Rizsázzunk!

Egyszerű mandulás torta krémsajttal

Nagyon ritkán sütök piskótát. 1. Nem szeretem. 2. Eddig talán 2x sikerült olyanra sütnöm, amilyennek lennie kell(ene), inkább nem amortizálom önként az önbizalmamat, annyi nincs belőle. Pedig hegyekben áll a kamrapolcon a baracklekvár, tekerhetném kilométerszám a barackos piskótatekercseket. Zoli is nagyon szereti. De nem. Kelt tésztát sem sütöttem sokáig, mert féltem az élesztőtől. Aztán szerelmünk bimbózó hajnalán a volt barátom (a.k.a.: jelenlegi és eleddig egyetlen férjem) megmutatta, hogy nem akkora rakétatudomány. A piskótával ellentétben kelt tészta vonalon komoly sikereim vannak azóta is.

Tegnap szalma voltam. 2 adag mosás is lement, 2x ki is teregettem, és minden, a korábban a szárítóról leszedett ruhát is elpakoltam. Nem volt kevés, néha megmagyarázhatatlanul felgyűlnek, és nem mennek be a szekrénybe maguktól. Az ablakpucoláson után a ruhákat összehajtani és elpakolni utálom a legjobban. Ja, a mosogatógépből kipakolást sem szeretem. És ha már itt tartok, a portörlés meg egyenesen kínzás, szerintem a spanyol inkvizíció találta ki és valamiért fenn maradt, hogy keserítse az életemet.

Ehhez a mandulás tortához a hozzávalókat meg gondosan kimértem, mindet egy nagy keverőtálba, jól összekevertem elektromos kézi habverővel, és büszke voltam magamra, milyen szép sima lett a nyers tészta. Aztán belenéztem a receptbe és láttam, hogy a száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban kellett volna kikeverni és utána elegyíteni. Egy pillanatra elkapott a pánik, abban mostanában egyébként is erős vagyok. Amikor lehiggadtam, úgy döntöttem, így is jó lesz. És jó is lett. A leírásban lent úgy szerepel majd, ahogyan az eredeti recept is utasít. És még valami: az eredeti recept két formával dolgozik, nekem viszont nincs két egyforma méretű tortaformám, ezért egyben sütöttem meg a tésztát és utána félbevágtam.

Ez a tészta piskóta jellegű, és így már tetszik a dolog.

egyszeru_mandulas_torta_vanilias_kremsajjtal (5)

 

Hozzávalók (kb. 15 centis formához):

a tésztához:

5 ek. puha sótlan vaj

1/4 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

3/4 tk. sütőpor

1.5 bögre fehér tönkölybúza liszt

1 egész tojás

3/4 csésze nádcukor

1 vanília rúd kikapart magjai

1 csésze tejföl

1/2 tábla 60%-os étcsokoládé

1 nagy marék aszalt meggy

fél citrom leve

60 g darált mandula

a krémsajtos réteghez:

50 dkg mascarpone

kb. 1 dl tejszín

1 nagy citrom leve

1 vanília rúd kikapart magjai

méz ízlés szerint

csipet só

a tetejére: pirított mandula (elhagyható)

A vajat megolvasztottam és hagytam szobahőmérsékletre hűlni. A mascarponét a többi hozzávalóval alaposan kikevertem és hűtőbe tettem pihenni. Amíg a torta elkészült, szépen visszaszilárdult. Késes robotgépben finomra daráltam a mandulát. Felaprítottam a csokoládét és az aszalt meggyet.

A sütőt előmelegítettem 170 fokra légkeverésen. A kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem.

Összeállítottam a tésztát. Egy nagy keverőtálba szitáltam a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Hozzáadtam a darált mandulát is. Egy másik nagy tálban fehéredésig habosra kevertem a cukrot a tojással. Hozzáadtam a vaníliát, a tejfölt és a citromlevet is, és alaposan eldolgoztam a masszát. Ezután a lisztes keveréket több részletben a cukros tojásos masszához adtam, mindig csomómentesre keverve. Beleöntöttem az olvasztott vajat és azzal is alaposan elkevertem. Kézi habverővel dolgoztam. A masszát a tortaformába öntöttem és tűpróbáig sütöttem. Bő 50 perc volt, de ez sütőtől is függ. Úgy 40 perc környékén érdemes megejteni az első tűpróbát.

