Rizsázzunk!

Kovászosuborka-rizottó

Nincs történet. Csak egy recept és a képek egy hirtelen felindulásból elkészített kajáról.

Előkészítés: 5 perc

Főzési idő: kb. 30 perc (a barnarizsnek hosszabb a főzési ideje)

kovaszos_rizotto_merge4

 

Hozzávalók (nekem, azaz 1 főre):

8-10 dkg rizs (arborio, de én most barnából csináltam, ez volt itthon)

fél fej lilahagyma

1 + 1 tk. vaj

1 vékony szál sárgarépa

0,5 – 1 dl kovászos uborka lé

1 kis db kovászos uborka

1 kis db kovászos cukkini

1 csipet só

1 nagy csipet fehérbors

1 ek. friss csombor

1 jó nagy csipet szárított majorána

3-4 dl zöldségalaplé vagy víz

1 tk. citromlé

1 ek. reszelt parmezán

a tetejére:

kevés vékonyan felcsíkozott nyers sárgarépa

2-3 db zöld olívabogyó

1 tk. érettebb juhtúró

A rizst kimértem, átmostam és hagytam száradni. Felaprítottam a lilahagymát, felkockáztam a kovászos uborkát és a kovászos cukkinit. Vékonyan felcsíkoztam a sárgarépát.

Egy közepes lábast hevíteni kezdtem, beletettem a vajat és amikor felforrósodott, rátettem a lilahagymát. Üvegesre pároltam. Ezután ment rá a rizs. Pár perc alatt ezt is üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam fél dl kovászos uborka levet. Hagytam, hogy a rizs felszívja a levet, ekkor csipet sót és fehérborsot adtam hozzá. Adagolni kezdtem az alaplét. Mindig csak egy merőkanállal, a következőt csak akkor adtam hozzá, amikor az előzőt már felszívta a rizs. A sárgarépát is beletettem, amikor a rizs már felszívta a második merőkanál alaplét. Fűszereztem a csomborral és a majoránnával.

Amikor a rizs fogkeményre főtt, belekevertem citromlevet, a felkockázott kovi ubit és cukkinit és ha nem elég kovászos az íze, a maradék kovászos uborka lét. 1 tk. vajjal és 1 ek. reszelt parmezánnal ízesítettem.

A tetejére kevés nyers sárgarépát, zöld olívabogyót és 1 tk-nyi juhtúrót tettem.

Facebook: Rizsázzunk!

Háttér: fotohatterek.hu

kovaszos_rizotto_jav4

kovaszos_rizotto_jav1

Málnás - sárgabarackos cobbler

Bő lére eresztetés érkezik, hogy a SEO-nak is megfeleljek néha. 😉

Valamelyik nap belefutottam egy cikkbe, és a hozzátartozó kommentáradatba, amiben a szerző hosszasan és fenyegetően ecsetelte a bármilyen cukor gonoszságát és mélységesen mélyről ítélkezett a cukrot használók felett. Nem maradt ki semmi, a fehér kristálycukortól egészen a mostanában olyan nagyon felkapott kókuszvirágcukorig, mind megkapta a magáét. A cukor BÁRMILYEN FORMÁBAN (!) az ellenségünk és ha fogyasztjuk, mi magunk válunk a saját testünk ellenségévé. Bezzeg a nyírfacukor, meg az eritrit, nem beszélve az agave – és rizsszirupról, azok mennyivel jobbak és egészségesebbek. Itt már kissé összezavarodtam és némi ellentmondást véltem felfedezni. És hol marad a következetesség? Ha mindenféle és fajta cukor méreg, akkor hogy a pitlibe lehet egészséges(ebb) mondjuk a nyírfacukor? Csak azért, mert kevesebb kalória van benne és állítólag segíti az emésztést? Ja, igen, ezt tapasztaltuk, amikor néhány éve nyírfacukorral főztem be a bodzaszörpöt és szaladt tőle az egész család, az ország különböző pontjain… 😉 A nyírfacukor is valamilyen feldolgozás után kerül az asztalunkra, leginkább a kukorica(csutka) feldolgozásából, bár állítólag nagyon kíméletes (?) eljárással válik belőle “cukor”. Persze, tudom, a cukorbetegeknek alternatíva (a családban van cukorbeteg) hiszen a lebontásához nem kell inzulin, meg a fogzománcot sem károsítja, de ettől még valamilyen eljárással lesz cukor a kukoricacsutkából.

Nem vagyok cukorpárti, sőt. Odafigyelek arra, hogy ne használjunk túl sokat belőle, főleg Rozinál. De nem gondolom, hogy bárkit ítélőszék elé kell citálni, ha ő nem annyira. Mindenki csak önmagért felel, senkinek nem mondhatjuk meg, hogyan éljen, mit egyen. Én évek óta finomítatlan nádcukrot használok a fehér kristálycukor helyett, ami pontosan 1 fokkal jobb csak és nem többel, de kevés fogy belőle és legalább 1 fokkal jobb. Szóval van a kamrapolcunkon cukor. Sokféle. Ahogyan kókuszcukor, agave -és rizsszirup is volt már, mert szeretek új, másfajta alapanyagokat is kipróbálni. A kókuszcukor ízét kifejezetten szeretem, erőteljesen karamell ízű. Még Thaiföldön kóstoltam sok évvel ezelőtt, hoztam is belőle, annyira ízlett. De itthon csak nagyon ritkán veszek, mert heroin árban van.

