Rizsázzunk!

Egyszemélyes bazsalikomos - málnás kosárka

Hazafelé vonszoltam magam, a buszon kb. 1,4 fokkal volt hűvösebb, mint azon kívül. Pedig ment a klíma. Mondjuk az ablakok nyitva voltak, a lassan és hangosan tagolt (hogy a külföldi is meghallja, a magyar meg ne értse), megállónként leadott figyelmeztetés ellenére is. Egy nyugdíjas nő zsibongott is, amikor a sofőr az egyik megállóban végigment a buszon, hogy becsukogassa az ablakokat. “A számítógépet bezzeg képesek egész nap ütni, verni ezek a semmirekellők, de az ablakot csak kinyitják, de nem tudják becsukni.” Nem találtam meg a közvetlen összefüggést a két dolog között, de biztosan azt akarta mondani a néni, hogy a mai fiatalok haszontalanok. Meg suhancok. A mellette lévő elhúzott ablakot is a sofőr csukta be, mert a néni szerint az nem az ő dolga, mer’ ugyanis nem ő nyitotta ki.

Leszálltam egy megállóval előbb, Karcsinál, a zöldségesnél. Kint legalább a levegő járt egy kicsit. Volt málnája. Isteni. Az egyik doboznyit megettem hazafelé, a másikból meg ez lett. Lényegében egy sűrű, savanyú, a bazsalikomtól karakteres málnalekvárrá sült a végére a gyümölcs. A ropogós sült keksszel oltári jó lett. Nem tudom, milyen, ha teljesen kihűl, nem sikerült kivárnom, még langyosan kiettem a formából.

Előkészítés: 5 perc + 12 – 15 perc elősütés

Sütési idő: kb. 15 perc, amíg a málna megrottyan

egyszemelyes_malnas_kosarka_merge3

 

Hozzávalók (kb. 6 – 8 centis kosárkához):

6 db zabkeksz vagy digestive keksz darálva

kb. 2 dkg vaj vagy kókuszolaj megolvasztva (ha kevésnek mutatkozik, mehet még bele egy kevés)

10 dkg málna/néhány szem félretéve a tálaláshoz

1 csapott tk. étkezési keményítő

1 ek. nádcukor (lehet sötétbarna lágy is)

1 tk. apróra vágott friss bazsalikom

4 -5 friss citromfűlevél

fél zöld citrom leve és héja

a tetejére:

lágyan felvert tejszínhab (akár kókusztejből)

vagy vanília fagylalt

vagy mézes görög joghurt

A málnát, a citromfüvet és a bazsalikomot megmostam és hagytam megszáradni. A sütőt előmelegítettem légkeverésen 200 fokra.

A kekszet ledaráltam, 1 evőkanálnyit félretettem. A vajat/kókuszolajat megolvasztottam. A kis kosárkaformába simítottam a vajas darált kekszet úgy, hogy a széleire is felhúztam, hogy pereme legyen a kosárkának.  Alaposan a formába nyomkodtam, hogy jó tömör legyen a kekszes alap. Az előmelegített sütőben 10 – 12 percig elősütöttem.

Amíg a kekszes alap sült, előkészítettem a málnás tölteléket. Finomra aprítottam a citromfüvet és a bazsalikomot.  Megmostam a zöld citromot, a héját lereszeltem, a levét kicsavartam. A megmosott, lecsepegtetett málnát összekevertem a keményítővel, a cukorral, a zöld citrom levével és héjával. Hozzáadtam a bazsalikomot és a citromfüvet. Óvatosan, de alaposan összeforgattam az egészet, majd a kekszes alapra öntöttem. A tetejét megszórtam a félretett darált keksszel és kb. 15 perc alatt készre sütöttem. Sütéskor a forma alá tettem egy kisebb tepsit arra az esetre, ha a málna leve kibugyogna. Így nem ég oda a sütő aljába, mint az esetek többségében, amikor elfelejtem ezt a trükköt.

