra vágtam a cukkinikat. Először hosszában félbe, majd a feleket is félbe, végül a negyedeket felszeleteltem. A megpárolt újhagymához adtam, kissé sóztam, megszórtam a borsikafűvel, meglocsoltam 2 ek. almaecettel, amit pár perc alatt elpárologtattam. Amikor az ecet savas, csípős illata eltűnt, felöntöttem kevés vízzel és a kókusztejjel. Fedő alatt ressre pároltam. Amikor a cukkini elkészült, fűszereztem még egy csipet borsikafűvel és kevés fehérborssal. Az 1/3-át kivettem, a maradékot botmixerrel összeturmixoltam. 1 ek. kölesliszttel sűrítettem. Ha szükséges, mehet még hozzá egy kevés almaecet, só és bors. Végül hozzákevertem a friss, felaprított petrezselymet. Aki lédúsabban szereti, önthet még hozzá vizet és/vagy kókusztejet.

Tálaláskor megszórtam kevés pirított lenmaggal és árpapehellyel, amiket el is hagyhatunk, de minek!

Facebook: Rizsázzunk!

Háttér: Fotóhátterek

petrezselymes_kokusztejes_cukkinifozelek_02

Semlegesítő tavaszi rizottó

Miután vasárnap körömpörköltet ettem, amibe szerencsére csülök, vagyis némi hús is jutott, és nem csak a bőr, így nem kellett csak a szaftot innom, két napja ellensúlyozom a nagyágyút. Tegnap sült céklás raguval, ma meg ezzel a lágy rizottóval.

Valaha régen egymást érték a fajsúlyos sültek, oldalasok, csülkök, pörköltek, meg sem éreztem. Így 40 felé már 2x is meggondolom, mikor eszem ilyeneket. Fegyelmezetten táplálkozom, az van, és ettől jól érzem magam. Persze ettől még időnként becsúszik valami nehezebb is.

Előkészítés: 10 perc

Főzési idő: 30 perc

kokusztejesrizotto_tofuval_javitott

 

Hozzávalók (1-2 főre):

a rizottóhoz:

kb. 10 dkg kerekszemű rizs

3 ek. olívaolaj vagy 1 ek. kókuszolaj vagy 1 ek. vaj/

kb. fél liter víz vagy zöldségalaplé

1 ek. almaecet + 1 merőkanál víz elkeverve (kb. 1 dl)

1 ek. szárított natúr zöldségmix

1 vékony szelet friss gyömbér

só, bors

5-6 ek. zsíros kókusztej

a zöldséges raguhoz:

4 kicsi zsenge újrépa

3-4 kicsi zsenge paszternák

8-10 szál zsenge zöld spárga

2 szál újhagyma

1 szelet friss gyömbér finomra aprítva

1-2 ek. citromlé

só, bors

1 késhegynyi őrölt kurkuma

3-4 dl forró víz

grillezett tofu (elhagyható)

pirított szezámmag

Megmostam és hagytam lecsepegni, száradni a rizst. Egy nagyobb lábast felhevítettem, kókuszolajat tettem bele, és amikor az is forró volt, beleszórtam a rizst. Üvegesre pirítottam, sóztam, borsoztam, felöntöttem az almaecet-víz keverékkel. Hagytam elpárologni, majd hozzáadtam egy merőkanál vizet. Megszórtam a szárított zöldségkeverékkel és beledobtam egy vékony szelet friss gyömbért. Elkevertem.

Megpucoltam és felkarikáztam a zöldségeket (kb 1 centis darabokra). Az újhagymát vékonyra szeleteltem, finomra aprítottam a friss gyömbért. Egy serpenyőt hevíteni kezdtem, amikor felforrósodott, beletettem a kókuszolajat, rádobtam az újhagymát és a friss gyömbért. Közepes lángon megdinszteltem.  A megpárolt gyömbéres hagymához adtam az 1 centis karikákra vágott sárgarépát. Sóztam, borsoztam és felöntöttem 2 dl forró vízzel. Lefedtem.

Közben újabb merőkanálnyi vizet adtam a rizshez és alaposan elkevertem.

A sárgarépa után a paszternákot is a serpenyőbe tettem, elkevertem és újabb 1 dl forró vizet öntöttem hozzá. Megszórtam egy késhegynyi kurkumával, rácsurgattam 1 ek. citromlevet. Fedő alatt közepes lángon tovább pároltam.

Megint felöntöttem a rizst egy merőkanál vízzel. Jól megkevertem.

A végén a zöld spárga is a serpenyőbe került, kicsit sóztam és borsoztam az egészet, hozzáöntöttem még 1 dl forró vizet és még 1 ek. citromlevet. Alaposan elkevertem és fedő alatt még pár percig pároltam. A spárgának már nem kellett sok idő.

Újabb merőkanálnyi vizet adtam a rizottóhoz, és rendszeresen átkeverve hagytam, hogy a rizs beszívja azt. Ekkorra a rizs fogkeményre főtt. Meglocsoltam a kókusztejjel és kevergetés mellett kivártam, amíg azt is beszívja a rizs.

Száraz serpenyőben illatosra pirítottam kevés fekete szezámmagot, amivel tálaláskor megszórtam a zöldséges rizottót. Adhatunk mellé grillezett füstölt tofut.

