Rizsázzunk!

Gesztenye. Csokoládé. Tejszínhab.

Ez valami mennyeire sikeredett. Eléggé szeretem a gesztenyét, mégis ritkán sütök vagy főzök vele. Ez abból is kiderülhet, hogy a lenti képen látható süti még márciusban készült és azóta sem hagyta el a konyhát semmilyen más gesztenyés kaja vagy süti.
Süssétek meg. Könnyű, gyors és még liszt sincs benne. Igaz,  tejszínhab legalább bőven van a tetején.
Gesztenyetorta
Hozzávalók (22 cm-es tortaformához):
a tésztához:
3 egész tojás
25 dkg natúr gesztenyemassza
3 ek. porcukor
a krémhez:
25 dkg natúr gesztenyemassza
3 dl tejszín
porcukor ízlés szerint
reszelt étcsoki
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gázsütő esetén ez kb. a 4-es fokozat), légkeveréses üzemmódban. Egy 22 cm átmérőjű tortaformába sütőpapírt szabtam.
Szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját összedolgoztam a cukorral és a gesztenyemasszával, a fehérjéből pedig csipet sóval kemény habot vertem. Robotgéppel egy nagyjából 5 perc alatt megvan, kézi habverővel kicsit több. A gesztenyés cukros krémet fellazítottam a tojásfehérje hab 1/3-val. Ennél a műveletnél még nem kell nagyon óvatosnak lenni a keveréssel. Ezután hozzáadtam a maradék tojáshabot.  Ezt már óvatosan csináltam, nagy, alulról felfelé történő keveréssel, hogy a hab ne törjön, levegős, könnyű maradjon. Így nem esik össze a tészta.
A masszát a már előkészített tortaformába simítottam, majd nagyjából 40 percig sütöttem. Sütőtől függ, mennyi idő kell a tésztának. 30 perc után tűpróbával ellenőriztem a sütit. Mivel a tű még ragacsos maradt, visszatoltam tésztát még kb. 10 percre. 
Amíg a torta sült, elkészítettem a krémet. A szobahőmérsékletű gesztenyemasszát alaposan kikevertem, hogy sima, homogén legyen. A hideg tejszínhabot kemény habbá vertem robotgéppel. Apránként, óvatos mozdulatokkal a gesztenyemasszához kevertem.
Amikor a süti megsült, kivettem a sütőből és a tortaformában hagytam kihűlni. Mielőtt szétnyitottam volna a karimáját, előtte hideg vizes késsel óvatosan körbevágtam a sütit a karima mentén, így tutira nem ragadt az oldalához. 
Már csak meg kellett kenni a sűrű gesztenyés tejszínhabbal. Biztos, ami biztos, a tetejére reszeltem még egy kis étcsokoládét. Osztatlan sikert aratott.
A mi non plus ultránk egy skót whisky-s narancsdzsem volt, amit a nővértől kaptunk húg-látogató skóciai útjáról. Így volt teljes a süti. 🙂

Cserepes csirke

Mi történik akkor, ha az ember kap egy medence méretű cserépedényt? Mi, mi? Hát főzünk benne valamit. Még valamikor tavaly anyósom szanált a kamrájában. Megjelent a kezében egy hatalmas és nagyon zöld cserépedénnyel és nekünk szegezte a kérdést: Tudtok ezzel kezdeni valamit? 
Ez az.

:-). Igen, pontosan ilyen vigyor jelent meg mindkettőnk arcán. Még szép, hogy tudunk vele kezdeni valamit. 

És vajon mi történik akkor, ha az ember kap egy frissen vágott, vérbeli tanyasi csirkét? Mi, mi? Megeszi. 🙂
És benne a cserépedényes csirke
Hozzávalók:
1 egész csirke
1 kg édes krumpli
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
25 dkg gomba (most fagyasztott volt)
1 paradicsom
1 paprika

majoránna
borsikafű

A csirkét feldarabolta, majd megmosta az Férj. Megmosta, megpucolta a zöldségeket. Mindent felkarikázott.

A gombát vöröshagymával párolta meg, sózta, borsozta.

És jött a rétegezés. Édes krumpli, gomba, paradicsom, paprika, fokhagyma, só. Erre érkezett a feldarabolt csirke, és rá a fedő.

