<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Rizsázzunk!</provider_name><provider_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rizsázzunk</author_name><author_url>https://rizsazzunk.cafeblog.hu/author/rizsazzunk/</author_url><title>Fapados karalábéfőzelék</title><html>Van az úgy, hogy olyan dolgot látunk, ami nem egyezik az ízlésünkkel, az értékrendünkkel, az elképzeléseinkkel. De vajon tökös-e az, aki &lt;del&gt;lefikázza&lt;/del&gt; minősíti azt, ami neki nem tetszik, minősítve ezzel valamit, vagy valakit? Tökös-e az, aki azt gondolja, csak az ő igazsága létezik, az az egyetlen, a megdönthetetlen és egyetemes? Más valaki minősítése tulajdonképpen önmagunk minősítése, önmagunkról mondott ítélet, még akkor is, ha &lt;del&gt;erről fingja sincs&lt;/del&gt; ezt nem tudatosan teszi. Az ítélkezés nagyon nem menő. Sokszor az az érzésem, mintha már csak olyan seprőket lehetne kapni, amik csak a másik portáján sepernek, a sajáton meg egyáltalán nem működnek...

A vélemények fontosak, kellenek is, mondjuk el bátran, de tartsuk tiszteletben a másikat és ne minősítgessünk. Attól, hogy valami nekem nem tetszik, valamivel nem értek egyet, az még nem biztos, hogy rossz.

Nem váltottam profilt, nem megyek át életmódtanácsolós, spirizős blogba, de a minap kaptam egy olyan hozzászólást, amitől egy pillanatra elszállt belőlem az úrinő és még cifrákat is mondtam. Hiszen ami az egyiknek normális vagy természetes, az lehet, hogy a másiknak nem az. És fordítva is így van. Különben is, mi az, hogy normális? Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy letiltom a kommentálás lehetőségét a blogon, azért, mert nem vagyok kíváncsi a beszólós, minősítősítő stílusra. Továbbra is örülök minden visszajelzésnek, de a stílust és a hangnemet szűrni fogom. A világ így is eléggé agresszív és önző, nem az én blogom lesz az, ahol edzeni lehet. Itt nincs helye az alpári stílusnak.

Valahol olvastam, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok, hanem azt, amikor nem azt csinálom, amit mások elvárnak tőlem. Évek óta írom a blogomat, a szívem csücske, kéretik ezt tiszteletben tartani és nem itt kiereszteni a gőzt. Arra ott van a futópálya, vagy (ha valaki nagyon nem bír magával) a férjek/feleségek... Nem célom másoknak megfelelni, és sem bárkinek is megmondani a tutit. Ez nem egy szakácskönyv, ez az én blogom, ami engem tükröz, azt, ahogyan én érzem a főzést, a konyhán keresztül pedig a világot. Illatosnak, színesnek, ízesnek. Van, hogy egyszerűnek, van, hogy bonyolultnak. És a hangulatomnak megfelelően főzök, vagy sütök.

Előkészítés: kb. 5 perc

Főzési idő: kb. 15 perc

&lt;a href=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-5556&quot; src=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek1-400x600.jpg&quot; alt=&quot;gorog_joghurtos_karalabefozelek1&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&nbsp;

&lt;strong&gt;Hozzávalók&lt;/strong&gt; (1 főre, azaz nekem):

1 közepes fej zsenge karalábé a leveleivel együtt

2 szál újhagyma

1 tk. vaj vagy 1 ek. olívaolaj

víz (amennyi 1 ujjnyira ellepi a karalábét a lábasban)

1 nagy csipet só

1 csipet őrölt fehér bors

1 nagy csipet őrölt kurkuma

1 tk. citromlé

2 púpozott ek. görög joghurt

1 púpozott ek. kölesliszt

Meghámoztam és felkockáztam (kb. 1,5 centi) a karalábét. A kisebb leveleket megmostam és vékonyan felcsíkoztam. Apróra vágtam az újhagymát, az zöldjéből félretettem egy keveset.

Egy közepes lábast hevíteni kezdtem, beletettem a vajat, és rádobtam a hagymát. Pár perc alatt üvegesre pároltam. Hozzáadtam a karalábét és pár percig erősebb lángon pirítottam. Jó nagy csipet sót adtam hozzá, borsoztam, hozzáadtam a felaprított karalábélevél felét, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte és fedő alat bő 10 perc alatt ressre főztem.

Az 1/3-át a botmixer edényébe tettem, leturmixoltam a kölesliszttel, a joghurttal, a citromlével és a kurkumával együtt. Visszaöntöttem a lábasba, egyet forraltam rajta, elzártam alatta a tüzet, belekevertem a maradék felvágott karalábélevelet és az újhagyma zöldjét is.

Facebook: Rizsázzunk!

&lt;a href=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek2B.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-5557&quot; src=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek2B-400x600.jpg&quot; alt=&quot;gorog_joghurtos_karalabefozelek2B&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&lt;a href=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek3.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-5558&quot; src=&quot;https://rizsazzunk.cafeblog.hu/files/2016/08/gorog_joghurtos_karalabefozelek3-400x600.jpg&quot; alt=&quot;gorog_joghurtos_karalabefozelek3&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>