Rizsázzunk!

Kapros tormás krémsajt

Van egy tuti hely a piacon, ahol isteni kencéket lehet venni, meg friss rozsos magos bagettet. Persze, tudom, itthon sem rakétatudomány összerakni egy körözöttet, de néha bedarál a látvány. Olívabogyókrém, tormás csülökkrém, fetás spenótos krém, aszalt paradicsomos kence, stb. Nagyon finom natúr krémsajtot vettem és demóba csináltam egy kapros tormás krémsajtot, hogy ne csak a sonka terrorizáljon minket. Talán lesz esélye ennek a kencének is mellette.

Azt meg csak most vettem észre, hogy a kencés bolt szomszédságában friss házi tejet lehet venni, ami mellett évek óta vakegérként mentem el. Mindig is a szemfülességemről voltam híres…

Előkészítés: 5 perc
Összeállítás: 5 perc

kapros_tormas_kremsajt (9)

 

Hozzávalók:

15 – 20 dkg natúr krémsajt
1 nagy csokor friss kapor
3 – 5 ek. frissen reszelt torma
4- 5 szál újhagyma
1 – 2 ek. citromlé
frissen őrölt tarka bors
2 – 3 ek. tejföl
3 – 4 ek. reszelt parmezán vagy parmezán jellegű kemény sajt

Az újhagymákat megpucoltam és apróra vágtam. A krémsajtot a tejföllel és a reszelt kemény sajttal együtt késes betétű aprítóba tettem, majd jó alaposan összeforgattam. Nagyon sűrű krémsajtot kaptam, a robotgéppel könnyebb volt eldolgozni. Ha lágyabb a sajt, egy fakanál is megteszi.

A krémsajtos keveréket egy keverőtálba tettem, hozzáadtam az újhagymát. A tormát pucolás után lereszeltem, az erkélyen, de még így is csípte az agyamat is. A kaprot megmostam és finomra aprítottam, majd a tormával együtt a krémsajthoz kevertem. Hozzáadtam a frissen őrölt tarka borsot és a citromlevet is. Alaposan összekevertem, majd egy kóstolás után kicsit még sóztam.

Hónapos retek, újhagyma, magos rozskenyér. Jó kis egyveleg.

A facebook-on is megtaláltok, itt ni. 🙂

kapros_tormas_kremsajt (27)

Húsvét

Túléltük. Megemésztettük. Kipihentük. 
Az idei Húsvét sem maradt alul az eddigiekhez képest. A Nyúl is tojt megint. Nem lehet könnyű dolga. Évről évre sztaniolpapírba csomagolva, formára igazítva tojni a saját mását több 100.000 példányban…
Lássuk be, meglehetősen mókás látvány lehetett, ahogyan egyedül keringtem a kertben bokorról bokorra a Nyúl pakkját keresve. Halmozottan hátrányosan idén ráadásul a húgom nélkül, akivel minden évben együtt keressük a húsvéti szajrét. Ő épp Rómában házalt a katolikus egyház áldásáért… Így elmaradt az a kéjes elégedettség, amikor az ő csomagját is én találom meg… Anyu meg, levakarhatatlan vigyorral az arcán, követett.
Aztán ott volt a sonka is. Szegény Dezsőnek meg kellett halnia… Apu reggel 9-kor tette fel főni a sonkát, amit este 7-kor vett le a tűzről. Aztán persze a főzőlében hagyta kihűlni, másnap pedig kicsontozta és lepréselte. Tömör gyönyör.
Szerény volt a körítés is. Sonkalében főtt tojással, krumplival, ipari mennyiségű újhagymával, retekkel, frissen reszelt tormával.

Jövőre is ugyanez lesz. És akkor már Rozival együtt keresünk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!