Facebook: Rizsázzunk!

kokusztejes_rizotto_zoldsegekkel_javitott

 

Sütőtökkrémleves sült körtével és kókusztejjel

Szombaton ovis szülinapi buliban voltam Rozival. Tegnap meg az agárdi popstrandon locsogtunk a vizes jégen. A hótaposóm beázott, elrepedt a talpa, amit akkor vettem észre, amikor a jégen bokáig gázoltam a vízben. Rozinak megígértem, hogy korizunk, de a kölcsönzőben nem volt a lábára való kori. És mivel azt is megígértem neki, hogy ha neki nem lesz kori, én sem kölcsönzök (hülye ősanya vagyok), béreltünk egy fakutyát. Na, az nagyon bejött neki. Gyorsabban, anya! Gyorsabban! (Hajcsár!) A végén forró italokat vettünk, Rozinak csokit, nekem bort, amit nem ittam meg, mert már az első kortynál azt éreztem, hogy menetes lyukat mar a gyomromba. Ennyire már rég örültem annak, hogy autóba kell ülnöm, azonnal levettem a csizmát és a zoknit, a nedves harisnya meg is száradt mire Pestre értünk. A gyerek lábára meg ráhúztam az egyujjas kesztyűmet, úgy nézett ki benne, mint egy csimpánzkölyök… 😉

Szerintem létezik olyan, hogy sütőmedve. Én vagyok az. Amit lehet, megsütök. Ebben a levesben sült sütőtök és sült vilmoskörte van. És még egy csomó minden más, persze.

Előkészítés: a tök sütési ideje

Főzési idő/összeállítás: 20 perc

IMG_9896

 

Hozzávalók (2 főre):

1 kicsi sütőtök

1 körte (most vilmos)

3 gerezd fokhagyma

10 centis darab póréhagyma

2 nagy vagy 4 kisebb szelet friss gyömbér

kevés citromnád (5-6 vékony szelet)

3 szem szegfűszeg

1 nagy rúd fahéj

2 zöld kardamom

1 csapott mk. koriandermag

1 ek. sötét szójaszósz (elhagyható)

fél zöld citrom leve

só, bors

víz

1 ek. méz

1 – 1,5 dl kókusztej

a tetejére:

pirított dió

fekete szezámmag

friss koriander

A sütőtököt feldaraboltam, a körtét félbevágtam, kimagoztam. A fokhagymagerezdeket nem pucoltam meg. Mindet sütőpapírral bélelt tepsire tettem, a körtéket a vágott felükkel lefelé. Meglocsoltam kevés olívaolajjal, egy nagy csipet sót szórtam rá és 200 fokos sütőben kissé barnára sütöttem. Amikor megsült, kivettem a sütőből és hagytam hűlni.

A póréhagymát feldaraboltam. Egy közepes lábast hevíteni kezdtem, olívaolajat öntöttem bele, rádobtam a póréhagymát, a citromnád karikákat és a gyömbért. Kicsit sóztam, és közepes tűzön megdinszteltem. A sütőtököt, a körtét (héj nélkül) és a héjából kinyomott sült fokhagymát a hagymához adtam. Beledobtam a szegfűszeget, a fahéjat, a kés lapjával megroppantott zöld kardamom magjait és a koriandert is. Meglocsoltam szójaszósszal. Erősebb lángon, kevergetve, 4-5 percig pirítottam az egészet. Kiszedtem a fahéjat, a szegfűszeget, 1 szelet gyömbért benne hagytam. Felöntöttem annyi vízzel, ami 1-2 ujjnyira ellepte. Hagytam egyszer felforrni, majd botmixerrel pürésítettem. Ha túl sűrű, hígíthatjuk még vízzel. A végén még beállítottam az ízeket. Sóztam, borsoztam, belecsurgattam a zöld citrom levét és 1 ek. mézet. A végén hozzáadtam a kókusztejet is. Alaposan megkevertem.

Száraz serpenyőben illatosra pirítottam a diót és a fekete szezámmagot. Tálaláskor a magokkal és egy kevés friss korianderrel szórtam meg a leves tetejét.

Facebook: Rizsázzunk!

Bazsalikomos karalábé krémleves

Egyszer, egy SEO-s (Search Engine Optimization) okításon azt mondták nekünk, hogy egy bejegyzés 500 szónál kezdődik, onnantól kezdi el látni a gugli a cikket. Jó, persze, van még néhány turpisság, amire figyelni kell… Szóval, ha azt szeretnénk, hogy jó sokan olvassanak, írjunk jó sokat. Oké, ahhoz is kell még néhány más (is)….

Ez a leves viszont annyira finom, hogy nem nagyon vannak rá szavak. Hacsak az nem, hogy ez itten kérem szépen már friss, zsenge új karalábé, darabja 100 ft-ért.

Isteni leves pár száz forintból. Mondom én, hogy nincsenek rá szavak, csak 355, recepttel együtt. 😉

bazsalikomos_karalabe_kremleves

 

Hozzávalók (2 – 3 főre):

2 fej karalábé

1 kicsi krumpli (elhagyható)

2 sonkahagyma vagy 1 kis fej vöröshagyma

3 ek. olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

5 dl zöldségalaplé

só, frissen tekert bors ízlés szerint

szárított bazsalikom

0,5 dl tejszín vagy 0,5 dl natúr joghurt ha savanykásabb ízt szeretnénk

kevés zöld citromlé

1 tk. vaj

a tetejére:

sült hagyma

zsenge karalábélevél felaprítva

Megpucoltam a karalábékat, a krumplit és a hagymákat. A karalábé leveleiből a zsenge kicsiket félretettem a tálaláshoz. A zöldségek héjából, a karalábé zöldjéből, 1 fej vöröshagymából és 2 gerezd fokhagymából fűszerekkel (koriander, egész bors, só, köménymag) alaplevet főztem.

Amíg az alaplé főtt (kb. 20 perc), előkészítettem a levest. A karalábékat és a krumplit felkockáztam. Megpucoltam és felaprítottam a hagymákat. Egy magasabb falú lábast hevíteni kezdtem, olívaolajat öntöttem bele és rádobtam a felkockázott sonkahagymát. Sóztam és 4 – 5 percig pároltam. Ekkor hozzáadtam a zúzott fokhagymát, kb. 1 percig pároltam, amíg elindult az illata. Ezután a lábasba tettem a karalábét és a krumplit, sóztam, borsoztam és fedő alatt kb. 10 percig pároltam, kissé le is pirítottam. Sikerült ott felejtenem a tűzön, kicsit jobban lepirult, mint terveztem. Ezért sötétebb csöppet a leves színe a képen. 😉 Az egészet felöntöttem 6 dl alaplével, 2 tk. szárított bazsalikomot adtam hozzá és fedő alatt közepes lángon kb. 10 percig főztem. Ezután botmixerrel krémesre turmixoltam. Hígítottam még kb. 2 dl alaplével, kicsit sóztam, borsoztam, és hozzáöntöttem bő fél deci joghurt savót (sütihez joghurtot csepegtettem, felhasználtam a kicsöpögő folyadékot is), ami elhagyható. Bő fél dl tejszínnel selymesítettem. A tejszín helyett joghurtot is tehetünk bele, ettől frissítően savanykás lesz. Még egy kóstolás után kevés bazsalikomot, egy csipet sót és frissen őrölt borsot adtam hozzá. Elkevertem.

Tálaláskor megszórtam zsenge aprított karalábélevéllel és ropogós sült hagymával.

Facebook: Rizsázzunk!

bazsalikomos_karalabe_kremleves (1)

bazsalikomos_karalabe_kremleves_merge_1

Curry-s sültkarfiol főzelék sajtgolyókkal

Próbáltam valami frappáns bevezetőt írni, mert csak kell az a fecsegés, meg locsogás. Ültem egy darabig a gép előtt és nagyon gondolkoztam, de most nem jött semmi, aminek értelme is lett volna. Nem is kell mindig az a zajongás…

Ennek a főzeléknek nincs különösebb története, csak annyi, hogy a napokban lapozgattam Főzelékes Feri könyvét, ahonnan megtetszett a curry és a sült zöldségek gondolata, így legalább nem veszett kárba a karfiol, amit még múlt héten vettem a zöldségesnél.

Előkészítés: kb. 5 perc

Elkészítés: kb. 30 perc

currys_sultkarfiol_fozelek_sajtgolyokkal

 

Hozzávalók (1 nagyétkű, vagy kés kisétkű főre):

1 kis fej karfiol

2 ek. olívaolaj

1 tk. vaj

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 tk. currypor

1 nagy csipet őrölt római kömény

só, frissen őrölt bors

kb. 0,3 dl zöldségalaplé vagy víz

1 – 1,5 dl dl kókusztej

fél zöld citrom leve

friss petrezselyemzöld durvára aprítva

kevés pörkölt mogyoró durvára aprítva (elhagyható)

opcionálisan:

3 – 4 tk. gyömbéres fokhagymás méz vagy

3 – 4 tk. méz

a sajtgolyókhoz:

20 dkg reszelt sajt (lágyabb, de reszelhető sajtból)

fehér tönkölybúzaliszt, tojás, durvább szemű zsemlemorzsa a panírozáshoz

A sütőt előmelegítettem 220 fokra. A karfiolt rózsáira szedtem, ami nagy volt azt feleztem és negyedeltem. Egy keverőtálba tettem, meglocsoltam 4 ek. olívaolajjal, 3 nagy csipet sóval, egy nagy csipet őrölt római köménnyel és 1 csapott tk. curryporral. Alaposan összekevertem, sütőpapírral bélelt tepsire terítettem és kb. 15 alatt világos aranybarnára sütöttem. Félidőben megrázogattam a tepsit, hogy a a karfiol egyenletesen süljön. Még kissé roppanós volt, amikor kivettem a sütőből.

Közben megpucoltam és finomra aprítottam a hagymákat. Egy nagyobb lábasban közepes lángon felolvasztottam a vajat az olívaolajjal. Rádobtam a hagymát, kicsit sóztam és kb. 6-8 perc alatt megfonnyasztottam. Időnként megkevertem. Ráfacsartam fél zöld citrom levét és hozzáadtam 1 tk. curryt. Amikor a karfiol megsült, a hagymás alaphoz adtam, egy kis maréknyi rózsát félretettem a tálaláshoz. Felöntöttem kb. 3 dl alaplével (vízzel), borsoztam és még 3 – 4 percig főztem. Belecsurgattam 3 tk. gyömbéres fokhagymás mézet, de csak mert maradt még előző napról, amit az enyhe torokfájásomra kevertem össze. Szóval elhagyható. Botmixerrel pépesítettem az egészet. Ha kell, adható még hozzá alaplé vagy víz. Ezután hozzáöntöttem a kókusztejet is. Kóstolás után kicsit sóztam, frissen őrölt borssal, és még egy kis curryvel fűszereztem. Ha nem elég savanykás, adhatunk hozzá még 1 facsarásnyi zöld citromlevet.

A sajtgolyókhoz lereszeltem a sajtot, nagyobb diónyi golyókat gyúrtam belőle, majd duplán bepaníroztam és forró olajban, a közepesnél kicsit erősebb lángon kisütöttem.

