– Piskóta… Óóó… – szállt a sóhaj
– Sütök neked. Délután sütök neked. – én
…már valamikor délután.
– Mit csinálsz? – így én
– Piskótát sütök. – erre ő.
– Neeeee! Komolyan?
– Igen.
Annyira piskótázhatnékja volt Zolinak, hogy nem győzte kivárni, amíg befejezem, amit csinálok. Horváth Ilona után szabadon nekiállt piskótát sütni. Valami azt súgta neki is és nekem is, hogy nem sikerült. Gumi lett, de minden tiszteletem az övé, az 1/3-át megette, 3x annyi szamócalekvárral és rengeteg porcukorral.
A fentiek fényében adtam még egy esélyt a piskótának. Csináltam egyet. Soha nem sikerült még tökéleteset sütnöm. Mind az összes eddigi négy (!) alkalommal volt vele valami gondom. Igazából az van, hogy nem szeretem a piskótát, soha nem is szerettem. És szerintem tudat alatt elrontom, mert nem szeretem. Láttunk már különös dolgokat. Birdman is képes a tudatával tárgyakat mozgatni, akkor én miért ne ronthatnám el a piskótát ugyanezzel az erővel…? Volt a nagymamám húgának egy egyensúly tésztája, sokszor sütötte, tuti recept volt, de eltűnt. Mert nem szeretem a piskótát. Ez meg olyan piskóta jellegű volt. Mindig félhold alakúra szaggatta a kisült tésztát, és vastagon megszórta porcukorral. Na, azt sem szerettem. Bezzeg a lúdlábtortáját, azt nagyon. A képek kedvéért most én is megporcukroztam egy szeletet, ez a Zolié lett. Én nem szeretem porcukrozni a sütiket. Minek megszórni a tetejét még több cukorral, hiszen amennyi kell hozzá, az már benne van.
Ez a recept piszkosul jól vizsgázott. Komolyan. Nem leszek piskótafüggő, de ez nagyon finom lett. Zoli szerint kellően porózus szerkezetű…
Előkészítés: 15 – 20 perc
Sütési idő: 30 – 35 perc
Hozzávalók (18 centis tortaformához vagy 25 centis lapos piteformához):
2 jó nagy tojás kettéválasztva
10 dkg finomítatlan nádcukor
4 dkg finomítatlan nádcukor a tojásfehérjehabhoz
12,5 dkg tönköly fehérliszt
5 dkg finomra darált mandula
6 g sütőpor (fél csomag)
1 csomag vaníliás cukor
1 púpozott ek. szárított citromhéj + 1 kisebb citrom leve
75 ml szőlőmagolaj (sima napraforgóolaj is tökéletes)
75 ml tej
1 csipet só
Mindent előkészítettem, kimértem. A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Én most kivehető aljú piteformában sütöttem, aminek az aljába sütőpapírt tettem. A végén vékonyabb piskótát kaptam.
Ledaráltam a mandulát. A lisztet és a sütőport egy nagyobb keverőtálba szitáltam, hozzákevertem a finomra darált mandulát. A tojássárgákat és a 10 dkg cukrot kézi elektromos habverővel habosra kevertem. Hozzáöntöttem az olajat és a tejet, ezekkel is alaposan elkevertem.
A habverőket elmostam. Egy másik kisebb keverőtálban a tojásfehérjét egy csipet sóval először lágyabb, lazább habbá vertem, majd hozzáadtam a 4 dkg cukrot és az egészet kemény habbá vertem. Szép fényes lett.
A sütőporos, mandulás lisztet több részletben a cukros, olajos, tejes tojássárgájához kevertem. Végül hozzáforgattam a fehérjehabot, az első felét erőteljes mozdulatokkal, hogy fellazítsam a lisztes masszát. A maradék habot már óvatosan, lassú, nagy mozdulatokkal kevertem bele, hogy ne törjem össze.
A masszát a sütőpapíros formába simítottam, a szélénél a forma pereme felé húztam kissé a tésztát. A tetejét megszórhattam volna mandulával, de elfelejtettem, így az csak a tálaláskor került a tetejére. A forró sütőbe tettem. 20 perc környékén tűpróbával ellenőriztem. A fapados sütőmben bő 20 perc alatt megsült a tészta, mivel az a nagyobb átmérőjű piteformában laposabb volt. Egy kisebb átmérőjű tortaformában magasabb a massza, hosszabb (lehet) a sütési idő. Az aranybarnára sült piskótát pár percig a kikapcsolt, de még forró sütőben hagytam.
Kikevertem egy kevés görög joghurtot mézzel, citrommal és fél vanília rúd kikapart magjaival, adtam hozzá házi szamócalekvárt és száraz serpenyőben világos aranybarnára, illatosra pirított mandulát.
Facebook: Rizsázzunk!
Szerintetek