Rizsázzunk!

Sültcékla-saláta citromos kakukkfüves sárgarépával, házi szezámmagkrémmel

{Ezt még tegnapelőtt kezdtem el írni, amikor még hosszában eret akartam vágni magamon a másfél hete tartó varázslatos időtől csepergett kicsit az eső. Azóta kisütött a nap – a szerk.}

Az utolsó emlékem a napsütésről még a Krisztus előtti időkből van. Azt hiszem. De már ebben sem vagyok biztos. Nehezemre esik megmaradni optimistának, megtartani a lendületet és felszegett állal beinteni az esőnek, meg a trutymónak, meg ennek az egész elcseszett szürke november végi időjárásnak. Nyilván, az idő éppen olyan, amilyen ilyenkor lenni szokott, se több, se kevesebb.  De a hisztis gyerek bennem telet akar végre. Havat, mínuszokat és téli napsütést. (köszi, megkaptam – a szerk. megint)

Úgy emlékszem, november 18-án volt utoljára napsütés. Azóta meg nem tudom eldönteni, hogy inkább már téli kabátot vegyek fel reggel, vagy elég még a bőrdzseki egy vastag pulcsival. És most, hogy kipicsogtam magam, csupa-csupa első világbeli problémákon, mint az eső, meg a szürkeség, mutatom a receptet is.

A céklasali és a sült répa ötlete Babramegy blogjáról jött. Én a kakukkfüvet a rozmaringnál is jobban szeretem, úgyhogy azt használtam, aztán az egészet egymásra raktam, és építettem egy gigantikus téli salátát.

A csírákat Mirogreens varázskertjéből kaptam, a fokhagymakrémmel pedig sz-Ép vagyok lepett meg a legutóbbi Kiskertpiac Slow Gasztro Market-en.

Előkészítés: 15 perc

Elkészítési idő összesen: 1,5 óra

Hozzávalók (kb. 6 főre):

a céklasalátához:

10 db apróbb, zsenge cékla

olívaolaj

1 fej lilahagyma apróra vágva

1/2 mk. Sz-Ép vagyok fokhagymakrém

20 – 25 dkg sűrű görög joghurt

1 kezeletlen citrom héja

fél citrom leve

4-5 ág friss kakukkfű levelei

só, bors ízlés szerint

a citromos sült répához:

60-70 dkg sárgarépa

3 ek. olívaolaj

3-4 ek. méz (a répa édességétől függően)

fél kezeletlen citrom héja

citromlé ízlés szerint (néhány ek. elég)

1,5 ek. friss kakukkfű levél (a szárított is jó, abból elég 1 ek.)

pici só

frissen őrölt bors

a szezámmagkrémhez (tahini):

15 dkg szezámmag

0,5 dl víz (ha nagyon sűrű, lehet 1 dl)

2 ek. görög joghurt

1/4 tk. só (lehet kicsit több is)

fél mk. fokhagymakrém (elhagyható)

1 ek .citromlé

fél kezeletlen citrom héja

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra, légkeverésen. A céklákat és a sárgarépákat megmostam.

A céklákat kevés sóval, borssal, olívaolajjal és egy kis ág friss kakukkfűvel alufóliába csomagoltam, tepsibe tettem és beraktam az előmelegített sűtőbe. Bő 1 óra alatt puhára sültek.

Közben megpucoltam és hosszabb hasábokra vágtam a sárgarépát, egy keverőtálba tettem őket. Összekevertem az olajat, a mézet, a citromlevet, a kakukkfüvet, a sót és a borsot és alaposan összeforgattam a sárgarépa hasábokkal. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket és betoltam a sütőbe a cékla mellé. 30-35 perc alatt szép aranybarnára sültek.