A tortát hagytam kihűlni, majd középen vízszintesen kettévágtam. Az alsó réteget bőven megkentem a krémmel, visszatettem rá a tetejét és kívül is bevontam a krémmel. Pirított mandulával díszítettem.

Facebook: Rizsázzunk!

Forrás: Alex’s Day Off

egyszeru_mandulas_torta_vanilias_kremsajjtal (4)

egyszeru_mandulas_torta_vanilias_kremsajjtal (3)

 

Zöld citrom - szirupos mandulatorta vaníliás joghurttal

Nehezen viselem a szelet. Összekuszálja a gondolataimat, ahogyan a Csokoládé-ban is mondják. És az, hogy közel egy hete éjjel – nappal fújt, kissé szétszórt engem.

Először 3 nappal ezelőtt futottam neki ennek a tortának. Az egész úgy kezdődött, hogy szerda reggel elkezdtem lecsöpögtetni hozzá a natúr joghurtot (150 gr), este pedig ezt a tortát akartam adni a leves után. A joghurt szépen le is csepegett, a savóját egy pohárba öntöttem, a joghurtot meg betettem egy fedeles dobozba. És ennyi, maradt továbbra is a hűtőben. A kicsöpögött savót felhasználtam, beletettem a karalábé krémlevesbe, amit aznap meg is ettünk. Azt a levest, ami után a tortát szántam.

Tegnap délután kinéztem a konyha ablakán, megláttam 3 gólyát elröpülni, éppen egy szivárvány alatt. Nem, nem toltam el előtte egy dzsengát, amitől ilyen giccset látok… Szóval ettől a szivárványos gólyás idilltől olyan rózsás kedvem támadt, hogy elővettem a sűrű joghurtot (is) a hűtőből és megsütöttem végre a mandulatortát. Csak fele mennyiséggel dolgoztam, a maradékot így is hazavisszük ma Anyukámékhoz, plusz egy cseppnek a tengerbe… Ja, mert hogy a héten virgonc szalmák voltunk, a gyereklány TAVASZI SZÜNETEZIK (!) a nagyanyjánál és a nagyapjánál.

Előkészítés: 20 perc

Sütési idő: kb. 25 – 30 perc, de főleg tűpróbáig

citromos_mandulatorta_vanilias_joghurtos_kremmel (2)

 

Hozzávalók (kb. 15 centi formához):

a tortához:

0,75 dl extra szűz olívaolaj

7,5 dkg nádcukor

2 tojás szétválasztva

1 tk. mandula esszencia vagy aroma

7,5 dkg fehér tönkölybúza liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. őrölt fahéj

10 dkg darált mandula

csipet só

a joghurtos krémhez:

3 ek. sűrű, lecsepegtetett joghurt

2 ek. mascarpone

fél vanília rúd magjai

1 ek. méz

1 dl sűrű zsíros habtejszín

a citromos sziruphoz:

1 zöld citrom leve vagy egy sima citromé

csipet só

5 dkg méz

0,5 dl víz

a tetejére:

pirított mandula

valamilyen dzsem (meggy, szőlő, áfonya…)

A tortaformát kivajaztam és kiliszteztem. A sütőt előmelegítettem 170 fokon. Mindent kimértem és előkészítettem. A tojásokat szétválasztottam.

Elkészítettem a joghurtkrémet: a hozzávalókat egy tálba tettem, alaposan kikevertem és betettem a hűtőbe pihenni. Kissé meg is szilárdul a felhasználásig.

Egy keverőtálba tettem az olajat és a cukrot, és egy kézi habverővel simára kevertem. Hozzáadtam a tojássárgáját és a mandula esszenciát/aromát. Az egészet habosra kevertem. Egy másik keverőtálban elkevertem a lisztet, a darált mandulát, a sót, a fahéjat és a sütőport. A lisztes mandulás keveréket 3 részletben az olajos, cukros tojássárgájához kevertem.

Egy keverőtálban kemény habbá vertem a tojásfehérjét, amit 2 részletben a mandulás, olajos masszához forgattam. A második adag fehérjehabot nagyon óvatosan, finom mozdulatokkal kevertem bele, hogy ne törjön. Az egészet a kapcsos tortaformába öntöttem, elsimítottam és kb. 28 perc alatt, tűpróbáig, készre sütöttem.

Elkészítettem a szirupot: a hozzávalókat egy kis lábasba tettem és felforraltam. A még szinte forró tortára csurgattam, ami jól beszívta az egészet.

