Gyömbéres birs-körte krémleves

2015. Oct. 30.

Pofátlanul inspirálódtam Zöld Múzsa birsleveséből. Szeretem a receptjeit. Nagyon.

Maga a birsleves már megvolt fejben, vártam a szezonját, krémes, tejszínes levest akartam belőle. Imádom a birsalma fanyarságát, koncentráltan benne van az ősz íze. De azért jó lett volna valami bele is, ami még tartalmasabbá teszi. A túrógombóc tuti. Egy ideje búzadara helyett kukoricadarával készítem. Szép sárgás lesz tőle, meg gluténmentes is. A szárított citromhéj már csak egy kis plusz.

Olyan helyes, hogy így passzolnak egymással színben a gombócok és a leves.

Előkészítés: 10-15 perc

Főzési idő: kb. 15 perc a levesnek + kb. 5 perc a túrógombócnak

Hozzávalók:

a leveshez:

1 púpozott tk. vaj

1 ek. finomítatlan nádcukor

3 birsalma

2 nem túl érett körte

3 szem szegfűbors

3 egész szegfűszeg

1 ujjnyi vastag friss gömbér meghámozva

víz, amennyi bő 1 ujjnyira ellepi a gyümölcsöket

1 kikapart vanília rúd

1 tk. szárított citromhéj

2 ek. citromlé

csipet só

1 dl tejszín

méz ízlés szerint

a túrógombóchoz:

25 dkg túró

1 tojás kettéválasztva

3 ek. kukoricadara

1 vanília rúd kikapart magjai

1 ek. finomítatlan nádcukor vagy napraforgóméz (jól bírja a hevítést)

csipet só

1 tk. szárított citromhéj

pirított magok vegyesen (dió, szezámmag, lenmag, mandula)

A túrógombóchoz a túrót átkevertem egy villával, hozzáadtam a a tojássárgáját, a cukrot, a csipet sót, a vaníliát és végül a kukoricadarát. Jól összeforgattam és lefedve a hűtőbe tettem, amíg a leves készült. A tojásfehérjét is hűtőbe tettem felhasználásig.

Egy száraz serpenyőben megpirítottam a magokat. Félretettem kihűlni.

A birsalmákat és a körtéket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy nagyobb lábast forrósítani kezdtem, beledobtam a vaja és kisebbre vettem alatta a lángot, hogy a vaj ne égjen meg. Megszórtam 1 ek. cukorral és hagytam összeolvadni. A vajas alapra tettem a birsalmákat és a körtéket, hozzáadta, a szegfűszeget, szegfűborsot, a már kikapart vanília rudat, a szárított citromhéjat és a friss gyömbért egészben. Alaposan elkevertem, lefedtem és megpároltam. Kiszedtem az egész fűszereket és a vanília rudat, az egészet felöntöttem annyi vízzel, amennyi bő 1 ujjnyira ellepte. Felforraltam. A lábast levettem a tűzről, a levest botmixerrel krémesre turmixoltam. Ha a leves túl sűrű lenne, kevés vízzel még hígítható. Édesítettem mézzel, végül kevergetés mellett hozzáöntöttem a tejszínt. Lefedve félretettem.

Elkészítettem a gombócokat. Egy nagyobb lábasban vizet forraltam. Felvertem a tojásfehérjét, két részletben a masszához forgattam. A hab második felét óvatosan dolgoztam a túrós alaphoz, hogy ne törjem össze és a gombócok könnyűek maradjanak. Kicsi gombócokat formáztam, majd a forrásban lévő vízben megfőztem őket. Megvártam, hogy feljöjjenek a víz tetejére, szűrőlapát segítségével kiszedtem, lecsepegtettem őket és mindet megforgattam a pirított magokban.

Tálaláskor a leves tetejét is megszórtam magokkal. Sűrű, tartalmas, laktató gyümölcskrémleves.

Facebook: Rizsázzunk!