A szezámmagkrémhez a szezámmagot száraz serpenyőben világos aranybarnára pirítottam. Hagytam kicsit hűlni, majd késes aprítóba tettem és kevés olajjal pépesíteni kezdtem. Folyamatosan adagoltam hozzá az olívaolajat, így a végén egy krémes állagú szezámkrémet kaptam. Hozzáadtam a vizet, a görög joghurtot, a sót, a fokhagymakrémet, majd a reszelt citromhéjat és a citromlevet is. Alaposan összekevertem és felhasználásig hűtőbe tettem.

Amikor a sárgarépák és a céklák megsültek, hagytam kihűlni. Amikor a cékla is kihűlt, megpucoltam és felkockáztam (kb. 1×1 centi) mindet. Keverőtálba tettem, hozzáadtam a finomra vágott lilahagymát, a joghurtot és a citromlevet. Végül kicsit még sóztam, borsoztam, és fűszereztem a felaprított friss kakukkfűvel. Jól összekevertem.

Tálaláskor rétegeztem: alulra ment a sült cékla, majd rá egy jó kanálnyi szezámmagkrém, arra a sült sárgarépa, a tetejére pedig a friss csírák.

Facebook: Rizsázzunk

Instagram: rizsazzunk_blog

Hajtogatott tepertős pogácsa = menő, magyar, különleges

Igen. Így kell ezt csinálni, oltalmazni a tepertőt. 🙂 Az Európai Bizottság felvette a magyar tepertős pogácsát a hagyományos, különleges termékek listájára, ami 1200 olyan terméket listáz, ami valami miatt különleges.

Hoztam is gyorsan egy kis hajtogatott tepertős pogit, ha valaki megkívánná. Kicsit régi a kép, meg esetlen is. Na, nem 2011-ben sütöttem utoljára, de akkor azt le is fényképeztem. 🙂

tepertos pogacsa

 

Hozzávalók:

2 dl tejföl
1 dl tej
1 tojás
2 tk. só
3-4 ek. száraz fehérbor
12 dkg vaj
60 dkg liszt
1 tk. cukor
3,5 dkg élesztő
40 dkg darált tepertő + frissen őrölt bors
1 egész tojás a kenéshez

Mindent kimértem. Az élesztőt a langyos cukros tejben kb. 10 perc alatt felfuttattam. Egy nagy keverőtálba tettem a lisztet, a közepébe egy mélyedést csináltam, odaöntöttem később az felfuttatott élesztőt. A liszt peremére tettem a vajat, a tojást, a tejfölt, a sót és a fehérbort.  Amikor az élesztő felfutott, a mélyedésbe öntöttem és alaposan kidagasztottam a tésztát. Én kézzel csináltam, mert szeretem érezni, ahogyan életre kel az élesztőtől a tészta. De géppel is lehet dagasztani.

Letakarva 40 percig kelesztettem a tésztát. Ezt követően kinyújtottam, majd hajtogatni kezdtem. Először duplán, aztán szimplán. Ez úgy nézett ki, hogy a tésztát megkentem egy adag tepertőkrémmel, aztán borsoztam. Azután jobbról, majd balról is középre hajtottam, amit megint megkentem tepertőkrémmel, megszórtam kevés borssal. Az így kapott téglalapot először fentről, majd lentről is a közepéig hajtogattam, azután azt is félbehajtottam. Egy nagy tálban, letakarva bő fél órán át hagytam még 1x megkelni.

Miután a tészta megkelt, lisztezett felületen ujjnyi vastagra kinyújtottam, majd egy éles késsel berácsoztam a tetejét. Egy 5 centis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, és az így kapott pogácsákat sütőpapíros tepsire ültettem, majd újabb 30 percig hagytam még egyszer megkelni őket. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A harmadszor is megkelt pogácsák tetejét óvatosan megkentem a tojással, de ügyeltem rá, hogy ne csorogjon le, mert akkor nem emelkednek meg sütés közben. Kb. 20 percig sütöttem, de tényleges sütési idő sütőtől függ, lehet, hogy kicsit rövidebb, lehet, hogy pár perccel hosszabb lesz.

Ezt a verziót Limaránál találtam, mert jobb az ilyen különlegességeket a profiktól ellesni. 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!