Rizsázzunk!

Vendégművész a blogon: Home Bisztro

Esküszöm a leendő Kitchen Aid konyhai robotgépemre, hogy nem emlékszem, minek kapcsán kezdtünk el beszélgetni Edinával, a Home Bisztro bloggerével. Talán zene volt. De azóta még mélyen szántó eszmecseréket is folytattunk. E – mailben. Ugyanis még soha nem találkoztunk személyesen. Arra kértem őt, készítsen valamit, amit egy csereprogram keretében közzéteszek a blogomon. Ez valamikor nyáron volt, a patópálkodás ment mindkettőnknek, főleg, hogy akkut alkotói válságba kerültünk. Legalább is én biztosan. 🙂 Edina, ahogy én is, elég erősen rá van kattanva az ázsiai vonalra is. De úgy általában nyitott a magyarostól eltérő dolgokra is. 🙂 Az időnként csípős, szarkasztikus humora, és a para, hogy nem felel meg valakinek, különösen tetszetős volt nekem. Bocs, ha kiadtalak! 😉 És végül csak elkészült, összeállt, és most megíródik ez a bejegyzés. Az utóbbi időben már csak rajtam múlt, hogy a gép elé üljek és megszerkesszem. Íme Edina szösszenete recepttel és képekkel együtt.

Kókusztejes rizspuding mascarpones citromkrémmel és nektarinnal

Blog rizsa 1

A Homebisztro most vendégségbe megy. A meghívást a Rizsázzunk Kolléganőtől kaptam még nyár első felében. Jó munkához idő kell, szóval eszünk ágában nem volt kapkodni. De mára minden összejött, így egy bejegyzés erejéig el tudtam vinni egy desszertet a vendégségbe egy olyan vendéglátóhoz akit csak virtuálisan ismerek. Az ilyen ismeretség sokkal megfoghatatlanabb annál, mintha FixIpszilon bemutatna minket. Talán az első meghatározó kommunikációnk az volt, mikor Anikó elájult, és behalt ettől a bejegyzésemtől miután meghallgatta. Ciki, 😉 de nyilván nem ételről volt benne szó. 🙂 🙂   De most zene nélkül a rizspudinghoz kapcsolódó történet itt is, ott is. A receptért pedig katt. 🙂

