Nagyon ritkán sütök piskótát. 1. Nem szeretem. 2. Eddig talán 2x sikerült olyanra sütnöm, amilyennek lennie kell(ene), inkább nem amortizálom önként az önbizalmamat, annyi nincs belőle. Pedig hegyekben áll a kamrapolcon a baracklekvár, tekerhetném kilométerszám a barackos piskótatekercseket. Zoli is nagyon szereti. De nem. Kelt tésztát sem sütöttem sokáig, mert féltem az élesztőtől. Aztán szerelmünk bimbózó hajnalán a volt barátom (a.k.a.: jelenlegi és eleddig egyetlen férjem) megmutatta, hogy nem akkora rakétatudomány. A piskótával ellentétben kelt tészta vonalon komoly sikereim vannak azóta is.
Tegnap szalma voltam. 2 adag mosás is lement, 2x ki is teregettem, és minden, a korábban a szárítóról leszedett ruhát is elpakoltam. Nem volt kevés, néha megmagyarázhatatlanul felgyűlnek, és nem mennek be a szekrénybe maguktól. Az ablakpucoláson után a ruhákat összehajtani és elpakolni utálom a legjobban. Ja, a mosogatógépből kipakolást sem szeretem. És ha már itt tartok, a portörlés meg egyenesen kínzás, szerintem a spanyol inkvizíció találta ki és valamiért fenn maradt, hogy keserítse az életemet.
Ehhez a mandulás tortához a hozzávalókat meg gondosan kimértem, mindet egy nagy keverőtálba, jól összekevertem elektromos kézi habverővel, és büszke voltam magamra, milyen szép sima lett a nyers tészta. Aztán belenéztem a receptbe és láttam, hogy a száraz és a nedves hozzávalókat külön tálban kellett volna kikeverni és utána elegyíteni. Egy pillanatra elkapott a pánik, abban mostanában egyébként is erős vagyok. Amikor lehiggadtam, úgy döntöttem, így is jó lesz. És jó is lett. A leírásban lent úgy szerepel majd, ahogyan az eredeti recept is utasít. És még valami: az eredeti recept két formával dolgozik, nekem viszont nincs két egyforma méretű tortaformám, ezért egyben sütöttem meg a tésztát és utána félbevágtam.
Ez a tészta piskóta jellegű, és így már tetszik a dolog.
Hozzávalók (kb. 15 centis formához):
a tésztához:
5 ek. puha sótlan vaj
1/4 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só
3/4 tk. sütőpor
1.5 bögre fehér tönkölybúza liszt
1 egész tojás
3/4 csésze nádcukor
1 vanília rúd kikapart magjai
1 csésze tejföl
1/2 tábla 60%-os étcsokoládé
1 nagy marék aszalt meggy
fél citrom leve
60 g darált mandula
a krémsajtos réteghez:
50 dkg mascarpone
kb. 1 dl tejszín
1 nagy citrom leve
1 vanília rúd kikapart magjai
méz ízlés szerint
csipet só
a tetejére: pirított mandula (elhagyható)
A vajat megolvasztottam és hagytam szobahőmérsékletre hűlni. A mascarponét a többi hozzávalóval alaposan kikevertem és hűtőbe tettem pihenni. Amíg a torta elkészült, szépen visszaszilárdult. Késes robotgépben finomra daráltam a mandulát. Felaprítottam a csokoládét és az aszalt meggyet.
A sütőt előmelegítettem 170 fokra légkeverésen. A kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem.
Összeállítottam a tésztát. Egy nagy keverőtálba szitáltam a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Hozzáadtam a darált mandulát is. Egy másik nagy tálban fehéredésig habosra kevertem a cukrot a tojással. Hozzáadtam a vaníliát, a tejfölt és a citromlevet is, és alaposan eldolgoztam a masszát. Ezután a lisztes keveréket több részletben a cukros tojásos masszához adtam, mindig csomómentesre keverve. Beleöntöttem az olvasztott vajat és azzal is alaposan elkevertem. Kézi habverővel dolgoztam. A masszát a tortaformába öntöttem és tűpróbáig sütöttem. Bő 50 perc volt, de ez sütőtől is függ. Úgy 40 perc környékén érdemes megejteni az első tűpróbát.
A tortát hagytam kihűlni, majd középen vízszintesen kettévágtam. Az alsó réteget bőven megkentem a krémmel, visszatettem rá a tetejét és kívül is bevontam a krémmel. Pirított mandulával díszítettem.
Facebook: Rizsázzunk!
Forrás: Alex’s Day Off
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: