Rizsázzunk!

Kapros túrós cukkinilepény

Amerikai palacsinta juharszirup nélkül, ami leginkább kanadai? Tudathasadásos lehet, mint a Kisvakond nadrág nélkül (lehet, hogy beszűkült a tudatom…). Pedig jó is az. Cukkinivel, túróval, kaporral. Nehezen lassult le az agyam a tegnap éjszakai Kitchen Confidential maraton után, elalvás előtt még azon kattogott, mit csináljak a maradék cukkiniből. Ezt találtam ki. Amerikai palacsinta az alapja, semleges tészta, bátran lehet vele kísérletezni. Ez sült ki belőle.

Bruttó 30 perc. Ebéd. Kész. 😛

1cukkinilepeny2 (683x1024)

 

Hozzávalók (3-5 főre):

3 tojás
11,5 dkg liszt (most fele teljes kiőrlésű, fele finom búzaliszt)
1 púpozott tk. sütőpor
1 nagy csipet só
1 csipet cukor
1,4 dl tej
10 dkg túró
1 cukkini
1 csokor kapor
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej lilahagyma
bors
1 kis pohár natúr joghurt (15 dkg)
1-2 ek. olaj a sütéshez

Előkészítettem az edényeket. A lila -és fokhagymát megpucoltam, a kaprot megmostam, felaprítottam. A lilahagymát vékonyan felszeleteltem.

Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgájához hozzáadtam a lisztet, a sütőport, a tejet, a túrót, a sót és a csipet cukrot. Sűrű, de sima tésztát kaptam. Megmostam és a sajtreszelő nagy lyukú oldalán lereszeltem a cukkinit. Nem hámoztam meg, zsenge volt. A zúzott fokhagymával és a kapor felével együtt a cukkinit is a tésztához kevertem. Frissen őrölt borssal megszórtam.

Egy másik keverőtálban pár perc alatt kemény habbá vertem a tojásfehérjét. Először csak a felét adtam hozzá, majd a másik felét is, de itt már óvatosabb, nagyobb mozdulatokkal, alulról felfelé kevertem össze.

Kikevertem a joghurtot: csipet sóval, a kapor felével és kevés borssal.

Egy teflon palacsintasütőt közepes lángon felhevítettem, beleöntöttem 1 ek. olajat, majd kis korongokat halmoztam bele a tésztából, púpozott evőkanálnyi adagokat. Melléjük tettem a lilahagyma karikákat is. 3-4 percig sütöttem a palacsinták egyik oldalát, majd amikor aranybarnák lettek, megfordítottam és még 1-2 percig sütöttem a másik oldalukat is.

A kapros joghurttal, kevés nyers, reszelt cukkinivel, lilahagymával és friss kaporral tálaltam.

A receptet a Rizsázzunk FB oldalán és a Gasztro blogok (Magyar gasztroblogok gyűjtőhelye) oldal FB falán is megtaláljátok.

Október Feszt - almás szilvás túrós szelet

Szintén Nők Lapja Konyha október. Egyszerű, mint az 1×1. Szabadon variálható, én is ezt tettem, kicsit személyre szabtam az eredeti receptet.

1alma szilvas turos (683x1024)

 

Hozzávalók:

35 dkg liszt
1 csomag sütőpor
15 dkg túró
19 dkg nádcukor
10 g vaníliás cukor
1 ek őrölt fahéj
1 citrom héja + a leve
1.5 dl olaj
csipet só
3 db alma
10-12 db szilva félbevágva, magozva

a vanília sodóhoz:

0.5 dl tej
2 tojássárgája
1 vanília rúd vagy 10 g vaníliás cukor
5 dkg nádcukor (vaníliás cukor esetén csak 4 dkg cukor)
1 ek. liszt
1 ek vaj

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral.

Egy nagy tálba mértem a száraz alapanyagokat. Jól elkevertem, majd a nedves hozzávalókat is beletettem (kivéve az almát) és egynemű masszává kevertem. Ezután a 3 almát meghámoztam, kb. 1×1 centis darabokra kockáztam és a tésztához kevertem. A nyers tésztát egyenletesen eloszlattam a tepsiben. A kimagozott szilvákat először félbevágtam, aztán a feleket is feleztem, így negyedeket kaptam. Kiraktam vele a tészta tetejét. Megszórtam fahéjjal és kevés nádcukorral. Az előmelegített sütőben kb. 35-45 perc alatt megsütöttem. 30 perc elteltével tűpróbával ellenőriztem.

Amíg a süti sült, elkészítettem a vanília sodót.