Néhány szem friss málnával és sűrű, mézzel ízesített görög joghurttal ettem. Ha valaki idegenkedik a bazsalikom – málna kombinációtól, elhagyhatja a bazsalikomot, helyette használjon vaníliát. A citromfűlevél sem nélkülözhetetlen, hiszen a zöld citrom már ad egy pikáns ízt, de nem tesz neki rosszat.

Kicsit olyan, mint egy crumble megfordítva, a keksz/tésztamorzsa van alul, a gyümölcs meg felül.

Facebook: Rizsázzunk!

egyszemelyes_malnas_kosarka (2)

egyszemelyes_malnas_kosarka (3)

egyszemelyes_malnas_kosarka

 

 

 

Olasz kenyérsaláta - avagy az én panzanellám

Papíron rengeteg ötletem van. Rengeteg. Tele epres, spárgás, spenótos meg mindenféle májusi csemegére alapozó tutiságokkal. Erre jövök itt egy paradicsomos, kígyóuborkás, kenyeres cuccal. Hát, ez van. És igen, tudom, háttal nem kezdünk mondatot, mert nem illik a másiknak hátat fordítani.

Annyira lusta vagyok, hogy az már példaértékű. Volt néhány keményebb hetünk. Rozi mélyet merített az életből – két oldali fülgyulladás 40 fokos lázzal napokig, Zoli nappal és még éjjel is dolgozott. Kábé csak zuhanyozni meg átöltözni járt haza napokig. Én vizsgára (is) készültem éjjel, amikor Rozi lázát levitte a kúp és tudott egy kicsit aludni. Nappal össze voltunk gyógyulva, akkor csak azt csináltuk, amit ő akart. Aztán végül Rozi meggyógyult, épp pár napos utókezelésen van a nagyanyjáéknál, mert a vidéki levegő és a nagyanyja kosztja mindent a helyére tesz. 😉 Zoli megint csak fényes nappal építi a munkaalapú társadalmat, és én is levizsgáztam. Ma (igazából tegnap, mert amikor ez a bejegyzés ma megjelenik, épp úton leszek Roziért) olyan szerencsés vagyok, hogy lógathatom a lábamat. Jól esik.

Soha a büdös életben eddig még nem csináltam olasz kenyérsalátát. Az utóbbi napokban viszont annyiszor jött velem szembe itt – ott, ilyen – olyan változata, amit már jelnek vettem. A hetedik érzékem, vagy harmadik szemem, meg a női megérzésem is azt mondta, ezt kell ma ennem.

Így csináltam én. Magamnak. Amit aztán lenyúlt a férj…

Előkészítés + elkészítés: kb. 20 perc

panzanella_olasz_kenyersalata (6)

 

Hozzávalók (1, max. 2 főre):

3 vastagabb szelet magos, rozsos bagett (kicsit megpirítva)

1 nagyobb paradicsom

kb. 5 centinyi kígyóuborka (pucolatlanul)

1 kis fej lilahagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

50 ml extra szűz olívaolaj + 1 ek. chiliolaj (saját)

10 + 5 nagyobb bazsalikomlevél

frissen tekert bors

1 ek. tokaji muskotályos fehérborecet (másmilyen is jó)

A lilahagymát megpucoltam és vékony karikákra vágtam. Kis tálba tettem, NAGY csipet sóval összeforgattam és félretettem.

A bagett szeleteket enyhén megpirítottam és kisebb (falatnyi) darabokra tépkedtem. Finomra aprítottam 10 bazsalikomlevelet és az olívaolajjal együtt a kenyérkockákhoz adtam. Jól összeforgattam. Pihentettem.

1 – másfél centis kockákra vágtam a paradicsomot és az uborkát. Nagyon finomra aprítottam a fokhagymát, a késsel pépesre zúztam. Mindent a kenyérhez adtam, borsoztam, meglocsoltam még egy kanál chiliolajjal* és egy ek. borecettel. Frissen őrölt borssal fűszereztem.

Tálaláskor finomra reszelt parmezánnal és a maradék, durvára aprított bazsalikomlevéllel szórtam meg.

* chiliolaj: olívaolajba kicsi, szárított, kicsit megroppantott madárszem chiliket és szárított lime leveleket tettem)

Facebook: Rizsázzunk!

panzanella_olasz_kenyersalata (8)

panzanella_olasz_kenyersalata

panzanella_olasz_kenyersalata_merge_4

Bazsalikomos karalábé krémleves

Egyszer, egy SEO-s (Search Engine Optimization) okításon azt mondták nekünk, hogy egy bejegyzés 500 szónál kezdődik, onnantól kezdi el látni a gugli a cikket. Jó, persze, van még néhány turpisság, amire figyelni kell… Szóval, ha azt szeretnénk, hogy jó sokan olvassanak, írjunk jó sokat. Oké, ahhoz is kell még néhány más (is)….

Ez a leves viszont annyira finom, hogy nem nagyon vannak rá szavak. Hacsak az nem, hogy ez itten kérem szépen már friss, zsenge új karalábé, darabja 100 ft-ért.

Isteni leves pár száz forintból. Mondom én, hogy nincsenek rá szavak, csak 355, recepttel együtt. 😉

bazsalikomos_karalabe_kremleves

 

Hozzávalók (2 – 3 főre):

2 fej karalábé

1 kicsi krumpli (elhagyható)

2 sonkahagyma vagy 1 kis fej vöröshagyma

3 ek. olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

5 dl zöldségalaplé

só, frissen tekert bors ízlés szerint

szárított bazsalikom

0,5 dl tejszín vagy 0,5 dl natúr joghurt ha savanykásabb ízt szeretnénk

kevés zöld citromlé

1 tk. vaj

a tetejére:

sült hagyma

zsenge karalábélevél felaprítva

Megpucoltam a karalábékat, a krumplit és a hagymákat. A karalábé leveleiből a zsenge kicsiket félretettem a tálaláshoz. A zöldségek héjából, a karalábé zöldjéből, 1 fej vöröshagymából és 2 gerezd fokhagymából fűszerekkel (koriander, egész bors, só, köménymag) alaplevet főztem.

Amíg az alaplé főtt (kb. 20 perc), előkészítettem a levest. A karalábékat és a krumplit felkockáztam. Megpucoltam és felaprítottam a hagymákat. Egy magasabb falú lábast hevíteni kezdtem, olívaolajat öntöttem bele és rádobtam a felkockázott sonkahagymát. Sóztam és 4 – 5 percig pároltam. Ekkor hozzáadtam a zúzott fokhagymát, kb. 1 percig pároltam, amíg elindult az illata. Ezután a lábasba tettem a karalábét és a krumplit, sóztam, borsoztam és fedő alatt kb. 10 percig pároltam, kissé le is pirítottam. Sikerült ott felejtenem a tűzön, kicsit jobban lepirult, mint terveztem. Ezért sötétebb csöppet a leves színe a képen. 😉 Az egészet felöntöttem 6 dl alaplével, 2 tk. szárított bazsalikomot adtam hozzá és fedő alatt közepes lángon kb. 10 percig főztem. Ezután botmixerrel krémesre turmixoltam. Hígítottam még kb. 2 dl alaplével, kicsit sóztam, borsoztam, és hozzáöntöttem bő fél deci joghurt savót (sütihez joghurtot csepegtettem, felhasználtam a kicsöpögő folyadékot is), ami elhagyható. Bő fél dl tejszínnel selymesítettem. A tejszín helyett joghurtot is tehetünk bele, ettől frissítően savanykás lesz. Még egy kóstolás után kevés bazsalikomot, egy csipet sót és frissen őrölt borsot adtam hozzá. Elkevertem.

Tálaláskor megszórtam zsenge aprított karalábélevéllel és ropogós sült hagymával.

