Tavaly januárban vasárnapra esett a házassági évfordulónk (idén is). Én reggel elrohantam egy Cafeblog találkozóra (nagyon menő anyuka, hehehe), Zoli meg itthon maradt Rozival. Puszi, puszi, délután jövök. Egész délelőtt hiányérzetem volt… Aztán beugrott: a házassági évfordulónk. Aznap volt ugyanis. Az első. A LEGELSŐ! Lesült a bőr a képemről, telefon, ne haragudj édesem, sajnálom – így én. Erre: Én akkora gondban vagyok. Nálad van a kocsi, nem tudok elmenni sehova, vennél magadnak egy csokor virágot? – így Ő. Bang, nesze neked romantika. 😉
Sosem voltam az évfordulók bajnoka, valahogy nem tulajdonítok nekik túlzott jelentőséget, de azért az első házassági évfordulónak mégis kijárt volna egy lepke fingnyivel leheletnyivel több. 🙂 Idén nagy tervvel állt elő a férj, utazzunk el ketten, Rozit lepasszoljuk a nagyszülőknek, mi meg korrigáljuk a tavalyi bakit. Egészen Hollókőig jutottunk, évekkel ezelőtt hosszú hétvégéztünk ott, csíptük a helyet. Igen ám, de akkor épp szezon volt, most viszont nem. Annyira nem, hogy délután 4-kor bezárt az egyetlen egyébként nyitva lévő kisvendéglő is (a másik januárban szabadság miatt zárva volt). Sebaj, menjünk át Szécsénybe, ott biztosan találunk egy éttermet, fürdő úgyis van a városban, üzemelő vendéglő miért ne lenne. Na, fürdő nem volt. Később összeraktuk, honnan jött mindkettőnknek a fürdő gondolata: a Széchenyi fürdőre állt be az agyunk, ezért egyértelműnek gondoltuk, hogy Szécsényben is van fürdő… Nem volt. Étterem viszont igen, egészen tűrhető konyhával. Az egységgel szemben még egy szécsényi szobor is állt. Érted, szécsényi szobor, muhaha… Volt ott egy SZUPER kóp üzlet is, ott vettünk némi rosét estére, mert Hollókőn semmi sem volt nyitva péntek este 7-kor. Akkor vásároltuk meg ezt a remek, kis piros Berghoff tálat is, amiben ma spenótos kék sajtos nudlit sütöttem. Most már nekem is van menő Berghoff edényem. Nem, ez nem egy fizetett hirdetés, csak egy (egyelőre még 😉 ) nem jövedelmező élménybeszámoló.
A nokedlihez soha nem mérem ki a lisztet és a folyadékot sem, a mennyiségek gondolomformán lesznek megadva. Ha van jól bevált nokedli receptetek (nagymamától, szomszédasszonytól, Horváth Ilonától), használjátok nyugodtan azt.
Előkészítés: 15 – 20 perc
Sütési idő: 10 – 15 perc
Hozzávalók (3 – 4 főre):
30 dkg tönkölybúza fehérliszt
1 nagy tojás
kb. 1 dl víz
0,5 dl extra szűz olívaolaj (isteni lágy lesz tőle a tészta)
1 – 2 nagy csipet só
frissen tekert tarka bors
45 dkg fagyasztott, natúr spenót
kb. 5 dkg kéksajt
2 dl tejszín
só, bors
2 gerezd fokhagyma
diónyi vaj
frissen reszelt szerecsendió
4 – 5 marék reszelt sajt a tetejére (félkemény, reszelhető)
A spenótot egy közepes lábasban olvasztani kezdtem. Ezalatt kikevertem a nudli tésztáját. A liszthez adtam a tojást, a sót és a borsot. Beleöntöttem az olívaolajat és adagolni kezdtem hozzá a vizet. Annyi vizet adtam hozzá, amitől egy lágy, de nem folyós tésztát kaptam. Nem dolgoztam ki teljesen a tésztát, a nokedlinél az a jó, ha nem teljesen sima a tészta, a kis csomók kifejezetten jó tesznek neki. Ezután egy fazékban vizet forraltam a nudlinak.
A sütőt előmelegítettem 220 fokra, légkeverésen, felső grill fokozattal.
Amíg a víz felforrt, befejeztem a spenótos szószt. A már felolvadt spenóthoz adtam a finomra aprított fokhagymát. Beletördeltem a kéksajtot, alaposan elkevertem és hagytam elolvadni. Kóstolás után sóztam, borsoztam, és felöntöttem a tejszínnel, beletettem a vajat is. Egyszer összeforraltam, majd szerecsendiót reszeltem bele. Még egyszer megkóstoltam és még egy csipet sóval és borssal fűszereztem. Adtam hozzá egy löttyintésnyi citromlevet.
A forrásban lévő vízbe szaggattam a nokedlit és pár perc alatt (amíg feljöttek a víz tetejére) megfőztem őket. A főzőléből félretettem bő fel decinyit. A leszűrt nudlikat a spenótos keverékhez adtam, alaposan összeforgattam, majd a kivajazott jénaiba tettem. A tetejét megszórtam a reszelt sajttal (most Garabonciás natúr tehénsajttal) és bő 10 perc alatt aranybarnára sütöttem a forró sütőben.
Szerintetek