Joghurtkrémmel, szőlődzsemmel és pirított mandulával tálaltam.

Facebook: Rizsázzunk!

Ötlet innen: Nők Lapja 13. szám

citromos_mandulatorta_vanilias_joghurtos_kremmel (1)

Vendégművész a blogon: Home Bisztro

Esküszöm a leendő Kitchen Aid konyhai robotgépemre, hogy nem emlékszem, minek kapcsán kezdtünk el beszélgetni Edinával, a Home Bisztro bloggerével. Talán zene volt. De azóta még mélyen szántó eszmecseréket is folytattunk. E – mailben. Ugyanis még soha nem találkoztunk személyesen. Arra kértem őt, készítsen valamit, amit egy csereprogram keretében közzéteszek a blogomon. Ez valamikor nyáron volt, a patópálkodás ment mindkettőnknek, főleg, hogy akkut alkotói válságba kerültünk. Legalább is én biztosan. 🙂 Edina, ahogy én is, elég erősen rá van kattanva az ázsiai vonalra is. De úgy általában nyitott a magyarostól eltérő dolgokra is. 🙂 Az időnként csípős, szarkasztikus humora, és a para, hogy nem felel meg valakinek, különösen tetszetős volt nekem. Bocs, ha kiadtalak! 😉 És végül csak elkészült, összeállt, és most megíródik ez a bejegyzés. Az utóbbi időben már csak rajtam múlt, hogy a gép elé üljek és megszerkesszem. Íme Edina szösszenete recepttel és képekkel együtt.

Kókusztejes rizspuding mascarpones citromkrémmel és nektarinnal

Blog rizsa 1

A Homebisztro most vendégségbe megy. A meghívást a Rizsázzunk Kolléganőtől kaptam még nyár első felében. Jó munkához idő kell, szóval eszünk ágában nem volt kapkodni. De mára minden összejött, így egy bejegyzés erejéig el tudtam vinni egy desszertet a vendégségbe egy olyan vendéglátóhoz akit csak virtuálisan ismerek. Az ilyen ismeretség sokkal megfoghatatlanabb annál, mintha FixIpszilon bemutatna minket. Talán az első meghatározó kommunikációnk az volt, mikor Anikó elájult, és behalt ettől a bejegyzésemtől miután meghallgatta. Ciki, 😉 de nyilván nem ételről volt benne szó. 🙂 🙂   De most zene nélkül a rizspudinghoz kapcsolódó történet itt is, ott is. A receptért pedig katt. 🙂