Nem vagyok szakértő, sem dietetikus, sem kutatóorvos. A saját megérzéseim után megyek. A finomított, félkész -és kész ételeket én is kerülöm. És persze odafigyelek az alapanyagok minőségére, összetételére is, amennyire a lehetőségeim csak engedik. Időnként még jobban is. Általában piacon, zöldségesnél vásárolunk, de néha előfordul, hogy valamelyik hiperben. Szerintem együnk, igyunk ésszel és figyeljünk a szervezetünkre, hogy mit kíván. Meg lehet és meg is kell támogatni, a lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobb alapanyagokkal, de a világméretű őrülettel, ami a különböző ilyen, meg olyan – általában – szélsőséges diétákkal felrobbant, nem tudok mit kezdeni. Az egyik a húst és a magokat isteníti, a másik egyenesen tiltja azokat. Egy harmadik csak a nyers ételekre esküszik, a 67. típusú diéta meg kizár mindent. Valamit mindig ki kell kiáltani aktuális ellenségnek. Évekkel ezelőtt a tojássárgája – koleszterin hisztéria tombolt, aztán volt a só, ami mára odáig fajult, hogy a só igenis egészséges, de csak a Himalájából, meg a mélytengeri, meg a Holt-tengeri. Na meg a parajdi fekete só, ami ha nincs otthon a konyhaasztalon, akkor gasztro bunkó vagyok. Az ember teste egy rendkívül összetett szerkezet, éppen ezért érdemes megsegíteni komplex étrenddel. Ez nyilván mindenkinek mást jelent, de az biztos, hogy nincs univerzális, egy, ami mindenek felett áll, ami mindenható. Mindenki egyen úgy, ahogyan a legjobbnak gondolja, egymást pedig hagyjuk szépen békén és ne ítélkezzünk. A húsevő ne fikázza a nem húsevőt. A vega ne ősbunkózza le azt, aki szereti a húst. A paleos meg ne akarja megtéríteni azt, aki imádja a kenyér minden változatát, a paleolit kori ember táplálkozására hivatkozva. Szerencsére – vagy épp pechünkre – rengeteg irányzat létezik ma már, így még aki valamilyen alapanyagra érzékeny, az is összeállíthatnak magának egy étrendet, amitől jobban érzi magát. Igaz, nem egyszerű és sokszor költségesebb is, amennyire a környezetemben élő allergiásoknál látom, tapasztalom. A pollenallergiámmal egészen egyszerű az élet…

No de, hogy a lényeg is előkerüljön végre: én főzök továbbra is a saját fejem után, amibe bizony néha – néha belefér egy kristálycukros, fehér búzalisztes lekváros bukta is.

Most nem ez következik, de ebben is van cukor, finomítatlan és nádcukor, de van. Almás-szilvás töltelékkel is isteni.

update: gondolkozzunk el majd egyszer az ún. rejtett cukrokról is. Nagyon érdemes. Home Bisztro Edina tökéletesen megfogta a lényeget, amikor erről írt a facebook oldalamon. Sokkal inkább kellene azokkal foglalkozni, tele van velük a nagyon egészségesnek nevezett bolti müzli, müzliszelet, a gyümölcs joghurt, a rizstej, a mandulatej, meg még egy jó csomó minden.

Előkészítés: 10 – 15 perc

Sütési idő: kb. 30 perc

malnas_sargabarackos_cobbler_merge_1_11_1


Hozzávalók
(közepes méretű formához):

10 szem sárgabarack
10 dkg málna
3 ek. nádcukor
fél citrom leve
15 dkg fehér tönkölybúza liszt
1 tk. sütőpor
10 dkg hideg/dermedt kókuszolaj
5 dkg nádcukor
80 g darált mandula
20 g durvára tört mandula (hámozott mandulapálcikát használtam)
őrölt fahéj
fél citrom leve és héja, ha az kezeletlen
csipet só
1 egész tojás
1,5 dl hideg tejszín
A sütőt előmelegítettem 170 fokra légkeverésen. Előkészítettem egy kerámia edényt.
A málnát és a barackokat megmostam. A barackokat kimagoztam és félbe vágtam. A kerámia edény aljába tettem a gyümölcsöket, meglocsoltam a citromlével, megszórtam a nádcukorral és a fahéjjal.
A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a feldarabolt hideg kókuszolajjal gyorsan összemorzsoltam.
Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez a fél citrom levével és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Egy evőkanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt. Maradjon kissé szellős, sütés közben úgyis összenőnek. A tetejét megszórtam egy marék nádcukorral és megszórtam egy nagy marék szeletelt mandulával. Bő 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.
Facebook: Rizsázzunk!
malnas_sargabarackos_cobbler (5)
malnas_sargabarackos_cobbler_merge_1_10_2

