Végre összeszedtem magam és megírtam…
Van a Zoltán nap, meg a Nemzetközi Nőnap egy napon. Anyósomék másnap jöttek Zoltánt köszönteni. Beszélgettünk. Az anyósom és én is. Mi szoktunk. Anyósom épp sztoriban volt, amikor kivettem a sütőből a sticky toffee puddingot. Felvágtam, porcióztam, kis kanállal, dióval, és az egyik tányért odanyújtottam az anyósomnak, hogy ettől a sütitől garantáltan összeragad a szája… Azóta sem tudom, mi lett a vége az egésznek, de ezután még vagy 6,2-szer kaptam vissza az anyósomtól, hogy érti ő a célzást, most már csak azért is megtartja magának a történetet, na meg már nem is emlékezett rá, mi volt az, amit beléfojtottam sütivel álcázva, de érti ő a célzást és akkor sem tudom már meg. 😉 Köszönöm a humort és a jófejséget!
Előkészítés: 20-25 perc
Sütési idő: Kb. 1 óra
Hozzávalók:
a tésztához:
17,5 dkg magozott datolya (izraeli király datolyát használtam)
3 dl forró víz
1 tk. szódabikarbóna
5 dkg puha, sótlan vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
15 dkg finomítatlan nádcukor
2 tojás, lazán felverve
csipet só
20 dkg fehér tönkölyliszt
2 tk. sütőpor
1 vanília rúd kikapart magjai
1 marék durvára aprított dió kissé megpirítva
a sós karamellához:
25 dkg sótlan vaj
30 dkg lágy barnacukor
4 dl tejszín
1 jó nagy csipet só
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, légkeverésen. Kivajaztam egy közepes tortaformát (kb. 24 cm), az alját kibéleltem sütőpapírral.
A datolyát egy mélyebb tálba tettem a szódabikarbónával és a forró vízzel együtt. A tojásokat egy kis tálba ütöttem és egy csipet sóval lazán felvertem. A lisztet és a sütőport tálba szitáltam.
Egy másik keverőtálban krémesre, habosra kevertem a vajat a cukorral. Ezután kisebb adagokban a cukros vajhoz adtam a felvert tojásokat. Az újabb adag tojás csak akkor következett, amikor az előzőt már felvette a vajas keverék. Beletettem a kikapart vanília magokat és apránként hozzáadtam a sütőporos lisztet is. Végül hozzáöntöttem a beáztatott datolyát, a levével együtt. Nedves, szinte folyós masszát kaptam a végén, amit az előkészített tortaformába öntöttem.
30-35 perc alatt megsül. 25 perc elteltével ellenőrizzük a tésztát tűpróbával. Ha a tű tisztán jön ki a tésztából, akkor jó.
Amíg a tészta sült, elkészítettem a karamellszószt. Egy nagy serpenyőbe tettem a vajat és a cukrot, erősebb lángon olvasztani kezdtem, amíg bugyogni kezdett. Folyamatos kevergetéssel 5 percig főztem, végül beleöntöttem a tejszínt. Jól elkevertem.
Amikor a tészta megsült, bőségesen meglocsoltam a karamellszósszal és visszatettem még 5 percre a sütőbe. Ekkor a sütőt már kikapcsoltam.
Tálaláskor még egy nagylelkű adag szószt csurgattam a szeletekre.
Kicsi egyedülálló formákban, vagy muffin sütőben is süthetjük.
Facebook: Rizsázzunk!
Kommentek