Rizsázzunk!

A májkrém - legyen házi

Rizsázzunk

2013. Jun. 11.

Hozzászólások (0)

Nem eszünk sok kész cuccot. Hébe-hóba veszünk felvágottat, gyári kolbászt. Konzervet szinte soha nem lát a kamránk, kivéve mondjuk a paradicsompürét, vagy az olajos halakat. 
Évek óta készítünk mi magunk kolbászt. Megvan a kipróbált, jól bevált recept, a család meg jó nagy ahhoz, hogy hónapokra elegendő mennyiséget begyúrjon, betöltsön. 
Ma az Anya spórol blogra tévedtem, és amíg Rozi aludt, kicsit kutakodtam ott. Így találtam rá egy jó kis házi májkrém receptre. Meg is csináltam. Annyira egyszerű, hogy azt hiszem a bolti májkrémektől is elköszönünk, a zabpelyhes kekszhez hasonlóan.
Hozzávalók:
20 dkg csirkemáj
1 kisebb fej vöröshagyma
4 ek. tej/húslé (egyik sem volt épp itthon, sima csapvízzel helyettesítettem)
só
fekete bors
majoránna
2-3 el. kacsazsír/zsír
füstölt szalonna (az eredeti recept húsosat ír, de nekünk most épp csak füstölt csemege szalonna volt itthon. Püff neki 🙂 )
mustár ízlés szerint
A serpenyőbe tettem a kacsazsírt, a felkockázott szalonnát és a vöröshagymát, majd megpirítottam. Rátettem a megmosott, feldarabolt csirkemájat, frissen őrölt fekete borssal, majoránnával fűszereztem és készre sütöttem. Kicsit meg is pirítottam. 
Sóztam (ezúttal alaposan el… higgadtabbnak kellett volna maradnom), majd botmixerrel pépesítettem, de azért nem bébiételesre, kisebb májdarabok maradtak benne. 
Viszlát fémdoboz, viszlát szalonna bőrke. Viszlát ipari szalonna.
U.i.: kis keresgéléssel rengeteg májkrém receptet köp ki magából az internet. Érdemes kutakodni. A No Salty (is) tele van velük. 🙂

Innen is szemezgethettek

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Rizsázzunk

2013. May. 13.

Hozzászólások (0)

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.
Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége. 
A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. 🙂
Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is… 🙂
A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az…

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):
15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor
A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.
Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.
A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. 🙂

Innen is szemezgethettek

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Rizsázzunk

2013. May. 13.

Hozzászólások (0)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz.
Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. 🙂 A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.
Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is… 🙂
Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. 🙂 Annak is érkezik majd a receptje.
Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)
12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok 🙂 )
12,5 dkg vaj – kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:
15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen
25 – 30 gr kakaópor
100 – 120 gr porcukor
Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.
Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem 🙂 ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz…
Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is…
Forrás: Csak a Puffin 

Innen is szemezgethettek

Karamell pite

Rizsázzunk

2012. May. 29.

Hozzászólások (1)

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, háború idején és után sokszor került az asztalra.
Rengeteget hallottam a nagymamáról és a sütiről is,  a férjtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét, amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. Komoly. 🙂 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is sütöm neki évente 1x. Most is megcsináltam.
Az egészben az a legjobb, hogy olyan klasszik nagymamásan van dokumentálva. Nincs megadva a sütés hőfoka (hogy is lenne, akkor még nem voltak okos sütők, amire androidosan telepíteni lehetett a sütit…), nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb. Kemény, de így izgalmas. 😉
A karamell pite

 

Hozzávalók:

a tészta:
30 dkg liszt
15 dkg margarin
2 dl tejföl
1 jó késhegynyi szódabikarbóna
a karamell krém:
15 dkg + 10 dkg kristály cukor
1 dl + 2dl tej
5 dkg liszt
10 dkg vaj
A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem… Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. 🙂
Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas.
Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el.
A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is…
Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral.
Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben.
Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.
Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz.

Innen is szemezgethettek

Medvehagymás pogácsa

Rizsázzunk

2012. Apr. 23.

Hozzászólások (0)

Kiszellőztethetetlen. Meg jól felkapott is az utóbbi években. De ettől még jó cucc.
Sokszor csináltam már medvehagymás tésztát, de valahogy a pogácsa eddig kimaradt. A közértben volt medvehagyma. Nagy, kövér csokrok. Vettem, mert tetszett a recept, amit még korábban találtam. A tésztát nem kell hosszasan dagasztani, egész éjjel pihenhet a hűtőben, másnap reggelre csak a szaggatás és a sütés marad. 
Aki teheti, a kertben dolgozza fel. Akinek hozzánk hasonlóan csak erkélye van, kint az erkélyen játsszon vele, mint én. Még így tarkón csapott minket a szaga. Ha se erkély se kert, akkor gázmaszk. 
Viszont ez a recept tuti volt, a pogácsa meg 10 pontos. A tészta pedig  tetszés szerint variálható. Tepertő, túró, mák, magok. Kinek mi tetszik.
Medvehagymás pogácsa
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
1 kávéskanál cukor
1 púpozott kávéskanál só
2 tojássárgája
1 dl tejföl
1 csokor medvehagyma levél
1 tojássárgája a kenéshez
A tésztának – és az én idegeimnek is – jót tesz, ha már a sütést megelőző este begyúrjuk és egész éjjel a hűtőben pihentetjük. 
A lisztet tálba szitáltam. Nem muszáj átszitálni a lisztet, csak erősen javallott. 🙂 Könnyebb, levegősebb lesz a tészta szerkezete. Már a nagymamám is szitálta a lisztet, így nem lehet bolondság. 
A tejet lábasba tettem, beleszórtam a cukrot. Fellangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt és 10-15 perc alatt hagytam felfutni. 
Ezalatt a lisztet elmorzsoltam a felkockázott vajjal, a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, a tojássárgáját és a tejfölt, majd alaposan összegyúrtam. Hűtőbe tettem pihenni egy zárható dobozban. 
Amíg a tészta pihent, megmostam és megszárítottam a medvehagyma leveleket. Kimentem az erkélyre és ott apróra vágtam, majd lefedtem egy tányérral. Bemenekültem.
Ezután a tésztát nagyjából fél centi vastagra nyújtottam, egyenletesen megszórtam a medvehagyma felével és feltekertem, mint a bejglit. A két végét kicsit benyomkodtam, hogy “szagszigeteljen” és hogy a medvehagyma ne hulljon ki. Aztán az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam és az egészet kézzel kicsit lelapogattam. 20 percre betettem pihenni a hűtőbe. Életbevágó, hogy a doboznak jól záródó teteje legyen, ellenkező esetben mindennek medvehagyma szaga lesz…
20 perc elteltével kivettem a tésztát a hűtőből, megint kinyújtottam fél centi vastagra, és megszórtam a medvehagyma másik felével. Feltekertem, a két végét benyomkodtam, az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam. Lelapítottam és éjszakára visszatettem pihenni a hűtőbe. Persze újabb 20 percnyi pihentetés is elég,  ha épp úgy jön ki a lépés, hogy nem akarjuk vagy nem tudjuk egész éjjel a hűtőben hagyni. 
Másnap a tésztát bő 1 centi vastagra nyújtottam, a tetejét bevagdostam és közepes méretű pogácsákat szaggattam belőle. Persze lehet kicsi és egészen nagy pogácsákat is csinálni, ízlés kérdése. Sütőpapírral kibélelt tepsire tettem a pogácsákat és letakarva hagytam még fél órát pihenni őket. Közben bekapcsoltam a sütőt és 210 fokon előmelegítettem. Ez gáz sütőn azt hiszem az 5-ös (talán a 6-os) fokozat lehet. Minden sütőnél más lehet, érdemes kitapasztalni. 
Fél óra elteltével megkentem a pogácsák tetejét a felvert tojássárgájával. Vigyáztam, hogy ne csurogjon le a sárgája, mert akkor nem emelkedik meg szép magasra a tészta. Addig sütöttem, amíg szép sárga nem lett a teteje. Bocsi, nem tudom megmondani, percre mennyi volt, mert elfelejtettem megnézni az időt, amikor betettem a tepsit a sütőbe. A képen látható szín elérését érdemes megvárni. 🙂

