Tuti lebukás, a zsaruk kedvence, de mert a gyereklány tiszta, az ő ujjbegyével dolgoztunk. 😉
Na ez aztán praktikus kis süti/keksz. Akár 2 hétre előre is dolgozhatunk, mert remekül eláll. Megsüthetjük és töltetlenül egy légmentesen záródó dobozba tehetjük, de szorosan befóliázva le is fagyaszthatjuk. Sütés előtt csak ki kell olvasztani, formázni. Azért ez az ünnepi tervezésben, készülődésben sok idegszálat megkímélhet. Lehet diós, mint most nálunk, de mandulával vagy mogyoróval is isteni. De a legviccesebb az ujjlenyomat rész volt, amikor a 2 és fél évessel a kis lyukakat csináltuk a sütikbe. 😉
Előkészítés: kb. 15 perc (+ 20 – 25 perc hűtés)
Sütési idő: 13 – 15 perc
Hozzávalók:
másfél csésze liszt (14 dkg)
másfél csésze pirított dió (12 dkg)
1 tk. sütőpor
fél tk. só
1 csésze sótlan, szobahőmérsékletű vaj (22,7 dkg)
1 narancs vagy citrom reszelt héja
1 nagy tojás
1 tk. vanília kivonat, vagy 1 vanília rúd kikapart magjai, vagy 1 csomag vaníliás cukor
fél csésze nádcukor a hempergetéshez (kristálycukor is jó)
a töltéshez:
dzsem, méz, sűrű, házi vaníliapuding, citromkrém
Sütőpapírral kibéleltem a sütő 2 nagy tepsijét.
A diót száraz serpenyőben enyhén megpirítottam, majd hagytam kihűlni. Amíg a dió pirult, majd hűlt, minden hozzávalót kimértem. A puha vajat és a cukrot egy keverőtálba tettem. A kihűlt diót a liszttel együtt aprítóba tettem, majd addig forgattam őket együtt a legmagasabb fokozaton, amíg a dió finomra őrlődött. Ezután hozzáadtam a sütőport és a sót, majd és fél percig azzal is forgattam alacsony fokozaton. Valójában a gombot Rozi nyomta az aprítón. Így könnyű volt. 😉
Egy elektromos kézi habverővel, nagyjából 3 – 4 perc alatt habosra kevertük a vajat. Hozzáadtam a vanília rúd kikapart magjait és a tojást, majd újabb 3 – 4 percig kevertük magas fokozaton, amíg halvány színe és könnyű, habos állaga lett. Ezután – már egyedül – apránként hozzáadtam a lisztes-diós keveréket, addig keverve, amíg egynemű masszát kaptam. 20-25 percre a hűtőbe tettem a tésztát.
5 perccel azelőtt, hogy a tésztát kivettem a hűtőből, előmelegítettem a sütőt 190 fokra. A tésztából kanállal kisebb adagokat szaggattam, a tenyereim között gyors mozdulatokkal golyókat formáztam, majd a sütőpapírra sorakoztattam őket. Hagyjunk helyet a golyók között, legalább 2 centit, mert sütés közben a sütőportól megnőnek. És itt jött a legjobb móka: minden golyó közepébe belenyomtuk az ujjbegyünket, így csináltunk kicsi, mély lyukakat a kekszekbe. Csak rajtunk múlik, mekkora kekszeket szeretnénk. Formázhatunk diónyi golyókat, de kisebbeket és nagyobbakat is.
Az egyik tepsit a sütő alsó egyharmadába, a másikat a felső egyharmadába tettem. 13 – 15 perc alatt megsütöttem, de félidőben megcseréltem a két tepsit: az alsó tepsit felülre, a felsőt pedig alulra raktam. Amikor a kekszek megsültek, a tepsit egy alátétre raktam és hagytam kihűlni a kis sütiket.
Házi sárgabarack -és málnalekvárral töltöttem meg. Érdemes közvetlenül csak a felszolgálás előtt tölteni, mert a lekvár egy idő után eláztathatja a kekszet. Az is megoldás lehet, ha különböző lekvárokat, krémeket kis tálkákban az asztalra teszünk, így mindenki maga dönthet a töltelékről.
Forrás: Bon Appétite
Szerintetek