<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Rizsázzunk!</provider_name><provider_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rizsázzunk</author_name><author_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu/author/rizsazzunk/</author_url><title>Fogj kezet a kalapos nővel! </title><html>Gyerekkoromban a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem, Békés megyében, Szeghalmon. A nagypapám földet művelt és piacozott. Mentem én is vele, a földekre kevesebbet, a piacra annál inkább. Sokszor keltem vele hajnalban, csak hogy ott legyek én is a piacon, amikor még csak az árusok pakolnak és nincs sor a lángososnál. Később, amikor már kissé felelősségteljesebb lettem (azaz már nem csak az orrom lógott bele a forró zsírral teli óriási serpenyőbe, hanem a kezem is), én is beállhattam sütni, a segédmunkáért cserébe pedig mindig kaptam lángost. Persze aztán a kamaszévekkel a hév kissé megrogyott, kevesebbet mentem már a nagyszüleimhez, de a piac szeretete a mai napig megmaradt. A &lt;strong&gt;&lt;a title=&quot;Felelős Gasztrohős&quot; href=&quot;http://gasztrohos.hu/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Felelős Gasztrohős&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt; csapat &lt;strong&gt;&lt;a title=&quot;Fogj kezet a termelővel!&quot; href=&quot;http://gasztrohos.hu/fogj-kezet-a-termelovel/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Fogj kezet a termelővel!&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt; kampányához én is csatlakoztam, az Újpesti Piac egyik, számomra igen kedves termelőjével beszélgettem.

Évek óta vásárolok Editéknél, mindig van egymáshoz pár jó szavunk, de a nevét egészen eddig nem is tudtam. Még azt sem, hogy Editnek hívják. Szeretem a terményeit, nála is igazi zöldség és gyümölcs van, nem a tökéletesen egyforma, tucatáru, ami szabványméretű és szabványszínű. Petrák Józsefné, Edit Heves megyéből, Gyöngyöshalászról jár fel az Újpesti Piacra, hosszú hosszú ideje már. Szinte mindig Ő jön fel eladni, a férje az otthoni munkákat végzi, így osztották meg egymás között a feladatokat. Persze, amikor épp nem árul, Edit is teszi a dolgát a több hektáros termőterületükön. Állatokat is tartanak, de azt már csak saját fogyasztásra. Korábban nagyban foglalkoztak állattartással is, több, mint 10 éven át anyadisznóik voltak, fialtattak. Ma már csak zöldségeket termelnek a piacra. Mindig is körülvette őt a gazdálkodás, a növények, az állatok, Ő már ebbe született bele. Pedig az Édesapja eredetileg hentes-mészáros volt, de kitanulta a pékszakmát is, és 1936-ig kocsmát vezetett Budapesten a Frangepán utcában. Edit már Gyöngyöshalászon született, a család negyedik lányaként.

&lt;a href=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2014/11/Petrak_Jozsefne.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-4025&quot; src=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2014/11/Petrak_Jozsefne-600x400.jpg&quot; alt=&quot;Petrak_Jozsefne&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Egészen kicsi gyerekként benne volt ebben a körforgásban. Az édesapja a háború után vásárolt termőterületet, nagydarab, magas ember volt, aki imádta a földet. Aztán persze később a téeszesítés bedarálta az ő életüket is: a szülei tavasszal elveteményeztek a családnak, és nyáron már a téesznek arattak. Edit mesélt egy családi fényképről, amin az Édesapja, az Édesanyja és a legfiatalabb nővére szedik a termést a téesznek. A képen a valaha nagydarab Édesapja csontsovány volt, felemésztette az államosítás. Később azért, hogy Edit Édesanyját - aki egy apró, törékeny, szelíd asszony volt - kímélje és a földhöz is közel maradhasson, Édesapja belépett a téeszbe. Így maradhatott meg a kapcsolata a termőfölddel, a gazdálkodással. Ahogy Edit mesél erről, mosolyog és árad belőle a termőföld iránti alázat, a felelősség és az elhivatottság, amik nélkül ezt nem lehet csinálni. Editék pontosan tudják, mennyire fontos az ember, az arc. Mert bizony, lehet bármilyen szép az a zöldség, vagy gyümölcs, ha a vevőknek nem tetszik a kofa, nem vásárolnak tőle. Évekig emlegették Editet a kalapos nőként, mert miután az egyik vevőjétől kapott néhányat, abban árult. Előfordult, hogy kalap nélkül nem ismerték meg és elmentek volna a standja előtt a régi vevői, ha nem köszön rájuk. Megesik, hogy a férje áll be a pult mögé, amikor Editnek más dolga akad, de valamiért tőle nem vesznek úgy a vevők, pedig kedves, mosolygós ember ő is. Editet szokták meg, hozzá kötik az emberek a pultot, az árut.

