Rizsázzunk!

Szőlős sütemény

Van az pillanat, amikor szívesen láthatatlanná válnék… Egyre kevesebbszer fordul elő, ahogy vastagszik az arcomon a bőr, de azért még van az a pillanat…

A hétvégén több irányból érkeztünk a Mátrába. A férj céges csapatépítésről, bő 200 km-ről, motorral, Rozi és én az Anyósomékkal Budapest felől, autóval. Sima út volt, még az is időben eszembe jutott, hogy a magyar – román gyeplabda meccs előtt biztosan nagy sugarú körben izolálják a stadiont és környékét, ezért nem a megszokott úton indultunk el az Anyósomékért. Megérkeztünk értük, beültek, elrendezkedtek, elindultunk. Tőlük is helyettesítő úton kellett kikeveredni egy baleset miatt, de végül feljutottunk az M0-ra, onnan meg az M3-ra. Amin egy jó hosszú szakaszon most – és még jó ideig – lassú a haladás, mert valamilyen hirtelen lehívható EU-s forrásból hirtelen felújítják az elválasztósávot. Gyöngyösön összefutottunk a férjjel, onnan együtt mentünk tovább, a terv szerint Mátrafüreden megálltunk volna lángosozni. Erről kicsit később még mesélek. Mi pár perccel előbb értünk oda, találtam is parkolóhelyet. Pontosan ott és azt, ahol néhány hete is. És pontosan oda és ugyanúgy nem voltam képes betenni az autót, mint néhány hete. És az univerzum éppen ugyanazokat a melósokat dobta megint, mint néhány hete, akik most is végignézték, teli pofával röhögve, hogyan nem tudok rendesen leparkolni. Zsebkendőnyi helyre be tudom tenni az autót, de ez a hely Mátrafüreden, azt hiszem, nem az enyém. És amikor már én is majdnem sírtam a röhögéstől, végre megérkezett Zoli is, bájosan (erről majd ő nyilatkozik…) megkértem, hogy kicsit igazítsa ki az autót, mert addigra kicsit már zavartak a melósok. Kilibbentem az autóból, átnyújtottam a kulcsot a férjemnek, majd Rozival együtt átlibbentünk az út túloldalára. A melósok persze még mindig röhögtek. Most már értem, miért épül olyan *&@*@ lassan az a ház, amin dolgoznak. Ja, és mire Zoli elkezdte kiigazítani a parkolásomat, a mögötte álló autó elment… Itt már Apósommal együtt röhögtünk…

És amikor végre kértük azt a 4 lángost, ami miatt jöttünk és még mozit is kaptak a melós srácok, a csaj közölte, hogy most nem tud kiszolgálni minket, mert egy csoportot vár, menjünk vissza kb. fél óra múlva. Eltelt pár perc, amíg feldolgoztam a hallottakat, és továbbléptem, de még mindig nem találtam meg az összefüggést. Az olaj már forró volt, hiszen arra készült, hogy négynél több embernek süt majd lángost. Volt elég tésztája, és pont a szánkat törölve ballagtunk volna el a bódéjától, mire a csoport megérkezik. Nekem aznap tökre megérte megállnom Mátrafüreden. 😉

Pontosan szemben azzal a hellyel, ahová “parkoltam”, ült egy néni, mustot és szőlőt árult. Ebből a szőlőből került a hétvégi sütibe is.

Előkészítés: 10 perc

Sütési idő: 30 – 40 perc (tűpróbáig)

szolos_pite (36)

Hozzávalók:

10 dkg vaj

13 dkg finomítatlan nádcukor

2 egész tojás

2 dl tejföl

6 dkg tönkölybúza fehérliszt

7 dkg rétesliszt

6 g sütőpor (fél csomag)

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

csipet só

1 púpozott tk. őrölt fahéj

1 csapott tk. őrölt gyömbér

1 kisebb citrom leve és reszelt héja (ha nem kaptok kezeletlent, használjatok 1 ek. szárított citromhéjat)

1 fürtnyi szőlő, vegyesen fehér és kék szőlő

a körteszószhoz:

1 púpozott tk. vaj

2 – 3 csapott ek. finomítatlan nádcukor

fél citrom leve (mehet bele több is)

1 kupica körtepálinka (2 – 3 cl)

3 körte hámozva, kimagozva, felkockázva

A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A formát kivajaztam és kiliszteztem. Megmostam a szőlőt. Leszemeztem a fürtöt és hagytam a szemeket száradni.

A két fajta lisztet a sütőporral és a szódabikarbónával együtt egy tálba szitáltam. Hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért és egy egy csipet sót. Összekevertem.

A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a citrom héjával. Egyenként hozzáadtam a tojásokat és azokkal is elkeverem. Belekevertem a tejfölt és addig kevertem, amíg már kellően habos volt. Beleöntöttem a citrom levét is, hozzákevertem a lisztes keveréket és gyorsan összeforgattam.

