Rizsázzunk!

Citromos medvehagymás karalábéfőzelék mustáros köles "fasírttal"

Nekiláttam lefényképezni a kaját: szorgosan-gondosan megfúdsztájlingoltam az egészet. Kizártam a kutyát a helységből, volt már olyan, hogy egy pillanat alatt bezabálta a demó darabot. Volt fotó, nincs fotó. Bár most olyan nagyon azért nem tolongott a köles “fasírtért”… Aztán bekapcsoltam a fényképezőgépemet, és egy hosszabb anyázás után feltettem tölteni az akksiját. A csecsén feldíszített főzelék viszont már ott volt stúdiómban (a hálószobában az ágyon… khmmm…), és hát bebőrösödve annyira már nem guszta még ez kaja sem. Aztán kipattant az isteni szikra: hát van nekem egy új nokia telefonom zeiss optikával, amiért én tisztességesen megszenvedtem, mire lett: a régi, kb. 6 éves samsungom akksija tavaly végleg feladta, úgyhogy került helyette egy ingyen telefon, aminek fél év használat után leesett a képernyőt aktiváló gombja, így azt csak a körmöm épsége árán tudtam bekapcsolni. Kicseréltük, egy ugyanolyan, szintén nulla ft-os darabra, mert mi tanulunk a hibáinkból és exponenciálisan fejlődünk általuk. Ja. Azzal viszont egyáltalán nem tudtam telefonálni, mert 1. nem igen tudta értelmezni a térerőt, mint olyat; 2. én hallottam mindenkit, ha véletlenül mégis talált egy kis pöcöknyit, de engem senki… Itt untuk meg, és kerítettünk végre egy TELEFONT. Szóval, elővettem az új, csillogó, csillivilli telefonomat és fényképeztem. Mire végeztem, a gép akksija is feltöltődött.

A bivalytejfölt meg, ami a főzelékbe került, a piacon lőttem, a Sajtangyalnál, pedig nem is akartam tejfölt venni…

A köles “fasírt” ötlete Főzelékes Feri húsmentes ámokfutásából jött, innen:

 

Hozzávalók (kb. 2 főre):

a kölesfasírthoz:

5 dkg köles átmosva

kb. 1,5 dl víz

2 szál újhagyma a zöldjével együtt

1 vékony szelet gyömbér

1 kicsi vékony zsenge sárgarépa

5 dkg jó minőségű edami sajt reszelve

1 kis marék fagyasztott zöldborsó

4 levél medvehagyma

1 ek. aprított friss petrezselyemzöld

3 ek. olívaolaj

1 mk. dijon-i mustár

a karalábéfőzelékhez:

2 nagyobb zsenge karalábé (a levelei és a levelek szára is)

1 közepes lila krumpli (a sima is jó, pl. balatoni rózsa)

3 vékonyabb szál újhagyma a zöldjével együtt

2 vékony szelet gyömbér

2 ek. citromlé (vagy ízlés szerint)

2-3 medvehagymalevél vékonyra vágva

kb. fél liter zöldségalaplé

2 ek. tejföl (most bivalytejből készültet használtam)

2 ek. zabpehelyliszt (lehet kukoricakeményítő is)

Először a zöldségalaplevet főztem meg. Az alaposan megmosott karalábét, sárgarépát és krumplit meghámoztam, a héjdarabokat lábasba tettem. Az újhagyma zöldjéből levágtam valamennyit, azt is a zöldségek héjához adtam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy 2 ujjnyira ellepje, majd 15 perc alatt expressz alaplevet főztem. Hagytam hűlni.

Közben összeállítottam a köles “fasírtot”: a vizet felforraltam egy 1 mk. sóval. A kölest alaposan átmostam, majd a forrásban lévő vízbe tettem és kb. 10 perc alatt készre főztem. Kicsit szotyósra hagytam. Egy keverőtálba öntöttem. A finomra vágott újhagymát forró serpenyőben kevés olívaolajon megdinszteltem, belereszeltem a sárgarépát és hozzáadtam a zöldborsót is. Pár percig pároltam, amíg a borsó ressre puhult. A köleshez adtam. Hagytam picit hűlni, belereszeltem a sajtot, sóztam, beletettem a mustárt és alaposan összekevertem. 1-2 ek. zöldségalaplevet is adtam hozzá. Kb. 3 centi átmérőjű pogácsákat csináltam a köleses keverékből, vizes kézzel. Nagyjából 1 centi magas pogácsák készültek. Kicsit félretettem, amíg elkészítettem a főzeléket. Amikor a főzelék elkészült, forró serpenyőben kevés olívaolajon oldalanként kb. 5 perc alatt kisütöttem a köles “fasírtokat”. Ha túl száraznak találjuk sütés előtt a masszát és nem áll össze rendesen, adhatunk még hozzá kevés alaplevet.

A főzelékhez az újhagymákat vékonyan felkarikáztam, és közepesen forró serpenyőben kevés olívaolajon pár perc alatt megpároltam. A megpucolt karalábékat és a lila krumplit nagyjából egyforma, 2×2 centis kockákra vágtam és a megpárolt hagymához adtam. Meglocsoltam a citromlével, ment hozzá a 2 vékony szelet gyömbér és 4-5 percig így pároltam tovább. Ezután felöntöttem annyi zöldségalaplével, ami 1 ujjnyira ellepte. Sóztam, és fedő alatt közepes lángon ressre főztem. 1 merőkanálnyi levet és ugyanennyi karalábét kivettem, a bivalytejföllel és a zabpehelyliszttel botmixer segítségével krémesre turmixoltam. Visszaöntöttem a lábasba a karalábéhoz, belekevertem a medvehagymát, kóstolás után még kicsit sóztam. Amikor besűrűsödött, lehúztam a tűzről.

