Puha, ropogós és szaftos. A kóstolás után Apukámtól csak annyit kértem, hagyjon másnapra is néhányat a fotózáshoz. 😉 Gyors, finom és nem is olyan egészségtelen. Ha gyerekek is eszik, a vörösbor helyett (bár felfőztem, de jobb a békesség) narancslevet vagy szűretlen, cukrozatlan almalevet használhatunk. Nálunk lesz ilyen Karácsonykor, követelték. 😉
Hozzávalók:
20 dkg dió finomra, kissé krémesre darálva
10 – 15 dkg porcukor (nádcukorból vagy nyírfacukorból)
3 cl víz
csipet só
20 dkg aszalt szilva
2 dl száraz vörösbor
2 dl víz
4 szem szegfűszeg
1 kicsi ág rozmaring (kb. 3 centis darab)
1 tk. méz
kb. 5 dkg kókuszreszelék
kakaópor a forgatáshoz
A diót finomra daráltam, elkevertem a porcukorral, a csipet sóval és a vízzel, összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem. Őszintén szólva, nem tudom, pontosan mennyi ideig volt a hűtőben, de 1 órát biztosan, mert dolgunk volt.
Közben az aszalt szilvát felfőztem a vörösborban, az egészben hagyott rozmaringgal és a szegfűszeggel. Kevés vízzel hígítottam. Addig főztem, amíg a szaft kb. a felére sűrűsödött. Hagytam kihűlni. Ezután botmixerrel pépesítettem, és mivel sűrűnek találtam, adtam hozzá néhány evőkanálnyit a visszamaradt vörösboros szaftból. Kevertem hozzá még 1 tk. mézet és fél csomag (5 dkg) kókuszreszeléket. Az egészet a diós masszához gyúrtam és megint hagytam kb. 15 – 20 percet a hűtőben dermedni.
A tenyereim között diónyi golyókat formáztam és cukrozatlan kakaóporba forgattam.
Szerintetek