Majdnem gazpacho

Tegnap nálunk aludt Peti, aki igazából nem is Peti, hanem Piotr, csak a lusta magyar barátai (mint én is) inkább így hívják, de ez már történelem. Egerből jött, éjjel 11-kor, így ő útközben a szerpentinen, én meg a kertben rá várva kerülgettem a békákat, rókákat, egyebeket. Erős zabszemesként még sötétedés előtt megkértem Zolit, hogy csináljon nekem fényt a kapu környékére, ha ő elaludna, mire Peti megérkezik, máskülönben Peti a kocsijában aludt volna a kerítésen kívül. 15 éve ijesztő a Mátra éjjel, nekem, hiszen a rókák látnak a sötétben, mondjuk engem, de én őket nem. A vaddisznók meg minimum tízen jönnek egyszerre és van jó nagy agyaruk, a kicsiknek meg éles sivító hangjuk. Olyat mondjuk én is tudok hallatni, ha úgy hozza a helyzetem…

Szóval, Peti megérkezett, bejutott és megevett egy hatalmas adagot Zoli legendás töltött paprikájából. Éjjel negyed 3-kor már ágyban is voltunk.

Szándékosan nem azt írtam, hogy gazpacho, mert igazából ez nem az, csak majdnem az, úgyhogy nem lehet az a neve, hogy gazpacho. Sok mindent a késes aprítóba tettem, összeturmixoltam és betettem a hűtőbe. Én nem vesződtem a paradicsom hámozásával sem, a turmixgép szépen elsimította a dolgot.

Csak azt sajnálom, hogy Peti ebből a levesből nem ehet, hiszen reggel visszament Egerbe, ott kovászolódik parádézik egy gálaműsoron… Szeretünk Peti, büszke vagyok rád. 😉

Előkészítés: 15 perc + pár perc turmixolás

Hűtési idő: minimum 2 óra

hideg_nyers_gazpacho_feleseg (1)

 

Hozzávalók (2 – 4 főre):

4 nagy paradicsom

2 piros paprika (kaliforniai vagy paradicsompaprika)

1 kígyóuborka

2 kis fej lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

4 dl jó sűrű házi paradicsomlé vagy paradicsompüré

2 – 3 dl jó hideg víz

néhány nagy csipet só

frissen őrölt bors ízlés szerint

1 ek. finomítatlan nádcukor

5 ek. extra szűz olívaolaj

3 ek. balzsamecet vagy fehérborecet

1 tk. majoránna, bazsalikom, oregánó

fél tk. kakukkfű

tetejére (opcionális):

főtt kukorica

chiliszósz

szikkadt rozskenyér

Megmostam a zöldségeket. A paradicsomok szemét kivágtam, a paprikákat kicsumáztam, a lilahagymákat és a fokhagymákat megpucoltam. Nagyobb darabokra vágva mindent az aprítóba tettem, hozzáadtam a sót, borsot, a zöld fűszereket, az olívaolajat és a balzsamecetet. Megszórt 1 ek. nádcukorral, felöntöttem a paradicsompürével és a vízzel. Az egészet jó alaposan pár perc alatt összeturmixoltam. A gép olyan jó munkát végzett, hogy a paradicsommagok sem érződtek. A végén még fűszerezhetjük ízlés szerint.

A sajátomat megszórtam egy kevés főtt kukoricával, tegnapról maradt még csöves kukorica, és meglocsoltam jalapeno szósszal.

Facebook: Rizsázzunk!

hideg_nyers_gazpacho_feleseg (2)

hideg_nyers_gazpacho_feleseg

Nyári torta

Szeder, ribizli, málna, joghurt.

1. A fotózáshoz történő előkészületben (a styling-ban ;)) nagy segítségemre volt az én édes jó apukám. Pusztán a lánya hírnevét óvva, mintegy láthatatlan segítőként, önzetlenül. Mert ugyanis nem szerette volna, ha valami oda nem illő kerül fel a blogra, ezért még a hűtési fázisban, előző este (szigorúan elalvás előtt) mintát vett belőle. Magyarán, képtelen volt kivárni a másnap delet, amikor egyébként is megvágtuk volna a tortát. Ezért került a tetejére egy kis halom helyett egy nagy halom málna, hogy némiképpen ellensúlyozzam a hiányzó szeletet. Köszi Apu, szeretlek. 😛

2. A Mátrában szűkös a fotózáshoz szükséges erőforrásom (na, nem mintha itthon belefulladnék a sok kellékbe, tányérba, evőeszközbe, stb cuccba…), így humanoid tortaállványt használtam: Gábor barátomat. A harmadik ellőtt fotó után viszont már ficergett, meg cseszegetett,  hogy ne tököljek már annyit. Persze, a potyatortára hajtott, megdolgozni még 1 szeletért már smafu. Apukám legalább kockáztatta a testi épségét azzal, hogy idő előtt felvágta a tortát. De azért Téged is szeretlek, jó barát vagy. És persze köszi. Gyere máskor is, hogy legalább sűrűbben legyünk. 😉