Tálaláskor felhasználtam a petrezselyemszárakat és a karalábélevelek szárát is felaprítva, így gyakorlatilag semmi sem ment kárba.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

Gyerekkorom ízei

Hogy milyen a gyerekkor illata? Nekem leginkább a szamóca, a málna, a tiszta termőföld, a nap égető illata, a mogyoró, a savanyú káposzta és a DIÓ ugrik be. Na meg a disznóvágások fűszeres emléke. De ez egy másik téma, majd egyszer erről is írok.

Nagypapám földműves ember volt. Meg piaci kofa. Nagyon jó piaci kofa. Pista bácsit mindenki ismerte. Gyerekként nekem ez nagyon tetszett. És imádtam, amikor hajnalban vele mentem a piacra. Én hozhattam magunknak reggel 6-kor a friss lángost, amit én süthettem ki. Mert amikor már elég nagy voltam hozzá, hogy csak a lángos tésztát tegyem a forró olajba és ne a kezemet, a lángosos csajok megengedték, hogy megsüssem a reggelinket. Úristen, a mai napig megrohannak az emlékek a forró olaj illatától. Imádok mindent, ami forró, bő olajban, vagy zsírban sült. A nap végén pedig Papa mindig tisztességesen elosztotta a napi bevételt, amit együtt számoltunk meg és könyveltünk le. Saját kis pénzes szütyőm is volt, amiben gyűjtöttem a fizetésemet. Ezt aztán jól elvertem a lángosos melletti trafikban Francia drazséra és Dunakavicsra. Meg limó porra.

A szülinapokra volt néhány üzembiztos süti recept. Egyensúly tészta, lúdlábtorta, és a diótorta. Erős érzelmi szálak fűznek a friss vajhoz is. Biztosan tudom, hogy ez életeken át ívelő rajongás. A vajas krémmel készült sütiktől megremeg a szempillám. Minden szülinapra diótorta készült, vastag, habos kakaós vajkrémmel. Én általában csak a vajkrémet ettem ki a tészta közül… Volt, hogy a nagymamám készítette, de általában a húga sütötte, akinek egyébként cukrász volt. Igaz, az élet úgy hozta, hogy kocsmáros lett egy időre. Egyszer láttam, ahogyan 3 ittas férfit úgy zavart haza a kocsmából délután 5-kor, hogy még ők köszöntén meg a törődést. Voltak tyúkjai, az egyik folyton megcsípett, amikor bementem a tojásokért.

Három apró dolgot változtattam a recepten: a szegfűszeget gyömbérre cseréltem, narancshéjat tettem a tésztába, és végre megcsináltam azt a Pierre Hermé féle csokoládé mousse-t, amit jó ideje terveztem. A régi, öreg kakaós vajkrém helyett habos csokikrémmel töltöttem meg a tortát.

És hogy mi adta a löketet, hogy végre megcsináljam? Ja, nem meséltem még róla? A vajhoz fűződő szoros érzelmi köteléknél már csak a receptkönyvekhez fűz erősebb szál. Csorba Anita összegyűjtötte az olvasói gyerekkorát meghatározó Ízemlékeket . Ezekből készített szuper emlékkönyvet, amihez hozzáadta önmagát is, egy kis csavarral. Ez az Ízemlékek, tele édes receptekkel, gyerekkori emlékekkel.

Előkészítés: kb. 20 perc

Teljes elkészítési idő: kb. 1.5 óra

 

Hozzávalók (20 cm-es tortaformához):

a tésztához:

5 egész tojás kettéválasztva

20 dkg darált dió

18 dkg darált nádcukor

1 ek. zsemlemorzsa (elhagyható)

1 csapott tk. őrölt gyömbér

fél narancs héja (lehetőleg kezeletlen legyen)

1 csipet só

a krémhez:

250 gr hideg tejszín

2 egész tojás

4 tojássárgája

225 gr 60%-os étcsokoládé

70 gr nádcukor

15 gr víz

Először a tésztát állítottam össze. A sütőt előmelegítettem 170 fokon, légkeverésen.

Két 20 centis tortaformát kivajaztam, kiliszteztem. Ledaráltam a nádcukrot, majd a diót. A tojásokat megmostam, majd kettéválasztottam. A sárgáját a cukorral, a narancshéjjal és a gyömbérrel fehéredésig, jó habosra kevertem. Beleforgattam a darált diót és a zsemlemorzsát. Egy csipet sóval kemény habbá vertem a tojásfehérjét is. Több részletben óvatos, nagy mozdulatokkal a diós tojássárgájás masszához kevertem. Egyenlő arányban a két tortaformába öntöttem a tésztát és nagyjából 30 perc alatt világos aranybarnára sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, hogy megsültek. A tésztát a formákban hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a csoki mousse-t is, Pierre Hermé csodálatos útmutatása alapján.

A csokoládét egy narancs reszelt héjával vízgőz felett olvasztani kezdtem. Az egész tojásokat és sárgáját elektromos kézi habverővel habosítani kezdtem. Közben összeforraltam a cukrot és a vizet: amikor felforrt a keverék és a cukor elolvadt, elkészült a cukorszirup. Ezt a szirupot vékony sugárban, folyamatos keverés mellett, a kihabosított tojáshoz csurgattam. Amikor a cukorszirupos tojásos keverék a duplájára nőtt, elkészült.

A hideg tejszínből kemény habot vertem. Hozzákevertem az olvasztott csokoládét is. Szépen besűrűsödik a tejszínhab a csokoládétól. Ezután fellazítottam a kihabosított tojás egyik felével, majd óvatosan hozzáforgattam a maradékot is. Krémes, könnyű csoki mousse-t kaptam.

Az egyik tortaformában hagytam az egyik kisült tésztaalapot, ezt bőkezűen megkentem a csoki mousse-szal, ráraktam a másik kisült tésztát, és a tetejét is megkentem a csokikrémmel. Éjszakára hűtőbe tettem dermedni. Másnap kiszedtem a tortát a formából és az oldalát is megkentem a narancsos csokikrémmel.

Díszítésként megszórhatjuk darált dióval, pirított és durvára tört kókusz chipsszel, kandírozott narancshéj darabokkal, vagy zöldséghámozóval vágott narancshéjjal.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

 

Sültcékla-saláta citromos kakukkfüves sárgarépával, házi szezámmagkrémmel

{Ezt még tegnapelőtt kezdtem el írni, amikor még hosszában eret akartam vágni magamon a másfél hete tartó varázslatos időtől csepergett kicsit az eső. Azóta kisütött a nap – a szerk.}

Az utolsó emlékem a napsütésről még a Krisztus előtti időkből van. Azt hiszem. De már ebben sem vagyok biztos. Nehezemre esik megmaradni optimistának, megtartani a lendületet és felszegett állal beinteni az esőnek, meg a trutymónak, meg ennek az egész elcseszett szürke november végi időjárásnak. Nyilván, az idő éppen olyan, amilyen ilyenkor lenni szokott, se több, se kevesebb.  De a hisztis gyerek bennem telet akar végre. Havat, mínuszokat és téli napsütést. (köszi, megkaptam – a szerk. megint)

Úgy emlékszem, november 18-án volt utoljára napsütés. Azóta meg nem tudom eldönteni, hogy inkább már téli kabátot vegyek fel reggel, vagy elég még a bőrdzseki egy vastag pulcsival. És most, hogy kipicsogtam magam, csupa-csupa első világbeli problémákon, mint az eső, meg a szürkeség, mutatom a receptet is.

A céklasali és a sült répa ötlete Babramegy blogjáról jött. Én a kakukkfüvet a rozmaringnál is jobban szeretem, úgyhogy azt használtam, aztán az egészet egymásra raktam, és építettem egy gigantikus téli salátát.

A csírákat Mirogreens varázskertjéből kaptam, a fokhagymakrémmel pedig sz-Ép vagyok lepett meg a legutóbbi Kiskertpiac Slow Gasztro Market-en.

Előkészítés: 15 perc

Elkészítési idő összesen: 1,5 óra

Hozzávalók (kb. 6 főre):

a céklasalátához:

10 db apróbb, zsenge cékla

olívaolaj

1 fej lilahagyma apróra vágva

1/2 mk. Sz-Ép vagyok fokhagymakrém

20 – 25 dkg sűrű görög joghurt

1 kezeletlen citrom héja

fél citrom leve

4-5 ág friss kakukkfű levelei

só, bors ízlés szerint

a citromos sült répához:

60-70 dkg sárgarépa

3 ek. olívaolaj

3-4 ek. méz (a répa édességétől függően)

fél kezeletlen citrom héja

citromlé ízlés szerint (néhány ek. elég)

1,5 ek. friss kakukkfű levél (a szárított is jó, abból elég 1 ek.)

pici só

frissen őrölt bors

a szezámmagkrémhez (tahini):

15 dkg szezámmag

0,5 dl víz (ha nagyon sűrű, lehet 1 dl)

2 ek. görög joghurt

1/4 tk. só (lehet kicsit több is)

fél mk. fokhagymakrém (elhagyható)

1 ek .citromlé

fél kezeletlen citrom héja

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra, légkeverésen. A céklákat és a sárgarépákat megmostam.

A céklákat kevés sóval, borssal, olívaolajjal és egy kis ág friss kakukkfűvel alufóliába csomagoltam, tepsibe tettem és beraktam az előmelegített sűtőbe. Bő 1 óra alatt puhára sültek.

Közben megpucoltam és hosszabb hasábokra vágtam a sárgarépát, egy keverőtálba tettem őket. Összekevertem az olajat, a mézet, a citromlevet, a kakukkfüvet, a sót és a borsot és alaposan összeforgattam a sárgarépa hasábokkal. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket és betoltam a sütőbe a cékla mellé. 30-35 perc alatt szép aranybarnára sültek.

