Hőség van. Mi kell ilyenkor? Egy jó hideg fröccs. Vagy egy tányér hideg, savanykás gyümölcsleves. Oké, a jéghideg kovászos uborka is jöhet.

Hozzávalók (gondolom formán):

meggy

cseresznye

sárgabarack

ribizli

szamóca

ízlés szerint cukor (nádcukrot használtam)

csipet só

3 dl tej 

3 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

fahéj, szegfűszeg

vanília rúd

citromlé

A gyümölcsöket megmostam. A meggyet és a cseresznyét kimagoztam, a szamócákat kicsumáztam és kettévágtam. A ribizliket leszemeztem a szárról. A sárgabarackokat negyedekbe vágtam. Ez felért egy kisebb munkaterápiával. Közben Rozi is beszállt az előkészítésbe, segített enni a gyümölcsöket és néhány ribizliszárat is beletett a már kimagozott meggyek, cseresznyék közé. 🙂

A gyümölcsöket egy fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, hogy 3-4 ujjnyira ellepje. A fahéjat és a szegfűszeget finomra őröltem, fűszereztem a vizet. Csipet sót is tettem bele. Belefacsartam fél citrom levét. Még tegnapról, a morzsás süti készítésekor, megmaradt az üres vanília rúd, amit eltettem (vaníliás cukrot akartam csinálni…). Ezt is a leveshez adtam, úgy ahogy volt, egészben beletettem. A végén úgyis kivettem és kidobtam. Beleszórtam 4 evőkanálnyi cukrot is. Az egészet közepes lángon felforraltam, majd mérsékeltem a tüzet és pár percig még hagytam fődögélni.

Ezalatt elkevertem a keményítőt a tejjel és a tejszínnel, majd belemertem 2-3 merőkanálnyit a forró levesből. Ezt az egészet a fazékba öntöttem és pár percig (2-3 perc mindösszesen) forraltam.

Hagytam lehűlni. Ezt ebédeltük.

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a “hegyekbe”, egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra… Bocs, Nagymami.

40 dkg fehér liszt

15 dkg zsír
10 dkg vaj (de lehet csak zsírral, akkor 25 dkg kell)

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél – 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20×30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt.

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel.

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Bocs, itt nincs kép. 

Volt a fagyasztónkban egy ifjonc vidéki csirke. Kettő darab. Mivel húslevest bármikor hajlandóak vagyunk enni, szombat este kivettem az egyiket felengedni, amiből aztán másnap csirke aprólék leves és són sült, majoránnás csirke lett. A levesből Rozi is evett.

Vettem friss sárgarépát, fehérrépát, zellert, petrezselyemzöldjét, volt itthon hagyma, fokhagyma, krumpli, fűszerek. Kuktám is volt. A férjem megpucolta a zöldségeket, amíg én megkozmetikáztam a csirkét és a belsőségeit, a máját, a szívét, a zúzáját. A csirkéről levettem a két szárnyát, ezek mentek a levesbe. Fazékba került a levesnek való, az egész csirke pedig 1 kiló són, majoránnával, 1 fej vöröshagymával és 3 gerezd fokhagymával a hasában fólia alatt bekerült a sütőbe. 

Persze a leveshez Rozi miatt kicsit kevesebb fűszert és sót használtam, de ez csak jót tett neki. Intenzíven érezni lehetett a hús és zöldségek ízét.

1 egész tanyasi csirke 2 egész szárnya

máj, szív, zúza

3 közepes szál sárgarépa

2 szál fehérrépa

1 kis fej zeller

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 szem közepes krumpli

fél csokor petrezselyemzöld

1 egész paradicsom, 1 egész fehér paprika

5-6 szem egész fekete bors

8-10 szem egész köménymag

2 szem egész szegfűszeg

1 evőkanál só

2-3 maréknyi csigatészta

  

A zöldségeket megpucoltuk, a csirke aprólékát megmostuk. A fűszereket, a fokhagymagerezdeket és a petrezselyemzöldet teatojásba tettem. A szárnyakat és nyakat 3 liter vízben a fűszerekkel együtt főzni kezdtem, majd amikor felforrt, hozzáadtam a zúzát és szívet, a kisebb darabora vágott sárga -és fehérrépát, a zellert, a vöröshagymát, a paradicsomot és a paprikát. Amikor ezekkel együtt is felforrt, beletettem a kockára vágott krumplit és a májat is. Megsóztam. Innentől takarékon hagytam gyöngyözve fődögélni.

A gyerek ebédje: amikor a zöldségek megpuhultak és a csirkeszárnyak is megfőttek, kivettem Rozi adagját, néhány sárgarépát, fehérrépát, krumplit. Leszedtem az egyik szárnyról a húst és kivettem a vöröshagymát is. A paradicsomot átpasszíroztam egy szűrőn, a húst egy kevés vöröshagymával pépesítettem, majd a villával áttört, kicsit darabos zöldségekhez adtam a paradicsom levével és 1 merőkanál húslevessel. Azt a cuppogást, nyammogást, elégedett hümmögést, amit Rozi evés közben produkált, nem lehet semmivel sem leírni. 🙂

Ami nagyon fontos: a levest közepes lángon kezdjük el főzni és így hagyjuk eljutni a forrásig. Nem szabad erős tűzön letámadni, attól csak jól összezavarodik. 

A csigatésztát kevés húslevesben főztem meg. 

