Amikor még aktíva(bba)n építettem a munkaalapú társadalmat, egy ideig vezettem, aztán csak erősítettem a volt munkahelyem esélyegyenlőségi csapatát. Most, hogy liberális lettem, és kevésbé építem a munkaalapot, meg a társadalmat, ez a bizonyos volt munkaadóm meghívott egy Nőnapi rendezvényére (Women At Work), kreatív nő minőségben, egy kerekasztal beszélgetésre. Kerekasztal mondjuk nem volt, így kerekasztal beszélgetés sem lett, de volt a csajokkal (hallgatóság) szemben egy széksor, oda kiültünk, és próbáltunk okosakat mondani, hogy kevésbé tűnjön fel, mennyire feszengünk (legalább is én) 😉 De nagyon izgalmas volt, és tényleg kreatív, meg olyan nőcis. Csicsergős, alkotó, nagyon finom energiák mozogtak. Mert ez a kis összejövetel nem a(z okkal rosszul hangzó) feminizmusról, meg a girl power-ről szólt, még csak nem is a(z elférfiasodott) nőkről, akik legyalulják még a férfiakat is, meg úgy általában mindenkit, hogy megmutassák, milyen tökösek tudnak lenni nőként. Én nem hiszek abban, hogy egy nő (csak) akkor érvényesülhet, ha férfiként viselkedik. Engem inkább elszomorít, amikor ilyet látok. A nő nem erre “való”, a nő nem ez, nem erre született. És nem, nem arra gondolok, hogy a nő kussoljon maradjon csendben, üljön otthon, szüljön rakásra gyerekeket és szolgálja ki a vadászatból hazaérkező férfit. Nem bizony. A nő nem (csak) ez. Ez is, de még annyi minden más, finomság, megérzés, ösztön, befogadás, elfogadás. Erő. Még, ha olykor ez nem is olyan könnyű és időnként el is fáradunk kicsit és úgy érezzük, nem megy tovább, mert felborult az egyensúly, mert kicsit reménytelen, felőrlő, meg sok. Aztán felállunk, megrázzuk magunkat és megyünk tovább. De ez már egy másik kerekasztal/széksor beszélgetés lehetne, talán egyszer majd erről is csicsergünk valahol…
Főzősként viszonylag korlátozottak voltak a lehetőségeim egy irodai környezetben. A konyhában kb. a turmixgép – hűtő – kávéautomata háromszögben tervezhettem. Olyan recepteket és alapanyagokat kellett vinnem, amikkel gyorsan, sütés és főzés nélkül dolgozhattunk és akár sokan bekapcsolódhattak a folyamatba. Az egyik ilyen a hideg sajtgolyó volt, két fajtát készítettünk. Becsületes utóhűtésre nem volt időnk, de mivel előtte hűtőben voltak az alapanyagok, a végeredménynek így is sikere volt. Ügyesek voltak a lányok. 🙂
Vigyázat! Autentikus képsor következik egyenesen a rendezvényről a fotós külön engedélyével. 😉 Volt káosz, meg fröcsögés, és vihogás, meg komolykodás, szóval olyan kerek volt az egész. Köszönöm a meghívást és azt, hogy kreatívnak találtok!
Hozzávalók:
25 dkg füstölt sajt (karaván volt)
25 dkg trappista (a nem túl puha, de nem is túl kemény fajta; pl. a garabonciásnak van egy finom natúr tehénsajtja)
10 – 15 dkg túró
1 – 2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt fekete bors
1 csapott tk. Baharat arab fűszerkeverék (elhagyható)
ha szükséges, néhány evőkanál natúr krémsajt
Szerintetek