A szezámmagkrémhez a szezámmagot száraz serpenyőben világos aranybarnára pirítottam. Hagytam kicsit hűlni, majd késes aprítóba tettem és kevés olajjal pépesíteni kezdtem. Folyamatosan adagoltam hozzá az olívaolajat, így a végén egy krémes állagú szezámkrémet kaptam. Hozzáadtam a vizet, a görög joghurtot, a sót, a fokhagymakrémet, majd a reszelt citromhéjat és a citromlevet is. Alaposan összekevertem és felhasználásig hűtőbe tettem.

Amikor a sárgarépák és a céklák megsültek, hagytam kihűlni. Amikor a cékla is kihűlt, megpucoltam és felkockáztam (kb. 1×1 centi) mindet. Keverőtálba tettem, hozzáadtam a finomra vágott lilahagymát, a joghurtot és a citromlevet. Végül kicsit még sóztam, borsoztam, és fűszereztem a felaprított friss kakukkfűvel. Jól összekevertem.

Tálaláskor rétegeztem: alulra ment a sült cékla, majd rá egy jó kanálnyi szezámmagkrém, arra a sült sárgarépa, a tetejére pedig a friss csírák.

Facebook: Rizsázzunk

Instagram: rizsazzunk_blog

Őszi Pohárkrém? Why Not?

Szeretek a Why Not Bistro-ba menni. Enni is, és főzni is. És bár már nem először főzök ott, úgyanúgy megizgulom a magamét minden alkalommal. Amíg nincs feltálalva az étel, pattanásig tudok feszülni. Pedig tudom, hogy minden rendben van, az ételek finomak és mutatósak, de a lámpalázammal még mindig viaskodom ilyenkor. A tálalás előtti percekben szoktam meginni a védőitalomat, a szokásos nagyfröccsömet, hogy kreatív legyen a tálalás. Aztán amikor kimennek a fogások a konyháról, minden a helyére kerül.

Előkészítés: 2 óra joghurt csepegtetés + 10 perc babrálás a krémmel, a gyümölcsökkel és a dióval

Elkészítés + összeállítás: kb. 20 perc

 

Hozzávalók (4 kis pohárnyi adaghoz):

5 db Digestive vagy zabkeksz

a krémes réteghez:

15 dkg görög joghurt (lecsepegtetett mennyiség -> kb. 20 dkg joghurtból lesz ennyi)

15 dkg mascarpone

2-4 ek. méz

1 vanília rúd kikapart magjai

kevés friss gyömbér reszelve

fél kezeletlen citrom reszelt héja

fél citrom leve (elhagyható)

csipet só

a sült gyümölcsökhöz:

poharanként 1 füge* és egy szilva

1 tk, vaj

1 mk. reszelt friss gyömbér

fél kezeletlen citrom reszelt héja

fél citrom leve (elhagyható)

méz vagy barna nádcukor** ízlés szerint (1-2 tk. bőven elég)

néhány csipet őrölt fahéj

a karamellizált dióhoz:

durvára tört dió

1 ek. cukor vagy méz

* füge helyett csak szilvával, vagy körtével is tökéletes

** barna nádcukor helyett sima kristálycukrot is használhatunk

A görög joghurtot egy vékony konyharuhával bélelt szűrőbe tettem és hűtőben, 2 órán át hagytam kicsepegni belőle a savót. Ezután kikevertem a mascarponéval és a fűszerekkel, hűtben tároltam felhasználásig.

A kekszet durvára törtem. A karamellizált dióhoz a diót száraz serpenyőben, közepes lángon pirítani kezdtem. Amikor világos aranybarnára pirult, meglocsoltam a mézzel és alacsony hőmérsékleten hagytam rotyogni. Tálra tettem tálalásig.

A sült gyümölcsök elkészítéséhez megmostam és 4 negyedre vágtam a gyümölcsöket. Persze a szilvát előtte kimagoztam. Egy serpenyőt a közepesnél kicsivel erősebb lángon felhevítettem. Beletettem a vajat. Amikor habozni kezdett, közepesre mérsékeltem a serpenyő alatt a lángot, beletettem a negyedekre vágott gyümölcsöket és sütni kezdtem őket. 2-3 perc után hozzáadtam a friss gyömbért, az őrölt fahéjat és a reszelt citromhéjat. Megszórtam 1 tk. nádcukorral. Hagytam rotyogni még 2-3 percig. Menetközben átfordítottam a gyümölcsöket, hogy minden oldaluk süljön kicsit. Meglocsoltam kevés citromlével, további 2-3 percig sütöttem, majd tálra szedtem őket. Ekkor még megmaradt a tartásuk, de már puhábbak is voltak. A gyümölcsökből kisült levet egy kis pohárba csurgattam és félretettem tálalásig.

Rétegeztem a hozzávalókat: a pohár aljába tettem a szilvából, erre került a krém, majd a tetejére a szilva és a füge. Megszórtam a keksszel és a karamellizált dióval. Extra élményként tehetünk rá kevés friss kakukkfű levelet is.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

Email: rizsazzunk@gmail.com

Bogyós táskák

Azért jó olyat csomagolni a gyerek uzsonnás dobozába, amit én csinálok, mert így valamelyik osztálytárs garantáltan megeszi, Rozi meg az övét. Szuperhatékonyan működő cserekereskedelem folyik, klikkek alakulnak, napi frissítéssel dolgoznak a kölkök és tuti, hogy az nem elég izgalmas, amit otthonról visz.

