Ez bitang. Hónapok óta kerülgettem Doki tökéletes túró rudi torta receptjét, de csak nem készült el soha. Vártam, vártam, de magától meg csak nem jött. Hiába, a sült galamb effektus újabb bizonyítást nyert. Na de ma, ma minden a helyére került. Túró rudis is, tortás is, meg olyan csokis, amitől egy valamirevaló Accu-Check több napra kiakad. De kit érdekel, ha annyira finom, hogy utána napokig egy irányba nézünk tőle. Az eredeti Doki recepthez képest egy két apró eltérés van, nem találtam fel vele a Golf-áramlatot, de cserébe nem is ártottam.
Hozzávalók:
a brownie-hoz:
65 g étcsokoládé (min. 60, de inkább 70% kakaótartalommal)
65 g vaj
50 g cukor (én most sötét barna, lágy nádcukrot használtam)
1 tojás
35 g liszt
a túrókrémhez:
25 dkg túró
3 dkg porcukor (saját vaníliás porcukor finomítatlan nádcukorból)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
2 dl hideg tejszín
a tetejére:
fél tábla olvasztott étcsokoládé (min. 60, de inkább 70% kakaótartalommal)
Először megcsináltam a browniet. Ehhez előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Egy kis lábasba 2 ujjnyi vizet melegítettem és éppen csak gyöngyöző vízgőz felett megolvasztottam a csokit. Közben a puha, szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az egész tojást, a lisztet és simára kevertem. Ezalatt megolvadt a csoki, sőt kicsit hűlt is, szóval azt a masszához kevertem. Közben megérkezett a 2 éves, hogy ő is sütit akar sütni megint. Hoztam az ikeás fellépőt (nem a ruhát, a kis létrát) és a 2 éves kezébe nyomtam a fakanalat. Egy kicsi tűzálló tálba simítottam a csokis tésztát és 25 perc alatt megsütöttem. Szinte ropogósra, így lett morzsolható. Hagytam kihűlni.
Amíg a túlsütött brownie kihűlt, összeállítottam a túrókrémet. A tejszínt habbá vertem, majd összeforgattam a túróval, amit előtte kézzel kicsit fellazítottam. Belereszeltem a citrom héját, hozzáadtam fél citrom levét és a vaníliás porcukrot. Óvatosan, de alaposan összekevertem és betettem a hűtőbe.
Egy kis lábasban megolvasztottam a maradék (és még egy kicsi) étcsokoládét. Amikor a tészta teljesen kihűlt, kézzel összetörtem és rétegezni kezdtem a poharakba: brownie, túrókrém, brownie, a tetjére az olvadt csoki, bőkezűen.
A férj hümmögött, Rozi kezéből meg úgy kellett anyai erőszakkal kimarni a poharat, hogy az egész pohárnyi cucc mégse tűnjön el benne. Én meg azt találtam ki, hogy legközelebb rumot is teszek bele.
Ennyi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: