Rizsázzunk!

Lekváros péksüti egyenesen a hűtőből

Megint elkapott a home made péksüti láz. Reggel pedig az asztalon illatozott a szilva -és baracklekváros finomság, házi befőzésű lekvárokkal. Hogyan? A hűtős kelesztéssel barátságban lévő tésztából. Este bedagasztottam, egyet kelesztettem, lekvárral megkentem és ment a hűtőbe éjszakára. Reggel csak betoltam a hideg sütőbe és fél óra alatt megsültek. Így azért barátságosabb a történet.

Lekváros péksüti

Hozzávalók:

35 dkg búza finomliszt
kb. fél tk. só
fél ek. cukor
0, 25 dl olaj
1 dl tej
1 dl víz
1,5 dkg friss élesztő
1 tojás a kenéshez

szilvalekvár + 2 tk. őrölt fahéj
sárgabaracklekvár  + 1 marék szeletelt mandula

A tejet elkevertem a cukorral és meglangyosítottam. A kimért élesztőt a langyos cukros tejbe morzsoltam és hagytam felfutni. Ez kb. 10 perc volt.

Közben a lisztet egy nagy keverőtálba mértem, közepébe mélyedést csináltam. A liszt kupac peremére szórtam a sót, ráöntöttem a vizet és az olajat is. Az élesztős tejet a mélyedésbe öntöttem és egy jól nyújtható tésztát gyúrtam. Nagyjából 8-10 percig dagasztottam még, majd letakarva kb. 45 percig pihentettem, ezalatt szépen a duplájára kelt a tészta.

A tésztát lisztezett felületre borítottam, két egyforma részre szedtem, majd mindkettőt kb. fél centi vékonyra nyújtottam. Az egyiket megkentem a szilvalekvárral és megszórtam az őrölt fahéjjal. A másikat sárgabaracklekvárral és egy marék szeletelt mandulával ízesítettem. A tésztákat viszonylag szorosan feltekertem, majd 10 centis darabokra vágtam.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam mindet és azonnal betettem a hűtőbe. Reggelre megint szépen megkeltek. Felvert tojással megkentem a sütiket, a még hideg sütőbe toltam a tepsit, 190 fokon 30-35 perc alatt aranybarnára sültek.

Amikor kihűltek, vastagabb szeletekre vágtam őket és vaníliás porcukorral meghintve tálaltam.

Forrás: Limara péksége

 

Szamócalekvár update

Ahogy ígértem.

Szamócalekvár 2013

Kicsinosítva. Felcímkézve. Ahogy az kijár neki. A szamócalekvár

Eperlekvár kenyérsütőgépben

Évekig hánykolódott a kamrában a kenyérsütő, amit még Apukáméktól kaptam Karácsonyra. Mindig fenyegettem vele magamat, hogy na most akkor házi kenyeret sütök. Kérdezzétek meg, mennyit használtam!
Végül csak előkerült a kamrából. Próbálkoztam többféle kenyérrel, magossal, fehérrel, teljes kiőrlésűvel, a legjobban egy előre bekevert rozsos, magos lisztkeverék vált be, de egyik sem volt az igazi. Pizzatésztát is tökéletesen dagaszt és keleszt egyébként. Persze aztán az a szerencsétlen  kenyérsütő szépen lassan visszakerült a kamrapolcra.  
Két éve valamiért a használatiját olvasta az uram, amikor kitalálta, hogy eperlekvárt fog főzni benne. Ipari mennyiség ugyan nem fér bele, de annyi, amennyi nekünk kell, igen. Így amíg eper van, mindig lehet friss, házi lekvárunk. Tegnap is csináltunk egy üveggel, most csak fél kiló eperből.
Hozzávalók:
50 dkg eper
30 dkg cukor (kicsit sok…)
egy kenyérsütőgép
Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Kimértem a cukrot és az eperrel együtt a gép üstjébe öntöttem. A mi gépünkön a 8-as a lekvárfőző program, ha ez bárkit is érdekelne. 🙂 1 óra 20 perc alatt megfőzte az epret, majd fejjel lefelé száraz dunsztba tettük az üveget. Miután kihűlt, botmixerrel áttörtük és még egyszer felfőztük. Ennyi.  
Szeretnék majd nagyobb mennyiségben befőzni eperlekvárt, olyat is, amiben van egy kis gyömbér meg citrom is. Ehhez a Rozi keresztapja által bejegyzett receptet fogom majd használni. 