Tipp: nyugodtan egészben hagyhatjuk a karfiolrózsákat, jobban érvényesül a karfiol íze, ha nem turmixoljuk el.

Facebook: Rizsázzunk!

Inspiráció: Főzelékes Feri könyve

 

currys_sultkarfiol_fozelek_sajtgolyokkal (2)

currys_sultkarfiol_fozelek_sajtgolyokkal (1)

Sült zöldségek kókusztejjel és gyömbérrel

Nagyon elszaladt velem a ló év végén. Még december közepén volt néhány orrfújós napom. Aztán december 30-ra letaknyosodtam. December 31-re már ugatva köhögtem. Az új év első napjára majd szétszakadt a fejem, agyastól, szemgolyóstól, üregestől. Január másodikán pedig bemutatkoztam a recski ügyeletes orvosnak. Kaptam antibiotikumot, meg köptetőt, meg sok kalciumot és még több  probiotikumot, aminek a szedését nagyon erősen javasolta a doki. Tudom, miért…. Ja, szilveszter este 3/4 11-kor elaludtam és újév 0.08 perckor ébredtem, arra, hogy az egyetlen egészséges nagykorú kinyit egy üveg pezsgőt, amit aztán senki sem ivott meg… Még most sem vagyok teljesen 100, de legalább a fejem nem feszül annyira szét a tokámtól az orrnyergemig.

Vasárnap úgy döntöttem, hogy nem eszem húst. Legalább is, egy darabig biztosan nem. Nem kattantam be, nem szippantott be semmilyen mai divatos áramlat. Csak annyi van, hogy túl sok húst ettem az ünnepek alatt, amitől szerintem még egy elvetemült húsevő is elgondolkozna.

A szupi kerámia  tányérokat még tavaly csináltam egy Apacuka Kerámia workshopon. Én, saját kezűleg és Juditnak csak 2x kellett közbeavatkoznia. 😉 Komolyan, terápiás célzattal, receptre írnám fel mindenkinek az agyagozást. Nagyon jó.

sult_zoldsegek_kokusztejjel_gyomberrel (10)

 

Hozzávalók:

1 közepes édesburgonya

4 kisebb sárgarépa

3 kisebb/vékonyabb paszternák

2 fej közepes lilahagyma

6 gerezd fokhagyma

5 kisebb ág friss kakukkfű

2 – 3 centinyi friss gyömbér

2 – 3 ek. nádcukor

2 – 3 ek. fehérborecet

só, frissen őrölt bors

2 dl kókusztej

kb. 4 dl víz

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, légkeverésen.

A zöldségeket megpucoltam és 3 – 4 centis darabokra vágtam. A gyömbért megpucoltam és finomra aprítottam. A megpucolt lilahagymákat először feleztem, majd a feleket is kettévágtam. Egy vaslábast felhevítettem, 3 ek. olívaolajat öntöttem bele, majd rádobtam a lilahagyma cikkeket. Sóztam és pár percig erősebb lángon pirítottam. Folyamatosan kevergettem. Ezután a lábasba tettem a zöldségeket, az egész fokhagymákat és a közepesnél kicsit erősebb lángon 4 – 5 percig pirítottam. Sóztam, borsoztam, meglocsoltam a fehérborecettel, cukroztam és alaposan elkevertem. Pár perc alatt hagytam, hogy a borecet elpárologjon. Felöntöttem 2 dl vízzel, hozzáadtam a friss gyömbért, a kakukkfű leveleit és 5 percig fedő alatt pároltam. Ráöntöttem a kókusztejet, a maradék 2 dl vizet, elkevertem és fedővel együtt betoltam a forró sütőbe kb. 10 – 15 percre. Nagyjából 15 perc után ellenőriztem a zöldségeket, már puhák, de még roppanósak voltak.

Amíg a zöldségek sültek, egy száraz serpenyőben kevés szezámmagot, diót és kókuszreszeléket aranybarnára pirítottam. A sült zöldségeket tálaláskor szórjuk meg a pirított magokkal, a kókuszreszelékkel és kevés friss kakukkfűvel.

Facebook: Rizsázzunk!

sult_zoldsegek_kokusztejjel_gyomberrel

Krumplikrémleves korianderrel és kókusztejjel

Késő délután dolgom volt, Rozi a keresztapjával őrjönghetett szülői felügyelet nélkül. Én meg kuncogtam a markomba, mert ezúttal nem én kaptam meg a délutáni alvását elsztrájkoló kiskorút. Az óvónő ugyanis azzal fogadott, hogy Rozi egy töredék másodpercet sem aludt, cserébe szórakoztatta őt, így gyorsabban eltelt a délutáni sziesztaidő. Oké, a fürdés-lefekvés blokkban azért rám is fröccsent a kialvatlan gyerekből. Lefekvés előtt kicsit jól össze is kaptunk, én teátrálisan kivonultam a szobájából, Rozi meg drámai előadásba kezdett. Végül legalább annyira látványosan ki is békültünk. Simán jár nekünk az anya-lánya drámai díj. A következő fellépésünk után a virágokat az öltözőnkbe kérjük.

Előrelátóan, még délután főztem egy krumplikrémlevest és csináltam túrógombócot is.