Köszönöm szépen a meghívást, szívesen mentem! 🙂

Az elmúlt pár hónaphoz kapcsolódó megállapítás: Magyarország és Thaiföld keveredik. Annak idején azt mondták, hogy Ázsiában a monszun egy eléggé megbízható dolog. Szinte napra pontosan meg lehet mondani, hogy mikor jön, és mikor megy. Aztán mikor arra jártam, már kezdték pedzegetni, hogy változóban vannak a dolgok. Amikor jönnie kell, akkor rendre jön, de mikor mennie kéne, valahogy mégis marad még egy kicsit. Az első monszun emlékem a hegyekhez köt, pontosabban az Észak-thaiföldi, Chiang Dao városából induló túránkhoz. Mikorra a kirándulást beszerveztük, elvileg már le kellett, hogy írják az esős évszak végét, de valahogy neki is jobban esett a hegyi levegő. Nagyon szép időnk volt, egy komolyabb felhő volt az égen, ami kifejezetten jól mutatott a fényképeken. Aztán egyre érdekesebbek lettek a fények, egyre szebb, kékebb és zöldebb lett minden. Néha megálltunk enni, inni, ücsörögni, nézelődni, fényképezni. És ebben az idilli környezetben túráztunk. Egy ideig. Aztán megtudtuk mi az a monszun. Egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, hihetetlen eső volt, mi meg egy domb tetején élveztük a kilátást, ahonnan még az előtt le kellett jutnunk mielőtt minden tiszta sár lett volna minden. Nyilván nem így történt. Minden csúszott, alig haladtunk, mindenhol sárosak lettünk, ernyő nem segített volna, esőkabát pedig a hol máshol, mint a táska alján. Így csak azzal foglalkoztunk, hogy a hátizsákokra húzzuk fel a saját kis kabátjukat, hogy legalább a fényképezőgép és a ruhák szárazak maradjanak. De addigra mire már magunkra is lehetett volna figyelni, tök mindegy volt. Hiába voltunk erdőben úgy esett az eső, hogy felesleges volt bármi alá is beállni, így nem maradt más, mentünk tovább a tábor felé. Mire megérkeztünk, addigra elcsendesedett minden, talán egy óráig se esett. De ez épp elég volt ahhoz, hogy ne találjunk magunkon egy eldugott kis ruhadarabot se, amiből ne lehetett volna csavarni a vizet. Meleg víz, vagy hajszárító nem volt 10 kilométeres körzetben, a levegő viszont hűvös és párás volt. Kimentünk és várt minket a vacsora, egy jó hideg uborkaleves. Akkor még azt hittük jó nagyot fogunk aludni, de ugye ez a tábor egy kis helyi faluban volt, és az egész akció arra volt hivatott szolgálni, hogy egy kicsit belelássunk a helyiek életébe. Ez részben sikerült, és azt követően, hogy megtudtuk mi a monszun, még azzal az információval is gazdagabbak lettünk, hogy a thai kakasok lényegesen korábban kelnek, mint a magyar kakasok. Sőt meggyőződésünk volt, hogy a mi kunyhónk alatt volt a legjobb kapirgáló hely vagy bármi amitől pont ott, órákig kukorékoltak. Következő nap visszamentünk Chiang Maiba, ami Észak Thaiföld központi városa. A nagy sietség pedig azért volt, mert már elkezdték a készülődést Buddha születésének napjának az ünneplésére. Díszítették a templomokat, mindenhol füstölők, utcai árusok, akiktől díszeket, ékszereket, talpmasszázst, no meg sok helyi ételt lehetett venni. Többek között mango sticky rice-t ami egy tipikus északi desszert. Egy speciális ragacsos rizst főznek, és hatalmas konténerekben tárolják. Ebből tesznek a tálra egy adagot, azt leöntik kókusztejjel, mangót szelnek rá, és apróra vágott kesudióval szórják meg. Isteni finom, nem volt nap, hogy ebből vagy kétszer ne ettünk volna, míg az északi részen voltunk. Mangó itthon nem terem, és bármennyire is szép és látványos, sajnos buddha születését se ünnepeljük meg olyan nagyszabású ceremóniákkal, mint ott. De! Monszun már nálunk is van! Kábé ennyit bírtam mondani az elmúlt napokban mikor álltam az erkélyen és néztem az esőt. És azért ez a történet jutott eszembe, mert ahogy keveredik ide a monszun szerű esőzés, és néha a szokatlan meleg, ebben a desszertben is hasonlóan keveredik Európa és Ázsia. Ez a verzió nem ragacsos rizsből készült, hanem olyanból amit szinte mindenhol lehet kapni. A kókusztejjel együtt főtt, és mangó helyett az épp most szezonális barackkal tálaljuk. A mangó és a barack nem helyettesítheti egymást, hisz két külön gyümölcs, két külön íz. Viszont ami mangóval működik, az őszibarackkal és nektarinnal is. És ezt pedig a jól ismert lemon curd, kicsit enyhítettebb változata frissíti fel. Kellemes utazást!

És a recept: ITT 🙂

Kókusztejes rizspudinghoz

200g arborio rizs
500ml víz
1 kiskanál vanília aroma vagy egy szál vanília
400ml (egy közepes doboz) kókusztej
60g cukor
5-6 evőkanál kókuszreszelék (kb. 30-35g)

1. lépés
Főzzük meg a rizst. Egy közepes fazékba (ne legyen túl kicsi, hisz a főtt rizst még fel kell önteni a kókusztejjel) öntsük a vizet, adjuk hozzá a rizst, és a vaníliát. Ha igazi vaníliát használunk, vágjuk félbe késsel, kaparjuk ki a magjait, tegyük a rizshez és forraljuk fel. (De ne csak a magjait, hanem a tokját is, hogy még több ízt nyerjünk ki belőle.) Forrás után alacsonyabb fokozaton addig főzzük, míg a víz nagy része elpárolog, azaz sűrű krémes állaga lesz a rizsnek. Ez kb. 10-15 perc. Ha esetleg túl hamar elforrna a víz adjunk hozzá még pár evőkanállal. Ha vanília rudat használtunk, akkor e szakasz végénél a legegyszerűbb kihalászni a vanília hüvelyét.