3. Mielőtt még meg kellene ölnöm Gábort, amiért sötét titkok tudója: burleszkbe illő bénázós jelenetek zajlottak a készítéskor. Legyen elég annyi, hogy ugyanazt a cukormennyiséget legalább 3x mértem le, mert a) elfelejtettem, hogy lemértem már, b) rossz tálba mértem bele, c) rosszul mértem le, d) kézi habverővel kevertem ki a zselés réteget, amitől leszakadt az integető izmom. Naná, elektromossal lényegesen egyszerűbb lett volna, de hát úgy a kutyám is tudja. A gyümölcs pedig is a pólómra fröcsögött turmixolás közben, ami elől elugrottam, így majdnem magamra rántottam az egészet. Ettől annyira befeszültem, hogy ittunk rá egy fröccsöt Gáborral. Na, ettől a ponttól viszont nem volt több bénázás. 😉

szedres_ribizlis_joghurtos_torta - Copy

 

Hozzávalók (24 – 26 centis tortaformához):

a tésztához:

10 dkg cukor
20 vaj
30 dkg liszt
10 g vaníliás cukor
1 tojássárgája
csipet só
1 kezeletlen citrom héja (vagy annak megfelelő szárított citromhéj)
fél citrom leve

1 marék zsemlemorzsa

a joghurtos réteghez:

60 dkg (4×150 g) natúr joghurt lecsepegtetve (így 22 dkg lesz)
3 ek. tejföl
1,5 dl hideg tejszín
8 dkg porcukor + 10 g vaníliás cukor
csipet só

a gyümölcsös réteghez:

12,5 dkg ribizli
12,5 dkg szeder
2 dl víz
6 dkg porcukor
1 csomag expressz zselatin (az a bizonyos doktor márkájú)
fél citrom leve

A joghurttal kezdtem még reggel. Egy vékonyabb konyharuhába öntöttem, majd a konyharuhát egy fakanál nyelére kötöztem. Egy magas falú edénybe/lábasba téve, jó pár órát hagytam lecsöpögni, hűtőben.

Elkészítettem a tésztát. A sütőt előmelegítettem 175 fokra, légkeverésen. A lisztet és a kétféle cukrot egy tálba mértem. Hozzáadtam a csipet sót és a citromhéjat is. Felkockáztam a (hűtő)hideg vajat, a lisztes keverékhez adtam és ujjbeggyel összemorzsoltam. Beletettem a tojássárgáját és a citromlevet is, és gyors mozdulatokkal alaposan összegyúrtam. Kb. egy teniszlabdányi tésztát levettem belőle, mert soknak találtam a mennyiséget. Ezt eltettem a hűtőbe. A maradék tésztát a tortaformába nyomkodtam, egy pohár aljával elegyengettem a tetejét. A forró sütőben 35 – 40 percig sütöttem. Akkor jó, ha a teteje már rózsaszínes, világos aranybarna. Amikor megsült, a formában hagytam hűlni.

Megcsináltam a joghurtos habot. A lecsepegtetett, sűrű joghurtot kikevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a csipet sóval és a tejföllel. A tejszínt kemény habbá vertem és óvatosan a joghurtos keverékhez forgattam. A tészta tetejét megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy ne ázzon el a joghurtos rétegtől. A krémet egyenletesen a már kihűlt tészta tetejére terítettem.

A gyümölcsös, zselés réteghez a szedret és a ribizlit magas falú edénybe tettem, a cukorral, a vízzel és a citromlével. Botmixerrel alaposan összeturmixoltam, majd átszűrtem. Kb. 1,5 dl-t félretettem, abból lett az öntet. Ezt most tényleg nem mértem ki, sacc volt. A maradék gyümölcshöz hozzáadtam az expressz zselatint, és kézi habverővel addig kevertem, amíg kellemesen krémes, kb. joghurt sűrűségű lett, a színe pedig világosodni kezdett. Csalóka, mert nagyon hígnak tűnik még, de a hűtőben kellemesen megdermed majd. Ha nagyon bizonytalannak tűnik, tehetünk hozzá még 1 ek. expessz zselatint. Az egészet a joghurtos rétegre öntöttem és a tortát betettem a hűtőbe. Minimum 2 – 3 órát érdemes pihentetni, de akár egész éjszakára is a hűtőben maradhat.

Friss málnával ettük.

