Se fateknőm, se búbos kemencém, ami persze nem igazság, de valahogyan feldolgozom, nagylány vagyok. Viszont a jó kenyeret szeretjük. Férj fehér kenyér diétán van, amióta él, én jobban szeretem a rozst, a teljes kiőrlésűt, a fekete kenyeret, a magosat, stb. Rozi valahol az egészséges félúton ezt is, azt is, kivéve a savanyú fekete kenyeret. Szóval sütöttem (még szombaton). Nem állítom, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint megélnék belőle, nem lett tökéletes, de majd az is meglesz. Lehet, hogy beiratkozom Limarához.
Hozzávalók:
2,5 dl-es bögre
3 bögre liszt (ebből 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt)
1 tk. só
1/4 tk. száraz élesztő
1,3 – 1,5 bögre víz (liszttől függő; télen langyon, nyáron hideg víz)
Érdemes este elkezdeni. Egy nagy keverőtálba összekevertem a lisztet a sóval, az élesztővel és a vízzel. Csak elkevertem, nem kell kidagasztani a tésztát. Lefedve, szobahőmérsékleten minimum 12, de inkább 18 órán át állni hagytam. Ezalatt beindul az élesztő, bugyogni, buborékosodni kezd, “kovászosodik”.
Másnap folytattam: megszórtam liszttel és áthajtogattam, vagyis a négy szélét egymásra hajtogattam. Kicsit kell vele ügyeskedni, de nem lehetetlen. 🙂 Ezután liszttel meghintettem a tetejét, majd egy bőven lisztezett konyharuhára borítottam. Ezzel a hajtott fele alulra került. Megint beliszteztem a tetejét és letakarva 2 órára magára hagytam.
A sütőt a legmagasabb fokozatra állítottam (280 fok), felforrósítottam benne egy öntött vas edényt (jénai is megfelel). A konyharuháról belefordítottam a masszát (a hajtott oldala lesz így felül), majd 30 percig fedő alatt, utána még 25-30 percig fedő nélkül sütöttem. A sütő hőmérsékletén nem változtattam, végig maximális hőfokon ment. Hagyni kell teljesen kihűlni, ezután simán kiborítható az edényből. És a gyomorba sem dagad bele, főleg, ha sört is iszik mellé az ember fia/lánya.
Szerintetek