2. lépés
Adjuk a rizshez a kókusztejet, és a cukrot. Ha vanília aromát használunk, akkor elég most hozzáadni. Közepes fokozaton főzzük addig, míg rizs teljesen megfő, és kissé beszívja a kókusztejet. Gyakorlatilag egy kellemesen krémes rizottó állagot kell kapnunk. Ez körülbelül 10 perc. Ha olyan bátrak voltunk, hogy eddig nem halásztuk ki a vanília maradványait, akkor most tényleg tegyük meg. Ezt követően a még meleg rizshez, vegyítsük el a kókuszreszeléket.

Citromkrémhez

250 ml tej
150g cukor
25g keményítő
100ml citromlé (citromból, és ez kb. 3-4 citrom leve)
50g vaj
4 tojás sárgája
1 kiskanál vanília aroma
250g mascarpone

1. lépés
Közepes, vagy annál egy kicsit erősebb lángon a cukrot folyamatos kevergetés mellett feloldjuk 160 ml tejben. Beleöntjük a vanília aromát, vagy ha egész vaníliát használunk, akkor itt beletesszük a magjait és a héját.

2. lépés
A tej maradékában egy tálban összekeverjük a tejet és a kukoricakeményítőt homogén állagúra. Ha a cukor feloldódott a tejben, hozzáadjuk a keményítős keveréket.

3. lépés
Lejjebb vesszük a lángot, és belekockázzuk a vajat. Ha vanília rudat használtunk, akkor itt érdemes kivenni a héját mielőtt besűrűsödik. Ezt követően adjuk hozzá a citrom levét. A tojások sárgáját összekeverjük. Érdemes hőkiegyenlítést végezni, azaz kétszer-háromszor egy keveset a tojásokhoz adni a meleg citromos keverékből, minden alkalommal elkeverni, majd a már meleg tojásos keveréket önteni a citromkrémbe.

4. lépés
Ezt követően egy kicsit emelhetjük a lángot. Folyamatosan kevergetve, de legalábbis intenzíven figyelve, szűk 10 perc alatt krémesre főzzük. Akkor kész, ha az állaga sűrű. Ha belemártjuk egy kanál hátoldalát, akkor az ujjunkkal egy csíkot tudjunk húzni benne. A végén pedig hozzákeverjük a mascarponét.

Az összeállításhoz:

4 közepes és viszonylag kemény nektarin
3-4 evőkanál barna cukor
ízlés szerint egyéb bogyós gyümölcs díszítésnek (málna, ribizli vagy áfonya)

Az egyik nektarin felét félreteszünk, a többit pedig kis kockákra vágjuk. A cukorral egy kis serpenyőbe tesszük, és addig főzzük, még a cukor teljesen fel nem olvad. Ilyenkor a gyümölcs kissé res marad, de kifejezetten jó.
Kis poharakba felváltva rétegezzük a kókuszkrémet, a nektarint, majd a citromkrémet. A pohárkrém tetejét a félretett nektarinnal díszítjük, és a bogyós gyümölcsökkel.
Megjegyzések:
Ha a kókuszreszeléket száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, akkor erősebb lesz a kókusz íze. Ettől veszít az desszert a „patyolat fehérségéből”, de ez nem biztos, hogy gond.
A képen nem igazán látszik, de a nektarin díszítést meg szórtam cukorral, és karamellizáló pisztollyal ráégettem a cukrot. Kellemes enyhén karamellás aromát kapott.

IMG_blog rizsa 8515

IMG_8552 Anikó

Málnás fehér csokoládés pohárkrém

Nem volt semmi koncepció, csak egy tálca málna, ami inkább szebb volt, mint ízes. Van egy bejáratott zöldségesünk Recsken, jó a felhozatala, szép árúja van. Mondjuk az árak is szépek, kb. pesti szinten nyomják, ezen mindig hőbörgök egy sort ledöbbenek. Ebbe a málna ügybe most egy kicsit belenyúltam, nem kóstoltam, csak megvettem. Azért nem hagytam veszni.

Mascarpone helyett sűrű görög joghurttal is csinálhatjuk. Ha nincs görög joghurt, pár órán át hagyjuk a natúr joghurtot a hűtőben, vékony szövésű konyharuhába vagy gézbe csavarva lecsepegni.

