Az előző hét tartalmából…
Békésen pang ez a hétfő is, nem történik semmi izgalmas. Igazából semmi sem történik. Szürke délelőtt, sokadik a sorban, remény sincs rá, hogy kisüthet a nap. Kinyitom a levelesládámat, levelem is alig jött. De egy azért mégis volt, ami feldobott. Egy érzelmileg felfokozottnak tűnő Edinától: “Te kaptál ilyet??? És mész???” A tárgy pedig: Gasztroblogger találkozó – METRO Gasztroakadémia. Nem kaptam, így nem is akartam menni. 😉 Aztán egyszer csak jött egy másik email is, ez már a TV2-től, hogy engem is várnak szeretettel a csatorna hamarosan adásba kerülő gasztro-reality műsora: A Konyha Ördöge apropóján, Bereznay Tamás vezényletével. Életemben nem jártam még televíziós “sajtótájékoztatón”. Egyszer, még valamikor tavaly, írtam egy megújuló gasztro magazin sajtórendezvényéről, ez volt újságírói pályafutásom eddigi csúcsa. 😉 A meghívóban az állt, hogy Bereznay Tamással együtt várnak engem egy kis beszélgetésre, közös falatozgatásra, illetve készülnek egy nagy meglepetéssel is. Elmentem, mert igazából szeretem a meglepetéseket. És milyen jól tettem, hogy ott voltam.
Kezdésként Tamás (figyelitek! már csak így, lazán Tamásozok 😉 ) mesélt a forgatásokról, meg persze az éttermekről, néhány jelenetet le is játszottak nekünk az elkészült részekből. Igen, menő, prömier előtti vetítésen voltam. A vörös szőnyeg és a pezsgő mondjuk hiányzott, ezt kicsit fájlaltam. A műsor szerintem jó lesz, szerethető. Tamás pedig emberi, ezerszer emberibb, mint Ramsey barátunk valaha is. Mert ugye nagyon tuti lehet belekáromkodni a frankót a másik arcába, a show részeként (is), de ettől még nem menő. Már nem. Szerintem.
És ezután jött az ígért meglepetés: irány a METRO Gasztroakadémia tankonyhája, főzés Tamással. Remek. Ha nem remegtem volna így is eléggé a kamerák és fotósok jelenlététől, akkor most tuti fogok. De aztán mégsem. Tamás egy nagyon szerethető, kedves, közvetlen, nagyon emberi figura. Olyan természetesen tette a dolgát közöttünk, hogy egy idő után el is felejtettem, hogy tv felvétel is készül az egészről. Halkan jegyzem meg, hogy nekem először nehezen állt össze a kép, nem tudtam Őt elképzelni ebben a szerepben. Valahogy a neve hallatán nem az artikulálatlan üvöltés, hanem a finom sütik, és a konyhai mesék ugrottak be. 😉 Szerencsére nem is akarja Ramsey-t másolni, és ez így van jól.
Kérés szerint főételes és desszertes csapatokra oszlottunk. Én a desszertesekhez mentem, mert édeset az utóbbi időben ritkábban készítettem. A főétel egy újragondolt fogás volt: göngyölt csirkecomb tarhonyarizottóval (!), a sütink pedig egy lisztmentes csokitorta. A főételt Tamás kifejezetten erre a találkozóra gondolta ki, még azt is megmutatta, hogyan filézhetjük ki a legegyszerűbben a csirkecombot.
Desszertnek egy lisztmentes csokitorát sütöttünk, nagyon csokisat, nagyon vajasat. 🙂 A süti igazodott a csirkéhez: finom, egyszerű, egy kis újítással.
Szóval, mi főztünk, Tamás pedig közben körbe, körbe járkált. Határozottan, de emberien adott instrukciókat, ha kellett, igény szerint segített is és figyelte a csapatok munkáját. Pörögtünk, feszes volt a tempó. Valami ilyesmi zajlik egy igazi konyhán is műszakban, csak kb. még 1000x gyorsabban.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy nem vágyom és nem is török chef babérokra. Ez egy nagyon komoly feladat, összeszedettnek, fegyelmezettnek és nagyon előrelátónak kell lenni hozzá. És már-már betegesen rendmániásnak. Tamás, a saját elmondása alapján éppen ilyen, rendmániás. A dolgok legyenek rendben, a helyükön és lehetőleg minden álljon egymással párhuzamosan. 🙂
A végén, mielőtt mindent megettünk, a hatékony, gyors tálaláshoz is kaptunk néhány szakmai tippet, amivel tömeg esetén elkerülhető a katasztrófa. Nyilván nem egy átlag vasárnapi ebédről beszélek, bár ha kellően nagy a család, ezek a tippek még jól jöhetnek. Nálunk biztosan. 🙂
Nem mellesleg a METRO Gasztroakadémia konyhája nagyon tuti. Igényes, letisztult, átgondolt, és azt hiszem, a kurzusok is ilyenek lehetnek.
Ez a néhány óra Tamással adott pár egyszerű, de nagyon hasznos tippet, hogyan újíthatunk régi, hagyományos ételeinken úgy, hogy a lényeg megmaradjon, de legyen benne egy kis csavar. Megint bebizonyosodott, hogy a kevesebb mindig több, az egyszerű(bb) mindig jobb és sok emberre is lehet hatékonyan, nagyon finomat főzni.
Az pedig, hogy milyen az éttermi kínálat, mit nyújt a piac, gyakorlatilag rajtunk fogyasztókon múlik. Az éttermekben feltálalt ételek minősége erősen tükrözi a keresletet, nagyban függ tőlünk, vendégektől, milyen élményt kapunk egy éttermi vacsora során a pénzünkért. Itt az ideje a változásnak. Teremtsünk IGÉNYEKET! Merjünk igényesek lenni, mert ha vannak igényeink, a szolgáltatások is idomulni fognak. Kénytelenek lesznek, hiszen végül mégis csak a kereslet az úr. Szóval csak bátran, igenis legyünk igényesek. És ez nem egyenlő a luxussal, a méregdrága ételekkel, vaskos éttermi számlákkal. Az igény onnan indul, hogy nem mindegy mi, honnan és hogyan kerül a tányérunkra. Ez persze igaz a saját konyhánkra is, otthon is számít(son), mit eszünk.
A Konyha Ördöge hetente jelentkezik majd, pénteken esténként a TV2-n. Az első rész február 27-én, azaz e hét pénteken, 21.30-tól lesz látható. Én pedig köszönöm a lehetőséget, élmény volt ott lenni.
Facebook: Rizsázzunk!
Szerintetek