Rizsázzunk!

Saját kenyér (dagasztás nélkül)

Se fateknőm, se búbos kemencém, ami persze nem igazság, de valahogyan feldolgozom, nagylány vagyok. Viszont a jó kenyeret szeretjük. Férj fehér kenyér diétán van, amióta él, én jobban szeretem a rozst, a teljes kiőrlésűt, a fekete kenyeret, a magosat, stb. Rozi valahol az egészséges félúton ezt is, azt is, kivéve a savanyú fekete kenyeret. Szóval sütöttem (még szombaton). Nem állítom, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint megélnék belőle, nem lett tökéletes, de majd az is meglesz. Lehet, hogy beiratkozom Limarához.

dagasztas nelkuli kenyer3

 

Hozzávalók:

2,5 dl-es bögre

3 bögre liszt (ebből 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt)
1 tk. só
1/4 tk. száraz élesztő
1,3 – 1,5 bögre víz (liszttől függő; télen langyon, nyáron hideg víz)

Érdemes este elkezdeni. Egy nagy keverőtálba összekevertem a lisztet a sóval, az élesztővel és a vízzel. Csak elkevertem, nem kell kidagasztani a tésztát. Lefedve, szobahőmérsékleten minimum 12, de inkább 18 órán át állni hagytam. Ezalatt beindul az élesztő, bugyogni, buborékosodni kezd, “kovászosodik”.

Másnap folytattam: megszórtam liszttel és áthajtogattam, vagyis a négy szélét egymásra hajtogattam. Kicsit kell vele ügyeskedni, de nem lehetetlen. 🙂 Ezután liszttel meghintettem a tetejét, majd egy bőven lisztezett konyharuhára borítottam. Ezzel a hajtott fele alulra került. Megint beliszteztem a tetejét és letakarva 2 órára magára hagytam.

A sütőt a legmagasabb fokozatra állítottam (280 fok), felforrósítottam benne egy öntött vas edényt (jénai is megfelel). A konyharuháról belefordítottam a masszát (a hajtott oldala lesz így felül), majd 30 percig fedő alatt, utána még 25-30 percig fedő nélkül sütöttem. A sütő hőmérsékletén nem változtattam, végig maximális hőfokon ment. Hagyni kell teljesen kihűlni, ezután simán kiborítható az edényből. És a gyomorba sem dagad bele, főleg, ha sört is iszik mellé az ember fia/lánya.

Kukabúvár sorozat 1. rész: expressz magvas kenyér Rachel Allentől

Kukabúvár sorozatot indítok. Ez a kép és recept annak köszönhető, hogy rendet akartam tenni a dokumentumaim között. Egy időben szakmányban sütöttem ezt a kenyeret. Persze csak én ettem, mert a férj a kenyér színe fehér diétára esküszik.
Rachel Allen egy tündéri nő, kedves, bájos. Legalább is a képernyőn keresztül. Én megelőlegezem neki, hogy azon kívül is. 🙂 Ezt az expressz kenyeret is nála láttam valamelyik TV Paprikás sorozatában.
Hozzávalók:
3 dl langyos víz
1 teáskanál méz
2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított – én eddig csak szárított élesztővel sütöttem)
20 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam 15 dkg volt)
7,5 dkg BL 80 liszt (nálam 12,5 dkg és a BL 55-ös liszt is ugyanúgy működik, ha épp nincs BL 80)
5 dkg magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag – én diót és tökmagot is tettem bele)
5 dkg zabpehely
1 teáskanál só
1 evőkanál olaj
Az élesztőt a langyos vízbe kevertem. Hagytam kicsit dolgozni, amíg a többi  hozzávalót egy tálba mértem. Ezután beleöntöttem az élesztős vizet is és jól összekevertem. No para, a tészta eléggé ragacsos lesz, de ez így van jól. Egyébként a lisztek arányaival bátran lehet kísérletezni, kinek mi jön be jobban.
A masszát egy sütőpapírral bélelt gyümölcskenyér formába simítottam, a tetejét megszórtam még kevés teljes kiőrlésű liszttel, a magkeverékkel, zabpehellyel, és letakarva hagytam pihenni nagyjából 30 percig. Közben a sütőt is előmelegítettem 200 fokra.
Sütés előtt egy éles késsel hosszában bevágtam a tetejét. Körülbelül 40-45 percig sült. Az előmelegítés után visszavettem a hőfokot 180 fokra és úgy sütöttem meg a kenyeret.
Testes, tartalmas kenyér, de legalább tudom, mi van benne. Keverjétek, süssétek, egyétek. Finom.

 

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. 🙂
Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.
Fokhagymás bazsalikomos focaccia
Hozzávalók:
7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só
10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)
A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt.
Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam.
Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát.
Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén. 😉 Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 😉

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!