Ezt a péksütit* Rozi jóváhagyta, hétfőtől indul a tesztelés, kinek hogy ízlik az osztályban…

Előkészítés: 5 + 30 perc a tésztának, 15 perc a dzsemnek

Sütési idő: 15 – 20 perc

* mobilos kép, annak is összecsapott, lecserélem, amikor lesz rendes fotó az újabb adagról…

 

Hozzávalók (5 darabhoz):

a tésztához:

26 dkg búzaliszt (fele fehér, fele teljeskiőrlésű)

2 ek. (nád)cukor

1 csapott tk. só

11,5 dkg hideg vaj (lehet libazsír vagy kókuszzsír is)

7 ek. jéghideg víz (lehet több is, a liszttől függően)

1 tojás a kenéshez

a dzsemhez:

25 dkg bogyós mix (málna, szamóca, áfonya, szeder, ribizli – én fagyasztottat használtam, volt a mélyhűtőben)

2-4 ek. (nád)cukor

1 kezeletlen citrom héja

1-2 ek. citromlé

őrölt gyömbér vagy fahéj ízlés szerint

Összeállítottam a tésztát. Egy nagyobb keverőtálba tettem a kétféle lisztet, a cukrot és a sót. Hozzáadtam a jéghideg zsiradékot és egy krumplinyomóval beledolgoztam a lisztes keverékbe, addig, hogy a zsiradék borsószem nagyságú legyen. Kanalanként adagolni kezdtem a jéghideg vizet, amíg a tészta omlós lett és összeállt. Nekem 9 ek. vízre volt szükségem, de lehet, hogy elég a 7 vagy a 8 is. Lisztezett felületen először gombóccá formáztam a tésztát, majd kissé ellapítottam és lefedve 30 percig pihentettem a hűtőben.

Elkészítettem a dzsemet. A bogyós keveréket a cukorral, a citromlével, a citromhájjal és a gyömbérrel egy közepes lábasban alacsony hőmérsékleten 5 percig főztem, ezután krumplinyomóval áttörtem. További 10 percig főztem, amíg a dzsem állagúra sűrűsödött. Hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, légkeverésen. Sűtőpapírral kibéleltem egy tepsit. Lisztezett felületen 4-5 mm vékonyan kinyújtottam a tésztát, 10 egyforma méretű téglalapra felvágtam. Lehet, hogy többször újra kell gyúrni és nyújtani, hogy meglegyen a 10 téglalap, én két körből hoztam össze. 🙂

Öt téglalapot a tepsibe tettem, mindegyik közepére tettem egy púpos evőkanálnyi dzsemet, a szélekből szabadon hagytam kb. 2 cm-t. Mindegyik tésztát befedtem a maradék tésztával, a széleket óvatosan lenyomkodtam egy villával, hogy lezárjam a sütiket. Mindet megkentem a felvert tojással.  Az előmelegített sütőben 15-20 percig sütöttem, amíg szép aranybarnák lettek. Ezután hagytam kihűlni.

Mázat is készíthetünk rá, de nem kötelező: 12 dkg porcukrot keverjünk el kevés (néhány evőkanál) vízzel vagy tejjel, amíg egy sűrű mázat kapunk. Egy kanál segítségével kenjünk rá a péksütik tetejére.

Megtölthetjük sűrű házi vanília pudinggal, angol citromkrémmel, de akár sós töltéket is tehetünk bele, mondjuk fetás-spenótosat, vagy házi májkrémet. Ha sós töltelékkel készíjük, elég 1 ek. cukor  a tésztába.

Hűvös helyen 3-4 napig eláll.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

Forrás: Tasty 

Karalábéfőzelék zöld spárgával

Töltött karalábét akartam főzni a hétvégén, de Anyu keresztbe húzta a számításaimat, mert töltött kelkáposztát csinált és hozott is belőle. Most egy halom karalábén ülök, úgy érzem magam, mint egy lökött tyúk, aki a kotlik a tojásain és várja a csodát.

Főzelék már rég volt, zöld spárgát meg még pénteken vettem a piacon, ijedtemben, hogy vége a szezonnak, annyit, mintha soha többet nem teremne már.

Húsmentes Hétfő kipipálva!

Előkészítés: 10 perc

Főzési idő: 15-20 perc

Hozzávalók (1 főre, vagyis nekem):

2 közepes karalábé

6-8 szál zöld spárga

2 ek. olaj (repce vagy napraforgó, esetleg olíva)

1 kis fej vöröshagyma

1 kis gerezd fokhagyma

bors

kb. 0,5 dl sűrű zsíros kókusztej (ha kell, önthetünk még hozzá)

1-2 ek. limelé

víz vagy zöldségalaplé

1 csokor petrezselyemzöld

néhány szem mandula durvára vágva

Meghámoztam és kisebb kockákra (kb. 2×2 cm) vágtam a karalábékat. A megpucolt vörös és fokhagymákat finomra aprítottam. Megmostam a petrezselyemzöldet, hagytam száradni.