Előkészítés: kb. 15 perc

Főzési idő: kb. 15 perc

Krumplikremleves_korianderrel_es_kokusztejjel (4)

 

Hozzávalók (kb. 4 főre):

75 dkg krumpli (pucolt mennyiség)

1 közepes fej vöröshagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

1 ek. szárított egész koriander

1 csapott tk. egész római kömény

1 csapott tk. citrombors (sima fekete bors is jó)

1 – 2 tk. frissen reszelt gyömbér (attól függően, mennyire akarunk gyömbéresebb ízt)

fél zöld citrom leve

1 ek. só

4 ek. olívaolaj

kb. 1 l zöldségalaplé vagy víz

1 – 1,5 dl kókusztej (vagy 30%-os habtejszín)

a tetejére pirított mandula és sült hagyma

Egy száraz serpenyőben pár perc alatt (közepes lángon) kicsit megpirítottam az egész koriandert és a római köményt. Amíg a fűszerek pirultak, megpucoltam a krumplit és a hagymákat is. A krumplit kisebb kockákra vágtam, a vöröshagymát felaprítottam, a fokhagymagerezdeket nagyobb darabokra vágtam. Amikor a fűszerek illata elindult, egy tányérra szórtam és félretettem őket.

Egy nagyobb lábast hevíteni kezdtem közepes lángon, olívaolajat öntöttem bele és rászórtam a vöröshagymát. Kissé sóztam és 4 – 5 perc alatt megpároltam. Amíg a hagyma dinsztelődött, mozsárban finomra őröltem a koriandert és a római köményt. Amikor a hagyma puhára párolódott, rádobtam a fokhagymadarabokat és az őrölt fűszerkeverék felét. 1 percig kevergetve sütöttem, majd rádobtam a felkockázott krumplit is, ráfacsartam fél zöld citrom levét és 5 percig, a közepesnél valamivel erősebb lángon kissé megpirítottam. Folyamatosan kevergettem. Hozzáadtam 1 tk. friss reszelt gyömbért. Felengedtem a zöldségalaplével (vízzel), sóztam és fedő alatt közepes lángon puhára főztem.

Amikor a krumpli megpuhult, lehúztam a lábast a tűzről, hozzáadtam még 1 tk. gyömbért és botmixerrel krémesre turmixoltam. Citromborssal és 2 csapott ek. nádcukorral fűszereztem. Ha kell, itt még sózhatjuk, finomíthatunk az ízeken. A végén belecsurgattam a kókusztejet, alaposan elkevertem.

Tálaláskor a tetejére pirított mandulát és sült hagymát (bolti) szórtam.

A facebookon is ott vagyok.

 

Krumplikremleves_korianderrel_es_kokusztejjel (15)

Vendégművész a blogon: Home Bisztro

Esküszöm a leendő Kitchen Aid konyhai robotgépemre, hogy nem emlékszem, minek kapcsán kezdtünk el beszélgetni Edinával, a Home Bisztro bloggerével. Talán zene volt. De azóta még mélyen szántó eszmecseréket is folytattunk. E – mailben. Ugyanis még soha nem találkoztunk személyesen. Arra kértem őt, készítsen valamit, amit egy csereprogram keretében közzéteszek a blogomon. Ez valamikor nyáron volt, a patópálkodás ment mindkettőnknek, főleg, hogy akkut alkotói válságba kerültünk. Legalább is én biztosan. 🙂 Edina, ahogy én is, elég erősen rá van kattanva az ázsiai vonalra is. De úgy általában nyitott a magyarostól eltérő dolgokra is. 🙂 Az időnként csípős, szarkasztikus humora, és a para, hogy nem felel meg valakinek, különösen tetszetős volt nekem. Bocs, ha kiadtalak! 😉 És végül csak elkészült, összeállt, és most megíródik ez a bejegyzés. Az utóbbi időben már csak rajtam múlt, hogy a gép elé üljek és megszerkesszem. Íme Edina szösszenete recepttel és képekkel együtt.

Kókusztejes rizspuding mascarpones citromkrémmel és nektarinnal

Blog rizsa 1

A Homebisztro most vendégségbe megy. A meghívást a Rizsázzunk Kolléganőtől kaptam még nyár első felében. Jó munkához idő kell, szóval eszünk ágában nem volt kapkodni. De mára minden összejött, így egy bejegyzés erejéig el tudtam vinni egy desszertet a vendégségbe egy olyan vendéglátóhoz akit csak virtuálisan ismerek. Az ilyen ismeretség sokkal megfoghatatlanabb annál, mintha FixIpszilon bemutatna minket. Talán az első meghatározó kommunikációnk az volt, mikor Anikó elájult, és behalt ettől a bejegyzésemtől miután meghallgatta. Ciki, 😉 de nyilván nem ételről volt benne szó. 🙂 🙂   De most zene nélkül a rizspudinghoz kapcsolódó történet itt is, ott is. A receptért pedig katt. 🙂