Elkészítés: 10 perc + kb. 2 óra hűtési idő

malnas_fehercsokolades_poharkrem (11)

 

Hozzávalók:

25 dkg mascarpone
1,5 dl hideg (!) tejszín
1 ek. porcukor (ledarált nádcukrot használtam)
1 vanília rúd kikapart magjai vagy 1 cs. vaníliás cukor
fél citrom leve
5 kocka fehér csokoládécsipet só
8 – 10 dkg málna

A málnákat megmostam, hagytam lecsepegni.

A mascarponét kikevertem a porcukorral, a vaníliás cukorral, a citromlével és a csipet sóval. Késsel felaprítottam a fehér csokoládét, azt is a mascarponéhoz adtam. Le is lehet reszelni a csokit.

Kemény habbá vertem a hideg tejszínt, majd óvatosan, hogy ne törjön, a mascarponéhoz kevertem. Hűtőbe tettem hűlni a krémet. Tálaláskor a málnaszemeket a pohár aljába tettem, rákanalaztam a tejszínes mascarponéból, majd a tetejére is raktam néhány szem málnát. Megszórtam kevés aprított fehér csokival.

Facebookon is megtaláltok, itt ni.

malnas_fehercsokolades_poharkrem (6)

malnas_fehercsokolades_poharkrem (9)

Juhtúrós krémsajtos krumplis nudli

Szóval, ez a nudli nem jött volna létre, ha nem csinálok embertelenül sok krumplis tésztát a sárgabarackos gombóchoz. Kicsit töketlenkedtem vakartam a fejemet, hogy most mi a francot csinálok a maradékkal, ami akkora darab volt, mint a fejem. Hát ez lett.

juhturos_kremsajtos_krumplinudli (5)

 

Hozzávalók (4 főre):

a tésztához:

0,5 kg ó krumpli (ha nincs, akkor több liszt kell az újkrumplihoz)
15 – 20 dkg liszt (a krumpli lisztességétől függően)
1 csapott ek. búzadara
1 ek. zsír (olaj is jó)
1 tojás
nagy csipet só
1 tk. őrölt fahéj

a mártáshoz:

2 ek. juhtúró
3 ek. krémsajt (mascarpone volt)
1,5 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1 tk. stárított kakukkfű
feketebors
frissen reszelt szerecsendió

só, ha szükséges

Egy nagy fazékban vizet kezdtem forralni.

A barackos gombóchoz nem használt tésztával dolgoztam (elkészítési mód itt). Maréknyi darabokat lecsíptem a tésztából, lisztezett deszkán hosszú hengert sodortam, majd késsel a kívánt méretre vágtam a tésztát. Lisztezett kézzel a tenyereim között kicsit megformáztam, nudli alakúra.

Amíg a víz felforrt elkészítettem a mártást. A juhtúrót simára kevertem a mascarponéval, beletettem egy gerezd zúzott fokhagymát, majd hozzáadtam a tejszínt is. Egy magasabb falú serpenyőbe öntöttem, összeforraltam, és a végén fűszereztem borssal, kakukkfűvel, szerecsendióval. Csipet sót is adtam hozzá.

A nudlikat a lobogó vízbe tettem főni. Megvártam, amíg feljöttek a víz tetejére, majd még 2 – 3 percig hagytam főni. Szűrőlapáttal a forró juhtúrós mártásba szedtem, és alaposan összeforgattam. A tetejére forró olajban pár perc alatt megsütött koktélparadicsomot tettem.

A facebookon pedig itt találtok.

juhturos_kremsajtos_krumplinudli (2)

juhturos_kremsajtos_krumplinudli_merge1

Citromfüves bodzás nyers szamócaleves

Az volt a tervem reggel, hogy ma időben hazahúzom a gyereklányt a grundról. Ment is minden, ahogyan anyuka elképzelte, egészen addig, amíg indulás előtt (mikor máskor) elő nem került egy doboz kréta. A csajok meg vinnyogva rendeztek arcfestő versenyt. Az egyetlen még jelenlévő kisfiú inkább csendesen hátrébb húzódott, de az arca mindent elárult. 😉