A tésztát a kivajazott, kilisztezett formába simítottam és kiraktam a szőlőszemekkel.  A tetejét megszórtam egy jó nagy marék mandulapálcikával, kevés fahéjjal és még egy kevés nádcukorral. 30 – 35 perc alatt aranybarnára sütöttem. sütöm. 25 perc környékén tűpróbával ellenőriztem.

Amíg a süti sült, elkészítettem a körteszószt. 1 ek. vajat összeolvasztottam a nádcukorral. Amikor az egész világos karamell színű lett, hozzáadtam a felkockázott körtét és a citromlevet, végül a körtepálinkát, és addig főztem, amíg a gyümölcsök megpuhultak, de még nem főttek péppé. A végére a pálinka alkoholtartalma is elpárolgott. Hagytam kicsit hűlni, majd botmixerrel krémesre turmixoltam.

Amikor a pite megsült, kivettem a sütőből és hagytam kihűlni. Kiszedtem a formából és a szilvapálinkás gyümölcsraguval tálaltam.

Én nem magoztam ki a szőlőt, de ha valakit zavar a mag, vágja félbe a szemeket és nyugodtan szedje ki a magokat.

Facebook: Rizsázzunk!

szolos_pite (27)

szolos_pite (39)

Karamellizált szőlőleves

Ez gyorsan ment, 15 perc alatt megvolt a leves. És most azt is viszonylag hamar kitaláltam, mit kezdjek a kissé már öregedő, löttyedő szőlővel, ami ugyan még egészen jól nézett ki, de már látszott rajta, hogy pár nap és a kukában landolna.

Az elmúlt hetekben 2 gyerekem volt, kicsit besegítettem épp hányatottabb sorsú barátnőmnek, bevállaltam a 2 és fél évesét napközbenre. A csajok egészen jól megvoltak együtt, alig akadt egy kis cicaharc. Igaz, akkor jobb volt kicsit a háttérbe húzódni és ott is maradni, és csak akkor beavatkozni, ha esélyes volt, hogy vér folyhat. A barátnőm meg annyira hálás volt, hogy ha ennél is jobban hálálkodott volna, már én hálálkodtam volna. Csak hordta a friss zöldséget, gyümölcsöt, még főtt ételt is hozott. Meg szőlőlevest sűrűn, amire Rozi erősen rátekeredett. Megjegyzem, amikor az enyémet ette tegnap, közölte, hogy anya, ez nem olyan finom, mint az Agáé, amitől én csendben, befelé összeomlottam, remélve, hogy a gyereklány ebből nem vesz észre semmit… Majd hozzátettem, hogy azért ez is finom. A non plus ultra ezek után az volt, amikor Rozi keresztapja ezt bírta mondani: “hmmm, ez nagyon jó. mi ez? almaleves?”

Persze tegnap, amikor a leves készült, tuti fények voltak, sütött a nap, meg minden, de nem sikerült összeszednem magam annyira, hogy ne felejtsem el lefotózni. Ma pedig épp annyira használható a híres neves természetes fény, mint én a fent említett néhány hetes családi napközizés után. Eh, így jár, aki halogat…

Egyébként tényleg olyan gyorsan összerakható ez a leves, hogy reggelire is simán mehet, mondjuk kicsivel több pirított zabpehellyel és magokkal.

Előkészítés: 2 – 3 perc
Elkészítés: kb. 8 perc sütés + max. 5 perc az összeállítás

karamellizalt_szololeves (8)

 

Hozzávalók (1 adaghoz):

25 dkg fehérszőlő
1 ek. nádcukor
fél zöld citrom vagy sima citrom leve
néhány csipet őrölt gyömbér
5 – 8 ml kókusztej (vagy tejszín)
0,5 – 1 dl víz (attól függően, mennyire akarjuk sűrűre vagy hígabbra)
néhány nagy csipet nádcukor
csipet só
a tetejére (opcionális):
pirított dió
pirított zabpehely

A sütőt előmelegítettem grill fokozaton 250 fokra, egy tepsit kibéleltem sütőpapíral.

A szőlőt megmostam, leszemeztem és egy mélyebb tálba tettem. Megszórtam 1 ek. nádcukorral, alaposan összeforgattam, majd a szemeket elterítettem a sütőpapírral bélelt tepsin. Kb. 8 perc alatt kissé meggrilleztem. Levet is engedett, így a szőlőszemeket a kisült lével együtt átöntöttem a botmixer edényébe. Alaposan leturmixoltam, majd átszűrtem egy kis lábasba. Hozzákevertem a gyömbért, a cukrot, a citromlevet és a csipet sót, végül kókusztejjel sűrítettem. Ha valaki nem szereti a kókusztejet, vagy nincs otthon, a 30%-os habtejszín is tökéletes. Bő fél deci vízzel kissé hígítottam, és hűtőbe tettem lehűlni.

Egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra, világos aranybarnára pirítottam a diót, majd a zabpelyhet is. Tálaláskor ezekkel szórtam meg a levest. Ha valaki gluténérzékeny, hagyja el a zabpelyhet.

A facebookon itt találtok meg.

karamellizalt_szololeves (4) - Copy

karamellizalt_szololeves (6)

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!