Borjú kávéval és kakaóval

2014. Jul. 18.

Valahogy a hús – kakaó kombó eddig elkerült, pedig sokszor hallottam már, hogy milyen jót tesz a húsnak a jó minőségű cukrozatlan kakaópor. Borjúra már régóta fájt a fogam, a meleg ellenére. Gyönyörű borjúlapockát vettem a Lehel piacon, de tényleg. A cuki, 32-es kolgét vigyorú hentessrác már csak hab volt a tortán. Még akkor is, ha úgy nézett rám a borjú – kávé – kakaó hallatán, mint aki minimum muszájkabátot érdemelne. 😉

És ha már a Nespresso volt olyan jó fej, hogy kicsit hosszabb időre kölcsönözte a kávégépet kellő mennyiségű patron kíséretében, naná, hogy a borjút is kávéval készítettem el. Na és kakaóval, mert a receptversenyes csodadobozban az is volt. Most az Arpeggio kávét választottam, mert ebben felfedezhető a kakaós íz is, ami szerény véleményem szerint eléggé jól passzol a borjúhoz. Főleg, hogy egy kis kakaót is kevertem hozzá.

Nem mellesleg, ha július 31-ig szavaztok a Nespresso Coffee Challenge albumában a 10 blogger által elkészített finomság valamelyikére, jó eséllyel nyerhettek Nespresso U kévégépet. Én egy Rosabaya de Colombia kávéval készült kacsát villantottam.

Előkészítés: kb. 15 perc
Sütési idő: 2 – 2,5 óra

Hozzávalók (étvágytól függően 2 vagy 3 főre):

a kávés borjúhoz:

70 dkg borjúlapocka
3 + 2 ek. olívaolaj
3 közepes fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
4 babérlevél
1 mk. egész római kömény
néhány nagy csipet durva őrlésű citrombors (kb. 1 csapott tk.)
1,5 dl száraz vörösbor
2 – 2,5 dl víz (vagy marha/borjúalaplé)
2 ek. balzsamecet
2 adag Nespresso Arpeggio rövid kávé
1 ek. cukrozatlan kakaópor
1 kisebb ág friss kakukkfű
1 késhegyni cayenne bors

a körethez:

2 – 3 cső zsenge csemege kukorica
1 ek. olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 140 fokra, alsó felső üzemmódban.

A megmosott borjúlapockát kb. 3 centis kockákra vágtam, sóztam, finoman borsoztam citromborssal. Megpucoltam a hagymákat. A lilahagymákat kisebb cikkekre vágtam, a fokhagymákat vékonyra szeleteltem. Egy nagyobb, vastagabb aljú serpenyőt erős lángon hevíteni kezdtem, majd beleöntöttem a 3 ek. olívaolajat, ami pillanatok alatt forró lett. Rádobtam a felkockázott borjút és erős lángon, a serpenyőt rendszeresen rázogatva 4 – 5 perc alatt átpirítottam. Vigyázat, fröcsköl(het)! A már megpirult húst slow cooker edénybe öntöttem, és a fedelével lefedtem, amíg megpirítottam a hús másik felét is. 2 ek. olívaolajat öntöttem a serpenyőbe, beletettem a maradék húst és újabb 4 – 5 perc alatt azt is átpirítottam. A slow cooker-be szedtem a szafttal együtt és lefedtem. Lefőztem 2 adag Nespresso Arpeggio kávét, amibe 1 ek. cukrozatlan kakaóport szitáltam. Csomómentesre kevertem, hagytam kihűlni,

Közepesre mérsékeltem a lángot a serpenyő alatt, beleszórtam 1 mk. egész római köményt és kb. fél perc alatt illatosra pirítottam. Felöntöttem 1 dl vörösborral, ami feloldotta a hús sütésekor keletkezett értékes pörcöket. Beledobtam a lilahagymát, a fokhagymát, enyhén sóztam, és 4 – 5 percig sütöttem, amíg a hagymák kissé megbarnultak.

Amikor a hagymák világosbarnára sültek, az egészet a már lepirított húsra öntöttem. Hozzáadtam a babérlevelet, 2,5 dl vizet, a maradék fél dl vörösbort, a kakaóval elkevert kávét, a balzsamecetet és még egy nagy csipet citromborsot. Kóstoltam, és még egy kicsit sóztam, csak egy csipetnyivel. Lefedtem és bő 2 órára a sütőbe tettem. Félidőben ellenőriztem, hogy kellő mennyiségű folyadék van-e alatta. Ezen a ponton még pótolható, ha nem tűnik elég szaftosnak.

2 órányi főzés után ellenőriztem a borjút. Miután készre puhult, a szaftja isteni sűrű és lágy lett, beleszórtam a friss kakukkfűleveleket, és hozzáadtam egy késhegynyi cayenne borsot. Alaposan összekevertem és a már kikapcsolt sütőben fedő alatt melegen tartottam.