Na szóval, a végén a megszokottnál is jóval később sikerült hazacuccolnunk. A boltba már nem volt cérnám bemenni, tovább tartott volna lemálházni a bejáratnál, mint bármit is megvenni. Gyümölcs volt itthon, az mindig van, az erkélyen burjánzik a citromfű, a kamra meg tele van bodzaszörppel. Kint meleg volt, a hideg, nyers gyümölcsleves pont jól esett. Rozi meg közölte, hogy ilyet mindennap csinálhatok neki, de csak ha mandulát is mindig kap hozzá. Rozi arca egyébként kb. olyan színű volt a smink kurzus után, mint a levesé. Csak tudnám, honnan tudta, hogyan vakolja be az arcát. Az anyjától biztosan nem, a sminkelés nálam kb. a szempillaspirál, meg a szájfény. Ha alapoznom kell, azt inkább fröccsel teszem, sem mint valami kozmetikummal. 😉

Sűrű, krémes, a látszat ellenére nagyon laktató gyümölcsleves, de ha így kevésnek tűnik, mondjuk túrógolyókkal/gombócokkal nehezíthető. Tej nélkül pedig egy tökéletes reggeli turmix lesz belőle, ami kevés zabpehellyel és némi olajos maggal bitang reggeli lehet.

Összeállítás: 5 perc

citromfuves_bodzas_nyers_eperleves (23)

 

Hozzávalók (2 – 3 főre):

10 – 12 szem nagyobb szamóca
2 vilmoskörte
1 (max.2) ek. mascarpone
1 kis doboz natúr joghurt (15 dkg)
1 dl bodzaszörp
fél citrom leve (elhagyható)
5 citromfűlevél
méz ízlés szerint
1 mk. frissen reszelt szerecsendió
csipet só
1 – 1,5 dl tej, ha túl sűrű

1 marék szeletelt mandula

A mandulát száraz serpenyőben pár perc alatt világos aranybarnára pirítottam és hagytam kihűlni. Érdemes figyelni, mert nagyon könnyen megéghet. Amikor már kap egy kis színt, zárjuk el a tüzet a serpenyő alatt.

A körtét meghámoztam, a szamócát alaposan megmostam, kicsumáztam és félbevágtam. Egy magas falú lábasba tettem a gyümölcsöket az összes hozzávalóval együtt, a tej kivételével. Botmixerrel alaposan összeturmixoltam. Túl sűrű volt, így hozzáöntöttem a tejet és még egyszer alaposan átturmixoltam. Az alapos turmixolástól a szamóca magjai teljesen eltűntek.

A pirított mandulával ettük.

Ez pedig itt a facebook oldalam.

citromfuves_bodzas_nyers_eperleves (20)

citromfuves_bodzas_nyers_eperleves_merge2

Sült túrótorta karamellizált cukorral

A Férj jó barátja hosszú évek után rászánta magát, hogy kipucolja a kertjét. Nagy kertje van, még kikukázandó felesleggel. Rendelt egy nagy konténert, összetrombitálta a cimborákat. Főzött egy nagy adag székely káposztát, laza 4 kiló savanyú káposztából és 3 kiló húsból. És persze, hogy éppen akkorra lett “tél”. Eső és utálatosan csípős szél.
Jó vagy rossz szokásom, de minden összejövetelre sütök valamit. Sósat vagy édeset, van, hogy ezt is és azt is. Erre az alkalomra sült túrótortát csináltam. Jó kis recept ez, mert egyszerű, de a végeredmény nagyon finom. 
A receptet és a képet is a Csak a puffin-ról csórtam, szigorúan a szerző engedélyével. 🙂 Az történt ugyanis, hogy mire észbe kaptam, nem maradt semmi abból, amit én sütöttem. Egy kajás blog pedig milyen már fénykép nélkül?! 🙂

