… egy lehetséges verzióban. Nanemá’, hogy legalább hétvégén nincs desszert. Plusz utoljára úgy két hete sütöttem (szilvás – kakaós sütit). A bográcsgulyást márpedig le kellett fojtani valamivel, a férj ‘sürüre’ főzte…
Rakott palacsintát akartam, lekvárral, dióval, mákkal. Aztán rájöttem, hogy annyit nem akarok a tűzhely mellett dekkolni. Annál szebb idő volt kint, mint hogy bent álljak az olajszagban. Na meg se diónk, se mákunk nem volt. A férj különben is lecsavarodott már a mákról, száműzte az étrendjéből. Máglyarakás lett. Igaz, ehhez sem árt a dió, de nélküle is tökéletesen működött.
Íme.
Hozzávalók:
85 dkg alma
1 egész fonott kalács
30 dkg sárgabarack lekvár (de ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető a mennyiség)
A fonott kalácsot érdemes már előző nap felszeletelni, hogy jó szikkadt legyen. A teljesség kedvvért még a sütőbe is betettük és a legalacsonyabb hőfokon kb. fél órát szárítottuk. Picit meg is pirult, ami külön jót tett neki.Kivajaztam egy közepes tepsit.
Az előkészített citrom héját belereszeltem a tejbe, majd a vanília rúd kikapart magjait is hozzáadtam. Beletettem a vaníliát is. Így forraltam fel a tejet. Amíg a tej felforrt, darabokra tépkedtem a szikkadt kalácsot, egy nagy tálba raktam, majd ráöntöttem a forró vaníliás tejet. Hagytam, hadd szívja magába jól. Ezalatt habosra kikavartam a tojások sárgáját 6 dkg cukorral. Ennyi idő alatt le is hűlt annyira a kalács, hogy ezt hozzáforgathattam. Alaposan, hogy minden darabot bevonjon a cukros tojássárgája is. Pihentettem.Ezalatt megpucoltam és vékonyan felszeleteltem az almákat. Lábasba tettem, megszórtam 3 dkg cukorral, a fahéjjal, rálocsoltam a citrom levét és megpároltam. Arra azért figyeltem, hogy ne főzzem szét, csak annyi ideig pároltam, hogy még maradt tartása és a cukor kicsit karamellizálódott rajta.A kalácsdarabokat a kivajazott tepsi aljába rendeztem. Egyenletesen elterítettem rajtuk az almát és hagytam kihűlni. Ezután megkentem a lekvárral és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.
Amikor letelt a sütési idő, kivettem a sütőből. Kemény habbá vertem a tojásfehérjét úgy, hogy a végén beleszórtam a maradék cukrot is. Csak 4-5 dekányit az eredeti 6 dkg helyett, mert szerintem túl édes lett volna. De ez is csak ízlés kérdése. A kemény habot egyenletesen elterítettem a tésztán, visszatettem a sütőbe és 10-15 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Megettük. És még a szomszédnak is jutott belőle kóstoló. Cserébe kaptunk töltött káposztát. Ennyi. 🙂
A blogom nem szakács -és/vagy receptkönyv, sokkal inkább gasztronapló. Egyszerűen csak leírom a gasztronómiában szerzett élményeimet. És mellé fecsegek, locsogok, mert az is én vagyok.
Egy kis jogi rizsa
A blogon megjelenő receptek, képek a Rizsázzunk! tulajdona (szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény). Nem vagyok irigy, sőt, de sokat bíbelődtem, körmöltem, főztem, sütöttem és fényképeztem. Néha csúfosan oda is égtem. Szóval, mielőtt használnád a blogom tartalmát, írj egy emailt és megbeszéljük. Vagy legalább linkelj be. Én is pontosan ezt teszem máséval. Ez így korrekt. Ennyi. Köszi! :-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: