Rizsázzunk!

Szilvás leveles

Gyors süti szaladós vasárnapokra, mert néha a vasárnapok is tudnak szorosabbak lenni. Vagy horror hétköznapok estéjére, amikor minden mindegy. Még mindig úszunk a szilvában, szilvát eszünk szilvával. Rozi már finnyázik, “neeeem anya, nem kérek szilvát megint!” A fagyasztót amúgy is üríteni akartam, kivettem az utolsó csomag leveles tésztát.
Benéztem a kamrába, hűtőbe, hogy mi van még itthon, ami passzolhat a képbe. Ez lett a vége. Egy próbát mindenképpen megért az ügy. Jól rögtönöztem no, minden szerénység nélkül. Szerintem. 😛
Szilvás leveles
Hozzávalók:
500 gr leveles tészta
5 db nagyobb szilva
5-6 ek. sűrű szilvalekvár + 1-2 ek. víz a kenhetőség miatt
2 csapott ek. nádcukor (a fehér kristálycukor is tökéletesen megfelel)
2 tk. őrölt fehéj
1-2 ek. olvasztott vaj (1 ek-nyi hideg vajból olvasztottam)
1 ek. szeletelt mandula
1 tojás a kenéshez
liszt a tészta nyújtásához
A leveles tésztát reggel kivettem a fagyasztóból és hagytam felengedni.Megmostam a szilvákat, hagytam megszáradni mindet.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra (alsó felső üzemmódban). Egy tepsire szilikonos sütőpapírt terítettem. Kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. A szilvalekvárt elkevertem a vízzel. A vajat megolvasztottam. 
Lisztezett deszkán nagyjából 1 centinyire kinyújtottam a tésztát. Bőkezűen megkentem a szilvalekvárral, de a széleitől 1 centit szabadon hagytam, majd felhajtogattam, hogy a lekvár és a gyümölcs leve ne csorogjon ki. Kevés fahéjjal megszórtam a lekvárt, majd a kettévágott szilvákat a tészta tetejére ültettem, vágott felükkel felfelé. Egyenletesen megszórtam 1 evőkanálnyi cukorral, majd 1 tk-nyi fahéjjal is. Az egészet megszórtam szeletelt mandulával úgy, hogy a lekváros részre és a szilvák tetejére is jutott. Rácsorgattam 2 ek-nyi olvasztott vajat, majd a maradék cukrot is rászórtam. Még egy kevés fahéj jött a tetejére. A tészta felhajtott széleit alaposan megkentem a felvert tojással és betoltam a tepsit a sütőbe, a közepénél eggyel lejjebbi fokozatra.
25 perc alatt ropogósra, aranybarnára sütöttem. 

Szilvásgombóc

Még mindig szezonja van a szilvának. Múlt héten Anyukám hozott egy nagy dobozzal, ő is kapta a szomszédtól valamiért cserébe. Így megy ez vidéken, kőkemény cserekereskedelem folyik. Adok neked, szomszéd, egy kis házi befőzésű lecsót télire. Köszi, szomszéd. Én meg adok neked szilvát…
Nagymamám is így csinálta belőle a gombócot. Oké, ő nem variált a cukrozással, azt sem tudta, létezik más cukor is, mint A FEHÉR kristálycukor.
Szilvásgombóc