Doctor Pepper sült túrótortája
Az eredeti recept 18 centis tortaformához adta meg a mennyiségeket. Én 22 centis formát használtam, mert sokan voltunk. Zárójelben lesznek 18 centis forma arányai ott, ahol én többet használtam valamiből.
Hozzávalók: 
20 dkg darált háztartási keksz
10 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
20 dkg (15 dkg) túró
15 dkg (10 dkg) mascarpone
15 dkg (10 dkg) tejföl
5 dkg porcukor – egyedül ezt a mennyiséget nem növeltem, mivel a végén úgyis kerül még cukor a torta tetejére
1 ek liszt
1 vanília rúd kikapart magja 
1 citrom reszelt héja és leve
2 tojás – ezt sem növeltem, 3 tojás már sok lett volna. Inkább 2 nagyobb tojást használtam
csipet só
a tetejére világosbarna nádcukor (persze a fehér cukor is tökéletesen megteszi)
A citromokat 20 percre langyos vízbe tettem, így a viaszos réteg és a mindenféle szerek nagyjából le/kiáznak   a héjáról/héjából.
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gáz esetén ez 4-es fokozat). Ledaráltam a kekszet, megolvasztottam a vajat, majd a reszelt citromhéjjal együtt alaposan összekevertem. Egyenletesen belenyomkodtam a tortaforma aljába, majd 10 percre a sütőbe tettem. 
Ezalatt összeállítottam a krémet. Az összes hozzávalót egy nagyobb keverőtálba tettem, majd robotgéppel pár perc alatt egyneművé kevertem. Apróbb túrószemcsék maradtak még így is, de ez nem baj.
10 perc után kivettem a kekszes alapot a sütőből, ráöntöttem a túrós masszát és visszatettem a sütőbe további 30-35 percre. Tűpróbával ellenőriztem – nagyjából 25 perc környékén -, hogy mennyire szilárdult meg a massza. Ha már nem nem ragad a tűre a krém, a süti készen van. Sütőtől függ, hogy végül mennyi lesz a teljes sütési idő. Nekem most ennél a tortánál 30 perc elég volt. 
Az eredeti recept szerint a cukrot nagyjából 25 perc elteltével kell a torta tetejére szórni és még így visszatenni a sütőbe, ahol szépen a tetejére karamellizálódik. Mivel én már előző este megsütöttem a sütit, nem tettem rá a cukrot, nem akartam, hogy másnapra a karamell megszotyósodjon a tetején. Mivel az én drága uram vett egy remek zsebsárkányt, elvittük magunkkal és közvetlenül a fogyasztás előtt a torta tetejére karamellizálta a cukrot.

Kék sajtos nudli

Vendégeink voltak tegnap. Az unokahúgomék jöttek unokahúg nézőbe. Egyetemről/munkából érkeztek, így szerettünk volna valami finom vacsorát adni nekik, de nem jött az ötlet. Aztán mégis.  A férjemnek eszébe jutott, hogy kapott ő az anyukájától névnapi kék sajtot, mi lenne, ha kék sajtos gnocchit főznénk. A fagyasztóban volt krumplis nudli, tökéletesen megfelelt a célnak.
Maradt még a mascarponéból és a tejszínből is, amit a citromos mákos muffinhoz használtam. Kék sajtos mártásban végezte. 
Hozzávalók:
75 dkg fagyasztott krumplis nudli (volt még egy tálcányi házilag gyártott a fagyasztóban, de a bolti is megfelel)
10 dkg kék sajt (nekünk fél dobozzal volt itthon, hát ennyit használtunk)
10 dkg mascarpone (nyugodtan helyettesíthető más krémsajttal is)
2 dl tejszín
fél – 1 csokor petrezselyemzöld (attól függően, milyen nagy a csokor)
bors (én most mozsárban durvára tört tarka borsot használtam)
2 gerezd fokhagyma
1 dl olívaolaj
A serpenyőt felforrósítottam, beleöntöttem az olívaolajat, majd ráöntöttem a fagyos nudlikat. Alaposan átkevertem és fedő alatt főzni kezdtem közepes erősségű tűzön. Ez a mi villanytűzhelyünkön a 6-os fokozat volt. Gáztűzhelyen ez lehet a 4-es vagy 5-ös, de leginkább az adott tűzhely lelkivilágától függ, amit mindenki ismerjen maga. 🙂
Amíg a nudlik főttek, felaprítottam a petrezselyemzöldet és a fokhagymát, nagyobb darabokra törtem a kék sajtot. Kis tálkákba odakészítettem a mascarponét és a tejszínt is.
A nudlik nagyjából negyed óra alatt megfőttek és kicsit meg is pirultak a serpenyőben. Ekkor beletettem a fokhagymát, 1-2 percig hagytam összefőni a nudlikkal, majd belemorzsoltam a kék sajtot, ráöntöttem a mascarponét és a tejszínt. Végül sóztam, borsoztam. Ez egészet hagytam egyet rottyanni, pár perc volt mindössze. Elzártam a tűzhelyet és a nudlik tetejére szórtam a friss, durvára aprított petrezselyemzöldet.
Alma cider-rel kínáltuk.
A nudli
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!