Köszönöm szépen a meghívást, szívesen mentem! 🙂

Az elmúlt pár hónaphoz kapcsolódó megállapítás: Magyarország és Thaiföld keveredik. Annak idején azt mondták, hogy Ázsiában a monszun egy eléggé megbízható dolog. Szinte napra pontosan meg lehet mondani, hogy mikor jön, és mikor megy. Aztán mikor arra jártam, már kezdték pedzegetni, hogy változóban vannak a dolgok. Amikor jönnie kell, akkor rendre jön, de mikor mennie kéne, valahogy mégis marad még egy kicsit. Az első monszun emlékem a hegyekhez köt, pontosabban az Észak-thaiföldi, Chiang Dao városából induló túránkhoz. Mikorra a kirándulást beszerveztük, elvileg már le kellett, hogy írják az esős évszak végét, de valahogy neki is jobban esett a hegyi levegő. Nagyon szép időnk volt, egy komolyabb felhő volt az égen, ami kifejezetten jól mutatott a fényképeken. Aztán egyre érdekesebbek lettek a fények, egyre szebb, kékebb és zöldebb lett minden. Néha megálltunk enni, inni, ücsörögni, nézelődni, fényképezni. És ebben az idilli környezetben túráztunk. Egy ideig. Aztán megtudtuk mi az a monszun. Egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, hihetetlen eső volt, mi meg egy domb tetején élveztük a kilátást, ahonnan még az előtt le kellett jutnunk mielőtt minden tiszta sár lett volna minden. Nyilván nem így történt. Minden csúszott, alig haladtunk, mindenhol sárosak lettünk, ernyő nem segített volna, esőkabát pedig a hol máshol, mint a táska alján. Így csak azzal foglalkoztunk, hogy a hátizsákokra húzzuk fel a saját kis kabátjukat, hogy legalább a fényképezőgép és a ruhák szárazak maradjanak. De addigra mire már magunkra is lehetett volna figyelni, tök mindegy volt. Hiába voltunk erdőben úgy esett az eső, hogy felesleges volt bármi alá is beállni, így nem maradt más, mentünk tovább a tábor felé. Mire megérkeztünk, addigra elcsendesedett minden, talán egy óráig se esett. De ez épp elég volt ahhoz, hogy ne találjunk magunkon egy eldugott kis ruhadarabot se, amiből ne lehetett volna csavarni a vizet. Meleg víz, vagy hajszárító nem volt 10 kilométeres körzetben, a levegő viszont hűvös és párás volt. Kimentünk és várt minket a vacsora, egy jó hideg uborkaleves. Akkor még azt hittük jó nagyot fogunk aludni, de ugye ez a tábor egy kis helyi faluban volt, és az egész akció arra volt hivatott szolgálni, hogy egy kicsit belelássunk a helyiek életébe. Ez részben sikerült, és azt követően, hogy megtudtuk mi a monszun, még azzal az információval is gazdagabbak lettünk, hogy a thai kakasok lényegesen korábban kelnek, mint a magyar kakasok. Sőt meggyőződésünk volt, hogy a mi kunyhónk alatt volt a legjobb kapirgáló hely vagy bármi amitől pont ott, órákig kukorékoltak. Következő nap visszamentünk Chiang Maiba, ami Észak Thaiföld központi városa. A nagy sietség pedig azért volt, mert már elkezdték a készülődést Buddha születésének napjának az ünneplésére. Díszítették a templomokat, mindenhol füstölők, utcai árusok, akiktől díszeket, ékszereket, talpmasszázst, no meg sok helyi ételt lehetett venni. Többek között mango sticky rice-t ami egy tipikus északi desszert. Egy speciális ragacsos rizst főznek, és hatalmas konténerekben tárolják. Ebből tesznek a tálra egy adagot, azt leöntik kókusztejjel, mangót szelnek rá, és apróra vágott kesudióval szórják meg. Isteni finom, nem volt nap, hogy ebből vagy kétszer ne ettünk volna, míg az északi részen voltunk. Mangó itthon nem terem, és bármennyire is szép és látványos, sajnos buddha születését se ünnepeljük meg olyan nagyszabású ceremóniákkal, mint ott. De! Monszun már nálunk is van! Kábé ennyit bírtam mondani az elmúlt napokban mikor álltam az erkélyen és néztem az esőt. És azért ez a történet jutott eszembe, mert ahogy keveredik ide a monszun szerű esőzés, és néha a szokatlan meleg, ebben a desszertben is hasonlóan keveredik Európa és Ázsia. Ez a verzió nem ragacsos rizsből készült, hanem olyanból amit szinte mindenhol lehet kapni. A kókusztejjel együtt főtt, és mangó helyett az épp most szezonális barackkal tálaljuk. A mangó és a barack nem helyettesítheti egymást, hisz két külön gyümölcs, két külön íz. Viszont ami mangóval működik, az őszibarackkal és nektarinnal is. És ezt pedig a jól ismert lemon curd, kicsit enyhítettebb változata frissíti fel. Kellemes utazást!

És a recept: ITT 🙂

Kókusztejes rizspudinghoz

200g arborio rizs
500ml víz
1 kiskanál vanília aroma vagy egy szál vanília
400ml (egy közepes doboz) kókusztej
60g cukor
5-6 evőkanál kókuszreszelék (kb. 30-35g)

1. lépés
Főzzük meg a rizst. Egy közepes fazékba (ne legyen túl kicsi, hisz a főtt rizst még fel kell önteni a kókusztejjel) öntsük a vizet, adjuk hozzá a rizst, és a vaníliát. Ha igazi vaníliát használunk, vágjuk félbe késsel, kaparjuk ki a magjait, tegyük a rizshez és forraljuk fel. (De ne csak a magjait, hanem a tokját is, hogy még több ízt nyerjünk ki belőle.) Forrás után alacsonyabb fokozaton addig főzzük, míg a víz nagy része elpárolog, azaz sűrű krémes állaga lesz a rizsnek. Ez kb. 10-15 perc. Ha esetleg túl hamar elforrna a víz adjunk hozzá még pár evőkanállal. Ha vanília rudat használtunk, akkor e szakasz végénél a legegyszerűbb kihalászni a vanília hüvelyét.

2. lépés
Adjuk a rizshez a kókusztejet, és a cukrot. Ha vanília aromát használunk, akkor elég most hozzáadni. Közepes fokozaton főzzük addig, míg rizs teljesen megfő, és kissé beszívja a kókusztejet. Gyakorlatilag egy kellemesen krémes rizottó állagot kell kapnunk. Ez körülbelül 10 perc. Ha olyan bátrak voltunk, hogy eddig nem halásztuk ki a vanília maradványait, akkor most tényleg tegyük meg. Ezt követően a még meleg rizshez, vegyítsük el a kókuszreszeléket.

