Rizsázzunk!

Szamócalekvár

Megkaparintottuk az autót, férjuram motorral ment dolgozni. Garázdálkodtunk is egy sort Rozival a piacon.
Gyönyörű, zamatos, ép szamócát találtam az egyik árusnál. Amikor közöltem vele, hogy legalább 3 kilót vennék, azonnal válogatni kezdte nekem a ládából a szamócákat. 🙂 Kölcsönbe megkaptuk a rekeszt is, hogy még véletlenül se törjön jobban a szamóca a kelleténél. A csaj a lelkemre kötötte, hogy még ma dolgozzam fel a cuccot, na meg, hogy azért majd a rekeszt vigyem már vissza neki valamikor. 🙂

Szamóca mosás után

Hozzávalók (7-8 üveg lekvárhoz):

2.5 kg ép, egészséges szamóca
35 dkg finomítatlan nádcukor
1 mokkáskanál étkezési citromsav
fél citrom leve
1.5 csomag Dzsemfix 3:1
3,7 dl-es befőttesüveg
Az üvegeket a legmagasabb hőfokon, a leghosszabb programon mosogatógépben elmostam. Ecetes meleg vízzel még pluszban kiöblítettem. Persze a kupakok sem maradtak ki a csírátlanításból, szintén ecetes meleg vízzel azokat is leöblítettem.
Az szamócákat kiválogattam, csak a teljesen ép szemeket hagytam meg a lekvárhoz. Megmostam és kicsumáztam mindet. 
Az van, hogy bármennyire is felszerelt a konyhánk, nem volt akkora tálam, amiben ennyi szamóca elfért volna, így elővettem az egyik lavórt a fürdőszobából. Alaposan kimostam forró vízzel. Beletettem a szamócákat, lecukroztam, rászórtam a citromsavat és hozzáöntöttem a fél citrom levét is. Átkevertem, hogy a cukor, a citromsav és a citromlé is bevonja az összes szamócát. 1.5 órán át hagytam pihenni, levet ereszteni. Menet közben azért párszor átkevertem. 
Ezután botmixerrel pürésítettem, majd csomómentesre elkevertem benne a Dzsemfixet is.
Közepes lángon kezdtem el főzni egy nagy fazékban, folyamatos kevergetés mellett egészen addig, amíg forrni kezdett. Ez nagyjából fél óra volt. Hahaha, Apára maradt a fürdetés, altatás… 🙂

A forrástól számítva 2-3 percig hagytam zubogni, de vigyáztam, hogy azért ne forrjon ki.

A befőttesüvegeket meleg vízzel teli tepsibe állítottam, majd mindet színültig töltöttem a forró lekvárral. A kupakokat jó erősen ráhúztam és fejjel lefelé állítva száraz dunsztba tettem őket. 
A végeredmény még várat magára, jó pár napig ülnek még az üvegek a dunsztban.
U.i.1.: Kicsumázni, megmosni, előkészíteni 4 kg szamócát sokkal könnyebb, ha közben egy nyafogó gyereklány feszt szamócát követel. 🙂

U.i.2.: Lesz majd fénykép is a kész termékről.Be fogok számolni az eredményről.

U.i.3.: Az eredeti arányok: 3 kg szamóca, 25 dkg finomítatlan nádcukor, 1 mokkás kanálnyi citromsav, 2 csomag Dzsemfix 3:1

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt…
Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében…
Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem egy jó savanykás bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem.
Hozzávalók (2 liter szörphöz)
25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)
2 liter tiszta csapvíz
2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)
10 dkg citrompótló vagy citromsav (igen, 10 DKG, de ha soknak találjátok, nyugodtan csökkentsétek a mennyiséget, akár a felére is)
1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen
2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)
Fontos! Ha nem kaptok kezeletlen citromot, mindig hámozzátok meg, és úgy szeleteljétek fel.
Tipp 1.
Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről.
Tipp 2.
Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat…
Tipp 3. 
Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.
Tipp 4.
Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.
Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. 🙂
A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem.
Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan…
Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.
Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul.
A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem.
A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.
Extra tartósítás:
Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.kesz_bodzaszorp
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!