1 egész csirke

1 kiló durva szemű, sima asztali só

majoránna

1 fej vöröhagyma

3 gerezd fokhagyma

A megtisztított, megmosott csirkét bedörzsöltem a morzsolt majoránnával, a hasába tettem a megpucolt vörös -és fokhagymát. Ráfektettem a tepsibe öntött sóra a mellével lefelé, befedtem alufóliával és betettem a sütőbe, amit 180 fokra állítottam be. Nagyjából egy óra alatt megsült. Könnyen ellenőrizhetjük, ha egy hústűvel megszúrjuk. Ha nem folyik belőle rózsaszínes lé, akkor oké. Ezután grillezni kezdtem először a hátát, majd amikor ez ropogósra sült, aranybarna lett, megfordítottam és a mellét is ropogósra pirítottam. 

Krumplipürével és házi savanyúval, céklával ettük.

Ezt a tortát nagymamám húga sütötte mindig. Szülinapra, névnapra, karácsonyra, Húsvétra, hétfőre, keddre, szerdára, vagy bármikor, amikor kértük. 

Két dolgot érdemes tudni róla:
1. csupa dió az egész
2. kis szerencsével 1 szelet elintézi az éves vaj/margarin szükségletet.

Mindig elkeverem valahova a receptjét, mert kis cetlikre írom le minden alkalommal, úgyhogy megint elkérem Anyukámtól, hogy közzétehessem. 

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.

Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. 🙂

Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. 🙂

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. 🙂

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!

 

Ezek a britek csak tudnak valamit. Almatortát sütni biztosan.Mostanában nem igazán sikerültek a sütik. Csináltam márványos gesztenyés krémest, aminek a lapjai olyanok lettek a krémtől, mint az ázott kartonpapír. Kellett valami, amitől visszaáll a becsület. Többször megsütöttem már ezt az angol almatortát, talán az egyik legegyszerűbben összeállítható sütemény. És nagyon finom. De naná, hogy, itt is volt egy kis malőr. Amatőr… Amikor először készítettem, kicsit elnéztem a tésztához megadott cukor mennyiségét a . 36 gramm helyett 36 DEKAGRAMMOT tettem bele… Így is jó lett, bár összeragadt tőle a szánk. Ráadásul anyósomékhoz vittük, ez volt az egyik bemutatkozó tortám.

Szóval, ennek a süteménynek épp abban rejlik az egyik nagyszerűsége, hogy egyáltalán nem édes, az alma természetes íze dominál. De ez már történelem. Íme a recept a helyes arányokkal.Hozzávalók:

250 g liszt

150 g hideg vaj

36 g cukor (figyelem, semmiképpen sem 36 dkg :-))

2 evőkanál hideg víz

csipet só

750 g savanykás alma (fontos, hogy az alma ne legyen kásás, mert az nagyon elrontja az összhatást, grízre emlékeztető állaga lesz a tölteléknek)

1 darab citrom

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt szegfűszeg – az eredeti recept ezt nem írja, önkényesen tettem a töltelékhez, mert karakteres ízt ad neki és persze, mert imádom 🙂

56 g cukor – én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert abban volt még korábbról kikapart és megmaradt vanília rúd, de a fehér kristálycukor is tökéletesen meglel

1 evőkanál étkezési keményítő

3 evőkanál sárgabarack lekvár a torta megkenéséhez.

A sütőt előmelegítettem 180C fokra. Ez gázsütő esetében azt hiszem a 3-as fokozat, de valószínűleg ez nagyban függ a sütőtől.

A tésztát két módon is össze lehet állítani. Az egyik a hagyományos, kézzel gyúrás. Ebben az esetben viszont villámgyorsnak kell lenni, mert ha sokáig simogatjuk a tésztát, nem lesz kellően omlós. A másik a robotgépes változat. Én így csináltam, amihez először a felkockázott hideg vajat tettem a keverőbe, majd hozzáadtam a lisztet, a cukrot és a sót is. Nagyjából 1 perc alatt morzsásra keverte a gép. Ezután a tésztát átöntöttem egy tálba, amihez hozzátettem a 2 evőkanál hideg vizet. Tényleg legyen jó hideg a víz, akár a fagyasztóba is betehetjük 1-2 percre, mielőtt a tésztához adjuk. Ha már a víz is a tésztában van, nagyjából 1 perc alatt gyors mozdulatokkal összegyúrom, majd lefedve 1 órára hideg helyre tettem pihenni.

Amíg a tészta pihent, kivajaztam egy tortaforma alját és oldalát is, és a gyereklány is kapott uzsonnát (alma, sütőtök és sárgarépa mix).

Pár perccel azelőtt, hogy a tésztát kivettem a hűtőből, megpucoltam, kicsumáztam és felkockáztam az almát. Összekevertem a cukorral, a fűszerekkel, a citrom levével és reszelt héjával, az étkezési keményítővel. A keményítő sokat segít abban, hogy ennek a sütinek a tésztája ne legyen ázott kartonpapír állagú, mint a gesztenyés krémé volt.

A tészta egyik felét nagyjából fél centi vékonyra nyújtottam úgy, hogy a tortaforma oldalára is jusson (nagyjából 2-3 centi magasan). Erre öntöttem az almát, majd kinyújtottam a tészta másik felét is, ugyanúgy nagyjából fél centi vékonyra és betakartam vele az almát. A tészta tetejére kis lyukat vágtam, így a sülés közben képződő gőz távozni tud, a tészta nem púposodik fel.

50 percig kell sütni a 180C fokos sütőben, majd ha elkészül, a tetejét meg kell kenni a sárgabarack lekvárral, amitől szép fényes lesz.

Én most angol vanília sodó-t csináltam hozzá, de vanília fagyival is isteni, főleg, amikor a torta még forró.

A tortát korábban sütöttem, mint ahogy a blogot elkezdtem, ezért nincs még kép róla. De ha legközelebb sütök, lefényképezem, kisdobos becsületszó. 🙂