Hozzávalók (20 közepes gombóchoz):
1 kg krumpli
25-35 dkg liszt (attól függően, a krumpli mennyire lisztes)
2 ek olaj (vagy zsír, ha bírja a koleszterinetek, én a ló túlsó oldalára estem…)
1 ek búzadara
1 tojás
jó nagy csipet só
20 szem érett szilva
20 db kockacukor (nádcukorból)
őrölt fahéj
zsemlemorzsa (sok) + 4 ek. étolaj (vagy zsír)
őrölt fahéjas porcukor
A krumplikat megmostam, majd egy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Héjában. Amíg a krumpli főtt, megmostam, kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. Kimértem a lisztből 25 dekát.
Amikor a krumpli megfőtt, hagytam kihűlni. Megpucoltam és krumplinyomóval áttörtem. Hozzáadtam 25 dkg lisztet, a búzadarát, az olajat és a sót, összekevertem, majd beleütöttem az egész tojást és gyúrni kezdtem. Ragadt. De nagyon. Úgyhogy elkezdtem hozzáadni még lisztet. Itt már nem méricskéltem, csak apránként, 1-1 maréknyi lisztet szórtam a keverékhez. Idővel szépen összeállt a tészta. Már nem ragadt a kezemhez. Lisztezett pulton gyúrtam még, majd fél centi vékonyan kinyújtottam és nagyjából 8×8 centis kockákra vágtam. 
Közben ez nagy fazékban vizet kezdtem forralni, egy nagy serpenyőben pedig 4 ek-nyi olajjal pirítani kezdtem a morzsát. Sokat. Tegnap zsírral csináltam a túrógombóchoz, ma figyeltem a koleszterinemre…
Amíg a víz felforrt, megcsináltam a gombócokat. Fél szilva a tésztakockára, közepébe 1 kockacukor, tetejére a szilva másik fele, megszórtam fahéjjal. Az összes tésztakockát kiraktam a fahéjas, cukros szilvával. Gombócot csináltam belőlük: a tésztakockák sarkait lisztezett kézzel összefogtam, majd gombócot formáztam belőlük.
Forrásban lévő vízbe tettem. Megvártam, hogy a gombócok feljöjjenek a víz tetejére, még 2-3 percig hagytam őket a zubogó vízben, aztán szűrőlapáttal átszedtem mindet a pirított morzsára és alaposan megforgattam őket. 
Fahéjas porcukorral és szilvamártással ettük.

Máglyarakás...

… egy lehetséges verzióban. Nanemá’, hogy legalább hétvégén nincs desszert. Plusz utoljára úgy két hete sütöttem (szilvás – kakaós sütit). A bográcsgulyást  márpedig le kellett fojtani valamivel, a férj ‘sürüre’ főzte…
Rakott palacsintát akartam, lekvárral, dióval, mákkal. Aztán rájöttem, hogy annyit nem akarok a tűzhely mellett dekkolni. Annál szebb idő volt kint, mint hogy bent álljak az olajszagban. Na meg se diónk, se mákunk nem volt. A férj különben is lecsavarodott már a mákról, száműzte az étrendjéből. Máglyarakás lett. Igaz, ehhez sem árt a dió, de nélküle is tökéletesen működött.
Íme.
maglyarakas (682x1024)
Hozzávalók:
85 dkg alma
1 egész fonott kalács
30 dkg sárgabarack lekvár (de ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető a mennyiség)
1 liter tej
5 egész tojás
15 dkg cukor – 6 dkg + 3 dkg + 6 dkg (finomítatlan nádcukrot használtam)
2-3 tk. fahéj
1 vanília rúd
A fonott kalácsot érdemes már előző nap felszeletelni, hogy jó szikkadt legyen. A teljesség kedvvért még a sütőbe is betettük és a legalacsonyabb hőfokon kb. fél órát szárítottuk. Picit meg is pirult, ami külön jót tett neki.Kivajaztam egy közepes tepsit.
Az előkészített citrom héját belereszeltem a tejbe, majd a vanília rúd kikapart magjait is hozzáadtam. Beletettem a vaníliát is. Így forraltam fel a tejet. Amíg a tej felforrt, darabokra tépkedtem a szikkadt kalácsot, egy nagy tálba raktam, majd ráöntöttem a forró vaníliás tejet. Hagytam, hadd szívja magába jól. Ezalatt habosra kikavartam a tojások sárgáját 6 dkg cukorral. Ennyi idő alatt le is hűlt annyira a kalács, hogy ezt hozzáforgathattam. Alaposan, hogy minden darabot bevonjon a cukros tojássárgája is. Pihentettem.Ezalatt megpucoltam és vékonyan felszeleteltem az almákat. Lábasba tettem, megszórtam 3 dkg cukorral, a fahéjjal, rálocsoltam a citrom levét és megpároltam. Arra azért figyeltem, hogy ne főzzem szét, csak annyi ideig pároltam, hogy még maradt tartása és a cukor kicsit karamellizálódott rajta.A kalácsdarabokat a kivajazott tepsi aljába rendeztem. Egyenletesen elterítettem rajtuk az almát és hagytam kihűlni. Ezután megkentem a lekvárral és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Amikor letelt a sütési idő, kivettem a sütőből. Kemény habbá vertem a tojásfehérjét úgy, hogy a végén beleszórtam a maradék cukrot is. Csak 4-5 dekányit az eredeti 6 dkg helyett, mert szerintem túl édes lett volna. De ez is csak ízlés kérdése. A kemény habot egyenletesen elterítettem a tésztán, visszatettem a sütőbe és 10-15 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Megettük. És még a szomszédnak is jutott belőle kóstoló. Cserébe kaptunk töltött káposztát. Ennyi. 🙂

 

Szilva. Kakaó. Finom.