Citromkrémhez

250 ml tej
150g cukor
25g keményítő
100ml citromlé (citromból, és ez kb. 3-4 citrom leve)
50g vaj
4 tojás sárgája
1 kiskanál vanília aroma
250g mascarpone

1. lépés
Közepes, vagy annál egy kicsit erősebb lángon a cukrot folyamatos kevergetés mellett feloldjuk 160 ml tejben. Beleöntjük a vanília aromát, vagy ha egész vaníliát használunk, akkor itt beletesszük a magjait és a héját.

2. lépés
A tej maradékában egy tálban összekeverjük a tejet és a kukoricakeményítőt homogén állagúra. Ha a cukor feloldódott a tejben, hozzáadjuk a keményítős keveréket.

3. lépés
Lejjebb vesszük a lángot, és belekockázzuk a vajat. Ha vanília rudat használtunk, akkor itt érdemes kivenni a héját mielőtt besűrűsödik. Ezt követően adjuk hozzá a citrom levét. A tojások sárgáját összekeverjük. Érdemes hőkiegyenlítést végezni, azaz kétszer-háromszor egy keveset a tojásokhoz adni a meleg citromos keverékből, minden alkalommal elkeverni, majd a már meleg tojásos keveréket önteni a citromkrémbe.

4. lépés
Ezt követően egy kicsit emelhetjük a lángot. Folyamatosan kevergetve, de legalábbis intenzíven figyelve, szűk 10 perc alatt krémesre főzzük. Akkor kész, ha az állaga sűrű. Ha belemártjuk egy kanál hátoldalát, akkor az ujjunkkal egy csíkot tudjunk húzni benne. A végén pedig hozzákeverjük a mascarponét.

Az összeállításhoz:

4 közepes és viszonylag kemény nektarin
3-4 evőkanál barna cukor
ízlés szerint egyéb bogyós gyümölcs díszítésnek (málna, ribizli vagy áfonya)

Az egyik nektarin felét félreteszünk, a többit pedig kis kockákra vágjuk. A cukorral egy kis serpenyőbe tesszük, és addig főzzük, még a cukor teljesen fel nem olvad. Ilyenkor a gyümölcs kissé res marad, de kifejezetten jó.
Kis poharakba felváltva rétegezzük a kókuszkrémet, a nektarint, majd a citromkrémet. A pohárkrém tetejét a félretett nektarinnal díszítjük, és a bogyós gyümölcsökkel.
Megjegyzések:
Ha a kókuszreszeléket száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk, akkor erősebb lesz a kókusz íze. Ettől veszít az desszert a „patyolat fehérségéből”, de ez nem biztos, hogy gond.
A képen nem igazán látszik, de a nektarin díszítést meg szórtam cukorral, és karamellizáló pisztollyal ráégettem a cukrot. Kellemes enyhén karamellás aromát kapott.

IMG_blog rizsa 8515

IMG_8552 Anikó

Tárkonyos zöldborsókrémleves sült céklacsíkokkal

Már megint a zöldborsó. Szeretem. Bárhogyan. Meg azt is, ahogyan Rozi megpróbálja kifejteni a héjából. Ami kegyetlenség, de akkor is annyira vicces, ahogyan rápróbál a kinyitásra, aztán ha az sikerül, akkor a kifejtésre. Aztán a szemek mindig elgurulnak…

A borsó krémlevesnek is kiváló. Tárkonnyal meg végképp, mert édes ízű és illatú, mint a borsó. Hát hajrá.

Előkészítés: 10 perc borsó fejtéssel együtt
Főzési idő: 20 – 25 perc

tarkonyos_zoldborsokremleves_sult_ceklacsikokkal (3)

 

Hozzávalók (2 főre):

1 csésze friss zsenge zöldborsó (18 – 20 dkg kifejtve)
1 kis fej lilahagyma
2 kis gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj2 tk. vaj
3 ek. tárkonyos borecet
1 ek. szárított tárkony
1 kis csokor friss petrezselyemöld
6 – 7 dl zöldségalaplé vagy víz
só, frissen tekert bors
1 dl tejszín
1 ek balzsamecet

1 kis fej zsenge bébi cékla

Előkészítettem a hozzávalókat. A lilahagymát és a fokhagymát megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam. Megmostam a petrezselyemzöldet, félretettem száradni. A céklát megpucoltam, vékonyan felszeleteltem, majd csíkokra vágtam. Kevés olívaolajon, forró serpenyőben pár per alatt megsütöttem. Sütőben is süthetjük, 200 – 210 fokra előmelegített sütőben, olívaolajjal átforgatva.

