Gesztenyés kifli

2013. Nov. 30.

Bob és Bobek in da’ house. Kaptunk két hibernált nyulat, de miattuk kicsit üríteni kellett a fagyasztót. Előkerült egy csomag gesztenyemassza is. Én gesztenyepürét akartam csinálni, de a férj rávezetett, hogy 1. nekem nincs krumplinyomóm (ő, izé, tényleg….), 2. én igazából gesztenyés kiflit akarok sütni, mert azt a Nagymamája olyan jól tudta. Na ja, ennyi. 😉

Előkészítés: 15 – 20 perc
Kelesztés: kb. 1 óra
Sütési idő: kb. 30 perc (sütőtől függően)

Hozzávalók:

a tésztához:

25 dkg liszt
10 g friss élesztő
10 dkg libazsír
10 dkg vaj vagy margarin
csipet só
1 csapott ek. nádcukor
0,75 dl tej
0,5 dl tejföl

a gesztenyés töltelékhez:

25 dkg natúr gesztenyemassza, kiolvasztva
0,5 – 0,75 dl tejszín
2 ek. házi sárgabaracklekvár
3 csapott ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 tk. cukrozatlan kakaópor
1 tk. fahéj
2 tk. rum vagy rumaroma

1 tojás a lekenéshez
porcukor a “csomagoláshoz”

Mindent kimértem.

A tejet elkevertem a csapott ek. cukorral, meglangyosított, majd belemorzsoltam az élesztőt. Kb. 10 perc alatt szépen felfutott. Ezalatt a lisztet egy nagy keverőtálba szitáltam, majd elmorzsoltam a zsiradékkal. Adtam hozzá egy csipet sót, és beleöntöttem a tejfölt is. A közepébe egy mélyedést készítettem. Amikor az élesztő szépen felfutott, a mélyedésbe öntöttem, majd jó alaposan összegyúrtam. Kb. 5 percig dagasztottam. Amikor már szépen elvált a keverőtál falától, gombócot formáztam belőle, kevés liszttel meghintettem a tetejét és egy tiszta konyharuhával letakarva kb. 1 órán át hagytam megkelni, szobahőmérsékleten.

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket. A felengedett gesztenyemasszához szitáltam a kakaóport, hozzáadtam a többi hozzávalót és alaposan elkevertem. Felhasználásig a hűtőbe tettem.

1 óra után a tészta gyönyörűen megkelt, a kétszeresére. Ezen a ponton bekapcsoltam a sütőt, 180 fokra, alsó felső üzemmódban. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát lisztezett felületen (kb.) kör alakúra nyújtottam, nagyjából 2 – 3 mm vékonyra. Kb. egyforma cikkekre vágtam.

Mindegyik cikkelyre tettem a gesztenyés töltelékből, szépen feltekertem és kifli alakúra formáztam. A sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket, a tetejüket lekentem a felvert tojással, ügyelve arra, hogy a tojás ne csurogjon le, mert akkor nem emelkedik meg a süti.

Az előmelegített sütőbe toltam és kb. 30 perc alatt (lehet hosszabb vagy rövidebb is) aranybarnára sütöttem. Tálaláskor megszórtam kevés porcukorral.

A No Salty-ról puskáztam kicsit az arányokhoz, bár sok időm nem volt keresgélni, mert a képet látva férj rábökött, hogy ez az, ilyet csinált a Nagymamája. Azért kicsit összezavartam, mert nem pont olyan lett. 😉

Egy tartalmas leves után éppen elegendő.

Fűszeres diós keksz

Rizsázzunk

2013. Oct. 15.

Hozzászólások (0)

Este begyúrtam, reggel sütöttem. Gyors és finom. Akár karácsonyi ajándékként is megállja a helyét, becsomagolva, masnival átkötve. Az ötletet a nagymamám húgának hecsedlis ischli fánkja pörgette ki, ami rút átverés, ugyanis semmi köze a fánkhoz. 🙂 Diós linzertészta (szerűség), csipkebogyó lekvárral összeragasztva, csokimázzal és dióval a tetején. Hú, de betegre tudtam enni magam belőle.

Előkészítés: 15 perc + éjszakai hűtős pihentetés
Sütési idő: 12 – 13 perc

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg margarin
8 dkg darált dió
8 dkg vaníliás porcukor
1 púpozott tk. őrölt szegfűszeg (vagy mézessütemény fűszerkeverék)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve

A lisztet nagy keverőtálba mértem, majd hozzáadtam egy csipet sót, a felkockázott margarint és elmorzsoltam. Ezután beleszórtam a darált diót, a vaníliás porcukrot, a szegfűszeget, valamint a reszelt citromhéjat. Ráöntöttem a citrom levét is. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam és egész éjszakára a hűtőbe tettem. Ha erre nincs idő, minimum 3 órát pihenjen a hűtőben.

Másnap reggel egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, légkeverésen.

A pihentetés után lisztezett deszkán nagyjából 5 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, majd kiszaggattam. Lehet pogácsaszaggatóval, linzerkiszúróval, karácsonykor karácsonyi formákkal. A korongokat a tepsire raktam, betoltam a sütőbe, a hőmérsékletet mérsékeltem 165 fokra. 15 – 18 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már van egy kis halvány barna színe. Ilyenkor még kicsit puha, de ahogy kihűl, ropogós lesz és omlós.

Diós vagy vaníliás krémmel hergelhető a siserahad.

Meggyes lepény

Rizsázzunk

2013. Sep. 22.

Hozzászólások (1)

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. 🙂

Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel.

A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.

Hozzávalók:

a tésztához:

20 dkg fehér liszt
12,5 dkg zsír
6 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 evőkanál tejföl
csipet só

a töltelékhez:

30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg10 dkg darált dió
kevés zsemlemorzsa

1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.

A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 – 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem.

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

Karamell pite

Rizsázzunk

2012. May. 29.

Hozzászólások (1)

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, háború idején és után sokszor került az asztalra.

Rengeteget hallottam a nagymamáról és a sütiről is, a férjtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét, amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. Komoly. 🙂 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is sütöm neki évente 1x. Most is megcsináltam.

Az egészben az a legjobb, hogy olyan klasszik nagymamásan van dokumentálva. Nincs megadva a sütés hőfoka (hogy is lenne, akkor még nem voltak okos sütők, amire androidosan telepíteni lehetett a sütit…), nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb. Kemény, de így izgalmas. 😉

A karamell pite

Hozzávalók:

a tészta:

30 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dl tejföl

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

a karamell krém:

15 dkg + 10 dkg kristály cukor

1 dl + 2dl tej

5 dkg liszt

10 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem… Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. 🙂

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas.

Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el.

A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is…

Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral.

Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben.

Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.

Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz.

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Rizsázzunk

2012. Mar. 14.

Hozzászólások (0)

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a “hegyekbe”, egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra… Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg zsír
10 dkg vaj (de lehet csak zsírral, akkor 25 dkg kell)

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél – 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt.

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel.

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.