Doki süti. Megint. Ezúttal a Díványon keresztül. 
Én botor megkérdeztem a kölköket, hogy mit süssek. Épp ennél a receptnél volt nyitva a gépem. Kakaóóóóóós? EZT! EZT! EZT! 
Merugye’ nem ezt terveztem, de győzött a túlerő. 🙂
Én fahéjat is tettem bele. Ez lett belőle.

 
Kakaós szilvás muffin
Hozzávalók (9 db lett belőle):
1 db 2 dl-es pohár  az alapanyagok kiméréséhez
1 tojás
fél pohár cukor
fél pohár tej
1 vanília rúd kikapart magjai (eredetileg vanília kivonat, de most az nem volt itthon)
10 dkg vaj
1 pohár liszt
2 teáskanál sütőpor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
2 kávéskanál őrölt fahéj
5 db szilva
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Kivajaztam és vékonyan kiliszteztem egy 12 db-os muffin formát. 
A szilvákat megmostam és félbevágtam, majd kimagoztam.
Egy keverő tálban a tojást, a cukrot, a tejet, a vanília rúd kikapart magját és a megolvasztott vajat habverővel  kikevertem. 
Egy másik tálba szitáltam a lisztet, a sütőport és a kakaóport, majd a két tál tartalmát fokozatosan összekevertem, csomómentesre. 
Ez a mennyiség 8 muffinhoz volt elég. A muffin formák aljába tettem fél szilvát, rákanalaztam a kakaós masszát, 2/3-ig  mindegyikbe. A tetejükbe belenyomkodtam a fél szilvákat és nagyjából 25 perc alatt megsütöttem.
Tűpróba.

Vegyigyümi

Hőség van. Mi kell ilyenkor? Egy jó hideg fröccs. Vagy egy tányér hideg, savanykás gyümölcsleves. Oké, a jéghideg kovászos uborka is jöhet.
Gyümölcsleves
Hozzávalók (gondolom formán):
meggy
cseresznye
sárgabarack
ribizli
szamóca
ízlés szerint cukor (nádcukrot használtam)
csipet só
3 dl tej 
3 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő
fahéj, szegfűszeg
vanília rúd
citromlé
A gyümölcsöket megmostam. A meggyet és a cseresznyét kimagoztam, a szamócákat kicsumáztam és kettévágtam. A ribizliket leszemeztem a szárról. A sárgabarackokat negyedekbe vágtam. Ez felért egy kisebb munkaterápiával. Közben Rozi is beszállt az előkészítésbe, segített enni a gyümölcsöket és néhány ribizliszárat is beletett a már kimagozott meggyek, cseresznyék közé. 🙂
A gyümölcsöket egy fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, hogy 3-4 ujjnyira ellepje. A fahéjat és a szegfűszeget finomra őröltem, fűszereztem a vizet. Csipet sót is tettem bele. Belefacsartam fél citrom levét. Még tegnapról, a morzsás süti készítésekor, megmaradt az üres vanília rúd, amit eltettem (vaníliás cukrot akartam csinálni…). Ezt is a leveshez adtam, úgy ahogy volt, egészben beletettem. A végén úgyis kivettem és kidobtam. Beleszórtam 4 evőkanálnyi cukrot is. Az egészet közepes lángon felforraltam, majd mérsékeltem a tüzet és pár percig még hagytam fődögélni.
Ezalatt elkevertem a keményítőt a tejjel és a tejszínnel, majd belemertem 2-3 merőkanálnyit a forró levesből. Ezt az egészet a fazékba öntöttem és pár percig (2-3 perc mindösszesen) forraltam.
Hagytam lehűlni. Ezt ebédeltük.

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe.
Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem.
A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása.
Almás szilvás cobbler
Hozzávalók:
30 dkg kimagozott szilva
2 db alma
2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)
1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
5 dkg nádcukor (dettó)
1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)
csipet só
1 tojás
1,5 dl tejszín
A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia “tepsit” használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. 🙂
A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.
A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam.
Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt.
Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt… 🙂

Kerek 1 év

Eltelt 365 nap. Rozival. 1 éves lett. Ámulat. Tortát is kapott. Joghurtos túrótortát nektarinnal.  

Hozzávalók:


a torta alapjához:

25 dkg keksz (Hobbit zabpelyhes kekszet használtam most, de lehet a Győri zabpelyhes keksze, vagy akár sima háztartási keksz vagy úgynevezett digestive keksz)
5 dkg vaj, megolvasztva – lehet, hogy többet is felvesz a keksz

a krémhez:

60 dkg túró
1 nagy doboz natúr joghurt – lecsöpögtetve
3 evőkanál natúr joghurt – egyenesen a dobozból, nem lecsepegtetve
3 ek. barna nádcukor
fél citrom leve
1+3 ek. sárgabarack lekvár (szigorúan házi, mert kiskorú eszi)
fahéj
csipet só

A joghurtot gézbe tettem, fakanálra kötöttem és egy lábasba lógatva néhány órát a hűtőben hagytam lecsepegni. Így sűrűbb és krémesebb joghurtot kaptam, ráadásul a torta kekszes alját nem áztatta el. 

A kekszet ledaráltam és alaposan elkevertem az olvasztott vajjal. A vajas kekszes alapot egyenletesen belenyomkodtam egy kapcsos tortaformába, majd néhány órára betettem a hűtőbe szilárdulni. 

A krémhez a túrót áttörtem, majd hozzákevertem a joghurtot, a cukrot, egy csipet sót. Belefacsartam fél citrom levét, belekevertem a 1 ek. sárgabarack lekvárt és fűszereztem 2 kávés kanálnyi fahéjjal.  

Kivettem a hűtőből a kekszes alapot, megkentem a 3 evőkanálnyi lekvárral és végül egyenletesen eloszlattam rajta a túrós krémet. Hűtőbe tettem egy éjszakára pihenni, hogy jól összeálljon és összeérjenek az ízek. 

Másnap meghámozott, vékonyra szeletelt nektarinnal díszítettem. Tálalás előtt fél órával kivettem a hűtőből, hogy kicsit lágyabb legyen.


Az első torta


 
Szülinapos gyereknek torta dukált vacsorára. A dietetikusok legnagyobb örömére… 🙂

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a “hegyekbe”, egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.
 
A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra… Bocs, Nagymami.

 
Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg fehér liszt
15 dkg zsír
10 dkg vaj (de lehet csak zsírral, akkor 25 dkg kell)
12 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1-2 evőkanál tejföl
csipet só
Az töltelékhez:
2 kg savanykás, kemény alma
3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
fél – 1 citrom leve és héja
10-15 dkg darált dió
őrölt fahéj és szegfűszeg
kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá
1 tojás sárgája a kenéshez
A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).
A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.
A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt.
Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel.
A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.
Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Rizsa, ahogy mi hívjuk - kettő az egyben ebéd

Barna rizst főztem ma Rozinak ebédre. Még a délelőtti alvása előtt feltettem, hogy amikor felébred, már csak turmixolni kelljen az anyatejjel, a sárgarépával és az almával. Megjegyzem, jó nagyot aludt. Negyed 11-kor tettem be az ágyába és fél 1 után kicsivel ébredt fel.

Természetesen sokat főztem, szokás szerint. A gyerek egy hétig csak rizspépet enne, ha mindet neki adnám. 🙂

Reggel azon gondolkoztam, hogy mit főzzek magamnak ebédre. Olyat, amivel gyorsan megvagyok és a boltba/zöldségeshez sem kell elmenni semmiért. Miután kivettem Rozi adagját, a maradék rizsből tejberizst csináltam magamnak

Átforraltam a rizst egy kis tej-tejszín keverékben, némi vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. A végén beledobtam egy kis vajat, amitől szép fényes lett. A hűtőben volt még egy kis fűszeres meggy dzsem Tőry művésznőtől, ezt tettem a tejberizsám tetejére. 🙂

Ránézésre kicsit a zabkására emlékeztetett mindkettőnk ebédje, Rozié ráadásul még sárgás is volt a sárgarépától.

Angol almatorta...

