Elcsórtam a Kispáltól ezt a címet, hogy itt gyűjtsem össze a jobbnál jobb leveses recepteket.
Genetikailag leveses vagyok. Gyerekkoromban nagymamám mindig főzött levest. Ez többnyire húsleves volt, leginkább jó kis tanyasi csirkéből, tyúkból, kakasból. Disznótorokon persze orjaleves volt.
Szerencsére a hagyományt az anyukám is továbbvitte és én is szeretném megtartani ezt a jó szokást. Nem főzünk annyiszor levest, mint ahányszor lehetne, vagy jól esne, de talán azzal, hogy írok majd róla, ez megváltozik. 🙂
A leves jó, a leves finom, a leves lelket melengető.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: