Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember lányát eléggé meglepik és hirtelen azt sem tudja, most mi van. Gyanútlanul kinyitja a levelesládáját (aka mailbox), és egyszer csak ott talál egy meghívást egy ismert és elismert, jó nevű cégtől egy rendezvényre, amiről hallott már ez a bizonyos ember lánya, de olyan távol volt tőle, mint rakott krumplitól a kaviár.
Szűnni nem akaró hála a Nespressonak, amiért úgy gondolták, ott a helyem a Gourmet fesztivál szakmai napján, azon a kávékóstolón, amit csak szűk körben rendeztek meg. Már egyértelmű, hogy vajmi keveset tudtam eddig a kávékról. Na de most okosabb lettem. 🙂
Az egyik tuti dolog az volt, hogy legálisan szürcsölhettem. Mert ugye agyonszabályozott világunkban szürcsölni illetlenség, a kölköket is folyton presszionáljuk, hogy ne szürcsöljenek, meg ilyenek. Kávét kóstolni pedig úgy a legjobb. Három fajtával ismerkedtünk meg, három termőterületről, különböző pörköléssel. India, Kolumbia, Brazília. Tényleg döbbenetes a különbség az egyes területek kávéja között, a pörkölésről már nem is beszélve. Vakteszt volt, az elhangzottak alapján kellett beazonosítani a kávéfajtákat. És felismertük. 🙂 Oké, nem volt nehéz dolgunk, elég jó tanárunk volt. Nagy Zsolt, a Nespresso kávészakértője, egyszerűen, érthetően mesélt kávé(k)ról, kávézásról. Jutalmul kaptunk egy igen tuti nyári kávés “desszertet”, amit Zsolt maga kísérletezett ki. A maracujás döbbenetesen finom volt, nem különbül a kókuszos.
A Nespresso ugyan nem a legolcsóbb kávé, de nem is a megfizethetetlen kategória. A minőség pedig garantált, a kínálat széles, de nem annyira, hogy elvesszünk benne. Bárki találhat magának olyat, ami tuti leveszi a lábáról. És még mielőtt szárnyra kelne a pletyka, a bejegyzésem nem egy szponzorált hirdetés, pusztán egy élménybeszámoló a csütörtök délutánomról. Egy kicsit ugyanis más volt, mint a játszótéri homokozóban állni. 🙂
Azért pedig külön pont jár a Nespressonak, hogy az alumínium kávépatronok újrahasznosításra kerülnek. A Nespresso pontokon le lehet adni a kiürült partonokat, a cég gondoskodik róla, hogy a megfelelő helyre kerüljenek. Dicséretes. Talán egy kicsit erőteljesebben lehetne ezt reklámozni. Én nem tudtam, és a többiek sem. Igaz, nekünk nem Nespressonk van. 😉
És ha már ott voltam, szétnéztem, főleg, hogy ismeretlen ismerősökkel is találkoztam. 🙂 Olyan ételeket kóstoltunk meg, amit egy szerdai napon valószínűleg soha nem ettem volna, mert nem igen járunk étterembe. Főzök én otthon, vagy mi a szösz. Kemencében sült focaccia burratoval (mozarella tejszínnel) az Anyukám mondtánál, isteni rebarbarás leves magos puffanccsal a Rosinante standján és egy elképesztően újragondolt, de valami döbbenetesen jó rakott krumpli (bocs, burgonya) a Borkonyhától.
Még egyszer nagy köszi a Nespressonak, hogy vette a fáradtságot és vadászott egy kicsit a kevésbé ismert gasztroblogok között, így két legyet ütöttem egy csapásra: megkóstoltam a szuper Nespresso kávékat, amit előtte még soha, és elmentem a Gourmet fesztiválra, ahol korábban még soha nem jártam. Az pedig külön kenegette a májamat, hogy én voltam az egyik meghívott. Oké, who else? 😉
Szerintetek