Ezek a britek csak tudnak valamit. Almatortát sütni biztosan.Mostanában nem igazán sikerültek a sütik. Csináltam márványos gesztenyés krémest, aminek a lapjai olyanok lettek a krémtől, mint az ázott kartonpapír. Kellett valami, amitől visszaáll a becsület. Többször megsütöttem már ezt az angol almatortát, talán az egyik legegyszerűbben összeállítható sütemény. És nagyon finom. De naná, hogy, itt is volt egy kis malőr. Amatőr… Amikor először készítettem, kicsit elnéztem a tésztához megadott cukor mennyiségét a . 36 gramm helyett 36 DEKAGRAMMOT tettem bele… Így is jó lett, bár összeragadt tőle a szánk. Ráadásul anyósomékhoz vittük, ez volt az egyik bemutatkozó tortám.
Szóval, ennek a süteménynek épp abban rejlik az egyik nagyszerűsége, hogy egyáltalán nem édes, az alma természetes íze dominál. De ez már történelem. Íme a recept a helyes arányokkal.Hozzávalók:
A tésztához
250 g liszt
150 g hideg vaj
36 g cukor (figyelem, semmiképpen sem 36 dkg :-))
2 evőkanál hideg víz
csipet só
A töltelékhez
750 g savanykás alma (fontos, hogy az alma ne legyen kásás, mert az nagyon elrontja az összhatást, grízre emlékeztető állaga lesz a tölteléknek)
1 darab citrom
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt szegfűszeg – az eredeti recept ezt nem írja, önkényesen tettem a töltelékhez, mert karakteres ízt ad neki és persze, mert imádom 🙂
56 g cukor – én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert abban volt még korábbról kikapart és megmaradt vanília rúd, de a fehér kristálycukor is tökéletesen meglel
1 evőkanál étkezési keményítő
3 evőkanál sárgabarack lekvár a torta megkenéséhez.
A sütőt előmelegítettem 180C fokra. Ez gázsütő esetében azt hiszem a 3-as fokozat, de valószínűleg ez nagyban függ a sütőtől.
A tésztát két módon is össze lehet állítani. Az egyik a hagyományos, kézzel gyúrás. Ebben az esetben viszont villámgyorsnak kell lenni, mert ha sokáig simogatjuk a tésztát, nem lesz kellően omlós. A másik a robotgépes változat. Én így csináltam, amihez először a felkockázott hideg vajat tettem a keverőbe, majd hozzáadtam a lisztet, a cukrot és a sót is. Nagyjából 1 perc alatt morzsásra keverte a gép. Ezután a tésztát átöntöttem egy tálba, amihez hozzátettem a 2 evőkanál hideg vizet. Tényleg legyen jó hideg a víz, akár a fagyasztóba is betehetjük 1-2 percre, mielőtt a tésztához adjuk. Ha már a víz is a tésztában van, nagyjából 1 perc alatt gyors mozdulatokkal összegyúrom, majd lefedve 1 órára hideg helyre tettem pihenni.
Amíg a tészta pihent, kivajaztam egy tortaforma alját és oldalát is, és a gyereklány is kapott uzsonnát (alma, sütőtök és sárgarépa mix).
Pár perccel azelőtt, hogy a tésztát kivettem a hűtőből, megpucoltam, kicsumáztam és felkockáztam az almát. Összekevertem a cukorral, a fűszerekkel, a citrom levével és reszelt héjával, az étkezési keményítővel. A keményítő sokat segít abban, hogy ennek a sütinek a tésztája ne legyen ázott kartonpapír állagú, mint a gesztenyés krémé volt.
A tészta egyik felét nagyjából fél centi vékonyra nyújtottam úgy, hogy a tortaforma oldalára is jusson (nagyjából 2-3 centi magasan). Erre öntöttem az almát, majd kinyújtottam a tészta másik felét is, ugyanúgy nagyjából fél centi vékonyra és betakartam vele az almát. A tészta tetejére kis lyukat vágtam, így a sülés közben képződő gőz távozni tud, a tészta nem púposodik fel.
50 percig kell sütni a 180C fokos sütőben, majd ha elkészül, a tetejét meg kell kenni a sárgabarack lekvárral, amitől szép fényes lesz.
Én most angol vanília sodó-t csináltam hozzá, de vanília fagyival is isteni, főleg, amikor a torta még forró.
A tortát korábban sütöttem, mint ahogy a blogot elkezdtem, ezért nincs még kép róla. De ha legközelebb sütök, lefényképezem, kisdobos becsületszó. 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!