Köszönöm szépen a meghívást, szívesen mentem! 🙂

Az elmúlt pár hónaphoz kapcsolódó megállapítás: Magyarország és Thaiföld keveredik. Annak idején azt mondták, hogy Ázsiában a monszun egy eléggé megbízható dolog. Szinte napra pontosan meg lehet mondani, hogy mikor jön, és mikor megy. Aztán mikor arra jártam, már kezdték pedzegetni, hogy változóban vannak a dolgok. Amikor jönnie kell, akkor rendre jön, de mikor mennie kéne, valahogy mégis marad még egy kicsit. Az első monszun emlékem a hegyekhez köt, pontosabban az Észak-thaiföldi, Chiang Dao városából induló túránkhoz. Mikorra a kirándulást beszerveztük, elvileg már le kellett, hogy írják az esős évszak végét, de valahogy neki is jobban esett a hegyi levegő. Nagyon szép időnk volt, egy komolyabb felhő volt az égen, ami kifejezetten jól mutatott a fényképeken. Aztán egyre érdekesebbek lettek a fények, egyre szebb, kékebb és zöldebb lett minden. Néha megálltunk enni, inni, ücsörögni, nézelődni, fényképezni. És ebben az idilli környezetben túráztunk. Egy ideig. Aztán megtudtuk mi az a monszun. Egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, hihetetlen eső volt, mi meg egy domb tetején élveztük a kilátást, ahonnan még az előtt le kellett jutnunk mielőtt minden tiszta sár lett volna minden. Nyilván nem így történt. Minden csúszott, alig haladtunk, mindenhol sárosak lettünk, ernyő nem segített volna, esőkabát pedig a hol máshol, mint a táska alján. Így csak azzal foglalkoztunk, hogy a hátizsákokra húzzuk fel a saját kis kabátjukat, hogy legalább a fényképezőgép és a ruhák szárazak maradjanak. De addigra mire már magunkra is lehetett volna figyelni, tök mindegy volt. Hiába voltunk erdőben úgy esett az eső, hogy felesleges volt bármi alá is beállni, így nem maradt más, mentünk tovább a tábor felé. Mire megérkeztünk, addigra elcsendesedett minden, talán egy óráig se esett. De ez épp elég volt ahhoz, hogy ne találjunk magunkon egy eldugott kis ruhadarabot se, amiből ne lehetett volna csavarni a vizet. Meleg víz, vagy hajszárító nem volt 10 kilométeres körzetben, a levegő viszont hűvös és párás volt. Kimentünk és várt minket a vacsora, egy jó hideg uborkaleves. Akkor még azt hittük jó nagyot fogunk aludni, de ugye ez a tábor egy kis helyi faluban volt, és az egész akció arra volt hivatott szolgálni, hogy egy kicsit belelássunk a helyiek életébe. Ez részben sikerült, és azt követően, hogy megtudtuk mi a monszun, még azzal az információval is gazdagabbak lettünk, hogy a thai kakasok lényegesen korábban kelnek, mint a magyar kakasok. Sőt meggyőződésünk volt, hogy a mi kunyhónk alatt volt a legjobb kapirgáló hely vagy bármi amitől pont ott, órákig kukorékoltak. Következő nap visszamentünk Chiang Maiba, ami Észak Thaiföld központi városa. A nagy sietség pedig azért volt, mert már elkezdték a készülődést Buddha születésének napjának az ünneplésére. Díszítették a templomokat, mindenhol füstölők, utcai árusok, akiktől díszeket, ékszereket, talpmasszázst, no meg sok helyi ételt lehetett venni. Többek között mango sticky rice-t ami egy tipikus északi desszert. Egy speciális ragacsos rizst főznek, és hatalmas konténerekben tárolják. Ebből tesznek a tálra egy adagot, azt leöntik kókusztejjel, mangót szelnek rá, és apróra vágott kesudióval szórják meg. Isteni finom, nem volt nap, hogy ebből vagy kétszer ne ettünk volna, míg az északi részen voltunk. Mangó itthon nem terem, és bármennyire is szép és látványos, sajnos buddha születését se ünnepeljük meg olyan nagyszabású ceremóniákkal, mint ott. De! Monszun már nálunk is van! Kábé ennyit bírtam mondani az elmúlt napokban mikor álltam az erkélyen és néztem az esőt. És azért ez a történet jutott eszembe, mert ahogy keveredik ide a monszun szerű esőzés, és néha a szokatlan meleg, ebben a desszertben is hasonlóan keveredik Európa és Ázsia. Ez a verzió nem ragacsos rizsből készült, hanem olyanból amit szinte mindenhol lehet kapni. A kókusztejjel együtt főtt, és mangó helyett az épp most szezonális barackkal tálaljuk. A mangó és a barack nem helyettesítheti egymást, hisz két külön gyümölcs, két külön íz. Viszont ami mangóval működik, az őszibarackkal és nektarinnal is. És ezt pedig a jól ismert lemon curd, kicsit enyhítettebb változata frissíti fel. Kellemes utazást!

És a recept: ITT 🙂

Kókusztejes rizspudinghoz

200g arborio rizs
500ml víz
1 kiskanál vanília aroma vagy egy szál vanília
400ml (egy közepes doboz) kókusztej
60g cukor
5-6 evőkanál kókuszreszelék (kb. 30-35g)

1. lépés
Főzzük meg a rizst. Egy közepes fazékba (ne legyen túl kicsi, hisz a főtt rizst még fel kell önteni a kókusztejjel) öntsük a vizet, adjuk hozzá a rizst, és a vaníliát. Ha igazi vaníliát használunk, vágjuk félbe késsel, kaparjuk ki a magjait, tegyük a rizshez és forraljuk fel. (De ne csak a magjait, hanem a tokját is, hogy még több ízt nyerjünk ki belőle.) Forrás után alacsonyabb fokozaton addig főzzük, míg a víz nagy része elpárolog, azaz sűrű krémes állaga lesz a rizsnek. Ez kb. 10-15 perc. Ha esetleg túl hamar elforrna a víz adjunk hozzá még pár evőkanállal. Ha vanília rudat használtunk, akkor e szakasz végénél a legegyszerűbb kihalászni a vanília hüvelyét.

2. lépés
Adjuk a rizshez a kókusztejet, és a cukrot. Ha vanília aromát használunk, akkor elég most hozzáadni. Közepes fokozaton főzzük addig, míg rizs teljesen megfő, és kissé beszívja a kókusztejet. Gyakorlatilag egy kellemesen krémes rizottó állagot kell kapnunk. Ez körülbelül 10 perc. Ha olyan bátrak voltunk, hogy eddig nem halásztuk ki a vanília maradványait, akkor most tényleg tegyük meg. Ezt követően a még meleg rizshez, vegyítsük el a kókuszreszeléket.

Citromkrémhez

250 ml tej
150g cukor
25g keményítő
100ml citromlé (citromból, és ez kb. 3-4 citrom leve)
50g vaj
4 tojás sárgája
1 kiskanál vanília aroma
250g mascarpone

1. lépés
Közepes, vagy annál egy kicsit erősebb lángon a cukrot folyamatos kevergetés mellett feloldjuk 160 ml tejben. Beleöntjük a vanília aromát, vagy ha egész vaníliát használunk, akkor itt beletesszük a magjait és a héját.

2. lépés
A tej maradékában egy tálban összekeverjük a tejet és a kukoricakeményítőt homogén állagúra. Ha a cukor feloldódott a tejben, hozzáadjuk a keményítős keveréket.

3. lépés
Lejjebb vesszük a lángot, és belekockázzuk a vajat. Ha vanília rudat használtunk, akkor itt érdemes kivenni a héját mielőtt besűrűsödik. Ezt követően adjuk hozzá a citrom levét. A tojások sárgáját összekeverjük. Érdemes hőkiegyenlítést végezni, azaz kétszer-háromszor egy keveset a tojásokhoz adni a meleg citromos keverékből, minden alkalommal elkeverni, majd a már meleg tojásos keveréket önteni a citromkrémbe.

4. lépés
Ezt követően egy kicsit emelhetjük a lángot. Folyamatosan kevergetve, de legalábbis intenzíven figyelve, szűk 10 perc alatt krémesre főzzük. Akkor kész, ha az állaga sűrű. Ha belemártjuk egy kanál hátoldalát, akkor az ujjunkkal egy csíkot tudjunk húzni benne. A végén pedig hozzákeverjük a mascarponét.

Az összeállításhoz:

4 közepes és viszonylag kemény nektarin
3-4 evőkanál barna cukor
ízlés szerint egyéb bogyós gyümölcs díszítésnek (málna, ribizli vagy áfonya)

Az egyik nektarin felét félreteszünk, a többit pedig kis kockákra vágjuk. A cukorral egy kis serpenyőbe tesszük, és addig főzzük, még a cukor teljesen fel nem olvad. Ilyenkor a gyümölcs kissé res marad, de kifejezetten jó.
Kis poharakba felváltva rétegezzük a kókuszkrémet, a nektarint, majd a citromkrémet. A pohárkrém tetejét a félretett nektarinnal díszítjük, és a bogyós gyümölcsökkel.
Megjegyzések:
Ha a kókuszreszeléket száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, akkor erősebb lesz a kókusz íze. Ettől veszít az desszert a „patyolat fehérségéből”, de ez nem biztos, hogy gond.
A képen nem igazán látszik, de a nektarin díszítést meg szórtam cukorral, és karamellizáló pisztollyal ráégettem a cukrot. Kellemes enyhén karamellás aromát kapott.

IMG_blog rizsa 8515

IMG_8552 Anikó

Karamellizált szőlőleves

Ez gyorsan ment, 15 perc alatt megvolt a leves. És most azt is viszonylag hamar kitaláltam, mit kezdjek a kissé már öregedő, löttyedő szőlővel, ami ugyan még egészen jól nézett ki, de már látszott rajta, hogy pár nap és a kukában landolna.

Az elmúlt hetekben 2 gyerekem volt, kicsit besegítettem épp hányatottabb sorsú barátnőmnek, bevállaltam a 2 és fél évesét napközbenre. A csajok egészen jól megvoltak együtt, alig akadt egy kis cicaharc. Igaz, akkor jobb volt kicsit a háttérbe húzódni és ott is maradni, és csak akkor beavatkozni, ha esélyes volt, hogy vér folyhat. A barátnőm meg annyira hálás volt, hogy ha ennél is jobban hálálkodott volna, már én hálálkodtam volna. Csak hordta a friss zöldséget, gyümölcsöt, még főtt ételt is hozott. Meg szőlőlevest sűrűn, amire Rozi erősen rátekeredett. Megjegyzem, amikor az enyémet ette tegnap, közölte, hogy anya, ez nem olyan finom, mint az Agáé, amitől én csendben, befelé összeomlottam, remélve, hogy a gyereklány ebből nem vesz észre semmit… Majd hozzátettem, hogy azért ez is finom. A non plus ultra ezek után az volt, amikor Rozi keresztapja ezt bírta mondani: “hmmm, ez nagyon jó. mi ez? almaleves?”

Persze tegnap, amikor a leves készült, tuti fények voltak, sütött a nap, meg minden, de nem sikerült összeszednem magam annyira, hogy ne felejtsem el lefotózni. Ma pedig épp annyira használható a híres neves természetes fény, mint én a fent említett néhány hetes családi napközizés után. Eh, így jár, aki halogat…

Egyébként tényleg olyan gyorsan összerakható ez a leves, hogy reggelire is simán mehet, mondjuk kicsivel több pirított zabpehellyel és magokkal.