Innen is szemezgethettek

Lekváros bukta

Rizsázzunk

2012. Apr. 17.

Hozzászólások (0)

A vasárnapi füstölt sonkás zöldbableves méltó párja volt a lekváros bukta. 
Lekváros bukta
Hozzávalók:
60 dkg fehér búzaliszt
3 dl tej
3 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő (jó az instant is, abból egy 7 grammos csomag kell)
1 tojás
2 tojássárgája
6 dkg vaj, olvasztva
csipet só
szilvalekvár + baracklekvár (vagy ki mivel szereti)
1 tojás a kenéshez
A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt, ami 10-15 perc alatt szépen felfutott, habos lett. 
Amíg az élesztő hergelte magát, egy nagy tálba szitáltam a lisztet. Beleütöttem az egész tojást és a 2 tojássárgáját, beletettem a csipet sót. A liszt közepébe csináltam egy mélyedést, majd beleöntöttem a cukros, élesztős tejet és sima, lágy tésztát dagasztottam. Először a tálban, majd amikor kezdett összeállni a tészta, a lisztezett pulton dagasztottam tovább, majd a végén visszatettem a tálba és hozzáadtam az olvasztott vajat. Itt van egy pont, amikor az ember hajlamos feladni, hiszen a szépen megdagasztott, már együttműködő tészta a folyékony vajtól kirekesztővé és hisztissé válik és alaposan meg kell dolgozni, hogy befogadja a vajat. Az egész dagasztás kb. 10 perc volt, a karom már majd leszakadt, de hát muszáj, meg kell adni a tiszteletet a kelt tésztának. 
Miután visszatért az élet a karjaimba, egy szórásnyi liszttel meghintettem a tészta tetejét, tiszta konyharuhával letakartam és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából 30-40 perc volt. 
Közben kizsíroztam egy nagy tűzálló tálat, most egy 20×30 centiset. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez a 4-es fokozat lehet).
Amikor a tészta megkelt, a lisztezett pultra borítottam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Igyekeztem viszonylag egyforma négyzeteket vágni, kb. 8 centiseket. Mindegyikre tettem bőven lekvárt, majd feltekertem mindet és a tálba tettem őket úgy, hogy teljesen kitöltsék azt. Letakartam a buktákat és 30 percig hagytam kelni őket. Mesésen megemelkedtek még egyszer. A tetejüket megkentem felvert tojással, majd kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sültek a sütőben. 
Porcukorral és porcukor nélkül ehető. Ki hogyan szereti.

Innen is szemezgethettek

Lasagne

Rizsázzunk

2012. Apr. 01.

Hozzászólások (0)

Fiús hétvége volt. A fiúk pedig unásig tudnának enni mindenféle tésztás kaját. Rozi még úgysem kóstolt semmi ilyet, úgyhogy lasagne-t csináltam.

Balatonfüreden voltunk tegnap anyósoméknál. Még ott, a helyi angol hiperláncban bevásároltunk, mert tudtuk, hogy közel 2 órányi autózás után itthon már nem lesz kedvünk boltba menni. De ma reggel sem tudtuk volna rávenni magunkat. Szóval amíg Rozi aludt, a fiúk  meg kirobbanthatatlanul psp-ztek, elmentünk boltba. Verhetetlenül romantikus program kettesben.:-)

A lasagne
Hozzávalók, ahogyan most készült:
50 dkg lasagne száraz tészta (lehet házi, mi most készet vettünk, durumból, tojás nélkül)
50 dkg darált hús
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 cukkini
1 nagyobb fehérrépa
1 nagyobb vagy 2 kisebb sárgarépa
2-3 evőkanál sűrített paradicsom
5 dl paradicsomlé
1 evőkanál cukor
só, bors
szárított zöld fűszerek – bazsalikom, kakukkfű, majoránna, oregánó
2-3 babérlevél
extra szűz olívaolaj
A besamelhez:
1 evőkanál vaj
3 evőkanál liszt
4-5 dl tej
só, bors
opcionálisan szerecsendió
parmezán és trappista sajt a tetejére
A vöröshagymát felaprítottam, majd olívaolajon fonnyasztani kezdtem. Sóztam. Közben megpucoltam és közepes darabokra vágtam a zöldségeket. Amikor a hagyma üveges lett (nagyjából 5 perc), hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, rátettem a darált húst és közepesen erős tűzön fehéredésig sütöttem (nagyjából 5 perc). Hozzáadtam a sárga -és fehérrépát és már csak közepes tűzön főztem tovább nagyjából 10 percig. Ezután rátettem a 2 evőkanál sűrített paradicsomot, amivel 1 percig hagytam rotyogni. Ekkor beleöntöttem a paradicsom levet, megszórtam a zöld fűszerekkel és őröltem rá borsot. Alacsony tűzön 10 percig főztem. Kóstolás után még egy kicsit fűszereztem plusz sóval, borssal és zöld fűszerekkel. 
Amíg a ragu egy utolsót rottyant, megcsináltam a besamelt. A vajat felhevítettem, a tüzet közepesre mérsékeltem, majd rászórtam a lisztet és alaposan összedolgoztam a vajjal. Ezután apránként felöntöttem a tejjel és kézi habverővel csomómentesre kevertem. Sóztam, borsoztam és 1-2 perc alatt sűrűre főztem. 
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. 
Egy tűzálló tálat kivajaztam, és elkezdtem rétegezni a hozzávalókat: tészta, besamel, ragu, tészta, besamel, ragu, tészta besamel, ragu, tészta, besamel, reszelt parmezán, reszelt trappista. A tésztát nem főztem elő, a besameltől megpuhult a sütőben. 
Rozinak pontosan ugyanúgy csináltam a ragut, mint magunknak, csak kevesebb sóval és sűrített paradicsom nélkül. Neki megfőztem a tésztát, az egészet durvára pépesítettem botmixerrel és szórtam bele reszelt trappistát. 

Innen is szemezgethettek

Rizsa, ahogy mi hívjuk - kettő az egyben ebéd

Rizsázzunk

2012. Feb. 23.

Hozzászólások (0)

Barna rizst főztem ma Rozinak ebédre. Még a délelőtti alvása előtt feltettem, hogy amikor felébred, már csak turmixolni kelljen az anyatejjel, a sárgarépával és az almával. Megjegyzem, jó nagyot aludt. Negyed 11-kor tettem be az ágyába és fél 1 után kicsivel ébredt fel.

Természetesen sokat főztem, szokás szerint. A gyerek egy hétig csak rizspépet enne, ha mindet neki adnám. 🙂

Reggel azon gondolkoztam, hogy mit főzzek magamnak ebédre. Olyat, amivel gyorsan megvagyok és a boltba/zöldségeshez sem kell elmenni semmiért. Miután kivettem Rozi adagját, a maradék rizsből tejberizst csináltam magamnak

Átforraltam a rizst egy kis tej-tejszín keverékben, némi vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. A végén beledobtam egy kis vajat, amitől szép fényes lett. A hűtőben volt még egy kis fűszeres meggy dzsem Tőry művésznőtől, ezt tettem a tejberizsám tetejére. 🙂

Ránézésre kicsit a zabkására emlékeztetett mindkettőnk ebédje, Rozié ráadásul még sárgás is volt a sárgarépától.

