Rizsázzunk!

Gyerekkorom ízei

Hogy milyen a gyerekkor illata? Nekem leginkább a szamóca, a málna, a tiszta termőföld, a nap égető illata, a mogyoró, a savanyú káposzta és a DIÓ ugrik be. Na meg a disznóvágások fűszeres emléke. De ez egy másik téma, majd egyszer erről is írok.

Nagypapám földműves ember volt. Meg piaci kofa. Nagyon jó piaci kofa. Pista bácsit mindenki ismerte. Gyerekként nekem ez nagyon tetszett. És imádtam, amikor hajnalban vele mentem a piacra. Én hozhattam magunknak reggel 6-kor a friss lángost, amit én süthettem ki. Mert amikor már elég nagy voltam hozzá, hogy csak a lángos tésztát tegyem a forró olajba és ne a kezemet, a lángosos csajok megengedték, hogy megsüssem a reggelinket. Úristen, a mai napig megrohannak az emlékek a forró olaj illatától. Imádok mindent, ami forró, bő olajban, vagy zsírban sült. A nap végén pedig Papa mindig tisztességesen elosztotta a napi bevételt, amit együtt számoltunk meg és könyveltünk le. Saját kis pénzes szütyőm is volt, amiben gyűjtöttem a fizetésemet. Ezt aztán jól elvertem a lángosos melletti trafikban Francia drazséra és Dunakavicsra. Meg limó porra.

A szülinapokra volt néhány üzembiztos süti recept. Egyensúly tészta, lúdlábtorta, és a diótorta. Erős érzelmi szálak fűznek a friss vajhoz is. Biztosan tudom, hogy ez életeken át ívelő rajongás. A vajas krémmel készült sütiktől megremeg a szempillám. Minden szülinapra diótorta készült, vastag, habos kakaós vajkrémmel. Én általában csak a vajkrémet ettem ki a tészta közül… Volt, hogy a nagymamám készítette, de általában a húga sütötte, akinek egyébként cukrász volt. Igaz, az élet úgy hozta, hogy kocsmáros lett egy időre. Egyszer láttam, ahogyan 3 ittas férfit úgy zavart haza a kocsmából délután 5-kor, hogy még ők köszöntén meg a törődést. Voltak tyúkjai, az egyik folyton megcsípett, amikor bementem a tojásokért.

Három apró dolgot változtattam a recepten: a szegfűszeget gyömbérre cseréltem, narancshéjat tettem a tésztába, és végre megcsináltam azt a Pierre Hermé féle csokoládé mousse-t, amit jó ideje terveztem. A régi, öreg kakaós vajkrém helyett habos csokikrémmel töltöttem meg a tortát.

És hogy mi adta a löketet, hogy végre megcsináljam? Ja, nem meséltem még róla? A vajhoz fűződő szoros érzelmi köteléknél már csak a receptkönyvekhez fűz erősebb szál. Csorba Anita összegyűjtötte az olvasói gyerekkorát meghatározó Ízemlékeket . Ezekből készített szuper emlékkönyvet, amihez hozzáadta önmagát is, egy kis csavarral. Ez az Ízemlékek, tele édes receptekkel, gyerekkori emlékekkel.

Előkészítés: kb. 20 perc

Teljes elkészítési idő: kb. 1.5 óra

 

Hozzávalók (20 cm-es tortaformához):

a tésztához:

5 egész tojás kettéválasztva

20 dkg darált dió

18 dkg darált nádcukor

1 ek. zsemlemorzsa (elhagyható)

1 csapott tk. őrölt gyömbér

fél narancs héja (lehetőleg kezeletlen legyen)

1 csipet só

a krémhez:

250 gr hideg tejszín

2 egész tojás

4 tojássárgája

225 gr 60%-os étcsokoládé

70 gr nádcukor

15 gr víz

Először a tésztát állítottam össze. A sütőt előmelegítettem 170 fokon, légkeverésen.

Két 20 centis tortaformát kivajaztam, kiliszteztem. Ledaráltam a nádcukrot, majd a diót. A tojásokat megmostam, majd kettéválasztottam. A sárgáját a cukorral, a narancshéjjal és a gyömbérrel fehéredésig, jó habosra kevertem. Beleforgattam a darált diót és a zsemlemorzsát. Egy csipet sóval kemény habbá vertem a tojásfehérjét is. Több részletben óvatos, nagy mozdulatokkal a diós tojássárgájás masszához kevertem. Egyenlő arányban a két tortaformába öntöttem a tésztát és nagyjából 30 perc alatt világos aranybarnára sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, hogy megsültek. A tésztát a formákban hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a csoki mousse-t is, Pierre Hermé csodálatos útmutatása alapján.

A csokoládét egy narancs reszelt héjával vízgőz felett olvasztani kezdtem. Az egész tojásokat és sárgáját elektromos kézi habverővel habosítani kezdtem. Közben összeforraltam a cukrot és a vizet: amikor felforrt a keverék és a cukor elolvadt, elkészült a cukorszirup. Ezt a szirupot vékony sugárban, folyamatos keverés mellett, a kihabosított tojáshoz csurgattam. Amikor a cukorszirupos tojásos keverék a duplájára nőtt, elkészült.

A hideg tejszínből kemény habot vertem. Hozzákevertem az olvasztott csokoládét is. Szépen besűrűsödik a tejszínhab a csokoládétól. Ezután fellazítottam a kihabosított tojás egyik felével, majd óvatosan hozzáforgattam a maradékot is. Krémes, könnyű csoki mousse-t kaptam.

Az egyik tortaformában hagytam az egyik kisült tésztaalapot, ezt bőkezűen megkentem a csoki mousse-szal, ráraktam a másik kisült tésztát, és a tetejét is megkentem a csokikrémmel. Éjszakára hűtőbe tettem dermedni. Másnap kiszedtem a tortát a formából és az oldalát is megkentem a narancsos csokikrémmel.

Díszítésként megszórhatjuk darált dióval, pirított és durvára tört kókusz chipsszel, kandírozott narancshéj darabokkal, vagy zöldséghámozóval vágott narancshéjjal.

Facebook: Rizsázzunk!

Instagram: rizsazzunk_blog

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!