Rizsázzunk!

Nagyon tavaszi saláta

Megérkeztek Zöld Múzsától az ehető tányérok. Én meg azonnal tekerni kezdtem, hogy miket tehetnék beléjük, mert annyira vonzóak és őszinték, hogy csak járt és járt az agyam.

Egy tányér a gyereklány kíváncsiságának áldozata lett, megtalálta, megkóstolta, megette (“Anya, ez nagyon jó!”).  🙂 De mivel ebből a verzióból (spenótos, szezámos, fehér tönkölylisztes) 2 db érkezett, a túlélőt használtam ma. Azt pakoltam bele, amit tegnap ösztönösen vettem meg a piacon. 🙂

Elkészítés: szűk 10 perc

nagyon_tavaszi_salata

 

Hozzávalók (1 főre):

1 marék friss spenót
2 -4  db hónapos retek
1 világos zöld héjú, kicsi cukkini
1 szál újhagyma
negyed szál rebarbara (kb. 8 – 10 centinyi)
csipet só és frissen tekert bors
1 mk. citromlé
2 tk. olívaolaj1 kicsi ág friss kakukkfű
csipet só, frissen tekert tarka bors

A spenótot, a retket és cukkinit megmostam. A spenótot saláta centrifugában megszárítottam, majd felcsíkoztam. A rebarbarát csak mosni kellett, annyira zsenge volt. A retket, a cukkinit, a rebarbarát és az újhagymát vékonyan felkarikáztam, keverőtálba tettem, majd hozzáadtam a spenótot is. Enyhén sóztam, borsoztam, majd meglocsoltam az olívaolajjal és a citromlével is. Rászórtam a friss kakukkfüvet. Kézzel alaposan összeforgattam, az ehető tányérba halmoztam, lefotóztam, majd Rozival jól megettük.

Ennyi. Harsány, tavaszi, friss S.A.L.Á.T.A.! 🙂

Ez meg itten a facebook életem. 🙂

nagyon_tavaszi_salata (1)

Húsvét

Túléltük. Megemésztettük. Kipihentük. 
Az idei Húsvét sem maradt alul az eddigiekhez képest. A Nyúl is tojt megint. Nem lehet könnyű dolga. Évről évre sztaniolpapírba csomagolva, formára igazítva tojni a saját mását több 100.000 példányban…
Lássuk be, meglehetősen mókás látvány lehetett, ahogyan egyedül keringtem a kertben bokorról bokorra a Nyúl pakkját keresve. Halmozottan hátrányosan idén ráadásul a húgom nélkül, akivel minden évben együtt keressük a húsvéti szajrét. Ő épp Rómában házalt a katolikus egyház áldásáért… Így elmaradt az a kéjes elégedettség, amikor az ő csomagját is én találom meg… Anyu meg, levakarhatatlan vigyorral az arcán, követett.
Aztán ott volt a sonka is. Szegény Dezsőnek meg kellett halnia… Apu reggel 9-kor tette fel főni a sonkát, amit este 7-kor vett le a tűzről. Aztán persze a főzőlében hagyta kihűlni, másnap pedig kicsontozta és lepréselte. Tömör gyönyör.
Szerény volt a körítés is. Sonkalében főtt tojással, krumplival, ipari mennyiségű újhagymával, retekkel, frissen reszelt tormával.

Jövőre is ugyanez lesz. És akkor már Rozival együtt keresünk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!