Innen is szemezgethettek

Megint az angolok. A vanília sodó

Rizsázzunk

2012. Feb. 23.

Hozzászólások (0)

Az angol almatorta receptjénél már említettem, hogy legutóbb angol vanília sodót csináltam hozzá. Nem volt a mellettünk lévő kis boltban vanília fagyi, ezért lett a sodó.

Íme.

Hozzávalók:

fél liter tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 evőkanál kukoricaliszt – lehet sima fehér is
1 vanília rúd – ha nincs, vaníliás cukor is jó, csak akkor a csomag vaníliás cukor mennyiségével kevesebb sima cukrot mérek ki
1 evőkanál vaj

A tojássárgákat simára kevertem 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel. A maradék tejet felforraltam és hozzáadtam a lisztes, cukros tojássárgáját. Folyamatosan keverve felfőztem, de nagyon figyeltem rá, hogy ne forrjon, különben a tojássárgája csomós rántottává változott volna. Amikor kész lett, lehúztam a tűzről és belekevertem a vajat. Ettől szép fényes lett.

Onnan lehet tudni, hogy a krém készen van és megfelelő sűrűségű, hogy bevonja a kanalat, ha pedig egy csíkot húzunk rajta, a mártás nem folyik össze rajta.

Ez egy sokat használt, jól bevált recept. Univerzális. Ha vanília mártást szeretnék, csapott evőkanálnyi lisztet teszek hozzá, ha pudingot, akkor púposat.

Innen is szemezgethettek

Szúrós szórós túrós

Rizsázzunk

2012. Feb. 22.

Hozzászólások (0)

Régóta szemeztem ezzel a recepttel. Több okból is. Egyrészt nagyon szeretjük a túrós sütiket, másrészt a leírás alapján egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt. Ráadásul mindig is érdekelt, milyen is lehet ez a szúrós túrós. Leginkább arra gondoltam, hogy a lisztben lévő sütőpor miatt lehet ez a neve, bár gyanús volt, hiszen más sütihez is kell sütőpor, mégsem szúrt egyik sem.
Ma megsütöttem végre. Tegnap sétából hazafelé, Rozival bementünk a boltba, vettem túrót, de délután már nem volt kedvem nekilátni. 
Szóval ma rákészültem, aztán összeraktam a sütit. Nem viccelek, az egész nagyjából 5 perc volt, és ebben már benne volt az is, hogy megmelegítettem az ebéd utáni kávém maradékát.

Szórt túrós
Ebben a receptben az az érdekes, hogy deciliterben adja meg a mennyiségeket, úgyhogy fogtam egy mérőpoharat és megcsináltam. 🙂
Hozzávalók:
3 dl rétesliszt
0,5 kg túró
3 csomag vaníliás cukor
3 dl kristálycukor – én csak 2 deciliternyit mértem ki, így is megfelelően édes lett
1 csomag sütőpor 
4 egész tojás
3 dl tej
kevés vaj
A sütőt előmelegítettem 180C fokra, ami gázsütőn a 3-as fokozat lehet. Alaposan kikentem vajjal a tepsit (kb. 15×30-as). 
A lisztet összekevertem a sütőporral, majd az egyik felét a kivajazott tepsibe szórtam. Egy tálban összekevertem a túrót, a vaníliás cukrot, a kristálycukrot, majd a tepsibe szórt lisztre öntöttem. 
Felvertem a 4 tojást és lassan hozzáöntöttem a tejet. A tojásos tejet ezután a sütire öntöttem, kis vajdarabokat dobáltam a tetejére, egyenletesen elszórva. 
Nagyjából 45 perc alatt készre sült, de ez sütőnként változhat. A legbiztosabb módszer ennél a sütinél is a tűpróba.

És hogy miért is szúrós szórós? Azért, mert egészen addig, amíg ma össze nem állítottam, meg nem sütöttem, majd meg nem kínáltam vele az uramat, minden alkalommal szúrós túróst olvastam a recepten. És egyszer sem  szúrt szemet, hogy a süti neve valójában: SZÓRÓS TÚRÓS. 🙂

Innen is szemezgethettek

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!