Nem tudom, milyen hőfokon sült, mert ott, ahol ezt elkövette, csak gondolom formán sütő van. Ami biztos, hogy kb. másfél órát volt a sütőben a cucc. 10 perccel a tervezett sütési idő vége előtt tejfölt tettünk rá és visszatoltuk kicsit pirulni. A tejföl mennyisége csak ízlés kérdése.

Isteni volt.

Az eper és a tízhúszharminc

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Hozzávalók (kb. 26 centis tortaformához):

a tésztához:
10 dkg cukor
20 dkg vaj
30 dkg liszt
1 tojássárgája
csipet só
1 citrom héja
fél citrom leve
a tetejére:
50 dkg eper (fagyasztott eperrel is dolgozhatunk)
1 ek. házi vaníliás cukor (vagy 1 csomag bolti vaníliás cukor)
1- 2 ek. cukor (én nyírfacukrot használtam)
2 tojásfehérje
1 maréknyi szeletelt mandula
A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.
A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem, hozzáadtam a csipet sót és a felkockázott vajat. Ujjbeggyel összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgáját és alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem.
Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét.
Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret, megszórtam a cukorral, majd óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot. Megszórtam a mandulával és újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. A mandula a végén szép, világos aranybarnára pirul.
Isteni, morzsás, omlós a tésztája, savanykás az epertől és a citromtól. Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb, de nélkülük is hamar elfogy.
tiz_husz_harminc_epertorta

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.
Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége. 

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. 🙂
Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is… 🙂
A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az…

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):
15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor
A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.
Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.
A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. 🙂

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. 🙂
Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.
Fokhagymás bazsalikomos focaccia
Hozzávalók:
7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só
10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)
A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt.
Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam.
Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát.
Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén. 😉 Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 😉

Zöldséges csirkecomb remoska-ban

Kolbász, szalonna, disznósajt, paprikás krumpli, rakott krumpli, slambuc (öreglebbencs, öhön). Egy könnyű hétvégi menüsor. A maradék héjában főtt krumpliból meg majonézes, lila hagymás krumpli saláta lett… 
Valahogyan vissza kellett állítani a felborult egyen(túl)súlyt. Tegnap este például egy laza, könnyű juhtúrós sztrapacskával… 🙂 Itt már tényleg végem volt.

Elővettem a remoskát a kamrapolcról és nézni kezdtem. Zöldséges csirkecomb készült benne. Remek kis szerkezet. Csak beledobáljuk a hozzávalókat, fűszerezzünk, és hagyjuk, hogy a többit elintézze a remoska.

Remoskás csirkecomb
Hozzávalók:
3 egész csirkecomb vagy 6 felső comb
2 sárgarépa
6-8 fej gomba, attól függően, mekkorák
6 szem közepes krumpli
2 fej közepes vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma, attól függően, ki mennyire van jóban a fokhagymával
fél liter víz
só, bors
natúr vegeta
majoránna
friss petrezselyemzöld
vaj
opcionális: tejszín, mustár, frissen reszelt szerecsendió
A krumplikat, a répákat, a vöröshagymákat megpucoltam és a remoska aljában vágtam. A fokhagymákat héjastól tettem bele. A gombákat nedves papírtörlővel áttöröltem, félbevágtam és hozzáadtam a többi zöldséghez. Sóztam, enyhén borsoztam és megszórtam a natúr vegetával. Ráöntöttem a vizet. 
A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam. Sóval, borssal és majoránnával bedörzsöltem és a zöldségek tetejére fektettem őket a bőrös felükkel lefelé. A tetejükre vajat morzsoltam, majd rátettem a tetőt és hagytam őket békében főni a levükben. Nagyjából 40 perc után megnéztem a csirkecombokat, hústűvel megszúrtam mindegyiket és ha már nem jött belőlük rózsaszín lé, megfordítottam őket, hogy a bőrük is piruljon. 
Amikor a bőrük ropogósra sült, kikapcsoltam a remoskát. Megszórtam a csirkék tetejét apróra vágott friss petrezselyemmel. 
Mivel kicsit soknak ítéletem meg a szaftot, 3 evőkanálnyit átszedtem egy serpenyőbe. Elkezdtem beforralni, hogy kicsit sűrűbb legyen, majd tejszínt adtam hozzá, 1-1,5 dl-nyit. Ez ízlés dolga, én tejszín függő (is) vagyok. 1 percig forraltam, majd a végén beletettem 1 kávéskanálnyi mustárt. Reszeltem bele szerecsendiót, majd elzártam a serpenyő alatt a tüzet.

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe.
Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem.
A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása.
Almás szilvás cobbler
Hozzávalók:
30 dkg kimagozott szilva
2 db alma
2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)
1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
5 dkg nádcukor (dettó)
1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)
csipet só
1 tojás
1,5 dl tejszín
A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia “tepsit” használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. 🙂
A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.
A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam.
Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt.
Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt… 🙂

Tojásos nokedli abszolválva

A bűvös 1 év letelt. Vége a tojásfehérje tilalmának. Itt a tojásos nokedli ideje. Miután Rozi eddig minden egyes új kaját örömmel fogadott és egyik sem járt semmilyen mellékhatással, 2 nappal az első szülinapja után megkínáltuk egy teljes értékű, azaz egész főtt tojással. Pontosabban az egész tojás felével, elsőre mégsem lehettünk telhetetlenek. Nem is akárhogyan: a vasárnapi ebédünk kapros lazac, főtt krumpli és főtt tojás volt, amiből lelkesen falatozgatott a kisasszony is. 🙂
Ma nagyon nem jött az ihlet, hogy mit főzzek ebédre. Amikor kinyitottam a hűtőt, homlokon vágott egy doboz tojás: tojásos nokedli lett az ebéd. 
Tojásos nokedli


Hozzávalók (kettőnknek):
25 dkg fehér liszt
2 tojás
2-3 dl víz
olaj
friss petrezselyem zöld (ecetes fejes saláta hiányában…)
tejföl + 1 evőkanál tehéntúró
Egy lábasban feltettem forrni a vizet. Megmostam és apróra vágtam a petrezselymet. 
Amíg a víz felforrt, a lisztet tálba tettem, beleütöttem 1 tojást, enyhén sóztam, majd fokozatosan hozzáadtam a vizet. Nem kevertem ki simára a tésztát, a nokedli esetében kifejezetten az a jó, ha a tészta kicsit göröngyös, csomós.
Amikor a víz felforrt, olajat öntöttem bele, mérsékeltem a tüzet és nokedli szaggatóval apró nokedliket szaggattam. Akkor szedtem ki, amikor mind feljött a víz tetejére. Ez 2-3 perc volt, mivel tényleg apró nokedlik lettek. 
Leszűrtem a tésztát és egy serpenyőben kevés vajjal átforgattam. Ráütöttem egy felvert tojást és alaposan átsütöttem. Persze Rozi miatt, én ennél kicsit szotyósabban szeretem. 
Rozi fejadagjába kevertem egy kis tejfölt is, hogy jobban csússzon. Az enyémet még kicsit megsóztam, jó alaposan megborsoztam és kövezzetek meg, de meglocsoltam vastagon brazil paprikaszósszal, originally from Brasil. 
Hideg görögdinnyét ettünk utána. 🙂 

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, háború idején és után sokszor került az asztalra.
Rengeteget hallottam a nagymamáról és a sütiről is,  a férjtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét, amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. Komoly. 🙂 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is sütöm neki évente 1x. Most is megcsináltam.
Az egészben az a legjobb, hogy olyan klasszik nagymamásan van dokumentálva. Nincs megadva a sütés hőfoka (hogy is lenne, akkor még nem voltak okos sütők, amire androidosan telepíteni lehetett a sütit…), nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb. Kemény, de így izgalmas. 😉
A karamell pite

 

Hozzávalók:

a tészta:
30 dkg liszt
15 dkg margarin
2 dl tejföl
1 jó késhegynyi szódabikarbóna
a karamell krém:
15 dkg + 10 dkg kristály cukor
1 dl + 2dl tej
5 dkg liszt
10 dkg vaj
A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem… Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. 🙂
Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas.
Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el.
A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is…
Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral.
Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben.
Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.
Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz.

Újrahasznosítás - zöldségkrém

A tegnapi ebéd maradéka vacsoraként végezte, de nem ám akárhogyan. Rozi már flancol, már nem jó ugyanaz, ugyanolyan formában vacsorára, mint amit ebédre kapott. Nem eszi meg. A megmaradt rakott zöldségből zöldségkrém lett, amit kiflire kentem neki. És nem mellesleg magamnak is, mert finom volt. 🙂
Csak összeturmixoltam a botmixerrel, kicsit feljavítottam némi sajttal, egy kevés vajjal és felkockáztam hozzá egy paradicsomot. Szerette. Én meg őt.
Szerintetek kefirt is ivott hozzá?:-)
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!