Van az pillanat, amikor szívesen láthatatlanná válnék… Egyre kevesebbszer fordul elő, ahogy vastagszik az arcomon a bőr, de azért még van az a pillanat…
A hétvégén több irányból érkeztünk a Mátrába. A férj céges csapatépítésről, bő 200 km-ről, motorral, Rozi és én az Anyósomékkal Budapest felől, autóval. Sima út volt, még az is időben eszembe jutott, hogy a magyar – román gyeplabda meccs előtt biztosan nagy sugarú körben izolálják a stadiont és környékét, ezért nem a megszokott úton indultunk el az Anyósomékért. Megérkeztünk értük, beültek, elrendezkedtek, elindultunk. Tőlük is helyettesítő úton kellett kikeveredni egy baleset miatt, de végül feljutottunk az M0-ra, onnan meg az M3-ra. Amin egy jó hosszú szakaszon most – és még jó ideig – lassú a haladás, mert valamilyen hirtelen lehívható EU-s forrásból hirtelen felújítják az elválasztósávot. Gyöngyösön összefutottunk a férjjel, onnan együtt mentünk tovább, a terv szerint Mátrafüreden megálltunk volna lángosozni. Erről kicsit később még mesélek. Mi pár perccel előbb értünk oda, találtam is parkolóhelyet. Pontosan ott és azt, ahol néhány hete is. És pontosan oda és ugyanúgy nem voltam képes betenni az autót, mint néhány hete. És az univerzum éppen ugyanazokat a melósokat dobta megint, mint néhány hete, akik most is végignézték, teli pofával röhögve, hogyan nem tudok rendesen leparkolni. Zsebkendőnyi helyre be tudom tenni az autót, de ez a hely Mátrafüreden, azt hiszem, nem az enyém. És amikor már én is majdnem sírtam a röhögéstől, végre megérkezett Zoli is, bájosan (erről majd ő nyilatkozik…) megkértem, hogy kicsit igazítsa ki az autót, mert addigra kicsit már zavartak a melósok. Kilibbentem az autóból, átnyújtottam a kulcsot a férjemnek, majd Rozival együtt átlibbentünk az út túloldalára. A melósok persze még mindig röhögtek. Most már értem, miért épül olyan *&@*@ lassan az a ház, amin dolgoznak. Ja, és mire Zoli elkezdte kiigazítani a parkolásomat, a mögötte álló autó elment… Itt már Apósommal együtt röhögtünk…
És amikor végre kértük azt a 4 lángost, ami miatt jöttünk és még mozit is kaptak a melós srácok, a csaj közölte, hogy most nem tud kiszolgálni minket, mert egy csoportot vár, menjünk vissza kb. fél óra múlva. Eltelt pár perc, amíg feldolgoztam a hallottakat, és továbbléptem, de még mindig nem találtam meg az összefüggést. Az olaj már forró volt, hiszen arra készült, hogy négynél több embernek süt majd lángost. Volt elég tésztája, és pont a szánkat törölve ballagtunk volna el a bódéjától, mire a csoport megérkezik. Nekem aznap tökre megérte megállnom Mátrafüreden. 😉
Pontosan szemben azzal a hellyel, ahová “parkoltam”, ült egy néni, mustot és szőlőt árult. Ebből a szőlőből került a hétvégi sütibe is.
Előkészítés: 10 perc
Sütési idő: 30 – 40 perc (tűpróbáig)
Hozzávalók:
10 dkg vaj
13 dkg finomítatlan nádcukor
2 egész tojás
2 dl tejföl
6 dkg tönkölybúza fehérliszt
7 dkg rétesliszt
6 g sütőpor (fél csomag)
1 jó késhegynyi szódabikarbóna
csipet só
1 púpozott tk. őrölt fahéj
1 csapott tk. őrölt gyömbér
1 kisebb citrom leve és reszelt héja (ha nem kaptok kezeletlent, használjatok 1 ek. szárított citromhéjat)
1 fürtnyi szőlő, vegyesen fehér és kék szőlő
a körteszószhoz:
1 púpozott tk. vaj
2 – 3 csapott ek. finomítatlan nádcukor
fél citrom leve (mehet bele több is)
1 kupica körtepálinka (2 – 3 cl)
3 körte hámozva, kimagozva, felkockázva
A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A formát kivajaztam és kiliszteztem. Megmostam a szőlőt. Leszemeztem a fürtöt és hagytam a szemeket száradni.
A két fajta lisztet a sütőporral és a szódabikarbónával együtt egy tálba szitáltam. Hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért és egy egy csipet sót. Összekevertem.
A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a citrom héjával. Egyenként hozzáadtam a tojásokat és azokkal is elkeverem. Belekevertem a tejfölt és addig kevertem, amíg már kellően habos volt. Beleöntöttem a citrom levét is, hozzákevertem a lisztes keveréket és gyorsan összeforgattam.
A tésztát a kivajazott, kilisztezett formába simítottam és kiraktam a szőlőszemekkel. A tetejét megszórtam egy jó nagy marék mandulapálcikával, kevés fahéjjal és még egy kevés nádcukorral. 30 – 35 perc alatt aranybarnára sütöttem. sütöm. 25 perc környékén tűpróbával ellenőriztem.
Amíg a süti sült, elkészítettem a körteszószt. 1 ek. vajat összeolvasztottam a nádcukorral. Amikor az egész világos karamell színű lett, hozzáadtam a felkockázott körtét és a citromlevet, végül a körtepálinkát, és addig főztem, amíg a gyümölcsök megpuhultak, de még nem főttek péppé. A végére a pálinka alkoholtartalma is elpárolgott. Hagytam kicsit hűlni, majd botmixerrel krémesre turmixoltam.
Amikor a pite megsült, kivettem a sütőből és hagytam kihűlni. Kiszedtem a formából és a szilvapálinkás gyümölcsraguval tálaltam.
Én nem magoztam ki a szőlőt, de ha valakit zavar a mag, vágja félbe a szemeket és nyugodtan szedje ki a magokat.
Facebook: Rizsázzunk!
Szerintetek