Egyetlen kivétel van Editéknél: a gyümölcsök. Van, ami nem náluk terem, hanem valamelyik környékbeli családi gazdálkodástól hozzák fel a piacra, amit vállalnak is. Olyanoktól, akik nem tudnak felutazni a fővárosban. Alaposan körbejárták, feltérképezték a szomszédos falvakban működő gazdálkodásokat, és csak a megbízható, tényleg ott, helyben megtermelt gyümölcsöt árulják. Csak azokkal a családokkal dolgoznak együtt, akik tényleg maguk termelnek. Ebből nem engednek. Futottak már bele olyanba, hogy az az alma bizony nem ott termett, ahol mondták. Nem könnyű a helyzet. Sok mindennek meg kell felelni, bonyolult a szabályozás, rengeteg szabály van, sok közülük csak feleslegesen nehezíti az életet. És ott van a legfontosabb szempont: megfelelni a vásárlói elvárásoknak, minőségben és árban is, ami ma gyakorlatilag a legfontosabb szempont.

Amikor beszélgetni kezdtünk Edittel, halkan megemlítettem, hogy egyszer én is gazdálkodni szeretnék: veteményeskert, fűszernövények, Matilda és Klotilda, a tyúkok, és persze Vendel a kecske, aki mindent le -és megrág. Ez nagyon jó, mondta Edit, de ha az ember erre adja a fejét, el lehet felejteni az elugrom Maiamiba 2 hétre dolgokat. Itt 7x24 órás szolgálat van, mert bizony azt a kecskét meg kell fejni, és jól kell megfejni. A zöldségeket, gyümölcsöket gondozni kell, öntözni, kapálni, stb. De ha az ember tényleg ezt szeretné csinálni, bármilyen nehéz is, csodálatosnak fogja találni. Kacsalábon forgó palotát viszont ne reméljen senki. :)

Edit most egy kis kényszerpihenőt tart, néhány hétre a háttérbe vonul gerincműtétje miatt. Mert bizony a hosszú évek termelősködése, a hajolgatás, emelgetés, cipekedés keményen igénybe veszi a testet. De a munka nem áll meg, a standja ugyanúgy tele lesz a friss, szezonális zöldségekkel, gyümölcsökkel, mert a család kisegíti őt. És ha nem a kalapos nőt, hanem egy kedves idősebb férfit vagy egy fiatal, mosolygós srácot láttok a pult mögött, álljatok meg nyugodtan és vegyetek tőlük valami finomat, hazait.

Mielőbbi gyógyulást és talpra állást kívánok, kedves Edit! Jövő héten folyt.köv. egy újabb termelővel.

&lt;strong&gt;Petrák Józsefné Edit&lt;/strong&gt;

&lt;span style=&quot;text-decoration: underline&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;a title=&quot;Újpesti Piac és VÁsárcsarnok&quot; href=&quot;http://www.ujpest.hu/piac&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Újpesti Piac és vásárcsarnok&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;

Budapest, Szent István tér 12.</html><type>rich</type></oembed>