Egy magasabb falú lábast hevíteni kezdtem a közepesnél kissé erősebb lángon. Beleöntöttem az olívaolajat és hozzáadtam a vajat. Amikor a vaj kissé buborékozni kezdett, rádobtam a lilahagymát. Egy nagy csipet sót adtam hozzá és nagyjából 4 – 5 perc alatt megpároltam. Ezután rádobtam a fokhagymát is, 1 percig pároltam. Hozzáadtam a zsenge zöldborsót, felöntöttem a borecettel, borsoztam és 5 percig főztem/kicsit pirítottam, amíg a borecet is elfőtt. Megszórtam a tárkony 3/4-vel, felöntöttem a zöldségalaplével/vízzel és hagytam, hogy felforrjon. Kicsit mérsékeltem a lábas alatt a lángot és kb. 15 perc alatt megfőztem a borsót. Amíg a borsó puhult, felvágtam a petrezselymet.

Amikor a borsószemek megpuhultak, de még nem estek szét, levettem a lábast a tűzről, és botmixerrel krémesre turmixoltam. Egy szűrőn átpasszíroztam, hogy a borsó héja ne maradjon a krémlevesben. Hozzáadtam a friss petrezselymet, még egyszer átturmixoltam, majd vékony sugárban belecsorgattam a tejszínt. Megkóstoltam, és kissé még sóztam, borsoztam. Hozzáadtam a balzsamecetet és a maradék tárkonyt is. A sült céklacsíkokkal díszítve jól megettük.

A facebook-on is ott vagyok, mégpedig itt ni.

tarkonyos_zoldborsokremleves_sult_ceklacsikokkal

tarkonyos_zoldborsokremleves_sult_ceklacsikokkal (13)

Csicsókasaláta hónapos retekkel és medvehagymával

A játszótéri homokozó tele van kis csírákkal. Na nem az ott homokozó gyerekekre gondolok, legalább is nem Rozira. 😉 Szóval, tele van kis magokkal, a fene tudja, honnan kerültek oda, de most kicsíráztak. A giliszták is előmásztak, meggondolatlanul, a kiskorú legnagyobb örömére. Kis naiv szelvényesek, ők még nem tudják…

Én meg leraboltam a piacot. Kezd felrobbanni a csarnok, tele van medvehagymával, hónapos retekkel, csírákkal, de még mindig van csicsóka és paszternák is. Elegem lett a zacskós salátákból, úgyhogy inkább csináltam egy nagy adag rendeset, csicsókával, zsenge retekkel, medvehagymával. Én mondom, isteni lett. Tavaszodik. Vészesen tavaszodik.

Előkészítés: kb. 10 perc
Összeállítás: 5 perc

csicsokasalata_retekkel_medvehagymaval (11)

 

Hozzávalók:

6 – 7 db csicsóka
5 – 6 db zsenge hónapos retek
1 kisebb fej lilahagyma
fél csokor medvehagyma (a kisebb levelek)
fél citrom leve
kevés só, frissen őrölt tarkabors
1 kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj

A csicsókákat alaposan átdörzsöltem egy nedves szivaccsal. A retket, a medvehagymát és a petrezselyemzöldet megmostam, megpucoltam a lilahagymát. Kicsavartam fél citrom levét.

Összállítottam a salátát. A csicsókákat vékonyan felszeleteltem, egy nagyobb tálba tettem, majd meglocsoltam a citromlével. Kissé édeskés(ebb) lett a citromlétől a csicsóka. A retkeket és a lilahagymát is vékony szeletekre vágtam. A csicsókához adtam. Enyhén sóztam, megszórtam frissen őrölt borssal is. A petrezselyemzöldet leveleire szedtem, és az összevágott medvehagymával együtt a salátához adtam. Alaposan összeforgattam, hogy a citromlé és a fűszerek minden szeletet bevonjanak. A végén meglocsoltam extra szűz olívaolajjal. Ennyi. 😉

Remoskában sült zöldségekkel és csirkecombbal ettük. Egyébként egy kevés natúr joghurttal meglocsolva is isteni a saláta.

csicsokasalata_retekkel_medvehagymaval (6)

csicsokasalata_retekkel_medvehagymaval (13)

Körkérdés nektek

Fiúk, Lányok, Hölgyek, Urak!

Ki hogyan szereti/készíti a palacsintát? Kakaóval, túrós töltelékkel, fahéjas cukorral, édesen vagy sósan? Írjátok meg kommentben itt a blogon, és a legnépszerűbbet elkészítem. Na persze olyan Rizsázzunk módra, továbbgondolva. 🙂

Jó éjszakát mindenkinek!