Facebook: Rizsázzunk!

bazsalikomos_karalabe_kremleves (1)

bazsalikomos_karalabe_kremleves_merge_1

Tejszínes fűszeres paradicsomleves

Megpróbáltam reprodukálni a paradicsomlevest, amit Maki főzött nekünk a késelés óra végén. Ahhoz bamba voltam, hogy megkérdezzem tőle, pontosan hogyan készítette, na meg ugye az ujjaimra figyeltem. Utána meg el voltam foglalva azzal, hogy vedeljem a levest, mert az bizony eléggé jó volt. Szóval, rögtönzés volt, megérzésből főztem. Ez a paradicsomleves úgy jó, ahogy van. Tejszín, oregánó, bazsalikom. Isteni!

Maki rábólintott, hogy azt, amit Tőle tanultam, a saját verziómban közreadjam. Íme. 🙂

Előkészítés: 5 perc
Főzési idő: 10 – 15 perc

tejszines_fuszeres_paradicsomkremleves (2)

 

Hozzávalók (4 főre):

10 közepes szem paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 ek. oregánó (friss vagy szárított)
1 ek. bazsalikom (friss vagy szárított)
só, frissen tekert bors
5 dl zöldségalaplé (vagy víz)
1 – 1,5 dl tejszín (nem főző!)
1 – 2 ek. cukor (nyírfát használtam)
3 ek. olívaolaj

csipet őrölt piros paprika

friss rozskenyér enyhén pirítva

A paradicsomokat meghámoztam, most késsel, gyakorolni akartam a tanultakat. 🙂 Egyébként a leforrázás is tökéletes, amikor lobogó, forró vízbe tesszük a paradicsomot egy pillanatra, majd hideg vízbe tesszük, és hámozzuk. A meghámozott paradicsomokat félbevágtam, kivágtam a szemüket, majd felkockáztam őket. A fokhagymákat megpucoltam, megroppantottam, a paradicsommal együtt félretettem.

Egy közepes, de magasabb falú lábast felhevítettem, beleöntöttem az olívaolajat, a lángot pedig közepesre mérsékeltem alatta. Beleszórtam az oregánót, amit előtte a tenyereim között kissé megmorzsolgattam. Kb. 1 percig kevergetve kicsit átpirítottam. Vigyázni kell, nagyon könnyen megéghet. Ekkor rádobtam a fokhagymákat, és 1 percig, kevergetve kicsit pároltam, csak amíg elindult az illata. Ezután a lábasba öntöttem a felkockázott paradicsomot, sóztam, borsoztam, majd főzni kezdtem. Amikor már bő levet eresztett, megszórtam cukorral és felöntöttem a lével. Felforraltam, azután takarékra vettem a lángot és pár percig hagytam csendesen gyöngyözni.

Botmixerrel krémesre turmixoltam. Megkóstoltam és kevés sóval, borssal, még egy kicsi cukorral kiegyenlítettem az ízeket. Vékony sugárban belecsurgattam a tejszínt, majd megszórtam a bazsalikommal. Alaposan elkevertem.

Pirított rozskenyérrel ettük.

A facebook-on itt találtok meg.

tejszines_fuszeres_paradicsomkremleves (7)

tejszines_fuszeres_paradicsomkremleves (20)

Penne paradicsomos húsgolyókkal

Betelt a pohár. A fejem búbjáig tele vagyok a nehéz kajákkal, a gyomrom már nyomja a látóidegeimet, muszáj pihenni. Bár hús ebben az ételben is van, de a paradicsomlétől, a citromtól és a zöld fűszerektől üdítően friss a sok füstölt íz után.

Relatíve sok hozzávalóval készül, de a zöme leginkább fűszer, az egyetlen drágább tétel a darált hús.