A facebookon is fent vagyok, itt ni.

szedres_ribizlis_joghurtos_torta (3)

szedres_ribizlis_joghurtos_torta (14) - Copy

szedres_ribizlis_joghurtos_torta (7) - Copy

 

Hideg paradicsomkrémleves karamellizált hagymával és kakukkfüves túrógombóccal

Gyereklányként, de még enyhén frusztrált kamaszként is, ki tudtak kergetni a paradicsomlével a világból. Meg az “Este 10-re itthon vagy gyerek!” búcsúmondattal is. Ezt azért, így utólag, már nem tartom olyan undoknak, mint anno. Viszont eléggé gyorsan kellett inni ahhoz, hogy 7 és 10 óra között befolyjon a lé, hogy aztán hétfőn azt boncolgassuk, ki mennyire hajlott el. Aztán egyszer valamikor valamilyen csövezős fesztiválon valaki meghívott egy bloody mary-re. Olyan szar volt benne a vodka, hogy a paradicsomlé megváltás volt. Viszont (valamiért) utána már nem utáltam a paradicsomlevet. Most meg már eléggé kedvelem. Jó vodkával aztán főleg. 😉

Jól megtekertem a címet? És akkor még nem is került bele minden, amit eredetileg terveztem. Tudok én, ha akarok. Márpedig akarok, tehát tudok. Most viszont, hogy elkezdtem begépelni a bejegyzést, kissé megtorpantam, ugyanis leírva állati macerásnak és hosszadalmasnak tűnik. Miközben készítettem, nem éreztem azt, hogy eh, mi a fenének álltam neki ilyen bonyolult kajának. Mert ugyanis nem az, de tényleg. Becsszó. 😉

Egyébként a karamellizált hagyma nélkül is tuti, ha kimarad ez a flancolós mozzanat, akkor aztán végképp gyorsan elkészül.

Előkészítés: kb. 10 perc
Főzési idő: kb. 35 perc

hideg_paradicsomkremleves_karamellizalt_hagymaval_kakukkfuves_turogomboccal

 

 

Hozzávalók (3 – 4 főre):

a karamellizált hagymához:

1 kis fej lilahagyma
1 kis fej vöröshagyma
2 nagyobb gerezd fokhagyma
3 ek. olívaolaj
1 tk. vaj
3 ek. balzsamecet
1 nagyobb csipet só

a paradicsomleveshez:

30 dkg paradicsom
3 dl sűrű házi paradicsomlé (natúr)
2,5 – 3 dl víz (vagy zöldségalaplé)
1 nagyobb ág friss kakukkfű (vagy 2 tk. szárított)
5 ek. balzsamecet
3 ek. sötétbarna lágy nádcukor (ha szükséges, még adható hozzá)
só, frissen őrölt fekete bors
1 púpozott ek. mascarpone vagy 1 dl hideg tejszín
só (ízlés szerint)

2 ek. extra szűz olívaolaj

a túrógombóchoz:

12,5 dkg túró
1 ek. krémsajt (mascarpone vagy Philadelphia jellegű)
5 dkg fehér tönkölybúza liszt
1 tojáscsipet só
1 púpozott tk. kakukkfű

Megpucoltam és felkarikáztam a hagymákat. Egy serpenyőt hevíteni kezdtem, beletettem az olajat és a vajat, majd habzásig melegítettem. Először a vöröshagymát dobtam rá, pár percig hagytam párolódni, majd a lilahagyma és végül a fokhagyma ment bele. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam 2 ek. balzsamecetet. Az egészet 3-4 percig pirítottam nagyobb lángon, majd közepesre mérsékeltem a tüzet és fedő alatt 30 percig hagytam párolódni. Időnként alaposan megkevertem.

Közben összeállítottam a túrógombócot és a paradicsomlevest. A túróhoz adtam a mascarponét, a lisztet, a tojást, a sót és a kakukkfüvet, majd egy villával alaposan összedolgoztam. Lefedve a hűtőbe tettem, amíg a hagyma karamellizálódott (20 – 25 percre). A leveshez megmostam és félbevágtam a paradicsomokat, kivágtam a szemüket. A paradicsomlével, a vízzel, a cukorral és a sóval együtt botmixerrel alaposan összeturmixoltam. Vékony héjú paradicsomok voltak, nem hámoztam meg. Ha valakit zavar a héj gondolata, éles késsel hámozza meg a paradicsomokat, vagy a végén szűrje le a levest. Fűszereztem a kakukkfűvel, frissen őrölt fekete borssal, az olívaolajjal és a balzsamecettel. Beletettem a mascaropnét és újra összeturmixoltam. Kóstoltam. Kicsit sóztam, adtam hozzá még egy kevés cukrot is. Tálalásig a hűtőbe tettem. Egy kisebb fazékban 2 tk. sóval vizet forraltam a gombócoknak.

Fél óra elteltével megnéztem a hagymát. Átkevertem és fedő nélkül erős lángon, sűrűn megkeverve kicsit pirítottam, amíg elpárolgott a hagymás keverék leve. Kóstolás után sóztam, borsoztam.

Közben a víz felforrt, nedves kézzel diónyi gombócokat formáztam a masszából, majd a kissé lobogó forró vízben kifőztem. Amikor a gombócok feljöttek a víz tetejére, még 1 percig hagytam őket főni, végül egy szűrőlapáttal tányérra szedtem őket.

Tálalás előtt a levesbe kevertem a karamellizált hagymát, botmixerrel még egyszer összeturmixoltam a levest, így a hagyma is krémes lett. A kakukkfüves túrógombóccal és kevés kecskesajttal ettük.

Ez pedig itt a facebook oldalam.

hideg_paradicsomkremleves_karamellizalt_hagymaval_kakukkfuves_turogomboccal (1)

hideg_paradicsomkremleves_karamellizalt_hagymaval_kakukkfuves_turogomboccal (2)

 

Tejszínes joghurtkrém meggyzselével

Az a jó az elfelejtett és közzé nem tett bejegyzésekben, hogy amikor épp nem jön az ihlet, csalhatok vele. Valamikor 2 hete csináltam vacsi utánra desszertet, nulla koncepcióval. A végén egészen jó kis pohárkrém lett belőle. Gyorsan le is írtam másnap a receptet, aztán bedarált a napirend, este meg úgy ott felejtettem, mint eb a… egyszer az egyik hiperben a pénztárnál a teljes, teli, már kifizetett tartalmú bevásárlószatyrot. Azután csak álltam bambán és zavartan, amikor be akartam pakolni az autóba a cuccokat, de a gyereken kívül más nem volt a bevásárlókocsiban. Nálam jobban csak a pénztáros volt megrémülve, amikor visszamentünk. Ráfért volna egy kupica pálinka. 😉

Nem vagyok jó a zselatin használatában, általában rossz a viszonyunk, de ezt most pont eltaláltam. Ismételni nem biztos, hogy tudnám. 😉

tejszines_joghurtos_hab_meggyzselevel

 

Hozzávalók (3 – 4 kis pohárhoz):

a krémhez:

4 púpozott ek. natúr joghurt lecsöpögtetve
1 dl hideg tejszín
1 vanília rúd kikapart magjai
cukor (kinek milyen hite szerint) vagy méz ízlés szerint (én 3 ek. mézet használtam)
fél citrom leve (kicsi citrom volt)
csipet só

a meggyzseléhez:

1 nagy marék kimagozott meggy
a kikapart vanília rúd
5 citromfűlevél
fél dl bodzaszörp (elhagyható)
1 dl víz
3 – 4 ek. cukor (kinek milyen hite szerint, de a napraforgóméz is jó, ami jól bírja a melegítést)
2 csapott tk. porzselatin

a tetejére:

pirított mandulaszeletek

A natúr joghurtot gézbe tettem és egy kisebb lábas felé kötve (fakanál nyelére) hagytam lecsöpögni. Néhány óra alatt sűrűbb lesz, de a legjobb, ha egy éjszakán át hagyjuk csepegni.

Kikapartam a vaníliarúd magjait. A szeletelt mandulát száraz serpenyőben világos aranybarnára pirítottam.

A meggyet megmostam, kimagoztam, majd egy lábasba tettem a citromfűvel, a vanília rúddal, a bodzaszörppel, a vízzel és a nyírfacukorral. Felforraltam, majd takarékon hagytam rotyogni, amíg kicsit besűrűsödött. Nagyjából 5 perc után sziruposodni kezdett. Ha kell, adhatunk még hozzá cukrot vagy mézet. Hagytam, hogy langyosra hűljön, majd botmixerrel simára turmixoltam. Ekkor hozzákevertem a porzselatint, majd folyamatos kevergetés mellett újra felforraltam. Elzártam a lábas alatt a tüzet, hagytam kissé kihűlni a meggyes zselét, majd kis poharak aljába adagoltam. Félretettem.

Közben elkészítettem a tejszínes joghurtkrémet. A lecsepegtetett joghurtot egy keverőtálba tettem, belekapartam a vaníliamagokat, hozzáöntöttem a mézet és a citromlevet, és egy kézi habverővel simára kevertem. A hideg tejszínt elektromos kézi habverővel kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan, lassú, nagy mozdulatokkal a joghurthoz kevertem. Eddigre a meggyes zselé is kihűlt annyira, hogy rákanalaztam a krémet. A tetejét megszórtam a pirított mandulával.

Variálhatunk is, ha a meggyzselét a tejszínes joghurthoz keverjük, vagy csak egy sima, sűrű meggyszószt készítünk, amit belekeverhetünk a habba, de rétegezhetjük is, vagy a hab tetejére csurgathatjuk. Ebben az esetben kimarad a zselatin para, de a végeredmény így is tuti.

A facebook-on itt találhattok meg.

tejszines_joghurtos_hab_meggyzselevel (4)

tejszines_joghurtos_hab_meggyzselevel (3)

 

Málnás sárgabarckos morzsa

Évente egyszer tartunk egy bulit a kollégákkal a Mátrában, asszonyostól, gyerekestől. Mindenki hoz valamit, meg főz is valamit, és iszik is valamit. Kb. 40-en rohangáltak tegnap a kertben a bográcsok között, meg a poharaik után. Főtt némi marhapörkölt, meg egy kevés sörben pácolt csülök, a férj pedig lecsót csinált bográcsban. Amikor meg pattant a pálinkás üveg kupakja, mindenki eldobta a fakanalát. A kölkök is eléggé elvoltak, naná, legálisan lehetett szinte korlátlanul nassolni. A kert meg jól tele van cseresznyemagokkal (az egyik kolléga hozott egy ládányit a kertjéből), és szamóca csumákkal (mert egy másik kolléga azt hozott vagy 5 kilót). Rozi a láda mellett térdelve ette a szamócát, csumástól, ahogy volt. Este meg jött a klasszik lezárás, a szalonnasütés. Elmaradhatatlan giccs, mert az mindig kell.

