A varázsedényt általában Zoli használja. Úgy alakult, hogy a slow cooking mozgalom nála összpontosult. És most, hogy ellátogattunk vidékre magukat önként száműző költözött barátainkhoz, ő akart valamit villantani, az ő barátjának. Aki az én barátnőm férje és ők, ketten csak sokkal később lettek barátok az én férjemmel (játszótérről épp meglógó apukák: megiszunk egy fröccsöt a Laza Pipában? khm… ennyi!), mint ahogy mi barátnők lettünk a barátnőmmel (hetekig kerülgettük egymást és még utána is csak a keresztneveinket tudtuk, de telefonszámot már cseréltünk egymással…).

Na, szóval, az ilyen csiga lassan főzött, egy-edénybe-bele-mindent-és-mehet-a-sütőbe kajákkal nagyon jól boldogul, sőt, vagyis inkább embertelenül jól csinálja. Mellesleg nekünk, csajoknak is ízlett, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy villanthasson az ő barátjának. Aki megdícsért minket, amiért ilyen ügyesen használjuk az ő piros slow cooker edényét, ami igazából a miénk volt, csak ő azt hitte, hogy az övé, amit a második és jelenlegi anyósától kapott. De nem, mert ez a miénk volt, amit Zoli a második és jelenlegi anyósától, vagyis az én anyukámtól kapott. Na, végeztem. Puszi. 😉

Előkészítés: kb. 20 perc

Sütési/főzési idő: kb. 3,5 óra

Hozzávalók:

4 nagy szelet csontos marhalábszár

5 nagy sárgarépa

4 nagyobb gerezd fokhagyma

5 babérlevél

4 fej shitake gomba

2 nagyobb fej barna gomba (pl. csiperke)

1 bögre fekete olívabogyó (magozott)

1 bögre gyöngyhagyma

kb. 5 dl vörösbor

víz vagy zöldég/húsalaplé, amennyi épp ellepi a ragut (esetleg maradék húsleves)

só, bors

kevés liszt a húshoz

Pucoljuk meg a sárgarépákat, vágjuk 5-6 centis darabokra. A fokhagymát is pucoljuk meg, aprítsuk finomra. A nedves szivaccsal megtörölt gombákat vágjuk negyedekbe.

A csontos marhalábszár szeleteket mossuk meg, papírtörlővel töröljük szárazra, sózzuk, borsozzuk mindkét oldalukat, végül forgassuk lisztbe. Forrósítsunk fel egy vastag aljú öntöttvas edényt, olyat, aminek fedele is van. Öntsük bele az olívaolajat. A forró olajon oldalanként pár perc alatt süssünk kérget a hússzeletekre. A húst szedjük tányérra. Öntsük a vörösbor egy részét az edénybe és lazítsuk fel a lesült pörcöt. Adjuk hozzá a finomra aprított fokhagymát, a sárgarépát és a babérleveleket. Tegyük az edénybe az elősütött húzokat és a negyedelt gombákat is. Sózzuk, borsozzuk, öntük bele a maradék vörösbort és az egészet engedjük fel annyi vízzel/alaplével/húslevessl, amennyi éppen csak ellepi. Tegyük rá a fedőt és rakjuk be a sütőbe, amit kapcsoljunk be 150 fokra, alsó-felső sütéssel. Így süssük 3,5, akár 4 órán át. 3 óra elteltével kóstoljuk meg a szaftot és ha szükséges, sózzuk, borsozzuk. Tegyük vissza a sütőbe még kb. fél órára.

Friss kenyérrel, vagy szerecsendiós krumplipürével együk. Szerintem egy könnyű citromos öntettel lecsurgatott kakukkfüves fehérbab-saláta is jól menne hozzá. Zoli szerint meg nem.

Facebook: Rizsázzunk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Sütőben sült marharagu Rozmaringos fehérboros kecskesült Pácolt – sült zöldséges piláf friss korianderrel és zöldcitrommal Sült zöldségek kókusztejjel és gyömbérrel

2 in 1 kaja. Finom, és a körömlakkozás is elintézve. 😉 Ha valaki mégsem szeretne testfestést, húzzon fel egy vékony gumikesztyűt a cékla pucolásához. Azért egy kis citromlével leszedhető a nyoma, vagy dugjuk zsebre a kezeinket. 😉

Isteni rizottó készült céklával. Egy kis száraz vörösbor, némi sajt, meg kapor és kész is volt az egészséges, olcsó, gyors vacsoránk. A kecskesajt elhagyható, de néha megéri venni, mert nagyon finom. Ráadásul tényleg nem kell sok ehhez a kajához. A kaprot friss rozmaringra is cserélhetjük.

Glutén -és húsmentes.

Előkészítés: 5 perc
Főzési idő: kb. 35 perc

Hozzávalók:

15 dkg reszelt cékla
15 dkg rizottó rizs
1 kis fej lilahagyma
1 duci gerezd fokhagyma
1 dl száraz vörösbor
5 dl zöldségalaplé
só, bors
2 ek. olívaolaj
1 ek. vaj
2 – 3 ek. reszelt parmezán jellegű kemény sajt
2 csapott ek. szárított kapor
5 dkg kecskesajt (elhagyható, de nagyon finom lesz tőle)

Megpucoltam a lilahagymát és a fokhagymát, apróra vágtam őket. Egy magasabb falú serpenyőt felhevítettem, beleöntöttem az olajat, és a közepesnél kicsivel erősebb lángon 5 – 6 perc alatt megpároltam rajta a hagymát. Időnként megkevertem. Amíg a hagyma párolódott, meghámoztam és a sajtreszelő legkisebb lyukú oldalán lereszeltem a céklát.

Ezután a lilahagymához adtam az aprított fokhagymát és még 1 percig pároltam. A serpenyőbe öntöttem a rizst, 3 – 4 percig kevergetve “elősütöttem”, amíg minden szemet alaposan bevont az olaj. Felöntöttem a vörösborral és hagytam elsisteregni, amíg azt is beszívták a rizsszemek. Ezután fokozatosan adagolni kezdtem a zöldséglevest, közepes erősségű tűzön. Mindig csak 1 merőkanállal. Hagytam, hogy a rizs tisztességesen magába szívja a folyadékot. Közben kevergettem. Csak akkor adtam hozzá a következő adagot, amikor a rizs felszívta az előzőt. Az utolsó merőkanálnyi zöldségleves előtt a rizshez kevertem a céklát és a kaprot, 1 percig kevergetve összeforgattam, majd jött az utolsó adag leves. Mire ezt is beitták a rizsszemek, krémesre, selymesre főtt az egész. Megszórtam a reszelt parmezánnal, hozzáadtam a vajat, és alaposan összeforgattam.

Tálaláskor kis kecskesajt kupacokat raktam rá. És mivel a cékla csak az utolsó pár percben kerül bele, nem fő szanaszét, megmaradnak az értékes tápanyagok benne.

Van kedvenc rizottótok? Osszátok meg bátran a Facebook-on is. Nézzetek be oda is.

Forrás: www.waitrose.com

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Zsályás rozmaringos sütőtökös rizottó gorgonzolával Sült céklás köles grillezett halloumival Tarhonya rizottó spenóttal és erdei gombával Fügés kecskesajtos saláta

Puha, ropogós és szaftos. A kóstolás után Apukámtól csak annyit kértem, hagyjon másnapra is néhányat a fotózáshoz. 😉 Gyors, finom és nem is olyan egészségtelen. Ha gyerekek is eszik, a vörösbor helyett (bár felfőztem, de jobb a békesség) narancslevet vagy szűretlen, cukrozatlan almalevet használhatunk. Nálunk lesz ilyen Karácsonykor, követelték. 😉

Hozzávalók:

20 dkg dió finomra, kissé krémesre darálva
10 – 15 dkg porcukor (nádcukorból vagy nyírfacukorból)
3 cl víz
csipet só
20 dkg aszalt szilva
2 dl száraz vörösbor
2 dl víz
4 szem szegfűszeg
1 kicsi ág rozmaring (kb. 3 centis darab)
1 tk. méz
kb. 5 dkg kókuszreszelék
kakaópor a forgatáshoz

A diót finomra daráltam, elkevertem a porcukorral, a csipet sóval és a vízzel, összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem. Őszintén szólva, nem tudom, pontosan mennyi ideig volt a hűtőben, de 1 órát biztosan, mert dolgunk volt.

Közben az aszalt szilvát felfőztem a vörösborban, az egészben hagyott rozmaringgal és a szegfűszeggel. Kevés vízzel hígítottam. Addig főztem, amíg a szaft kb. a felére sűrűsödött. Hagytam kihűlni. Ezután botmixerrel pépesítettem, és mivel sűrűnek találtam, adtam hozzá néhány evőkanálnyit a visszamaradt vörösboros szaftból. Kevertem hozzá még 1 tk. mézet és fél csomag (5 dkg) kókuszreszeléket. Az egészet a diós masszához gyúrtam és megint hagytam kb. 15 – 20 percet a hűtőben dermedni.

A tenyereim között diónyi golyókat formáztam és cukrozatlan kakaóporba forgattam.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Fahéjas diós-kakaós keksz aszalt meggyel Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel Szilvás – körtés pite szilvapálinkás gyümölcsraguval Giginek szeretettel: habos szilvás

A Márton napi menü főszereplője a liba volt. Haha, életemben először tegnap sütöttem, valahogy nem volt szerves része az életemnek. Inkább kacsásak vagyunk. Tavaly a férj dobta össze a Márton napi libasültet, korábban meg ez valahogy kimaradt. Abban biztos voltam, hogy lassan fogom megsütni, dinsztelt káposzta lesz mellé és vörösbor is lesz a benne. A Díványon olvastam egy kacsacomb receptet, az almalé ötlet onnan jött. Fólia alatt, lassú tűzön, sokáig párolódtak a libacombok. A hús mesésen omlós lett, a bőre pedig igazán ropogós. Van vele némi munka, előkészület, de a legtöbbet a sütő és a fűszerek dolgoznak. Az ünnepelt jóváhagyta a végeredményt, megtartom a receptet. 🙂

Hozzávalók (5 – 7 főre):

a libasülthöz:

5 egész libacomb
1 kg krumpli
2 fej közepes vöröshagyma
6 – 8 gerezd fokhagyma (3 gerezd pucolatlanul)
4 nagyobb alma
2,5 dl száraz vörösbor
2,5 dl szűretlen almalé
só, bors
1 közepes rozmaringág apróra vágva, 1 ág egészben
szárított lestyán

a dinsztelt lilakáposztához:

1 közepes fej lilakáposzta
1 fej lila hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 db alma
2 dl balzsamecet + 1 ek. mézes borecet, ha van otthon
só, bors
2 – 3 ek. nádcukor (ha valaki édesebben szereti, többet is tehet bele)
5 db babérlevél
1 tk. egész kömény (ha valaki nem szereti egészben, az őrölt is ugyanolyan jó)
1 púpozott ek. vaj + 1 ek. olívaolaj

A libacombokat alaposan megmostam, kozmetikáztam, mert a hentes kicsit lezseren szőrtelenítette a baromfit. Papírtörlővel szárazra töröltem őket, a bőrüket bevagdostam. Egy nagy serpenyőt felhevítettem, amiben elősütöttem a még natúr libacombokat. Oldalanként 6-7 percig, a bőrös oldalával kezdve. Első körben hármat, majd a maradék két combot is. Közben előmelegítettem a sütőt, alsó-felső üzemmódban, 160 fokra.

Közben elővettem egy nagy tepsit, amibe majd minden belefért. Amíg a combok elősültek, megpucoltam a vörös -és fokhagymákat. 3 gerezd fokhagymát héjastól tettem a tepsibe, mert a héjában sült fokhagyma kihagyhatatlan, krémes, selymes. A vöröshagymákat negyedeltem, a fokhagymákat egészben hagytam. Amikor az összes libacombbal végeztem, bőrös felükkel felfelé a tepsire tettem őket, alaposan sóztam, borsoztam mindet, majd bedörzsöltem a fűszerekkel. Köréjük szórtam a hagymákat, azokat is sóztam, borsoztam. Alá öntöttem a vörösboros almás keveréket, majd a lehető legszorosabban lefóliáztam a tepsit. Bő másfél órára a sütőbe toltam.

Közben megcsináltam a dinsztelt káposztát is, amit a férj már legyalult nekem. A lila hagymát félfőre vágtam, vékonyan felszeleteltem. Az almákat megmostam, és egy almadarabolóval cikkekre vágtam. Jó kis szerkezet, ki is csumázza az almát. Egy magas falú, nagy teflon serpenyőben (nagy lábas is jó) felolvasztottam a vajat egy ek. olívaolajjal (így nem ég meg a vaj), rátettem a hagymát, pár percig sütöttem, kissé sóztam, hozzáadtam az egész köményt is, hogy kicsit kipattogjon. Amikor a kömény illata elindult, hozzáadtam a káposztát és a babérlevelet is. Kb. 5 percig dinszteltem, ezután beletettem az almát, felöntöttem a balzsamecettel és a borecettel. Sóztam, borsoztam, cukroztam, majd puhára pároltam. A végén kicsit erősebb lángon rápirítottam.

A libához a krumplit megpucoltam, kb. 3 centis kockákra vágtam és lesóztam. Az almákat negyedeltem. Bő másfél óra elteltével kivettem a libacombokat a sütőből, a tepsibe szórtam a krumplit és az almát, rádobtam az egészben hagyott rozmaringágat, visszatettem a fóliát és még bő 1 órára a sütőbe toltam, de már 180 fokon. Kb. 70 perc múlva ellenőriztem a krumplit, mivel még nem puhult meg, visszatoltam a sütőbe kb. negyed órára. Amikor végül a krumpli is puha lett, levettem a fóliát és 220 fokon megpirítottam a libacombok bőrét.

A végeredmény egy omlós, szaftos húsú, ropogós bőrű sült lett. Nem beszélve a vörösboros ízről, ami mélyen a húsba és a köretbe ivódott.

Éppen elég volt előtte a rozmaringos sütőtökkrémleves, így legalább még a sütinek is maradt hely, ha nem is sok…

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Innen is szemezgethettek

Márton nap. Libacomb. Márton nap. Megint. 🙂 Parmezános-brokkolis farfalle Kacsasült