Nagyjából 20 perc alatt megfőztem a zsenge kukoricákat. Lecsöpögtettem, papírtörlővel szárazra töröltem. Egy akkora serpenyőt, amiben a kukoricacsövek elférnek, hevíteni kezdtem a közepesnél kicsivel erősebb lángon. Olívaolajat öntöttem bele, majd pár perc alatt világos aranybarnára sütöttem/grilleztem a kukoricákat.

Tálaláskor a borjú tetejére morzsoltam egy kevés kukoricát, még egy csipet friss kakukkfűvel díszítettem. Ha valaki jobban szereti, szeleteket vághat a kukoricacsőről, vagy eheti egyenesen a csőről is. 🙂

Nespresso. Gourmet. What else?

Rizsázzunk

2014. Jun. 01.

Hozzászólások (0)

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember lányát eléggé meglepik és hirtelen azt sem tudja, most mi van. Gyanútlanul kinyitja a levelesládáját (aka mailbox), és egyszer csak ott talál egy meghívást egy ismert és elismert, jó nevű cégtől egy rendezvényre, amiről hallott már ez a bizonyos ember lánya, de olyan távol volt tőle, mint rakott krumplitól a kaviár.

Szűnni nem akaró hála a Nespressonak, amiért úgy gondolták, ott a helyem a Gourmet fesztivál szakmai napján, azon a kávékóstolón, amit csak szűk körben rendeztek meg. Már egyértelmű, hogy vajmi keveset tudtam eddig a kávékról. Na de most okosabb lettem. 🙂

Az egyik tuti dolog az volt, hogy legálisan szürcsölhettem. Mert ugye agyonszabályozott világunkban szürcsölni illetlenség, a kölköket is folyton presszionáljuk, hogy ne szürcsöljenek, meg ilyenek. Kávét kóstolni pedig úgy a legjobb. Három fajtával ismerkedtünk meg, három termőterületről, különböző pörköléssel. India, Kolumbia, Brazília. Tényleg döbbenetes a különbség az egyes területek kávéja között, a pörkölésről már nem is beszélve. Vakteszt volt, az elhangzottak alapján kellett beazonosítani a kávéfajtákat. És felismertük. 🙂 Oké, nem volt nehéz dolgunk, elég jó tanárunk volt. Nagy Zsolt, a Nespresso kávészakértője, egyszerűen, érthetően mesélt kávé(k)ról, kávézásról. Jutalmul kaptunk egy igen tuti nyári kávés “desszertet”, amit Zsolt maga kísérletezett ki. A maracujás döbbenetesen finom volt, nem különbül a kókuszos.

A Nespresso ugyan nem a legolcsóbb kávé, de nem is a megfizethetetlen kategória. A minőség pedig garantált, a kínálat széles, de nem annyira, hogy elvesszünk benne. Bárki találhat magának olyat, ami tuti leveszi a lábáról. És még mielőtt szárnyra kelne a pletyka, a bejegyzésem nem egy szponzorált hirdetés, pusztán egy élménybeszámoló a csütörtök délutánomról. Egy kicsit ugyanis más volt, mint a játszótéri homokozóban állni. 🙂

Azért pedig külön pont jár a Nespressonak, hogy az alumínium kávépatronok újrahasznosításra kerülnek. A Nespresso pontokon le lehet adni a kiürült partonokat, a cég gondoskodik róla, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. Dicséretes. Talán egy kicsit erőteljesebben lehetne ezt reklámozni. Én nem tudtam, és a többiek sem. Igaz, nekünk nem Nespressonk van. 😉

És ha már ott voltam, szétnéztem, főleg, hogy ismeretlen ismerősökkel is találkoztam. 🙂 Olyan ételeket kóstoltunk meg, amit egy szerdai napon valószínűleg soha nem ettem volna, mert nem igen járunk étterembe. Főzök én otthon, vagy mi a szösz. Kemencében sült focaccia burratoval (mozarella tejszínnel) az Anyukám mondtánál, isteni rebarbarás leves magos puffanccsal a Rosinante standján és egy elképesztően újragondolt, de valami döbbenetesen jó rakott krumpli (bocs, burgonya) a Borkonyhától.

Még egyszer nagy köszi a Nespressonak, hogy vette a fáradtságot és vadászott egy kicsit a kevésbé ismert gasztroblogok között, így két legyet ütöttem egy csapásra: megkóstoltam a szuper Nespresso kávékat, amit előtte még soha, és elmentem a Gourmet fesztiválra, ahol korábban még soha nem jártam. Az pedig külön kenegette a májamat, hogy én voltam az egyik meghívott. Oké, who else? 😉