Karamellizált szőlőleves

Rizsázzunk

2014. Sep. 06.

Hozzászólások (0)

Ez gyorsan ment, 15 perc alatt megvolt a leves. És most azt is viszonylag hamar kitaláltam, mit kezdjek a kissé már öregedő, löttyedő szőlővel, ami ugyan még egészen jól nézett ki, de már látszott rajta, hogy pár nap és a kukában landolna.

Az elmúlt hetekben 2 gyerekem volt, kicsit besegítettem épp hányatottabb sorsú barátnőmnek, bevállaltam a 2 és fél évesét napközbenre. A csajok egészen jól megvoltak együtt, alig akadt egy kis cicaharc. Igaz, akkor jobb volt kicsit a háttérbe húzódni és ott is maradni, és csak akkor beavatkozni, ha esélyes volt, hogy vér folyhat. A barátnőm meg annyira hálás volt, hogy ha ennél is jobban hálálkodott volna, már én hálálkodtam volna. Csak hordta a friss zöldséget, gyümölcsöt, még főtt ételt is hozott. Meg szőlőlevest sűrűn, amire Rozi erősen rátekeredett. Megjegyzem, amikor az enyémet ette tegnap, közölte, hogy anya, ez nem olyan finom, mint az Agáé, amitől én csendben, befelé összeomlottam, remélve, hogy a gyereklány ebből nem vesz észre semmit… Majd hozzátettem, hogy azért ez is finom. A non plus ultra ezek után az volt, amikor Rozi keresztapja ezt bírta mondani: “hmmm, ez nagyon jó. mi ez? almaleves?”

Persze tegnap, amikor a leves készült, tuti fények voltak, sütött a nap, meg minden, de nem sikerült összeszednem magam annyira, hogy ne felejtsem el lefotózni. Ma pedig épp annyira használható a híres neves természetes fény, mint én a fent említett néhány hetes családi napközizés után. Eh, így jár, aki halogat…

Egyébként tényleg olyan gyorsan összerakható ez a leves, hogy reggelire is simán mehet, mondjuk kicsivel több pirított zabpehellyel és magokkal.

Előkészítés: 2 – 3 perc
Elkészítés: kb. 8 perc sütés + max. 5 perc az összeállítás

Hozzávalók (1 adaghoz):

25 dkg fehérszőlő
1 ek. nádcukor
fél zöld citrom vagy sima citrom leve
néhány csipet őrölt gyömbér
5 – 8 ml kókusztej (vagy tejszín)
0,5 – 1 dl víz (attól függően, mennyire akarjuk sűrűre vagy hígabbra)
néhány nagy csipet nádcukor
csipet só
a tetejére (opcionális):
pirított dió
pirított zabpehely

A sütőt előmelegítettem grill fokozaton 250 fokra, egy tepsit kibéleltem sütőpapíral.

A szőlőt megmostam, leszemeztem és egy mélyebb tálba tettem. Megszórtam 1 ek. nádcukorral, alaposan összeforgattam, majd a szemeket elterítettem a sütőpapírral bélelt tepsin. Kb. 8 perc alatt kissé meggrilleztem. Levet is engedett, így a szőlőszemeket a kisült lével együtt átöntöttem a botmixer edényébe. Alaposan leturmixoltam, majd átszűrtem egy kis lábasba. Hozzákevertem a gyömbért, a cukrot, a citromlevet és a csipet sót, végül kókusztejjel sűrítettem. Ha valaki nem szereti a kókusztejet, vagy nincs otthon, a 30%-os habtejszín is tökéletes. Bő fél deci vízzel kissé hígítottam, és hűtőbe tettem lehűlni.

Egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra, világos aranybarnára pirítottam a diót, majd a zabpelyhet is. Tálaláskor ezekkel szórtam meg a levest. Ha valaki gluténérzékeny, hagyja el a zabpelyhet.

A facebookon itt találtok meg.