<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Rizsázzunk!</provider_name><provider_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rizsázzunk</author_name><author_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu/author/rizsazzunk/</author_url><title>Dead can dance</title><html>&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://www.deadcandance.com/main/&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;b&gt;Dead can dance&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt; koncerten voltunk.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Tuti, hogy Lisa Gerrard nem e világi. De legalábbis minimum boszorkány. A Sportaréna hatalmas, Ő viszont egyedül is betöltötte a teret, a belőle áradó békével, de mégis valamilyen megfoghatatlan erővel. Borzongás szaladt végig rajtunk, valahányszor kieresztette a hangját. De akkor is, amikor közelről mutatták az arcát. &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Harmónia. Ezzel a szóval írta le a zenéjüket az én uram. Életem egyik legmeghatározóbb és egyben legmegdöbbentőbb koncertélménye volt ez. &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;Rozi pedig vigyázott addig a nagymamájára és a nagypapájára.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>