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral

Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal 🙂 ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért “megbolondítottam” egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.
Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.
Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.
És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár… Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük 🙂
Keresztapu

Lekváros bukta

A vasárnapi füstölt sonkás zöldbableves méltó párja volt a lekváros bukta. 
Lekváros bukta
Hozzávalók:
60 dkg fehér búzaliszt
3 dl tej
3 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő (jó az instant is, abból egy 7 grammos csomag kell)
1 tojás
2 tojássárgája
6 dkg vaj, olvasztva
csipet só
szilvalekvár + baracklekvár (vagy ki mivel szereti)
1 tojás a kenéshez
A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt, ami 10-15 perc alatt szépen felfutott, habos lett. 
Amíg az élesztő hergelte magát, egy nagy tálba szitáltam a lisztet. Beleütöttem az egész tojást és a 2 tojássárgáját, beletettem a csipet sót. A liszt közepébe csináltam egy mélyedést, majd beleöntöttem a cukros, élesztős tejet és sima, lágy tésztát dagasztottam. Először a tálban, majd amikor kezdett összeállni a tészta, a lisztezett pulton dagasztottam tovább, majd a végén visszatettem a tálba és hozzáadtam az olvasztott vajat. Itt van egy pont, amikor az ember hajlamos feladni, hiszen a szépen megdagasztott, már együttműködő tészta a folyékony vajtól kirekesztővé és hisztissé válik és alaposan meg kell dolgozni, hogy befogadja a vajat. Az egész dagasztás kb. 10 perc volt, a karom már majd leszakadt, de hát muszáj, meg kell adni a tiszteletet a kelt tésztának. 
Miután visszatért az élet a karjaimba, egy szórásnyi liszttel meghintettem a tészta tetejét, tiszta konyharuhával letakartam és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából 30-40 perc volt. 
Közben kizsíroztam egy nagy tűzálló tálat, most egy 20×30 centiset. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez a 4-es fokozat lehet).
Amikor a tészta megkelt, a lisztezett pultra borítottam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Igyekeztem viszonylag egyforma négyzeteket vágni, kb. 8 centiseket. Mindegyikre tettem bőven lekvárt, majd feltekertem mindet és a tálba tettem őket úgy, hogy teljesen kitöltsék azt. Letakartam a buktákat és 30 percig hagytam kelni őket. Mesésen megemelkedtek még egyszer. A tetejüket megkentem felvert tojással, majd kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sültek a sütőben. 
Porcukorral és porcukor nélkül ehető. Ki hogyan szereti.

Rizsa, ahogy mi hívjuk - kettő az egyben ebéd

Barna rizst főztem ma Rozinak ebédre. Még a délelőtti alvása előtt feltettem, hogy amikor felébred, már csak turmixolni kelljen az anyatejjel, a sárgarépával és az almával. Megjegyzem, jó nagyot aludt. Negyed 11-kor tettem be az ágyába és fél 1 után kicsivel ébredt fel.

Természetesen sokat főztem, szokás szerint. A gyerek egy hétig csak rizspépet enne, ha mindet neki adnám. 🙂

Reggel azon gondolkoztam, hogy mit főzzek magamnak ebédre. Olyat, amivel gyorsan megvagyok és a boltba/zöldségeshez sem kell elmenni semmiért. Miután kivettem Rozi adagját, a maradék rizsből tejberizst csináltam magamnak

Átforraltam a rizst egy kis tej-tejszín keverékben, némi vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. A végén beledobtam egy kis vajat, amitől szép fényes lett. A hűtőben volt még egy kis fűszeres meggy dzsem Tőry művésznőtől, ezt tettem a tejberizsám tetejére. 🙂

Ránézésre kicsit a zabkására emlékeztetett mindkettőnk ebédje, Rozié ráadásul még sárgás is volt a sárgarépától.

Angol almatorta...

Ezek a britek csak tudnak valamit. Almatortát sütni biztosan.Mostanában nem igazán sikerültek a sütik. Csináltam márványos gesztenyés krémest, aminek a lapjai olyanok lettek a krémtől, mint az ázott kartonpapír. Kellett valami, amitől visszaáll a becsület. Többször megsütöttem már ezt az angol almatortát, talán az egyik legegyszerűbben összeállítható sütemény. És nagyon finom. De naná, hogy, itt is volt egy kis malőr. Amatőr… Amikor először készítettem, kicsit elnéztem a tésztához megadott cukor mennyiségét a . 36 gramm helyett 36 DEKAGRAMMOT tettem bele… Így is jó lett, bár összeragadt tőle a szánk. Ráadásul anyósomékhoz vittük, ez volt az egyik bemutatkozó tortám.
Szóval, ennek a süteménynek épp abban rejlik az egyik nagyszerűsége, hogy egyáltalán nem édes, az alma természetes íze dominál. De ez már történelem. Íme a recept a helyes arányokkal.Hozzávalók:
A tésztához
250 g liszt
150 g hideg vaj
36 g cukor (figyelem, semmiképpen sem 36 dkg :-))
2 evőkanál hideg víz
csipet só
A töltelékhez
750 g savanykás alma (fontos, hogy az alma ne legyen kásás, mert az nagyon elrontja az összhatást, grízre emlékeztető állaga lesz a tölteléknek)
1 darab citrom
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt szegfűszeg – az eredeti recept ezt nem írja, önkényesen tettem a töltelékhez, mert karakteres ízt ad neki és persze, mert imádom 🙂
56 g cukor – én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert abban volt még korábbról kikapart és megmaradt vanília rúd, de a fehér kristálycukor is tökéletesen meglel
1 evőkanál étkezési keményítő
3 evőkanál sárgabarack lekvár a torta megkenéséhez.
A sütőt előmelegítettem 180C fokra. Ez gázsütő esetében azt hiszem a 3-as fokozat, de valószínűleg ez nagyban függ a sütőtől.
A tésztát két módon is össze lehet állítani. Az egyik a hagyományos, kézzel gyúrás. Ebben az esetben viszont villámgyorsnak kell lenni, mert ha sokáig simogatjuk a tésztát, nem lesz kellően omlós. A másik a robotgépes változat. Én így csináltam, amihez először a felkockázott hideg vajat tettem a keverőbe, majd hozzáadtam a lisztet, a cukrot és a sót is. Nagyjából 1 perc alatt morzsásra keverte a gép. Ezután a tésztát átöntöttem egy tálba, amihez hozzátettem a 2 evőkanál hideg vizet. Tényleg legyen jó hideg a víz, akár a fagyasztóba is betehetjük 1-2 percre, mielőtt a tésztához adjuk. Ha már a víz is a tésztában van, nagyjából 1 perc alatt gyors mozdulatokkal összegyúrom, majd lefedve 1 órára hideg helyre tettem pihenni.
Amíg a tészta pihent, kivajaztam egy tortaforma alját és oldalát is, és a gyereklány is kapott uzsonnát (alma, sütőtök és sárgarépa mix).
Pár perccel azelőtt, hogy a tésztát kivettem a hűtőből, megpucoltam, kicsumáztam és felkockáztam az almát. Összekevertem a cukorral, a fűszerekkel, a citrom levével és reszelt héjával, az étkezési keményítővel. A keményítő sokat segít abban, hogy ennek a sütinek a tésztája ne legyen ázott kartonpapír állagú, mint a gesztenyés krémé volt.
A tészta egyik felét nagyjából fél centi vékonyra nyújtottam úgy, hogy a tortaforma oldalára is jusson (nagyjából 2-3 centi magasan). Erre öntöttem az almát, majd kinyújtottam a tészta másik felét is, ugyanúgy nagyjából fél centi vékonyra és betakartam vele az almát. A tészta tetejére kis lyukat vágtam, így a sülés közben képződő gőz távozni tud, a tészta nem púposodik fel.
50 percig kell sütni a 180C fokos sütőben, majd ha elkészül, a tetejét meg kell kenni a sárgabarack lekvárral, amitől szép fényes lesz.
Én most angol vanília sodó-t csináltam hozzá, de vanília fagyival is isteni, főleg, amikor a torta még forró.
A tortát korábban sütöttem, mint ahogy a blogot elkezdtem, ezért nincs még kép róla. De ha legközelebb sütök, lefényképezem, kisdobos becsületszó. 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!