Előkészítés: kb. 15 perc
Főzési idő: 30 – 35 perc

paradicsomos husgomboc (1)

 

Hozzávalók:

1 csomag penne tészta (durum)

a húsgombóchoz:

50 dkg darált hús (sertés, marha, de baromfi is lehet)
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors, édes nemes, őrölt piros paprika
1 kisebb szál sárgarépa
1 kis csokor friss petrezselyemzöld
1 tojás
2 evőkanál zsemlemorzsa
fél citrom leve és reszelt héja

a paradicsomos szószhoz:

7 – 8 dl sűrű házi paradicsomlé (szeretem, ha bőven van szaftja)
2 – 3 dl víz
fél citrom leve, reszelt héja
kevés nádcukor
1 kis fej vöröshagyma felaprítva
1 – 2 gerezd fokhagyma
1 közepes ág friss rozmaring
1 tk. oregánó, bazsalikom, majoránna
3 közepes babérlevél
só, bors
1 ek. balzsamecet
olívaolaj

kevés parmezán jellegű sajt, a lényeg, hogy kemény, jól reszelhető legyen

A darált húsból fasírtot csináltam: a vörös -és fokhagymát aprítóban finomra aprítottam, a répát megpucoltam, a sajtreszelő kis lyukú részén lereszeltem (de aprítóban is csinálhatjuk). A petrezselymet megmostam, felaprítottam. A hozzávalókat egy nagy keverőtálba tettem és jó alaposan összegyúrtam. Hagytam pihenni, amíg előkészítettem a paradicsomszószt.

A megpucolt hagymákat apróra kockáztam. Egy magasabb falú serpenyőt (egy kisebb lábas is jó) felhevítettem, majd a közepesnél kicsivel erősebb lángon 2 ek. olívaolajon 5 – 7 perc alatt megdinszteltem a vöröshagymát. Ekkor ráraktam a fokhagymát is, majd 1 percig pároltam azzal is. Felöntöttem a paradicsomlével, a vízzel és fűszereztem a rozmaringgal, oregánóval, bazsalikommal, majoránnával. Beletettem a babérleveleket is. Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt kb. 15 percig főztem, a közepesnél kicsivel gyengébb lángon. Ennyi idő alatt kissé besűrűsödött.

Amíg a szósz készült, kisebb tojásnyi méretű golyókat formáztam a húsmasszából, a tenyereim között pedig kicsit ellapítottam. Egy teflonserpenyőt felhevítettem, majd kb. kisujjnyi olívaolajat öntöttem bele. Szép aranybarnára sütöttem benne a húsgolyókat, nagyjából 10 perc alatt.

Közben a paradicsomszósz is elkészült, egy kóstolás után még finomítottam az ízeken: 2 – 3 ek. nádcukorral és a balzsamecettel kiegyensúlyoztam a paradicsom savasságát. Kicsit még sóztam és borsoztam, majd beletettem a kisütött húsgombócokat és félig lefedve 15 percig takarékon főztem. Közben a tésztát is megfőztem, kb. 10 – 12 perc alatt, fog keményre.

Kevés reszelt parmezán (típusú) sajttal tálaltam.

Sültparadicsom-leves

Kicsit idétlenül hangzik magyarul, pedig az angol neve olyan menő: roasted tomato soup. De ez a leves tényleg menő, magyarul is, angolul is. Hegyomlásnyi Waitrose-os receptgyűjteményem van, amit még drága barátnémtól kaptam, szorgosan szemezgetett nekem az ingyenes receptkártyákból. Szerintem már csak miattam járt egy időben a Waitrose-ba. Vagy ennyire ne legyek azért öntelt? 🙂

A 2 éves lekotorta őket a polcról, mert elfelejtettem, hogy azt a bizonyos polcot már réges régen eléri. Hozta és közölte, hogy “ez a tiéd”. Én meg jól megfőztem, mert 1. imádjuk a paradicsomlevest, 2. fél óra alatt megvan, 3. nem drága, de cserébe olcsó. Kicsit magyarítottam a hozzávalókon, mert pl. Waitrose English Classic Vine paradicsomot nem kaptam a piacon. 🙂

Előkészítés: kb. 10 perc
Főzési idő: kb. 20 perc

1sult paradicsomleves (1280x853)

 

Hozzávalók (4 főre):