Egy kisebb fazekat hevíteni kezdtem, beleöntöttem az olajat, rádobtam a vöröshagymát és finomra pároltam. Kicsit sóztam. Beletettem a felkockázott karalábét és a finomra a aprított fokhagymát. Kicsit lepirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, ami 1 ujjnyira ellepte. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a petrezselyem zöld felét finomra vágva. Fedő alatt, közepes tűzön főzni kezdtem. Közben lepattintottam a spárgák fás részét és 1 centis darabokra vágtam. Amikor a karalábé majdnem megfőtt, hozzáadtam a zöld spárgát. A kókusztejet a botmixer edényébe tettem, adtam hozzá 1 merőkanál levet, a 2 ek. lime levet és a karalábé 1/3-át. Krémesre turmixoltam és hozzáöntöttem a karalábéhoz, kóstoltam és kicsit még sóztam és borsoztam. Egyet rottyantottam rajta. Belekevertem a maradék  petrezselyemzöldet is.

Tálaláskor megszórtam még egy kevés petrezselyemmel és a durvára vágott mandulával.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

Tányérok: Eco-catering

Eco style szamócás quiche

Történt egyszer, hogy cikket írtam egy olyan bisztróról, ahol mosogatás helyett megettem a tányért az étkezés végeztével. Megvan ez már vagy 2 éve. Azóta hol itt, hol ott, de valamilyen ciklikussággal egymásba botlottunk Zsuzsával, a bisztro tulajával, aki azóta a fenntartható catering elkötelezett képviselője lett. Zsuzsa ehető tányérok (meg lebomló tányérok, evőeszközök, poharak, szalvéták, szemeteszsákok) forgalmazásával foglalkozik. Respekt! No, ezekből az ehető tányérokból sorakozik most nálam vagy egy tucatnyi, hogy kezdjek velük valamit. Szóval, most ott tartunk, hogy featuring van. Rizsázzunk ft. Eco-catering.

És mivel épp fürdünk a zamatos szamócában, egy szamócás – bazsalikomos édes quiche-t sütöttem az első tányérban a tucatnyiból. A lenti receptben egy hagyományos pite formához szabott mennyiségeket adtam meg. A képen látható ehető tányérban sütött mini quiche kb. 18-20 centis és epres bazsalikomos álnéven fut…

Előkészítés: 15 perc + 30 perc hűtés a tésztának

Sütési idő: 15 + 15 + 30-35 perc

 

Hozzávalók (kb. 25 centis lapos pite formához):

a tésztához:

25 dkg liszt

csipet só

12,5 dkg hideg vaj

kb. 75 ml hideg tej

1 csomag vaníliás cukor

a töltelékhez:

1 jól megtömött csésze mascarpone (kb. 30 dkg)

1 dl zsíros tejszín

1 egész tojás

1 csapott ek. liszt

1 kezeletlen citrom reszelt héja

1 csomag vaníliás cukor

néhány ek. jó minőségű méz (ízlés szerint)

citromlé (ízlés szerint)

2-3 ek. finomra vágott friss bazsalikom

1 rebarbara megpucolva és vékonyan felszeletelve

10 – 12 szem szamóca

A rebarbarát megpucoltam és vékonyan felkarikáztam. Egy kis tálkába tettem, megszórtam 2 tk. cukorral és hagytam állni. A szamócákat megmostam, félbevágtam és hagytam száradni.

A tésztához a lisztet a sóval egy nagy tálba szitáltam, vagy egyenesen a konyhai robotgép táljába. Gyorsan összekevertem. Hozzáadtam a hideg, felkockázott vajat és röviden összedolgoztam, hogy finom zsemlemorzsa állagú legyen. Ezután apránként hozzáöntöttem a tejet, amíg a tészta éppen, hogy összeállt. Ezután lisztezett deszkára borítottam, és kissé átgyúrtam. Gombócot formáztam belőle, és fóliába csomagolva bő fél órára a hűtőbe tettem.

30 perc után bekapcsoltam a sütőt 175 fokon, légkeverésen (gázsütőn 2-es fokozat). Enyhén lisztezett deszkán/pulton vékonyra és kb. köralakúra nyújtottam a tésztát (kb 4-5 mm), majd egy kb. 25 centis piteformába tettem a tésztát. A szélét szépen elegyengettem, a felesleget leszedtem. A tésztát lefedtem alufóliával, sütő gyöngyöket tettem rá (ha nincs, a lencse is tökéletes), és vakon elősütöttem. Fóliával 15 percig, majd fólia nélkül 10-15 percig, amíg kapott egy kis színt a tészta.

Amíg a tésztát elősütöttem, összeállítottam a tölteléket. Egy keverőtálban alaposan kikevertem a mascarponét a tojással, , a tejszínnel, a citromhéjjal, a citromlével, a vaníliás cukorral és a mézzel. Hozzákevertem a finomra aprított bazsalikomot is.

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a rajta a lecukrozott rebarbarát. Lassan, óvatosan ráöntöttem a mascarponés keveréket, a tetejére. Óvatosan a forró sütőbe tettem és kb. 35 perc alatt szépségesen aranybarnára sütöttem. Ekkor még kissé folyósan lágy lehet a közepe, ezért hagyjuk teljesen kihűlni. Mire kihűl, vághatóra szilárdul a töltelék.

Lágyan felvert tejszínhabot és még néhány szem friss szamócát adhatunk hozzá.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

Gumicukor és zabfasírt.

