Az egy dolog, hogy hétvégén a tűzhely közelébe sem jutottam, mert Anyu mindent elintézett, de hogy még ma sem kaptam helyet a konyhába, az már vicc. Mert, hogy ma meg a férj (Apa főz) készítette az ebédet.
Az megvan, amikor kihozzák a kaját és sírva menekülnél az adagtól, mert tudod, hogy maga alá fog gyűrni és Te nyüszítve könyörögsz majd az életedért? 😛 Szóval, a sztori: a fiúk szerettek volna megtanulni bowlingozni. Mivel hétvégén úgyis a szüleimnél voltunk, átmentünk a szomszéd kisvárosba egy régi baráthoz gurítani párat. De ha már ott vagyunk, együnk is valamit. És akkor feltolultak az emlékek. A koleszterinem meg azonnal ugrott vagy kettőt… Ettől…
Ez egy 4 személyes tál. Mi hatan ettük ebédre, és utána még vacsorára is. És a másik oldalról sem volt szelídebb…
Fűszeres csülök és fűszeres oldalas, kacsacomb, cigány pecsenye, mátrai borzaska, párkáp, házi káposzta saláta, krumpli. Eh, még most is érzem…