95 dkg paradicsom (apró, lédús paradicsomokat vettem most)
2 kisebb fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
3 ek. olívaolaj
6 szelet bacon (elhagyható)
1,5 liter zöldség alaplé vagy ugyanennyi víz
4 ek. balzsamecet
só, bors, 1 ek. nádcukor
1 ek. szárított majoránna
1 ek. oregánó
1 ek. bazsalikom
2 nagyobb babérlevél

A sütőt légkeverésen előmelegítette, 220 fokra (gázsütőnél 7-es fokozat). Egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A paradicsomokat megmostam, negyedeltem. A vöröshagymát, fokhagymát megpucoltam, a vöröshagymát vékonyan szeleteltem, a fokhagymákat késsel nagyobb darabokra vágtam. Mindent a tepsire halmoztam, megszórtam nagy csipet sóval, a zöld fűszerekkel, meglocsoltam 3 ek. olívaolajjal és 3 ek. balzsamecettel. Kézzel óvatosan, de alaposan összeforgattam, majd betoltam a sütőbe és addig sütöttem, amíg a paradicsomos keverék megpuhult és kissé karamellizálódott. Ez bő 15 perc volt.

Ezalatt egy fazékban felforraltam az alaplevet. Amíg ez felforrt, egy serpenyőben kevés olívaolajon ropogósra sütöttem a bacont, tányérra szedtem és hagytam kihűlni. A hagymás, fűszeres sült paradicsomokat az alapléhez adtam, beletettem a cukrot és botmixerrel simára turmixoltam. Még egyszer megkóstoltam, kevés sóval, frissen őrölt borssal és még egy kevés bazsalikommal kiigazítottam az ízeket. Tálalásig beletettem a 2 babérlevelet, ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy az íze diszkréten ott legyen a levesben.

A sült bacon-el és friss olívás ciabatta-val tálaltam. A tetejét meglocsoltam még egy kis balzsamecettel.

Analfabéta paradicsomleves

Én imádom a betűtésztát és az édesebb (nem túl gejl) paradicsomlevest, de kifejezetten jó hatással volt rám, hogy rátaláltam Doki bazsalikomos verziójára. Főleg, hogy tele voltunk paradicsommal, mert annyira szépet találtunk a piacon, hogy képtelen voltam mértékkel venni belőle. Azért kicsit sikerült csavarnom az eredeti recepten, mert a bazsalikom helyett az oregánó akadt a kezembe…. Zöld zacskó, egyforma zacskó. 🙂 Egy kis módosítással nálam így alakult a leves.
oreganos paradicsomkremleves (1024x683)
Hozzávalók (3 főre):
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál olívaolaj
2 db közepes méretű krumpli
5 db közepes paradicsom
2 tk. szárított oregánó
2 tk szárított bazsalikom
só, frissen őrölt bors
6 db kenyérkarika (csak kenyér volt itthon, pogácsaszaggatóval készült :-P)
reszelt sajt (kinek mi van otthon, pl. gouda, trappista)
Olívaolajat forrósítottam egy nagyobb lábasban. A hagymát megpucoltam, apróra vágtam, és üvegesre pirítottam az olajon. Ezalatt egy másik lábasban vizet forraltam, majd amikor felforrt, beletettem a paradicsomokat pár percre (2-3), kivettem és lehúztam a héjukat.
Meghámoztam és kockákra vágtam a krumplikat, majd a hagymán megpirítottam.
A paradicsomokat felkockáztam, lábasba öntöttem a hagymás krumplival együtt, felöntöttem 6 dl vízzel és felforraltam. 2 tk. oregánóval, sóval és borssal fűszereztem és közepes lángon hagytam főni, míg a krumpli teljesen megpuhult, a paradicsomok pedig szétfőttek.
Közben megcsináltam a sajtos krutonokat. Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Pogácsaszaggatóval 8 egyforma karikát szaggattam a kenyérszeletekből*. Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket és reszelt sajtot szórtam a rájuk. 5-8 perc alatt megpirultak. Kivettem a sütőből, és hagytam kicsit hűlni.
Amikor a paradicsom és a krumpli is teljesen megfőtt, botmixerrel pürésítettem a levest. Ezen a ponton érdemes még egyet kóstolni, és ha szükséges, kicsit még fűszerezni. Én vacsorára is ezt ettem, mert maradt 1 bő csészényi.