Néhány hete, valamelyik vasárnap reggel kinyitottam az ablakot. Még február volt. Aztán csak álltam ott, lecövekelve, nem tudtam megmozdulni sem. Április illat volt. Á.P.R.I.L.I.S.! A fejemet majdnem letekerte a madárcsicsergés meg a tavaszillat. Ennek a napnak az emlékére áll itt most ez a karalábéfőzelék. A zabfasírt meg csak úgy. Vagyis mégsem csak úgy. Történt ugyanis, hogy a hosszú hétvégén kaptam egy receptes újságot Rozitól, amit kifejezetten nekem választott. Szigorúan szakmai alapon:  ajándékba egy kis csomag gumicukor volt hozzá.

Előkészítés: 15 perc

A főzelék főzési ideje: kb. 15 perc

Zabfasírt sütési ideje: kb. 30 perc

Hozzávalók (2 főre):

a karalábéfőzelékhez:

3 közepes karalábé

1 nagy krumpli

1 kis fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

2 vékony szelet gyömbér

1 kis csokor petrezselyem

1-2 ek. citromlé

só, fehérbors ízlés szerint

víz

1-2 ek. görög joghurt

1 ek. kukoricakeményítő – ha szükséges

a zabfasírthoz:

20 dkg apró szemű zabpehely

kb. 3 dl víz (ha van, zöldségalaplé)

só, fehérbors ízlés szerint

1 nagy csipet őrölt (római) kömény

2 szál újhagyma

1 ek. lenmag durvára őrölve

1 nagy marék tökmag pirítva

1 kis csokor petrezselyemzöld

néhány csipet őrölt füstölt fűszerpaprika

kevés olaj a sütéshez

A zabfasírttal kezdtem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. Mozsárban megőröltem a lenmagot. Száraz forró edényben kicsit megpörköltem a tökmagot. Megpucoltam és apróra vágtam az újhagymát és a fokhagymát. Kevés olajon kevés sóval megpároltam a hagymákat, hozzáadtam a zabpehely felét, a köményt és a borsot. Felaprítottam a megmosott petrezselyemzöldet, a fűszeres zabpehelyhez kevertem. Annyi vizet adtam hozzá, hogy sűrűbb zabkása állagot kapjak. 1 percig főztem, majd elzártam a tüzet. Hozzáadtam a lenmagot, a pirított tökmagot és a maradék zabpelyhet, alaposan elkevertem. Ha szükséges, adjunk még hozzá folyadékot. Lefedve állni hagytam, hogy a zabpehely felszívja a vizet. 10 perc pihentetés után nedves kézzel közepes pogácsákat formáztam a masszából, a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, megkentem olajjal és 30 perc alatt megsütöttem. 15 perc után megfordítottam, a másik oldalát is lekentem olajjal és készre sütöttem.

Amíg a zabfasírt sült, megfőztem a karalábéfőzeléket. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítottam és alacsony hőmérsékleten, kevés olajon, kevés sóval megpároltam. A megpucolt krumplit és karalábét kb. egyforma, 2×2-es kockákra vágtam, a megpárolt hagymákhoz adtam, meglocsoltam 1 ek. citromlével és pár percig így pároltam. Felöntöttem annyi vízzel, ami fél ujjnyira ellepte, beledobtam a 2 szelet gyömbért, sóztam, borsoztam és fedő alatt megfőztem. 1 merőkanálnyit kivettem és a joghurttal együtt botmixerrel krémesre turmixoltam (a gyömbérszeleteket is). Ha így nem elég sűrű, adjunk hozzá 1 ek. kukoricakeményítőt. Beleszórtam a megmosott, finomra vágott petrezselyemzöldet. Ha szükséges, sózhatjuk, borsozhatjuk és/vagy adhatunk hozzá még egy kevés citromlevet.

Tálaláskor adtam még hozzá egy kevés friss petrezselyemzöldet. Szerintem a zab”fasírt” langyosan igazán finom, vagyis az van, hogy én forrón egyáltalán nem szeretem. 🙂

Bulgur sült fügével

Az utóbbi időben annyira kijöttem a blogolásból, hogy hirtelen nem is igazán tudom, mit írjak, amivel közelebb kerülök a gúgl keresési és találati feltételeihez. Ha csak azt a történetet nem, ami még nyáron esett meg velem. Történt ugyanis az a nem túl gyakori eset, hogy egy úriember kölcsönrecepttel indult egy versenyen. Magyarul: lenyúlta az egyik receptemet, de nem sokat tökölt vele, úgy ahogy van, vitte egy az egyben. Változtatás nélkül. Aztán ezzel a lendülettel beküldte egy újság receptversenyére. Ott meg jól megbukott vele, a szerkesztők ugyanis rutinból ellenőrzik a beérkező pályaműveket. Így jutott el hozzám a főszerkesztő, és lett a történetből egy 3 oldalas megjelenés a Blikk Extra Receptek októberi-novemberi számában. A lapok már az utcán vannak, a receptjeimmel együtt, és azonnal a 13. oldalról ugrok a világhírnév felé. Köszönettel tartozom annak a bátor férfinak, aki érdemesnek találta a receptemet arra, hogy versenybe szálljon vele. És bíztatom arra, hogy a jövőben bátran kísérletezzen sajáttal is, mert az esik a legjobban. 😉

És itt is, még egyszer köszönöm Jásdi Beáta felelős szerkesztőnek, hogy úgy gondolta, megmutat engem a világnak. Hálás vagyok érte!

Ez itt egy fügés desszert. Tüchtig kis darab a szezon végére.