Előkészítés: 2 – 3 perc
Elkészítés: kb. 8 perc sütés + max. 5 perc az összeállítás

karamellizalt_szololeves (8)

 

Hozzávalók (1 adaghoz):

25 dkg fehérszőlő
1 ek. nádcukor
fél zöld citrom vagy sima citrom leve
néhány csipet őrölt gyömbér
5 – 8 ml kókusztej (vagy tejszín)
0,5 – 1 dl víz (attól függően, mennyire akarjuk sűrűre vagy hígabbra)
néhány nagy csipet nádcukor
csipet só
a tetejére (opcionális):
pirított dió
pirított zabpehely

A sütőt előmelegítettem grill fokozaton 250 fokra, egy tepsit kibéleltem sütőpapíral.

A szőlőt megmostam, leszemeztem és egy mélyebb tálba tettem. Megszórtam 1 ek. nádcukorral, alaposan összeforgattam, majd a szemeket elterítettem a sütőpapírral bélelt tepsin. Kb. 8 perc alatt kissé meggrilleztem. Levet is engedett, így a szőlőszemeket a kisült lével együtt átöntöttem a botmixer edényébe. Alaposan leturmixoltam, majd átszűrtem egy kis lábasba. Hozzákevertem a gyömbért, a cukrot, a citromlevet és a csipet sót, végül kókusztejjel sűrítettem. Ha valaki nem szereti a kókusztejet, vagy nincs otthon, a 30%-os habtejszín is tökéletes. Bő fél deci vízzel kissé hígítottam, és hűtőbe tettem lehűlni.

Egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra, világos aranybarnára pirítottam a diót, majd a zabpelyhet is. Tálaláskor ezekkel szórtam meg a levest. Ha valaki gluténérzékeny, hagyja el a zabpelyhet.

A facebookon itt találtok meg.

karamellizalt_szololeves (4) - Copy

karamellizalt_szololeves (6)

 

Korianderes kukorica krémleves édesburgonya csipsszel

Erről a kukorica krémlevesről Rozi döntött. A mai napot Ő mentette meg, amikor a fagyasztóban matatott és megtalálta a mirelit kukoricát. Én ugyanis lassan 1 hete szenvedek akut ötlettelenségben, hogy mi legyen az ebéd. Rozi kukoricát kért. Persze, ha rajta múlt volna, a zacskóból, fagyottan ette volna. Még jó, hogy van egy szőrös szívű anyja. Valamilyen megmagyarázhatatlan és erőteljes érzelmi kötődéssel viseltetik a fagyasztott zöldségek iránt.

Jó, legyen kukorica krémleves. Friss koriander még volt itthon, cserébe tejszín nem. De kókusztej igen, meg édesburgonya is, amit még a zöldséges piláfhoz vettem. Engem meg elkapott a nosztalgia, ugyanis a kókusztejtől, a friss koriandertől és a citromlétől Thaiföld íze lett. Ott pedig nagyon jó volt. Ha nagyon csöpögős akarnék lenni, de nem vagyok, akkor azt mondhatnám, hogy egy korty Thaiföld. Eh, mégis leírtam. Öregszem.

Sok szeretettel ajánlom ez a levest Hajninak, aki pontosan tudja, miről fecsegek.

Laktóz – és gluténmentes.

Előkészítés: 5 perc
Főzési idő: 15 – 20 perc

kokusztejes_korianderes_kukoricakremleves (1)

 

Hozzávalók (2 főre):

25 dkg kukorica (mirelit)
1 kis fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
1 csapott tk. egész koriander (őrölt is jó)
4 – 5 szál friss koriander
4 – 5 dl zöldségalaplé (vagy víz)
1 dl kókusztej
1 tk. citromlé
1 kisebb édesburgonya
1 csapott tk. kurkuma (a színe miatt)
sajtos pirítós (opcionális)

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, légkeverésen. Egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral. Meghámoztam az édesburgonyát. A felét vékonyan felszeleteltem, a másik felét kis kockákra vágtam. Az édesburgonya szeleteket kissé sóztam, majd meglocsoltam kevés olívaolajjal, jól összeforgattam, majd a sütőpapírra terítettem.

Megpucoltam és felaprítottam a lilahagymát, a fokhagymát is megpucoltam és összezúztam. Egy kisebb fazekat forrósítani kezdtem, beleöntöttem az olívaolajat, majd rádobtam a lilahagymát. Kissé sóztam. Közepesnél kicsivel erősebb tűzön 4 – 5 perc alatt megdinszteltem. Közben mozsárban finomra őröltem a koriandert. Amikor a lilahagyma megpárolódott, beletettem a felkockázott édesburgonyát és kb. 5 percig pirítottam. Ekkor hozzáadtam a zúzott fokhagymát és még 1 percig sütöttem. Az egészre ráöntöttem a mirelit kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam a finomra őrölt korianderrel. Néhány percig a kukoricát is pirítottam, majd felöntöttem az alaplével. Lefedve 8 – 10 percig főztem.

Közben a sütőbe tettem az édesburgonya szeleteket is. Kb. 10 perc alatt megsült a csipsz. Érdemes szemmel tartani, mert könnyen megéghet.

Amikor a kukorica és az édesburgonya is megpuhult, lehúztam a tűzről a levest, botmixerrel összeturmixoltam, végül átszűrtem egy szűrőn, hogy teljesen krémes legyen. Hozzákevertem a kókusztejet, a citromlevet és a finomra aprított friss koriandert. Ha szükséges, itt még adhatunk hozzá sót, ha igényli a leves. Vagy aki sósabban szeret enni.

Tálaláskor megszórtam az édesburgonya csipsszel. Mi ettünk hozzá sütőben sütött sajtos pirítóst is, de ez elhagyható.

Ez pedig itt a facebook oldalam.

kokusztejes_korianderes_kukoricakremleves

kokusztejes_korianderes_kukoricakremleves (2)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!