Fűszeres diós keksz

Este begyúrtam, reggel sütöttem. Gyors és finom. Akár karácsonyi ajándékként is megállja a helyét, becsomagolva, masnival átkötve. Az ötletet a nagymamám húgának hecsedlis ischli fánkja pörgette ki, ami rút átverés, ugyanis semmi köze a fánkhoz. 🙂 Diós linzertészta (szerűség), csipkebogyó lekvárral összeragasztva, csokimázzal és dióval a tetején. Hú, de betegre tudtam enni magam belőle.

Előkészítés: 15 perc + éjszakai hűtős pihentetés
Sütési idő: 12 – 13 perc

1citromos diós keksz (683x1024)

 

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg margarin
8 dkg darált dió
8 dkg vaníliás porcukor
1 púpozott tk. őrölt szegfűszeg (vagy mézessütemény fűszerkeverék)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve

A lisztet nagy keverőtálba mértem, majd hozzáadtam egy csipet sót, a felkockázott margarint és elmorzsoltam. Ezután beleszórtam a darált diót, a vaníliás porcukrot, a szegfűszeget, valamint a reszelt citromhéjat. Ráöntöttem a citrom levét is. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam és egész éjszakára a hűtőbe tettem. Ha erre nincs idő, minimum 3 órát pihenjen a hűtőben.

Másnap reggel egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, légkeverésen.

A pihentetés után lisztezett deszkán nagyjából 5 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, majd kiszaggattam. Lehet pogácsaszaggatóval, linzerkiszúróval, karácsonykor karácsonyi formákkal. A korongokat a tepsire raktam, betoltam a sütőbe, a hőmérsékletet mérsékeltem 165 fokra. 15 – 18 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már van egy kis halvány barna színe. Ilyenkor még kicsit puha, de ahogy kihűl, ropogós lesz és omlós.

Diós vagy vaníliás krémmel hergelhető a siserahad.

Home made pestós tészta pirított dióval

Nemrég házi pestot készítettem. Most pedig itt van hozzá egy tészta recept. Végtelenül egyszerű, gyors, finom. Ha valaki mégsem tud élni a bolti életérzés nélkül, tegye a pestót biztonsági kupakos üvegbe, ami kinyitáskor kattan. 🙂

pestos teszta (1024x683)

Hozzávalók:

fél csomag spagetti (durum, mert azt jobban szeretem)
1-2 ek. házi pesto
bazsalikom (1 mk. szárított vagy ha van, 2-3 friss levél)
1 kk. extra szűz olívaolajsajt (parmezán(típusú),
1 marék dió
frissen őrölt fekete bors

A spagettinek vizet forraltam egy magas falú fazékban, majd amikor a víz felforrt, sóztam és beleraktam a tésztát. Közben a diót durvára, nagyobb darabokra törtem és forró, száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítottam. Oda kell figyelni, mert hirtelen megéghet, amitől bűn keserű lesz. Elzártam alatt a tüzet.

A tésztát fog keményre (al dente) főztem, a dióra halmoztam, majd rátettem a pestót is. A tészta főzővizéből tettem rá 2-3 evőkanálnyit és összeforgattam. Tányérra halmoztam a pestós, diós tésztát, megszórtam a bazsalikommal, a frissen őrölt fekete borssal, majd megJamie-ztem: meglocsoltam olívaolajjal és citromlevet csorgattam rá.

 

Egy kis utómunka

Ahogy az lenni szokott, a költözéssel eltűnnek és/vagy átalakulnak dolgok. Van úgy 2 tucat recept, amit nem találok az eddigi bejegyzések között, szőrén és szálán eltűntek. Pótolni fogom őket, csak kell hozzá egy kis idő, meg türelem (ami nem a legerősebb tulajdonságom), hogy összeszedjem ezeket az archívumból…

Helló Világ! Hello Cafeblog VIP élet!

Egy ajtó bezárult, aztán kicsivel később kinyílt egy újabb (a cafeblog). De ez egy másik történet…

A lényeg, hogy bevettek a Cafeblog csapatba, VIP blogger leszek mostantól. Felszisszentem, amikor megérkezett róla az email. 🙂 Szóval elköltöztem egyik helyről a másikra, és mostantól itt fogok garázdálkodni. Fecsegni, locsogni, főzni. Sokáig csak magamnak írogattam, amíg a gyereklány horpasztott, aztán egyszer csak előbújtam. Azt, hogy ez mennyire lesz ínyetekre, a jövő eldönti. Én fecsegek, locsogok tovább, és szorgalmasan pakolgatom ide a receptjeimet, hátha lesz kedvetekre való.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!