Előkészítés: 10 perc

Főzési idő: kb. 15 perc

 

Hozzávalók (2 főre):

a sült fügéhez:

2 füge

1 ek. vaj megolvasztva

2 – 3 tk. finomítatlan nádcukor

1 kicsi citrom leve vagy annak megfelelő mennyiségű házi bodzaszörp

pörkölt pisztácia vagy szezámmag

a kókusztejes bulgurhoz:

10 – 12 dkg bulgur

1 ek. olaj (napraforgó vagy repce)

2 dl sűrű, zsíros kókusztej

2 dl víz

1 – 3 ek. finomítatlan nádcukor ízlés szerint

1 vaníliarúd

1 jó nagy csipet őrölt zöld kardamom

csipet só

1 ek. méz a csurgatáshoz

A bulgurt alaposan átmostam és hagytam lecsepegni. A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A vajat megolvasztottam, elkevertem a cukorral és a bodzaszörppel. A fügéket megmostam, szárazra töröltem, négy felé vágtam. Egy kisebb kerámiatálba tettem őket, bőségesen megkentem a vajas keverékkel a vágott felüket. Hagyjunk egy jó evőkanálnyit a vajas keveréből, amivel a végén meglocsoljuk a fügét és a bulgurt. Nagyjából 10 perc alatt kissé ragacsos állagúra sütöttem őket. Kivettem a sütőből és hagytam kihűlni.

Amíg a fügék sültek, megfőztem a bulgurt. Felhevítettem egy lábast, beleöntöttem az olajat, majd pár percig pirítottam rajta a megmosott bulgurt. Alacsonyra vettem a lángot alatta, felöntöttem a kókusztejjel és a vízzel. Hozzáadtam egy csipet sót, a vaníliarúd magjait és a kikapart vaníliarudat is. Beledobtam egy egész szem megroppantott zöld kardamomot. A magokat nem szedtem ki a héjból. Ha valakinek ez nem annyira szimpatikus, a kis fekete magokat mozsárban finomra őrölheti. Hozzáadtam egy ek. nádcukrot. Aki édesebben szereti, adjon hozzá még. Fedő alatt megfőztem, időnként átkevertem. Ha nagyon beissza a folyadékot, a főzési idő vége felé pótoljuk egy kevés vízzel.

Amikor a bulgur megfőtt, tálba szedtem, rátettem a negyedelt sült fügéket és megszórtam a pisztáciával. Meglocsoltam a megmaradt vajas, bodzaszörpös keverékkel. Érdemes visszamelegíteni a füge sütésekor keletkezett szaftot is és azt is rácsurgatni a desszertre.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: instagram.com/Rizsazzunk_blog/

Diós áfonyás uzsonna

Idén nyáron betöltöttem a 40-et. Igazából nincs túl nagy jelentősége, főleg, hogy kb. éppen annyinak érzem magam, mint 10 éve a 30 betöltése környékén. Na de, hogy valami mégis legyen ebben a nagy idillben: rövidül a jobb kezem. És szerintem a bal is, de ezt majd az optikus megerősíti vagy megcáfolja. Főleg akkor van gáz, amikor fáradtabb vagyok. Vehetnék egy jó hosszú szelfibotot, hogy jó messzire eltarthassam a mesekönyvet, amikor Rozinak olvasok. Ezeknél a képeknél sem tudtam eldönteni, hogy elég élesek-e vagy sem. úgyhogy én most jobbra el, megyek az optikushoz.

A muffinokból betettem néhányat Rozi tízórais/uzsonnás dobozába, hogy valami olyat is egyen a suliban, ami nem csak attól egészséges, hogy sótlan…

{Az alap muffintészta továbbra is Kristóf konyhájából van, ezt ragoztam tovább.}

Előkészítés: kb. 10 perc

Sütési idő: kb. 20 perc

Hozzávalók (6 db):

1 csésze liszt

3 ek. aprószemű zabpehely

szűk 1/2 csésze nádcukor

1 tk. őrölt fahéj

1/2 cs. sütőpor

csipet só

1 nagy csipet vanília őrlemény

1 kisebb érett banán

bő 1/2 csésze víz (a zabpehely miatt kicsit több kell)

1/6 csésze olaj (pl. repceolaj)

1 nagy marék dió pirítva, durvára aprítva

1 nagy marék áfonya

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A muffin formákat kiolajoztam. Ne használok papírkapszlikat már egy ideje, sok hulladékkal jár. A diót száraz serpenyőben kissé megpirítottam.

A banánt villával összetörtem. Hozzáadtam a zabpelyhet és a vaníliát, az olajat és a vizet. Jól elkevertem. Ezen a ponton beletehetjük az áfonyát is, de tehetjük a tetejére is, mint most én.

Egy másik tálba  kimértem és elkevertem a száraz hozzávalókat és a durvára vágott diót. A cukorból először csak a felét adtam hozzá, mivel a banántól már eleve édesebb a massza. Végül még egy kevés került bele, így is elég édes lett. A száraz hozzávalókhoz forgattam a nedves alapanyagokat. Nem kevertem túl, azért, hogy a ne szorítsam ki a levegőt a tésztából. A muffin formákat 3/4-ig töltöttem a tésztával, a tetejüket megszórtam áfonyával és kb. 20 perc alatt (vagy tűpróbáig!) készre sütöttem. A formában hagytam kihűlni.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: Insta Rizsa

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!