Sütöttem én is, Nem terveztem, hogy bejegyzés készül erről a gyümölcsös morzsás sütiről, aztán mégis lett. Igazából nem is süti, inkább egy kis morzsa rengeteg gyümölccsel. Mivel eléggé bejött mindenkinek, mégis archiválom az utókornak, hátha egyszer bekerülök vele egy szakácskönyvbe. 😛

Előkészítés/összeállítás: 10 perc
Sütési idő: kb. 30 perc

malnas_sargabarackos_morzsas_suti (8)

 

Hozzávalók (2 dl-es pohár volt a mértékegység):

3 kis tálcányi málna
6 db sárgabarack
1 pohár liszt
3/4 pohár zabpehely
1 pohár barnacukor
csipet só
1 tk. őrölt fahéj
fél pohár felkockázott, hideg (!) vaj (ez kb. 8 – 10 dkg)
1 nagy marék dió durvára aprítva

Előmelegítettem a sütőt 175 fokra.

Megmostam a gyümölcsöket. A sárgabarackokat kettévágtam, kimagoztam és kisebb darabokra vágtam. A málnával együtt egy kb. 12 x 22 centis tepsibe terítettem.

A lisztet, a zabpelyhet, a sót és fahéjat egy keverőtálba tettem, alaposan összekevertem. A vajat kis kockákra vágtam, a lisztes zabpelyhes keverékhez adtam és az ujjaimmal összemorzsoltam. Addig kell morzsolni, amíg kicsi, zabpehely nagyságú golyókat nem kapunk. Ez nagyjából 3 – 4 perc alatt megvan.

A morzsából a gyümölcsökre szórtam egy jó nagy maréknyit és óvatosan összeforgattam. Ezután egyenletesen befedtem a maradék morzsával és megszórtam a tetejét a durvára vágott dióval. Bő félóra alatt megsütöttem. Akkor jó, amikor a teteje már ropogós a gyümölcsök pedig buborékolnak. Amikor elkészült, hagytam kihűlni.

A facebook-on is megtalálhattok, ha ide kattintotok.

malnas_sargabarackos_morzsas_suti (7)

malnas_sargabarackos_morzsas_suti (10)

Ihlet: Joy the Baker

Bodzavirág szirupos meggyes sütemény

A játszótéri BFF-em hamarosan falura költözik családostul. Húzom is a számat, mert irigy vagyok, mint a dög, akkora kertjük van. ( 😉 ) Kint jártunk a házuknál, bitang nagy meggyfájuk (is) van, roskadásig tele meggyel, jófajtával. Szedd magad akcióztam, de annyit sikerült összeharácsolnom, hogy nem győztük enni. Sütit viszont régen nem sütöttem, kezdtem is szarul kellemetlenül érezni magam. A Mátrában töltjük a hosszú hétvégét, a kertben még virágzik a bodzabokor. És akkor jött a fény: meggyes süti lesz bodzavirág sziruppal. Pontosan annyi kinyílt virág volt még a bokron, amennyi nekem kellett.

És mivel Bénáék Horváthék fényképezőgép nélkül (!!!) hagyták el a fővárost 4 napra, mobillal fotóztam… A kutya meg csak sündörgött a süti körül, olyan kunyeráló arccal, amit még életemben nem láttam. Egon nagy kéregető. 😉

Előkészítés: 10 perc magozás + 10 perc a tészta összeállításához
Sütési idő: 25 – 30 perc

bodzavirag_szirupos_meggyes_sutemeny_merge - Copy

 

Hozzávalók:

a tésztához:

13 dkg liszt
10 dkg porcukor (nádcukrot daráltam le)
1 csomag vaníliás cukor
1 mk. sütőpor
5 tojás szétválasztva
10 dkg olvasztott vaj
1 citrom leve
csipet só
35 dkg meggy (magozott súly)

a bodzavirág sziruphoz:

4 – 5 nagyobb bodzavirág
7 dkg nádcukor
1 dl bodzaszörp
2 ek. víz

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, alsó – felső üzemben. Egy tepsit kivajaztam és kiliszteztem. Megmostam és kimagoztam a meggyet.

A tésztához kimértem a hozzávalókat. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét betettem a hűtőbe. Megolvasztottam a vajat. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a vaníliás cukrot, a citromlevet, beleszórtam a lisztet, a sütőport és egy csipet sót. Végül beletettem a nem forró olvasztott vajat. Alaposan elkevertem egy kézi habverővel.

Kivettem a hűtőből a tojásfehérjét és elektromos kézi habverővel pár perc alatt kemény habbá vertem. Először csak az 1/3-át kevertem a masszához, még nem óvatoskodtam, majd a maradék habot is beleforgattam, de már óvatosan, lassú, alulról felfelé történő mozdulatokkal, hogy ne törjem össze a habot.

A kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöttem a nyers tésztát, a tetejére sorakoztattam a kimagozott, félbevágott meggyszemeket és 25 – 30 perc alatt megsütöttem a süteményt. 20 – 22 perc után tűpróbával ellenőriztem. Nagyjából 30 perc alatt megsült.

Amíg a sütemény sült, elkészítettem a bodzaszirupot. A cukrot, a vizet és a bodzaszörpöt egy kis lábasba tettem, majd addig melegítettem, amíg a cukor teljesen felolvadt. Folyamatosan kevergettem. Ekkor beletettem a bodzavirágokat és addig főztem a szirupot, amíg szépen besűrűsödött. Még forró leszűrtem és félretettem hűlni.

Amikor a sütemény megsült, sűrűn megszurkáltam a tetejét és egyenletesen meglocsoltam a bodzavirág sziruppal. A meggyszemek szépen lesüllyedtek a tészta aljára. Puha és szaftos volt, a bodzavirág sziruptól pedig illatos.

A facebook-on is megtaláltok, itt.

bodzavirag_szirupos_meggyes_sutemeny - Copy

bodzavirag_szirupos_meggyes_sutemeny (3) - Copy

bodzavirag_szirupos_meggyes_sutemeny (3)

Vegyigyümi

Hőség van. Mi kell ilyenkor? Egy jó hideg fröccs. Vagy egy tányér hideg, savanykás gyümölcsleves. Oké, a jéghideg kovászos uborka is jöhet.
Gyümölcsleves
Hozzávalók (gondolom formán):
meggy
cseresznye
sárgabarack
ribizli
szamóca
ízlés szerint cukor (nádcukrot használtam)
csipet só
3 dl tej 
3 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő
fahéj, szegfűszeg
vanília rúd
citromlé
A gyümölcsöket megmostam. A meggyet és a cseresznyét kimagoztam, a szamócákat kicsumáztam és kettévágtam. A ribizliket leszemeztem a szárról. A sárgabarackokat negyedekbe vágtam. Ez felért egy kisebb munkaterápiával. Közben Rozi is beszállt az előkészítésbe, segített enni a gyümölcsöket és néhány ribizliszárat is beletett a már kimagozott meggyek, cseresznyék közé. 🙂
A gyümölcsöket egy fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, hogy 3-4 ujjnyira ellepje. A fahéjat és a szegfűszeget finomra őröltem, fűszereztem a vizet. Csipet sót is tettem bele. Belefacsartam fél citrom levét. Még tegnapról, a morzsás süti készítésekor, megmaradt az üres vanília rúd, amit eltettem (vaníliás cukrot akartam csinálni…). Ezt is a leveshez adtam, úgy ahogy volt, egészben beletettem. A végén úgyis kivettem és kidobtam. Beleszórtam 4 evőkanálnyi cukrot is. Az egészet közepes lángon felforraltam, majd mérsékeltem a tüzet és pár percig még hagytam fődögélni.
Ezalatt elkevertem a keményítőt a tejjel és a tejszínnel, majd belemertem 2-3 merőkanálnyit a forró levesből. Ezt az egészet a fazékba öntöttem és pár percig (2-3 perc mindösszesen) forraltam.
Hagytam lehűlni. Ezt ebédeltük.

Epres joghurtkrém

Kaptunk epret. Nem keveset. Nagy, ízes epret vidékről. Először eperlekvárt akartam főzni belőle, mert azt nagyon szeretjük. Aztán addig vártam, hogy az eper elkezdett öregedni, lekvárnak már nem lett volna jó. Viszont valamilyen poharas, krémes desszertnek még tökéletes volt. Habos, joghurtos, savanykás réteges finomság lett belőle. A belga sörös poharak is üresen tátongtak már egy ideje, valami kellett beléjük, ha már belga sör nincs itthon, mert senki sem hoz…
Eperlekvárt majd Rozi keresztapja csinál, úgyis nyakig van a befőzésben. 🙂
Epres joghurtkrém
Hozzávalók:
10 dkg natúr joghurt – minél sűrűbb, annál jobb, akár pár órára fel is lehet lógatni, hogy lecsöpögjön a leve
1 dl hideg tejszín
1 ek. porcukor
8-10 nagyobb szem eper
3-4 darab babapiskóta
1 evőkanálnyi szeletelt mandula
Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Lábasban főzni kezdtem, kicsit szét is nyomkodtam, hogy levet eresszen. Tettem rá 1 evőkanálnyi cukrot is. Amikor felforrt, lekapcsoltam alatta a tüzet és hagytam kihűlni.
Amíg az eper hűlt, a porcukorral együtt felvertem a hideg tejszínt, aztán hozzákevertem a joghurtot. 
Rétegeztem a hozzávalókat. A kehely aljába tettem egy kanálnyi epret, amire krémet, majd kevés szeletelt mandulát és néhány babapiskóta darabot raktam. Ezt addig folytattam, amíg el nem fogytak a hozzávalók.
A tetejére szórtam kevés szeletelt mandulát és hűtőbe tettem tálalásig. Azaz mostanáig. 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!