Genetikailag kódolt defekt lehet, hogy sokszor túlvásárolom magam. Mintha másnap megállna a világ. Persze, hogy több réteslapot vettem a kelleténél. A 2/3-át felhasználtam a sütőtökös réteshez, de valamit kezdeni kellett a maradékkal is. És jött a szikra, amikor a férj közölte, hogy ő bizony gyümölcsös tejberizst akar enni, és bizony meg is csinálja. A kezébe nyomtam a réteslapokat, hogy akkor ebbe jól csavarja bele azt a tejberizst. Ilyen lett. És így csinálta – Gizike üzemmód: férj dolgozik, megnyertem a poszt begépelését. A fotó viszont az én bűnöm, legalább. 🙂
Hozzávalók (2 darab kb. fél méteres rúdhoz):
réteslap (7 db maradt)
1 bögre rizs 1 léből átmosva
2 bögre víz
1 bögre tej
fél citrom reszelt héja
1 tk. őrölt fahéj
1 ek. nádcukor
1 cs. vaníliás cukor
2 hideg tojásfehérje (ennyi maradt meg az előző napi szilvás sütihez készítette vanília sodóból)
2.5 dkg vaj
1 körte, 2-3 szilva, 15-20 szem szőlő, 1 alma
olaj a rétes kenéséhez
A rizst 1x átmosta, majd dupla mennyiségű vízben (2 bögrényi) lassú tűzön feltette főni. Fedetlenül, mert lusta volt fedőt keresni. Amikor a rizs magába szívta a vizet, fokozatosan hozzáöntötte a hideg tejet, hozzáadta a nádcukrot és a vaníliás cukrot, majd ezzel is hagyta addig főni, amíg a tej felszívódott, a rizs megpuhult. Ekkor beleszórta az őrölt fahéjat, a citrom reszelt héját, a vajat, jól összekeverte, és hagyta kihűlni. Közben megmosta, megpucolta, kimagozta, kockára vágta a gyümölcsöket.
A sütőt előmelegítette 200-220 fokra, egy tepsit kibélelt sütőpapírral. A kihűlt tejberizshez forgatta a gyümölcsöket, majd a kemény habbá vert tojásfehérjéket, óvatos, nagy mozdulatokkal. Bőkezűen megkente a réteslapokat olajjal, egymásra rétegezte őket, majd a hozzá közelebbi felére halmozta a tejberizst. Szorosan feltekerte a rétest, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne szakadjon a tészta. Ezt még egyszer megismételte, így két rúd rétes lett. A tetejüket is megkente olajjal és a forró sütőben 20-30 perc alatt aranybarnára, ropogósra sütötte.
Még melegen kevés porcukorral szórta meg.