* a maradék kenyérből zsemlemorzsa lesz. Tálcára tettem és hagyom szikkadni. Aztán ledarálom és tökéletes lesz a rántott hús – krumpli püré – ubisali vasárnapi ebédhez. 😛

 

Házi pesto kis csalással

Minden tiszteletem a fenyőmagé, de aki ennyire drágán adja magát, azzal csak ritkán randizom. Pedig imádom. Egy ültő helyemben meg tudok enni egy zacskónyit. Itt jött képbe a dió. A másik szívfájdalmam, hogy a parmezánt is imádom (egy pofon a koleszterinemnek…), de az igazán jó minőségűeket heroin árban mérik.
A házi pesto eddig kimaradt a konyhámból, de most – egy kis csalással – ezen is túl vagyok. Fenyőmag helyett dió (oké, ez sem a legolcsóbb, de még mindig beljebb vagyok vele), drága parmezán helyett Grana Padano került bele. A peccorino nem volt pálya, mert sok kilométeres körzetben olyan nincs felénk. Ja, és az sem óccó.
Hozzávalók:
6 evőkanál extra szűz olívaolaj (Jamie effektus :-P)
5 dkg parmezán sajt
3 gerezd fokhagyma
2 csokor bazsalikom
1 csomag petrezselyem
1 evőkanál pirított dió
fél teáskanál só (óvatosan, a sajt önmagában is sós)
A bazsalikomot és a petrezselymet alaposan megmostam, a leveleit letépkedtem. A sajtot feldaraboltam, a fokhagymát felaprítottam. Az olaj kivételével az összes hozzávalót összemixeltem, majd végül fokozatosan hozzákevertem az olajat.

Junior vacsora

Ezer éve megírt, mentett bejegyzés, ami a piszkozatok között ragadt… Annyira, hogy a bizonyító erejű képet, miszerint tényleg megcsináltam, nem is találom…

Rozi jó ideje junior üzemmódba kapcsolt, sokszor ugyanazt eszi, amit mi is. Kenyeret, sajtot, túrót, paradicsomot, körözöttet és a többi. Általában könnyen jönnek az ötletek, hogy mit kajáljunk, azért néha törnöm kell a fejemet. Próbálok minél több ízt és állagot megismertetni vele, hogy aztán majd maga alakíthassa ki az ízlését. Nagyon nyitott az ízekre, újdonságokra, így nincs nehéz dolgom. 

Tegnap délután csináltam egy zöldségkrémet, mindenféle zöld fűszerrel, amit a “kertben” találtam. Egy kevés túróval és tojássárgájával tettem tartalmasabbá. Rozskenyérre kentem neki és paradicsomot kockáztam hozzá. De ebédre is kitűnő, tésztával is nagyon finom. Ma hasonlót készítettem, csak abban nem volt tojássárgája, cserébe zsenge zöldbab igen. 
Hozzávalók:
fél cukkini
fél fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
olívaolaj
csipet só
3 nagyobb bazsalikom levél
1 szál friss oregánó
1 szál friss kakukkfű
1 ek. túró
1 főtt tojás sárgája
A zöldségeket megmostam. A hagymát apró kockákra vágtam, a fokhagymát lereszeltem, a cukkinit és a paradicsomot szintén felkockáztam. 
Serpenyőben felhevítettem az olívaolajat. Rádobtam a vöröshagymát és közepes lángon üvegesre pároltam.  Kicsit sóztam. Ezután hozzáadtam a fokhagymát és 1-2 percig a vöröshagymával együtt pároltam. Ekkor rátettem a cukkinit és a paradicsomot, lefedtem és nagyjából 10 perc alatt puhára pároltam. 
Amíg a zöldségek puhultak, megmostam és felaprítottam a zöld fűszereket. A párolás végén a serpenyőbe tettem ezeket is és pár percig még hagytam, hogy összeérjenek az ízek. Ezután a túróval és a főtt tojássárgájával az egészet krémessé turmixoltam a botmixerrel. Megkóstoltam és még egy csipet sóval összerántottam az ízeket. 
Friss zsemlére kentem és egy fél paradicsomot is felkockáztam hozzá. Persze az elengedhetetlen kefir is az asztalra került. No meg a házi, natúr paradicsomlé is, amiért a kisasszony él-hal.

Eperzselé és túrókrém

Két napja az utcánkban járt az a cigány asszony, akitől évek óta vásárolgatunk gyümölcsöt. Nem nagy tételben, és nem is rendszeresen, de szoktunk venni tőle mindenfélét. Tudjátok, az a hangosbemondós, lepukkant furgonos, huncut vigyorú, de annál kedvesebb cigány asszony. Az, akinek mindig szép és friss a portékája. Van egy másik kofa is, de ő sokszor eléggé viharvert gyümölcsöket hoz.
Most epret és meggyet árult, meg is beszéltem vele, hogy jövő héten nagyobb mennyiségben vennék epret lekvárnak.
A most szerzett mennyiségből ez lett. És mint mindig, kicsit most is variáltam a megadott hozzávalókkal és a mennyiséggel is. Egyrészt  csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, mert csak hárman ettük. Még így is bőven jutott volna 4 embernek is… Persze volt, amiből az eredeti mennyiség került a desszertbe, mert például tejszínből soha nem lehet elég. 🙂

Másrészt az eredetileg megadott eperszörp helyett én a nemrég eltett saját bodzaszörppel dolgoztam. Az Expressz Tortazselé helyett pedig sima zselatint (por) használtam. Ebből kicsit többet a kelleténél, amitől közel flexelhető állagú lett a zselé… Legközelebb kimértebb leszek a zselatinnal.

Eperzselés túrókrém
Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg eper
1 dl házi bodzaszörp
1.5 dl víz
2 tk. porzselatin
2-3 ek. finomítatlan nádcukor (vagy ízlés szerinti mennyiség)

25 dkg túró
1 dl natúr joghurt
2 dl hideg és zsíros habtejszín (legalább 30%-os)
ízlés szerint porcukor (én nagyjából 5-6 dkg-ot használtam)
ezekhez az arányokhoz 5-6 bazsalikomlevél

Az epret gyorsan, folyóvíz alatt megmostam, hogy ne törjön és ne szívja meg magát vízzel. Hagytam lecsöpögni. Ezután a felét felkockáztam, lábasba tettem. Ráöntöttem a bodzaszörpöt, a vizet és a cukrot is rászórtam. Forrásig melegítettem, majd mérsékelt tűzön hagytam rotyogni, hogy besűrűsödjön. Ezután megvártam, amíg langyosra (kéz melegre) hűl. A porzselatin zacskóján megadottak szerint elkészítettem a zselatint, majd az epermasszához öntöttem és a poharak aljába kanalaztam. Így hagytam kihűlni, megdermedni.

Amíg a zselatin tette a dolgát, elkészítettem a túrókrémet. Megmostam a bazsalikomleveleket. Egy botmixerrel simára turmixoltam a túrót a natúr joghurttal, a cukorral és a bazsalikommal. Ezután a hideg habtejszínt kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan a túrókrémhez kevertem. Nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal érdemes dolgozni, mert így nem törik össze a hab.

A már megdermedt eperzselére kanalaztam a túrókrémet, felezett eperrel és bazsalikomlevéllel díszítettem.

A pikáns bazsalikomos túrókrémet Rozi falta a leginkább. 🙂

U.i.: ha igazán biztosra akarunk menni a habtejszínnel és tényleg kemény, de rugalmas habot szeretnénk, mielőtt felverjük a tejszínt, érdemes nagyjából egy órára a hűtőbe tenni a robotgép keverőjét és a tálat is.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!