A tojássárgákat simára kevertem 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel. A maradék tejet felforraltam és hozzáadtam a lisztes, cukros tojássárgáját. Folyamatosan keverve felfőztem, de nagyon figyeltem rá, hogy ne forrjon, különben a tojássárgája csomós rántottává változott volna. Amikor kész lett, lehúztam a tűzről és belekevertem a vajat. Ettől szép fényes lett. Onnan lehet tudni, hogy a krém készen van és megfelelő sűrűségű, hogy bevonja a kanalat, ha pedig egy csíkot húzunk rajta, a mártás nem folyik össze rajta.

Meggyes lepény

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. 🙂
Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel.
A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.
meggyes szilvas lepeny
Hozzávalók:
a tésztához:
20 dkg fehér liszt
12,5 dkg zsír
6 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 evőkanál tejföl
csipet só
a töltelékhez:
30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg10 dkg darált dió
kevés zsemlemorzsa
1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).
A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.
A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 – 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem.

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

 

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.
Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége. 

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. 🙂
Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is… 🙂
A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az…

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):
15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor
A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.
Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.
A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. 🙂

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz.
Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. 🙂 A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.
Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is… 🙂
Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. 🙂 Annak is érkezik majd a receptje.
Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)
12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok 🙂 )
12,5 dkg vaj – kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:
15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen
25 – 30 gr kakaópor
100 – 120 gr porcukor
Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.
Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem 🙂 ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz…
Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is…
Forrás: Csak a Puffin 

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe.
Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem.
A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása.
Almás szilvás cobbler
Hozzávalók:
30 dkg kimagozott szilva
2 db alma
2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)
1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
5 dkg nádcukor (dettó)
1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)
csipet só
1 tojás
1,5 dl tejszín
A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia “tepsit” használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. 🙂
A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.
A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam.
Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt.
Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt… 🙂

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a “hegyekbe”, egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.
 
A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra… Bocs, Nagymami.

 
Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg fehér liszt
15 dkg zsír
10 dkg vaj (de lehet csak zsírral, akkor 25 dkg kell)
12 dkg kristálycukor
1 tojás sárgája
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1-2 evőkanál tejföl
csipet só
Az töltelékhez:
2 kg savanykás, kemény alma
3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)
fél – 1 citrom leve és héja
10-15 dkg darált dió
őrölt fahéj és szegfűszeg
kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá
1 tojás sárgája a kenéshez
A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).
A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.
A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt.
Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel.
A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.
Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Szúrós szórós túrós

Régóta szemeztem ezzel a recepttel. Több okból is. Egyrészt nagyon szeretjük a túrós sütiket, másrészt a leírás alapján egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt. Ráadásul mindig is érdekelt, milyen is lehet ez a szúrós túrós. Leginkább arra gondoltam, hogy a lisztben lévő sütőpor miatt lehet ez a neve, bár gyanús volt, hiszen más sütihez is kell sütőpor, mégsem szúrt egyik sem.
Ma megsütöttem végre. Tegnap sétából hazafelé, Rozival bementünk a boltba, vettem túrót, de délután már nem volt kedvem nekilátni. 
Szóval ma rákészültem, aztán összeraktam a sütit. Nem viccelek, az egész nagyjából 5 perc volt, és ebben már benne volt az is, hogy megmelegítettem az ebéd utáni kávém maradékát.

Szórt túrós
Ebben a receptben az az érdekes, hogy deciliterben adja meg a mennyiségeket, úgyhogy fogtam egy mérőpoharat és megcsináltam. 🙂
Hozzávalók:
3 dl rétesliszt
0,5 kg túró
3 csomag vaníliás cukor
3 dl kristálycukor – én csak 2 deciliternyit mértem ki, így is megfelelően édes lett
1 csomag sütőpor 
4 egész tojás
3 dl tej
kevés vaj
A sütőt előmelegítettem 180C fokra, ami gázsütőn a 3-as fokozat lehet. Alaposan kikentem vajjal a tepsit (kb. 15×30-as). 
A lisztet összekevertem a sütőporral, majd az egyik felét a kivajazott tepsibe szórtam. Egy tálban összekevertem a túrót, a vaníliás cukrot, a kristálycukrot, majd a tepsibe szórt lisztre öntöttem. 
Felvertem a 4 tojást és lassan hozzáöntöttem a tejet. A tojásos tejet ezután a sütire öntöttem, kis vajdarabokat dobáltam a tetejére, egyenletesen elszórva. 
Nagyjából 45 perc alatt készre sült, de ez sütőnként változhat. A legbiztosabb módszer ennél a sütinél is a tűpróba.

És hogy miért is szúrós szórós? Azért, mert egészen addig, amíg ma össze nem állítottam, meg nem sütöttem, majd meg nem kínáltam vele az uramat, minden alkalommal szúrós túróst olvastam a recepten. És egyszer sem  szúrt szemet, hogy a süti neve valójában: SZÓRÓS TÚRÓS. 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!